2018. szeptember 24. / Jónás Ágnes
Minőségi szórakoztatás, gondolkodásra ösztönzés, a közgondolkodás formálása – ezek az Orlai Produkciós Iroda alappillérei. Szabadon szerveződő alkotóközössége meghatározó évadra
készül, Orlai Tibor producerrel ennek megfelelően az új irányokról és a 2018/2019-es évad bemutatóiról beszélgettünk.
Nyáron sem hagyjátok színházi élmények és premierek nélkül a közönséget, az ország több színházi eseményén is rendre jelen vagytok új bemutatókkal, ráadásul ilyenkor több olyan darabot készítetek, amelyekben olyan színészek is szerepelnek, akik nem tagjai az alkotóközösségeteknek, hiszen könnyebb velük egyeztetni, mint évad közben. Az évadot június végén a Mojóval zártátok a Belvárosi Színházban, s a Nóra II. résszel nyitottátok a nyári szezont Szentendrén.
O. T.: Igen, a Göttinger Pál rendezte, fekete humorral átszőtt gengszter-komédiában Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Csőre Gábor, Schruff Milán, Ötvös András és Hunyadi Máté szerepelnek. A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre a Nóra II. rész Kováts Adéllal a főszerepben. Az előadást augusztus végétől a Belvárosi Színházban is játsszuk. Leonyid Zorin történelmi korszakokon és életszakaszokon átívelő klasszikusát, a Tompos Kátya és Adorjáni Bálint nevével fémjelzett Varsói melódia című drámát a balatonföldvári Kultkikötőben mutattuk be július 19-én, a Hatszín Teátrumban pedig szeptember 14-től játsszuk. Szintén Szentendrén, a Ferenczy Múzeum udvarában láthatta először a közönség a Fehér Balázs Benő rendezte, Vilmányi Benett és László Lili főszereplésével készült előadásunkat, mely a 2004-es beszláni terrortámadás eseményeit dolgozza fel. A Mi és ők című produkció ősztől a Jurányi Inkubátorházban lesz látható.
Hogy néz ki a 2018/2019-es évad koncepciója? Maradtok a szórakoztató, de komoly mondanivalóval és mélységgel bíró darabok mellett?
O. T.: Meghatározó évad elé nézünk. Alkotóközösségünk tovább bővül és alakul, ezzel párhuzamosan több olyan bemutatónk is lesz, amely némileg eltér az Orlai Produkciós Irodától megszokott irányvonaltól, a szórakoztató színháztól. Az előbb említett Nóra II. rész is ezt tükrözi – a darab a nők önállóságára való törekvését, a női egyenjogúságot, a család „sérthetetlenségét” állítja fókuszba. Október 1-jén a Belvárosi Színház ad otthont a Három esős nap című drámának, mely szintén egy fajsúlyosabb anyag, s megmutatja, hogy szüleink élete milyen mértékben képes befolyásolni az életünket nyílt vagy akár tudat alatti szinten. Richard Greenberg darabja igazi jutalomjátékot kínál, hiszen ugyanazok a színészek játsszák a szülőket és későbbi felnőtt gyermekeiket. Az Orlai Produkció három kitűnő színésze, Kovács Patrícia, Schruff Milán és Szabó Kimmel Tamás együtt vág neki az izgalmas kalandot ígérő feladatnak. Novembertől lesz látható a Woody Allen filmjéből Zöldi Gergely által színpadra adaptált Férjek és feleségek, melyet Szabó Máté rendez, és Ötvös András, Radnay Csilla, Járó Zsuzsa, Nagy Dániel Viktor, Pataki Ferenc játsszák a főszerepeket benne. Az évad második felében is folytatódik ez az irányvonal: a Belvárosi Színházban bemutatjuk Molnár Ferenc Riviéráját, a Jurányi Házban pedig a Hurok című darabot Bagossy László rendezésében, mely egy ízig-vérig társadalmi kórkép, a mai társadalom értékvesztett világát, a közömbös, hatalmi mámorban szenvedő emberek érzéketlenségét mutatja meg. A Hatszín Teátrumban két előadást mutatunk még be: a Vénuszt Bálint András és László Lili főszereplésével, valamint Szabó Kimmel Tamás jelentkezik egy zenés önálló esttel (Novák Eszter rendezi), mely sok meglepetést tartogat. Szintén izgalmas feladat lesz a Jurányi Házban közvetlen a téli ünnepeket követően Joe Orton darabja, az Entertaining Mr. Sloane, amelynek Parti Nagy Lajos készíti az új fordítását. Az előadást Guelmino Sándor rendezi, Bíró Kriszta és Gazsó György játssza a főszerepeket.
Véleményed szerint mennyit változott az utóbbi bő egy évtizedben a hazai közönség ízlése? Szórakozni akarnak, vagy inkább gondolkodni, és szembesülni a saját esendőségükkel?
