2018. október 08. / P. Á.
A Turay Ida Színház október 6-án mutatja be a Kander – Ebb szerzőpáros Cabaret című musicaljét. Sally Bowles szerepében Kisfaludy Zsófia, Schneider kisasszonyéban Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth-díjas színésznő lép színpadra. A két nagyszerű színésznőt arra kértük, osszák meg velünk
a gondolataikat a darabról, a karakterükről, és árulják el azt is, milyen, amikor anya és lánya együtt játszik.
K. Zs.: Ha van darab és szerep, amit a magaménak gondoltam, akkor az a Kander – Ebb szerzőpáros musicalje, és Sally Bowles karaktere volt. Nagyon vágytam rá, hogy eljátszhassam, és amikor a Turay Ida Színház igazgatója, Darvasi Ilona megkérdezte, eljátszanám-e Sallyt, azonnal rávágtam, igen, boldogan! Végtelenül hálás vagyok neki, hogy felkért a szerepre. Egyébként nem ez az első darab, amiben láthat a Turay közönsége, idén márciusban mutatkoztam be a Zsuzsi kisaszszony című Kálmán Imre-operett címszerepével. A Cabaret Sallyje persze egészen más. Csodálatos szerepív, a dalok gyönyörűek, kultikusak. Sally szemszögéből ez egy szerelmi történet, őt a politika egyáltalán nem érdekli. A reflektorfény és a színpad vonzza, mindent megtesz azért, hogy nagy színésznő legyen, és igazán hisz benne, hogy felfedezik. Aztán találkozik Cliff-fel, szerelmesek lesznek egymásba, de becsúszik egy gyerek. És itt jön az alapkérdés, ami szerintem a mai világban is komoly problémát jelent: meg tud-e változni az ember a szerelméért? Fel tudja-e adni önmagát a másikért? Sally nem képes átlépni saját magán, nem képes elfogadni a Cliff által kínált kiutat a füstös lokál világából, és az érkező baba sem elég ok arra, hogy egy tisztességesebb életet válasszon. Ezért aztán nincs happy end. Marad a Kit-Kat Klub és a tojássárgájával kevert „prériosztriga” koktél. Ez utóbbit amúgy feltétlenül meg kell kóstoljam. A próbafolyamat alatt folyamatosan keresem Sally igazságát. Egyrészt van egy felszínes, laza erkölcsű énje, másrészt nagyon is érző szívű lány, akinek a saját maga számára is nagy csalódás, hogy nem képes fordítani a sorsán. Most a Turayban egy nagyon jó csapat gyűlt össze, kiváló kollegákkal dolgozhatunk együtt, és Borbély Krisztina koreográfiái fantasztikusak lettek. Kevés az olyan musical, ahol egyformán fontos az ének, a tánc és a próza, valamint tudom, sok csillagnak kell együtt állnia ahhoz, hogy egy ilyen nagyszerű produkcióban játszhasson az ember. Ráadásul édesanyámmal együtt állunk színpadra, ami szintén egy ajándék az élettől.
H. I.: Ha van darab és szerep, amiről azt gondoltam, hogy soha nem kerül be a repertoáromba, az a Cabaret volt. Láttam a filmet, láttam a Madách Színházban az előadást, ahol Psota Irén és Garas Dezső játszotta Schneider kisasszonyt és Schultz urat, de eszembe nem jutott volna, hogy ezt valaha magamra osszam. Még amikor Darvasi Ilona felkért, akkor is kételkedtem, hiszen ezt a szerepet keményebb karakterű színésznők játszották eddig, a dalok pedig brechti mélységűek. Aztán hagytam magam meggyőzni. Annál is inkább, mert együtt játszhatok a lányommal. A helyzet ugyan nem szokatlan, van egy közös estünk, a Mellettem az utódom, amelyben – micsoda véletlen – Zsófi énekli többek között a Cabaret nagy dalát is. De ez azért más. Ez igazi színház. Ahogy haladnak a próbák, egyre jobban érzem és értem Schneider kisasszonyt, ezt a sokat dolgozó panziósnőt, aki a férje halála után is viszi a boltot, vasakarattal mindent egyedül csinál, és még afölött is szemet kell hunyjon, hogy a lakói között prostituált is akad. A darab az 1930-as években játszódik Németországban, a fasizmus térhódítása idején. Vajon mit mondhat ez nekünk ma? Például azt, hogy a politikai helyzet vagy egy rossz döntés miatt bármikor kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy elveszíti mindenét. Arról is szól, mi történik, ha jön egy öregkori szerelem. Mit tudunk kezdeni vele? Jó próbálni ezt a szerepet, jó, hogy íve, története, tragikuma van. Igazi kihívás. Gyakran megesik, hogy a színész nagyon vágyik valamire és nem kapja meg, de szerencsére az is előfordul, hogy kap egy számára szokatlan feladatot, ahogy én most Schneider kisasszonyt, és öröme lesz benne. A rendező Koltay Gábor, akivel Zsófi meg én is dolgoztunk már korábban, a partnerem Mikó István, akivel ugyancsak összeszokott páros vagyunk. Ennyi évvel a hátam mögött elmondhatom, hogy benne van a levegőben, hogy egy különleges előadás születik a Kálvária téren, a Turay Ida Színházban.
a gondolataikat a darabról, a karakterükről, és árulják el azt is, milyen, amikor anya és lánya együtt játszik.
