2018. augusztus 24. / Pavlovics Ágota
Az 1985-ben alapított Grencsó Kollektíva nyitott formáció, változó társakkal, de mindig szabad zenét játszik. A fúvós hangszeres Grencsó István jelenlegi társai Benkő Róbert (bőgő), Pozsár Máté (zongora) és Miklós Szilveszter (dob, ütőhangszerek). A befogadó művészeti csoportosulás
közelmúltban zajlott és küszöbön álló koncertjeiről, valamint a sokak által áhított, ám meg nem tapasztalt emberi szabadságról Grencsó Istvánt kérdeztük.
A Duna Műhely 2005-ben Szabad vagyok címmel portréfilmet készített önről, ami nagy hatással volt rám. Mi minden kell ahhoz, hogy az ember szabad legyen?
G. I.: Az ego háttérbe szorítása, az én legyűrése. Kerülni kell a divatot, mellőzni a médiumokat, sok verset olvasni, nem kiszakadni a természetből. Nem szabad az állami támogatásoktól függni, hajszolni a megfelelést… Fiatalon az ember számos impulzust kap, aztán felnyílik a szeme, és rájön, hogy a materiális gondolkodás lehúzza, nem kell ezekkel a dolgokkal foglalkozni. A zene fontos. Persze nem szabad visszaélni vele, de legalább is nem lenne szabad – zene címszó alatt – hangszemetekkel szennyezni a környezetet. Aki ezt teszi, nem zenél. Ám lehet, hogy sikeres… A zene az egyedüli a világon, amihez nem kell közös nyelv, mindegy, ki kinek a kicsodája, honnan jön, melyik faj szülötte… A zene fölötte áll mindennek.
Arra, hogy a zene felette áll nyelvnek, távolságnak és kulturális gyökereknek, jó példa az ön és az afro-amerikai szaxofonos, költő Lewis Jordan együttműködése. Következő koncertjük július 14-én lesz a BMC-ben. Kikkel fognak zenélni?
G. I.: Ismeretségünk közel húszéves, Lewis Jordan San Franciscóban él, fekete testvérem, nem beszél jól magyarul, ahogy én sem beszélem a biznisz angolt, mégis jól megértjük egymást. Lewis életének főszereplői a versei. Úgy interpretálja a költeményeit, hogy a zene részévé válnak, ötvöződnek a hangszeres zenével. Lewis jóval a koncert előtt elküldi a verseit, így tudunk rá készülni, és együtt próbára is lesz 2-3 napunk, amikor a Franciaországban élő Tickmayer Kovács István zongoristával, Benkő Robi nagybőgőssel és Sárvári Kovács Zsolt dobossal fogjuk kidolgozni a koncert programját.
Az ön zenéit hallgatva gyakran érzi úgy az ember, hogy valami különös békesség lesz úrrá rajta, ami manapság ritka kincs.
G. I.: A tisztelet, alázat, szeretet, emberi kapcsolataim vezetnek a zenélés során. Van, ami nem inspirál, sőt… Spirituálisan kell működjön a közös gondolkodás. Ahogy például Dukay Barnabás kortárs zeneszerzővel, aki rendkívüli módon inspirál, és már első alkalommal kiderült, hogy köztünk nem a produkció „varázsa” a közös nevező.
Mindketten határozott egyéniségek, érezhetően erős belső renddel, mire van szükség ahhoz, hogy két ilyen markáns muzsikus a zene nyelvén interakcióba lépjen?
G. I.: Nyitottságra és a már említett spiritualitásra. Ebből a közös zenélésből született a Hunnia Records gondozásában megjelent Hátrahagyott dolgok apály idején című lemez, melynek spontán darabjain érezhető mindaz, amiről beszélgetünk.
Minden idők egyik legnagyobb magyar jazz-zenésze, a free-jazzt játszó Szabados György 35 évig élt és alkotott Nagymaroson. Ön ugyanitt Adyton (Szabados 1983-as lemezének címe) néven szabadzenei műhelyt szervez az emlékére.