O. T.: Mindkettő jelen van, és nekünk meg kell találnunk azt a mezsgyét, amelyen biztonsággal mozoghatunk. Ha elmegyünk az elgondolkodtatóbb, fajsúlyos témákat körbejáró irányba, akkor fel kell vállalnunk, hogy lesz egy olyan közönségréteg, amely nem minden előadásunkra jön velünk. Ezt tapasztaltuk a Kétely és a Dühöngő ifjúság esetében. Az biztos, hogy nem jó irány, ha önmagunkat ismételjük. A közönséget gondolkodásra kell sarkallni, és hát ne felejtsük el, hogy a színház egyik fő feladata mégiscsak az, hogy tükröt mutasson a világnak. Amiből nem szabad engedni, az a minőség, a gondolatiság és az általunk képviselt értékrend.
Egy éve működik a produkciós iroda égisze alatt az Együtt, szabadon! mottójú alkotóközösség. Mi alapján kerülhettek be színészek ebbe a körbe?
O. T.: Volt olyan időszak, amikor projekt alapon gondolkoztunk, ekkoriban optimális szereposztást próbáltunk kialakítani azon előadásokra, amelyekről úgy gondoltuk, hogy érdekelnek bennünket, és beleillenek a repertoárunkba. Aztán szükségessé vált, hogy kialakítsunk egyfajta modernkori magánszínházi „társulati” létformát, alkotóközösséget, viszonyrendszert, melyben nincs röghöz kötöttség, csak szabadság. Hogy ebbe a körbe kik kerültek be, az nagyban függött attól, hogy kikkel dolgozunk szívesen együtt, s hogy kikben látunk hosszú távú perspektívát. Nem gondolom, hogy alternatíva lehet ma Magyarországon állami finanszírozású, kőszínházakéhoz hasonló létben gondolkodni egy magánszínháznak. Mi ennél egy rugalmasabb, effektívebb formát képzelünk el.
Az Orlai Produkciós Iroda mára branddé vált, de tudod, hogy van, ha valaki sikeres lesz – nemcsak az elismerések, hanem az irigyei száma is megnő. Mit szoktál kezdeni a rosszindulatú megjegyzésekkel?
O. T.: A bejárt utam során sokféle emberrel találkoztam már. Mindig voltak és lesznek gáncsoskodások, és az irigység sem tűnik el. Hogy mit lehet tenni? Emelt fővel, a negatív megjegyzésekre való reagálás nélkül kell továbbmenni. Én nem hiszek a sárdobálásban, az árokásásban és az erőfitogtatásban, abban viszont igen, hogy embernek kell maradni, törekedni kell mások problémáinak megértésére, tudni kell empatikusan viszonyulni az embertársainkhoz. Az effajta hozzáállás, na meg az alázat segíthet az irigység és a gáncsoskodás legyőzésében.
készül, Orlai Tibor producerrel ennek megfelelően az új irányokról és a 2018/2019-es évad bemutatóiról beszélgettünk.
Nyáron sem hagyjátok színházi élmények és premierek nélkül a közönséget, az ország több színházi eseményén is rendre jelen vagytok új bemutatókkal, ráadásul ilyenkor több olyan darabot készítetek, amelyekben olyan színészek is szerepelnek, akik nem tagjai az alkotóközösségeteknek, hiszen könnyebb velük egyeztetni, mint évad közben. Az évadot június végén a Mojóval zártátok a Belvárosi Színházban, s a Nóra II. résszel nyitottátok a nyári szezont Szentendrén.
O. T.: Igen, a Göttinger Pál rendezte, fekete humorral átszőtt gengszter-komédiában Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Csőre Gábor, Schruff Milán, Ötvös András és Hunyadi Máté szerepelnek. A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre a Nóra II. rész Kováts Adéllal a főszerepben. Az előadást augusztus végétől a Belvárosi Színházban is játsszuk. Leonyid Zorin történelmi korszakokon és életszakaszokon átívelő klasszikusát, a Tompos Kátya és Adorjáni Bálint nevével fémjelzett Varsói melódia című drámát a balatonföldvári Kultkikötőben mutattuk be július 19-én, a Hatszín Teátrumban pedig szeptember 14-től játsszuk. Szintén Szentendrén, a Ferenczy Múzeum udvarában láthatta először a közönség a Fehér Balázs Benő rendezte, Vilmányi Benett és László Lili főszereplésével készült előadásunkat, mely a 2004-es beszláni terrortámadás eseményeit dolgozza fel. A Mi és ők című produkció ősztől a Jurányi Inkubátorházban lesz látható.
Hogy néz ki a 2018/2019-es évad koncepciója? Maradtok a szórakoztató, de komoly mondanivalóval és mélységgel bíró darabok mellett?
