Szólista a karmester a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén
2018. szeptember 14. /

2018. szeptember 30-án rendhagyó hangversennyel indul a Liszt Ferenc Kamarazenekar 2018/2019-es zeneakadémiai koncertsorozata. Az együttes egyik fő sajátossága, hogy csak karmester nélkül, kizárólag koncertmester irányításával lép fel. Baráti Kristóf hegedűművész kedvéért most kivételt
tesznek. A szólistával beszélgettünk.

Régi kapcsolat fűzi a Liszt Ferenc Kamarazenekarhoz. Mikor játszottak először együtt?
B. K.: Hét-nyolc éve, Boldoczki Gábor trombitaművész egyik le­mez­fel­vé­te­lén találkoztunk. Nagyon izgalmas volt együtt játszani az együttessel és Rolla Jánossal, akinek a zenei hagyatéka ma is áthatja, meg­ha­tá­roz­za a zenekar szellemiségét. Az évek során egyre közelebbi kapcsolat alakult ki köztünk, aminek az egyik legemlékezetesebb élménye szá­mom­ra az önálló estünk volt a Művészetek Palotájában.

Sok zenekarral koncertezett már. Miben más a Liszt Ferenc Ka­ma­ra­ze­ne­karral muzsikálni?
B. K.: A művészi minősége egy együttesnek vagy zenésznek nagyon nehezen definiálható. A zenei kvalitások mellett a nyitottság és a lelkesedés az, ami talán leginkább különbséget tesz a profi szinten mozgó együttesek között. Az nagyon fontos jellemzője a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak, hogy egy kamaracsapatként működnek. Nincsenek hierarchikus keretek a próbákon, mindenki kifejezheti a saját elképzelését. Közös ötletelésük, értelmezésük eredményeként szólalnak meg aztán a darabok. Ezzel a fajta zenekari demokráciával ritkán találkozom.

Egy-egy közös koncert darabjait mi alapján választják ki? Egyáltalán ez a zenekar vagy a szólista feladata?
B. K.: Változó. Most szabad kezet kaptam. Kifejezetten kamarazenekari kíséretre komponált hegedűverseny kevés született, ez egy különleges műfajnak számít a zeneirodalomban. És mivel én is szimfonikus kísérettel játszom gyakrabban, nem kellett kifejezetten a többi koncertem műsorához igazítani ezeket a darabokat, inkább az alapján választhattam, hogy mi az, amit még nem játszottunk közösen. Bach a-moll és E-dúr hegedűversenyei népszerű és sokat játszott darabok, a Schubert rondó egy kevésbé ismert, különlegesebb remekmű, ami szintén nagyon közel áll most hozzám.

A Liszt Ferenc Kamarazenekarnak szinte védjegyévé vált, hogy karmester nélkül, csak a koncertmester irányításával lépnek fel. Hogyhogy most vezényelni fogja őket?
B. K.: Ez annak a közvetlen, közeli kapcsolatunknak köszönhető, amiről beszéltem. Nagyon szeretek ve­zé­nyel­ni, és készülök arra, hogy később aktívabban foglalkozok vele. Úgy érzem, van mondanivalóm, koncepcióm a zeneművekkel kapcsolatban, amit ki szeretnék fejezni. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy az együttes belement az ötletembe. Már csak azért is, mert Mendelssohn „Olasz” szimfóniája, amit választottam, némiképp kiesik a kamarazenekari repertoárból, szükségünk lesz az együttgondolkodásra, hogy előadjuk. Úgyhogy egy igazán izgalmas második része lesz a műsorunknak.

Forrás: Liszt Ferenc Kamarazenekar


[kep3]

Baráti Kristóf Budapesten született zenész családban, de gyerekkora nagy részét Venezuelában töltötte. Később budapesti zeneakadémistaként megnyerte a Lipizer Nemzetközi Hegedűversenyt, majd felnőtt karrierje elején a moszkvai Paganini-versenyt. A Prima-, Liszt-, Kossuth-, valamint Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas hegedűművész a világ legelismertebb együtteseivel játszott már, többek közt a Királyi Filharmonikus Zenekarral, az Orosz Nemzeti Zenekarral, a Francia Rádiózenekarral, a Brüsszeli Fil­har­mo­ni­ku­sokkal és a Japán Filharmonikus Zenekarral.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar idei zeneakadémiai bérletében csak hegedűművészeket hívott meg szólistának. Januárban Cosima Soulez-Larivière-rel, márciusban Lendvay Józseffel folytatódik, majd május végén Agata Szymczewska fellépésével zárul koncertsorozatuk.