G. I.: Nagy tisztelője vagyok Szabados Györgynek, sokat dolgoztam vele. Életműve, személyisége előtti tiszteletadás, hogy idén negyedik alkalommal szervezzük meg az Adyton Szabadzenei Műhelyt, augusztus 21-26. között. Az idei találkozó mottója: Hangszert a kézbe! Nem célunk, hogy megtanítsunk valakit a bluesgitározás rejtelmeire, vagy basszusgitározni, azt az interneten is meg lehet tanulni. Az egy hetet arra szánjuk, hogy komplex gondolkodásra inspiráljuk azt a 12-14 zenészt, aki velünk tart. A zenén kívül filmvetítések, képzőművészeti kiállítások, irodalmi alkotások, grafikák társaságában töltjük majd az időt. Sokat beszélgetünk egyfajta kreatív, „tudománymentes” látásmódról, spontán alkotói attitűdről, ami manapság szintén nem gyakori. Este improvizációs kamara szabad zenélést tervezünk. Szeretnénk, ha a zenészek eszköztára gazdagodna, hogy ne csak a technikai tudás, hanem az önálló gondolkodás vezesse őket. A zenei együttlét napjain társaim lesznek Dukay Barnabás, Dresch Mihály, Szemző Tibor, Kovács Tickmayer István, Jász Attila költő és persze még mások is…
Készül új lemezük?
G. I.: A közelmúltban a Grencsó Collective Special 5 zenélt a Budapest Music Center jazzklubjában, az Opusban. Fúvós szólista társam a szaxofonos-klarinétos, zeneszerző, Ken Vandermark, a chicagói jazz egyik kiemelkedő alakja volt. Azt, hogy eljött velem játszani, nagyra értékelem. Ezt az anyagot felkarolta a BMC Records, lemezre vettük a koncertet követő napon, és várhatóan idén ősszel jelenik meg. A lemezen 5 írott – kettő Vandermarké és három az én szerzeményem – és 5-6 spontán darab lesz hallható. Tavaly szintén a BMC Records gondozásában jelent meg A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csöndjéig című lemezünk, amelyet a Trio Kontraszttal, vagyis zenészbarátaimmal, Kovács Tickmayer Istvánnal és Miklós Szilveszterrel vettünk fel. A koncepciónk közös, de túlnyomórészt Kovács Tickmayer István szerzeményeivel készülünk a koncertre, amelyet augusztus 28-án fogunk adni az Opus Jazz Clubban. A kompozíciók és improvizációk szerves egységére törekszünk. A koncert az Adyton után lesz, ahol velünk lesz Kovács Tickmayer István, így össze fogunk rázódni lelkileg is.
közelmúltban zajlott és küszöbön álló koncertjeiről, valamint a sokak által áhított, ám meg nem tapasztalt emberi szabadságról Grencsó Istvánt kérdeztük.
A Duna Műhely 2005-ben Szabad vagyok címmel portréfilmet készített önről, ami nagy hatással volt rám. Mi minden kell ahhoz, hogy az ember szabad legyen?
G. I.: Az ego háttérbe szorítása, az én legyűrése. Kerülni kell a divatot, mellőzni a médiumokat, sok verset olvasni, nem kiszakadni a természetből. Nem szabad az állami támogatásoktól függni, hajszolni a megfelelést… Fiatalon az ember számos impulzust kap, aztán felnyílik a szeme, és rájön, hogy a materiális gondolkodás lehúzza, nem kell ezekkel a dolgokkal foglalkozni. A zene fontos. Persze nem szabad visszaélni vele, de legalább is nem lenne szabad – zene címszó alatt – hangszemetekkel szennyezni a környezetet. Aki ezt teszi, nem zenél. Ám lehet, hogy sikeres… A zene az egyedüli a világon, amihez nem kell közös nyelv, mindegy, ki kinek a kicsodája, honnan jön, melyik faj szülötte… A zene fölötte áll mindennek.
Arra, hogy a zene felette áll nyelvnek, távolságnak és kulturális gyökereknek, jó példa az ön és az afro-amerikai szaxofonos, költő Lewis Jordan együttműködése. Következő koncertjük július 14-én lesz a BMC-ben. Kikkel fognak zenélni?
G. I.: Ismeretségünk közel húszéves, Lewis Jordan San Franciscóban él, fekete testvérem, nem beszél jól magyarul, ahogy én sem beszélem a biznisz angolt, mégis jól megértjük egymást. Lewis életének főszereplői a versei. Úgy interpretálja a költeményeit, hogy a zene részévé válnak, ötvöződnek a hangszeres zenével. Lewis jóval a koncert előtt elküldi a verseit, így tudunk rá készülni, és együtt próbára is lesz 2-3 napunk, amikor a Franciaországban élő Tickmayer Kovács István zongoristával, Benkő Robi nagybőgőssel és Sárvári Kovács Zsolt dobossal fogjuk kidolgozni a koncert programját.