K. Zs.: Ha van darab és szerep, amit a magaménak gondoltam, akkor az a Kander – Ebb szerzőpáros musicalje, és Sally Bowles karaktere volt. Nagyon vágytam rá, hogy eljátszhassam, és amikor a Turay Ida Színház igazgatója, Darvasi Ilona megkérdezte, eljátszanám-e Sallyt, azonnal rávágtam, igen, boldogan! Végtelenül hálás vagyok neki, hogy felkért a szerepre. Egyébként nem ez az első darab, amiben láthat a Turay közönsége, idén márciusban mutatkoztam be a Zsuzsi kisaszszony című Kálmán Imre-operett címszerepével. A Cabaret Sallyje persze egészen más. Csodálatos szerepív, a dalok gyönyörűek, kultikusak. Sally szemszögéből ez egy szerelmi történet, őt a politika egyáltalán nem érdekli. A reflektorfény és a színpad vonzza, mindent megtesz azért, hogy nagy színésznő legyen, és igazán hisz benne, hogy felfedezik. Aztán találkozik Cliff-fel, szerelmesek lesznek egymásba, de becsúszik egy gyerek. És itt jön az alapkérdés, ami szerintem a mai világban is komoly problémát jelent: meg tud-e változni az ember a szerelméért? Fel tudja-e adni önmagát a másikért? Sally nem képes átlépni saját magán, nem képes elfogadni a Cliff által kínált kiutat a füstös lokál világából, és az érkező baba sem elég ok arra, hogy egy tisztességesebb életet válasszon. Ezért aztán nincs happy end. Marad a Kit-Kat Klub és a tojássárgájával kevert „prériosztriga” koktél. Ez utóbbit amúgy feltétlenül meg kell kóstoljam. A próbafolyamat alatt folyamatosan keresem Sally igazságát. Egyrészt van egy felszínes, laza erkölcsű énje, másrészt nagyon is érző szívű lány, akinek a saját maga számára is nagy csalódás, hogy nem képes fordítani a sorsán. Most a Turayban egy nagyon jó csapat gyűlt össze, kiváló kollegákkal dolgozhatunk együtt, és Borbély Krisztina koreográfiái fantasztikusak lettek. Kevés az olyan musical, ahol egyformán fontos az ének, a tánc és a próza, valamint tudom, sok csillagnak kell együtt állnia ahhoz, hogy egy ilyen nagyszerű produkcióban játszhasson az ember. Ráadásul édesanyámmal együtt állunk színpadra, ami szintén egy ajándék az élettől.
H. I.: Ha van darab és szerep, amiről azt gondoltam, hogy soha nem kerül be a repertoáromba, az a Cabaret volt. Láttam a filmet, láttam a Madách Színházban az előadást, ahol Psota Irén és Garas Dezső játszotta Schneider kisasszonyt és Schultz urat, de eszembe nem jutott volna, hogy ezt valaha magamra osszam. Még amikor Darvasi Ilona felkért, akkor is kételkedtem, hiszen ezt a szerepet keményebb karakterű színésznők játszották eddig, a dalok pedig brechti mélységűek. Aztán hagytam magam meggyőzni. Annál is inkább, mert együtt játszhatok a lányommal. A helyzet ugyan nem szokatlan, van egy közös estünk, a Mellettem az utódom, amelyben – micsoda véletlen – Zsófi énekli többek között a Cabaret nagy dalát is. De ez azért más. Ez igazi színház. Ahogy haladnak a próbák, egyre jobban érzem és értem Schneider kisasszonyt, ezt a sokat dolgozó panziósnőt, aki a férje halála után is viszi a boltot, vasakarattal mindent egyedül csinál, és még afölött is szemet kell hunyjon, hogy a lakói között prostituált is akad. A darab az 1930-as években játszódik Németországban, a fasizmus térhódítása idején. Vajon mit mondhat ez nekünk ma? Például azt, hogy a politikai helyzet vagy egy rossz döntés miatt bármikor kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy elveszíti mindenét. Arról is szól, mi történik, ha jön egy öregkori szerelem. Mit tudunk kezdeni vele? Jó próbálni ezt a szerepet, jó, hogy íve, története, tragikuma van. Igazi kihívás. Gyakran megesik, hogy a színész nagyon vágyik valamire és nem kapja meg, de szerencsére az is előfordul, hogy kap egy számára szokatlan feladatot, ahogy én most Schneider kisasszonyt, és öröme lesz benne. A rendező Koltay Gábor, akivel Zsófi meg én is dolgoztunk már korábban, a partnerem Mikó István, akivel ugyancsak összeszokott páros vagyunk. Ennyi évvel a hátam mögött elmondhatom, hogy benne van a levegőben, hogy egy különleges előadás születik a Kálvária téren, a Turay Ida Színházban.