2018. szeptember 24. / Jónás Ágnes
„Szerintem az a jó színdarab, amin az ember másnap is el-elgondolkodik. Aminek ülepednie kell és foglalkoztat, maradandó élményt ad, kérdéseket vet fel, és építi az ember személyiségét” – vallja Zimányi Zsófia, a színházi és irodalmi esteknek helyet adó Rózsavölgyi Szalon vezetője és
megálmodója, akivel a soron következő premierekről, valamint az elmúlt szezon sikerdarabjairól is beszélgettünk.
Lapunknak adott legutóbbi interjúdban azt nyilatkoztad, hogy a 2017/2018-as szezon a szürreális előadások éve lesz, és valóban így lett: A kulisszák mögött
című Florian Zeller-darab és a Pokémon go is a valóságra és az attól elrugaszkodott helyzetekre épít. Mennyire volt az efféle színdarabokra vevő a közönség?
Z. Zs.: Úgy érzem, hogy nagyon sikeres szezont zártunk. Február 20-án mutattuk be Tóth Krisztina első, felnőtteknek szóló, kifejezetten a Rózsavölgyi Szalon felkérésére írt Pokémon go című, groteszk humorba mártott drámáját, mely meglehetősen kusza helyzetekkel és viszonyokkal szembesít. Például azzal is, hogy vannak, akik a problémák valós kezelése helyett a virtuális világba menekülnek. A darab fájdalmasan pontos képet fest a mai magyar valóságról is. A kezdetekkor Krisztától csupán annyit kértem, ne legyen túl szomorú a történet befejezése. Legyen fény az alagút végén. Az előadás minden alkalommal telt házzal fut, mint ahogy a Szentendrei Teátrummal közösen létrehozott A kulisszák mögött című négyszereplős produkciónk is, mely egy jól működő házasság megromlásába enged bepillantást egyedi színházi és vígjátéki megoldásokkal.
Fajsúlyos klasszikus előadás is színesíti a repertoárotokat, nevezetesen az Ibsen-művéből készült Rosmersholm című dráma.
Z. Zs.: Az előadást Fesztbaum Béla álmodta színpadra, s az áprilisi premier óta óriási érdeklődés övezi, aminek nagyon örülök. Béla 2017-ben debütált a Szalonban a Szülőfalum, Pest című Molnár Ferenc-esttel, mely annyira jól sikerült, hogy azt mondtam neki, 2018-ban is számítok rá, gyakorlatilag azt rendez, amit szeretne. Azt persze álmomban sem gondoltam volna, hogy egy hatszereplős, 19. századi klasszikust szeretne a pici szalonunk színpadára adaptálni, de végül áldásomat adtam rá. Ibsen életművének egyik legkiválóbban szerkesztett darabja ez, amely egyedi szimbólumain és pszichológiai mélységein keresztül szembesít a múlt bűneivel és a jelen választási lehetőségeinek reménytelenségével.
Nemrégiben volt az olvasópróbája a Táncóráknak, ezzel nyitjátok szeptember 14-én az évadot. Mark St. Germain e műve roppant aktuális témát feszeget.
Z. Zs.: A Táncórák egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató mű, ráadásul ajtót nyit az autizmussal élők világára, s megmutatja, hogyan boldogul két magába zárkózó ember a páros tánc, azaz a lélek rejtett nyelvén. A romantikus darab két főszereplője Józan László és Ullmann Mónika, az előadás rendezője pedig Dicső Dániel. Mark St. Germain mondhatni házi szerzőként van jelen a Rózsavölgyi Szalonban, Az utolsó óra az új évad elején éri el a kétszázadik előadását, és az Istenek tanácsa is sikerrel futott nálunk évekig. Remélem, hogy a nézők legalább annyira fogják élvezni és szeretni a Táncórák előadását, mint mi a szöveget és az alkotók első egymásra hangolódását az olvasópróbán.
Még milyen előadásokkal várjátok a közönséget a következő szezonban?