Az ön zenéit hallgatva gyakran érzi úgy az ember, hogy valami különös békesség lesz úrrá rajta, ami manapság ritka kincs.
G. I.: A tisztelet, alázat, szeretet, emberi kapcsolataim vezetnek a zenélés során. Van, ami nem inspirál, sőt… Spirituálisan kell működjön a közös gondolkodás. Ahogy például Dukay Barnabás kortárs zeneszerzővel, aki rendkívüli módon inspirál, és már első alkalommal kiderült, hogy köztünk nem a produkció „varázsa” a közös nevező.
Mindketten határozott egyéniségek, érezhetően erős belső renddel, mire van szükség ahhoz, hogy két ilyen markáns muzsikus a zene nyelvén interakcióba lépjen?
G. I.: Nyitottságra és a már említett spiritualitásra. Ebből a közös zenélésből született a Hunnia Records gondozásában megjelent Hátrahagyott dolgok apály idején című lemez, melynek spontán darabjain érezhető mindaz, amiről beszélgetünk.
Minden idők egyik legnagyobb magyar jazz-zenésze, a free-jazzt játszó Szabados György 35 évig élt és alkotott Nagymaroson. Ön ugyanitt Adyton (Szabados 1983-as lemezének címe) néven szabadzenei műhelyt szervez az emlékére.
G. I.: Nagy tisztelője vagyok Szabados Györgynek, sokat dolgoztam vele. Életműve, személyisége előtti tiszteletadás, hogy idén negyedik alkalommal szervezzük meg az Adyton Szabadzenei Műhelyt, augusztus 21-26. között. Az idei találkozó mottója: Hangszert a kézbe! Nem célunk, hogy megtanítsunk valakit a bluesgitározás rejtelmeire, vagy basszusgitározni, azt az interneten is meg lehet tanulni. Az egy hetet arra szánjuk, hogy komplex gondolkodásra inspiráljuk azt a 12-14 zenészt, aki velünk tart. A zenén kívül filmvetítések, képzőművészeti kiállítások, irodalmi alkotások, grafikák társaságában töltjük majd az időt. Sokat beszélgetünk egyfajta kreatív, „tudománymentes” látásmódról, spontán alkotói attitűdről, ami manapság szintén nem gyakori. Este improvizációs kamara szabad zenélést tervezünk. Szeretnénk, ha a zenészek eszköztára gazdagodna, hogy ne csak a technikai tudás, hanem az önálló gondolkodás vezesse őket. A zenei együttlét napjain társaim lesznek Dukay Barnabás, Dresch Mihály, Szemző Tibor, Kovács Tickmayer István, Jász Attila költő és persze még mások is…
Készül új lemezük?
G. I.: A közelmúltban a Grencsó Collective Special 5 zenélt a Budapest Music Center jazzklubjában, az Opusban. Fúvós szólista társam a szaxofonos-klarinétos, zeneszerző, Ken Vandermark, a chicagói jazz egyik kiemelkedő alakja volt. Azt, hogy eljött velem játszani, nagyra értékelem. Ezt az anyagot felkarolta a BMC Records, lemezre vettük a koncertet követő napon, és várhatóan idén ősszel jelenik meg. A lemezen 5 írott – kettő Vandermarké és három az én szerzeményem – és 5-6 spontán darab lesz hallható. Tavaly szintén a BMC Records gondozásában jelent meg A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csöndjéig című lemezünk, amelyet a Trio Kontraszttal, vagyis zenészbarátaimmal, Kovács Tickmayer Istvánnal és Miklós Szilveszterrel vettünk fel. A koncepciónk közös, de túlnyomórészt Kovács Tickmayer István szerzeményeivel készülünk a koncertre, amelyet augusztus 28-án fogunk adni az Opus Jazz Clubban. A kompozíciók és improvizációk szerves egységére törekszünk. A koncert az Adyton után lesz, ahol velünk lesz Kovács Tickmayer István, így össze fogunk rázódni lelkileg is.