O. T.: Meghatározó évad elé nézünk. Alkotóközösségünk tovább bővül és alakul, ezzel párhuzamosan több olyan bemutatónk is lesz, amely némileg eltér az Orlai Produkciós Irodától megszokott irányvonaltól, a szórakoztató színháztól. Az előbb említett Nóra II. rész is ezt tükrözi – a darab a nők önállóságára való törekvését, a női egyenjogúságot, a család „sérthetetlenségét” állítja fókuszba. Október 1-jén a Belvárosi Színház ad otthont a Három esős nap című drámának, mely szintén egy fajsúlyosabb anyag, s megmutatja, hogy szüleink élete milyen mértékben képes befolyásolni az életünket nyílt vagy akár tudat alatti szinten. Richard Greenberg darabja igazi jutalomjátékot kínál, hiszen ugyanazok a színészek játsszák a szülőket és későbbi felnőtt gyermekeiket. Az Orlai Produkció három kitűnő színésze, Kovács Patrícia, Schruff Milán és Szabó Kimmel Tamás együtt vág neki az izgalmas kalandot ígérő feladatnak. Novembertől lesz látható a Woody Allen filmjéből Zöldi Gergely által színpadra adaptált Férjek és feleségek, melyet Szabó Máté rendez, és Ötvös András, Radnay Csilla, Járó Zsuzsa, Nagy Dániel Viktor, Pataki Ferenc játsszák a főszerepeket benne. Az évad második felében is folytatódik ez az irányvonal: a Belvárosi Színházban bemutatjuk Molnár Ferenc Riviéráját, a Jurányi Házban pedig a Hurok című darabot Bagossy László rendezésében, mely egy ízig-vérig társadalmi kórkép, a mai társadalom értékvesztett világát, a közömbös, hatalmi mámorban szenvedő emberek érzéketlenségét mutatja meg. A Hatszín Teátrumban két előadást mutatunk még be: a Vénuszt Bálint András és László Lili főszereplésével, valamint Szabó Kimmel Tamás jelentkezik egy zenés önálló esttel (Novák Eszter rendezi), mely sok meglepetést tartogat. Szintén izgalmas feladat lesz a Jurányi Házban közvetlen a téli ünnepeket követően Joe Orton darabja, az Entertaining Mr. Sloane, amelynek Parti Nagy Lajos készíti az új fordítását. Az előadást Guelmino Sándor rendezi, Bíró Kriszta és Gazsó György játssza a főszerepeket.
Véleményed szerint mennyit változott az utóbbi bő egy évtizedben a hazai közönség ízlése? Szórakozni akarnak, vagy inkább gondolkodni, és szembesülni a saját esendőségükkel?
O. T.: Mindkettő jelen van, és nekünk meg kell találnunk azt a mezsgyét, amelyen biztonsággal mozoghatunk. Ha elmegyünk az elgondolkodtatóbb, fajsúlyos témákat körbejáró irányba, akkor fel kell vállalnunk, hogy lesz egy olyan közönségréteg, amely nem minden előadásunkra jön velünk. Ezt tapasztaltuk a Kétely és a Dühöngő ifjúság esetében. Az biztos, hogy nem jó irány, ha önmagunkat ismételjük. A közönséget gondolkodásra kell sarkallni, és hát ne felejtsük el, hogy a színház egyik fő feladata mégiscsak az, hogy tükröt mutasson a világnak. Amiből nem szabad engedni, az a minőség, a gondolatiság és az általunk képviselt értékrend.
Egy éve működik a produkciós iroda égisze alatt az Együtt, szabadon! mottójú alkotóközösség. Mi alapján kerülhettek be színészek ebbe a körbe?
O. T.: Volt olyan időszak, amikor projekt alapon gondolkoztunk, ekkoriban optimális szereposztást próbáltunk kialakítani azon előadásokra, amelyekről úgy gondoltuk, hogy érdekelnek bennünket, és beleillenek a repertoárunkba. Aztán szükségessé vált, hogy kialakítsunk egyfajta modernkori magánszínházi „társulati” létformát, alkotóközösséget, viszonyrendszert, melyben nincs röghöz kötöttség, csak szabadság. Hogy ebbe a körbe kik kerültek be, az nagyban függött attól, hogy kikkel dolgozunk szívesen együtt, s hogy kikben látunk hosszú távú perspektívát. Nem gondolom, hogy alternatíva lehet ma Magyarországon állami finanszírozású, kőszínházakéhoz hasonló létben gondolkodni egy magánszínháznak. Mi ennél egy rugalmasabb, effektívebb formát képzelünk el.
Az Orlai Produkciós Iroda mára branddé vált, de tudod, hogy van, ha valaki sikeres lesz – nemcsak az elismerések, hanem az irigyei száma is megnő. Mit szoktál kezdeni a rosszindulatú megjegyzésekkel?
O. T.: A bejárt utam során sokféle emberrel találkoztam már. Mindig voltak és lesznek gáncsoskodások, és az irigység sem tűnik el. Hogy mit lehet tenni? Emelt fővel, a negatív megjegyzésekre való reagálás nélkül kell továbbmenni. Én nem hiszek a sárdobálásban, az árokásásban és az erőfitogtatásban, abban viszont igen, hogy embernek kell maradni, törekedni kell mások problémáinak megértésére, tudni kell empatikusan viszonyulni az embertársainkhoz. Az effajta hozzáállás, na meg az alázat segíthet az irigység és a gáncsoskodás legyőzésében.