Z. Zs.: A Táncórák mellett még négy bemutatóval készülünk, közülük az egyik a 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb történetével foglalkozik, a címe Diplomácia, melyet Alföldi Róbert és Sztarenki Pál főszereplésével, Császi Ádám rendezésében láthat a közönség. Cyril Gely darabja 1944-ben játszódik Párizsban, ahol a párizsi svéd konzulnak, Raoul Nordlingnak mindössze egyetlen éjszakája van, hogy meggyőzze s lebeszélje Dietrich von Choltitz tábornokot, hogy – Hitler parancsát végrehajtva – a francia fővárost lerombolja. Mi minden múlik egyetlen emberen? Vagy egy találkozáson? A lelkiismereten? Ezeket a kérdéseket feszegeti az darab.
A Szalon más kulturális eseményeknek is otthont ad, ilyen volt a tavasszal megrendezett Psota-díjátadó.
Z. Zs.: Nagyon örültem annak, hogy a Psota Irén Alapítvány a Rózsavölgyi Szalont választotta a díjátadó otthonául. Az alapítvány kurátorai minden évben annak a színésznőnek ítélik oda az elismerést, aki színpadi sokszínűségével, tehetségével és kiemelkedő képességeivel méltó Psota Irén művészi örökségéhez. Psota Irén a hazai színházi élet olyan kiemelkedő egyénisége volt, mint amilyen napjainkban Hernádi Judit, ezért is töltött el nagy örömmel, hogy ő vehette át az elismerést. Ráadásul ő is játszik nálunk a Szalonban.
És szerinted milyen a jó színdarab?
Z. Zs.: Olyan, amin az ember másnap is el-elgondolkodik. Aminek ülepednie kell és foglalkoztat, maradandó élményt ad, kérdéseket vet fel, és építi az ember személyiségét.
A színház és a művészetek iránti rajongást a családodból hoztad?
Z. Zs.: Mindkettő a gyermekkorom része volt – édesanyám művészeti titkárként dolgozott az Operaházban, ennek köszönhető, hogy a budapesti premiereket sorra megnézhettem. Eredetileg dramaturg szerettem volna lenni, de az érettségi után csalódottan vettem tudomásul, hogy nem indul ilyen képzés az egyetemen, így hát nyelv szakra felvételiztem, de mindig úgy gondoltam, hogy a színház az egyik legnemesebb szórakozás. Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy a munkám a szenvedélyem és szórakozásom is egyben.
megálmodója, akivel a soron következő premierekről, valamint az elmúlt szezon sikerdarabjairól is beszélgettünk.
Lapunknak adott legutóbbi interjúdban azt nyilatkoztad, hogy a 2017/2018-as szezon a szürreális előadások éve lesz, és valóban így lett: A kulisszák mögött
című Florian Zeller-darab és a Pokémon go is a valóságra és az attól elrugaszkodott helyzetekre épít. Mennyire volt az efféle színdarabokra vevő a közönség?Z. Zs.: Úgy érzem, hogy nagyon sikeres szezont zártunk. Február 20-án mutattuk be Tóth Krisztina első, felnőtteknek szóló, kifejezetten a Rózsavölgyi Szalon felkérésére írt Pokémon go című, groteszk humorba mártott drámáját, mely meglehetősen kusza helyzetekkel és viszonyokkal szembesít. Például azzal is, hogy vannak, akik a problémák valós kezelése helyett a virtuális világba menekülnek. A darab fájdalmasan pontos képet fest a mai magyar valóságról is. A kezdetekkor Krisztától csupán annyit kértem, ne legyen túl szomorú a történet befejezése. Legyen fény az alagút végén. Az előadás minden alkalommal telt házzal fut, mint ahogy a Szentendrei Teátrummal közösen létrehozott A kulisszák mögött című négyszereplős produkciónk is, mely egy jól működő házasság megromlásába enged bepillantást egyedi színházi és vígjátéki megoldásokkal.
Fajsúlyos klasszikus előadás is színesíti a repertoárotokat, nevezetesen az Ibsen-művéből készült Rosmersholm című dráma.
Z. Zs.: Az előadást Fesztbaum Béla álmodta színpadra, s az áprilisi premier óta óriási érdeklődés övezi, aminek nagyon örülök. Béla 2017-ben debütált a Szalonban a Szülőfalum, Pest című Molnár Ferenc-esttel, mely annyira jól sikerült, hogy azt mondtam neki, 2018-ban is számítok rá, gyakorlatilag azt rendez, amit szeretne. Azt persze álmomban sem gondoltam volna, hogy egy hatszereplős, 19. századi klasszikust szeretne a pici szalonunk színpadára adaptálni, de végül áldásomat adtam rá. Ibsen életművének egyik legkiválóbban szerkesztett darabja ez, amely egyedi szimbólumain és pszichológiai mélységein keresztül szembesít a múlt bűneivel és a jelen választási lehetőségeinek reménytelenségével.
Nemrégiben volt az olvasópróbája a Táncóráknak, ezzel nyitjátok szeptember 14-én az évadot. Mark St. Germain e műve roppant aktuális témát feszeget.
Z. Zs.: A Táncórák egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató mű, ráadásul ajtót nyit az autizmussal élők világára, s megmutatja, hogyan boldogul két magába zárkózó ember a páros tánc, azaz a lélek rejtett nyelvén. A romantikus darab két főszereplője Józan László és Ullmann Mónika, az előadás rendezője pedig Dicső Dániel. Mark St. Germain mondhatni házi szerzőként van jelen a Rózsavölgyi Szalonban, Az utolsó óra az új évad elején éri el a kétszázadik előadását, és az Istenek tanácsa is sikerrel futott nálunk évekig. Remélem, hogy a nézők legalább annyira fogják élvezni és szeretni a Táncórák előadását, mint mi a szöveget és az alkotók első egymásra hangolódását az olvasópróbán.
Még milyen előadásokkal várjátok a közönséget a következő szezonban?
Z. Zs.: A Táncórák mellett még négy bemutatóval készülünk, közülük az egyik a 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb történetével foglalkozik, a címe Diplomácia, melyet Alföldi Róbert és Sztarenki Pál főszereplésével, Császi Ádám rendezésében láthat a közönség. Cyril Gely darabja 1944-ben játszódik Párizsban, ahol a párizsi svéd konzulnak, Raoul Nordlingnak mindössze egyetlen éjszakája van, hogy meggyőzze s lebeszélje Dietrich von Choltitz tábornokot, hogy – Hitler parancsát végrehajtva – a francia fővárost lerombolja. Mi minden múlik egyetlen emberen? Vagy egy találkozáson? A lelkiismereten? Ezeket a kérdéseket feszegeti az darab.
A Szalon más kulturális eseményeknek is otthont ad, ilyen volt a tavasszal megrendezett Psota-díjátadó.
Z. Zs.: Nagyon örültem annak, hogy a Psota Irén Alapítvány a Rózsavölgyi Szalont választotta a díjátadó otthonául. Az alapítvány kurátorai minden évben annak a színésznőnek ítélik oda az elismerést, aki színpadi sokszínűségével, tehetségével és kiemelkedő képességeivel méltó Psota Irén művészi örökségéhez. Psota Irén a hazai színházi élet olyan kiemelkedő egyénisége volt, mint amilyen napjainkban Hernádi Judit, ezért is töltött el nagy örömmel, hogy ő vehette át az elismerést. Ráadásul ő is játszik nálunk a Szalonban.
És szerinted milyen a jó színdarab?
Z. Zs.: Olyan, amin az ember másnap is el-elgondolkodik. Aminek ülepednie kell és foglalkoztat, maradandó élményt ad, kérdéseket vet fel, és építi az ember személyiségét.
A színház és a művészetek iránti rajongást a családodból hoztad?
Z. Zs.: Mindkettő a gyermekkorom része volt – édesanyám művészeti titkárként dolgozott az Operaházban, ennek köszönhető, hogy a budapesti premiereket sorra megnézhettem. Eredetileg dramaturg szerettem volna lenni, de az érettségi után csalódottan vettem tudomásul, hogy nem indul ilyen képzés az egyetemen, így hát nyelv szakra felvételiztem, de mindig úgy gondoltam, hogy a színház az egyik legnemesebb szórakozás. Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy a munkám a szenvedélyem és szórakozásom is egyben.