2018. november 13. / Pavlovics Ágota
A világ legjobb zenekarai között számon tartott Budapesti Fesztiválzenekar sok mindenről híres, például arról, hogy bármerre járjanak, elkápráztatják a közönséget, akik állótapssal honorálják teljesítményüket. Fischer Iván és zenekara az újítások kiapadhatatlan forrásai, mindannyiunk
óriási szerencséjére. Ezúttal a zenekar szólóhárfását, Polónyi Ágnest, az ifjúsági programok egyik ötletgazdáját nem csak különleges hangszeréről faggattuk.
Gilad Cohen művet írt Trió furfangos klarinétra, bánatos csellóra és töprengő hárfára címmel. Ön szerint mennyire jó szó a töprengő a hárfára?
P. Á.: A hárfa – mint egyébként minden hangszer – nagyon sokféle módon, hangszínen szólaltatható meg, így bármilyen furcsa, képes töprengeni is. Ami Cohen művének címében a legmeglepőbb, az az, hogy megszemélyesíti a hangszereket. A darab zseniális, és el kell, hogy áruljam, a hárfa nemcsak töpreng benne, hanem táncol, kijelent és kérdéseket tesz fel, majd a végén a klarinéttal és a csellóval együtt levonja a konzekvenciát. Ha minden igaz, november 17-én, A zene éjszakáján el fogjuk játszani Mód Orsolyával és Ács Ákossal.
Mi kell ahhoz, hogy az ember annyira jó hárfás legyen, hogy a világ legjobb zenekarai között jegyzett BFZ szólóhárfása lehessen?
P. Á.: A kérdés zavarba hoz. Azt, hogy elég jó hárfás vagyok-e a világ egyik legjobb zenekarához, nem tudom, nem is tisztem megítélni. Mindig alázattal és állhatatossággal álltam a zenéhez és a zenéléshez. Azonban a Budapesti Fesztiválzenekarban a hangszeres tudás mellett az is fontos, hogy a tagok képesek legyenek az új dolgok befogadására, innovatív hozzáállással és kellő flexibilitással rendelkezzenek. Törekszem arra, hogy ezeket a tulajdonságaimat fejlesszem, mindig kerülve a rutint.
Mit jelent az ön számára a zene?
P. Á.: A zene számomra a lehetőségek tárháza. A hallgatása befolyásolja a hangulatomat, eldönthetem, hogy milyen érzésekkel és érzetekkel szeretnék telítődni. A gyakorlása pedig egy állandó szellemi előrelépést biztosító folyamat. A megfelelő mennyiségű és minőségű napi időtöltés a hangszerünkkel a tökéletes eljátszásra való törekvés kell, hogy legyen. Hiszek abban, hogy mivel ez a mindennapjaim része, a gondolkodásomra, látásmódomra is hatással van.
A Budapesti Fesztiválzenekar idén is meghirdeti a nyolc éve indított Lásd, amit hallasz! című filmpályázatot középiskolás diákok számára. A zsűri tagjaként milyenek az eddigi tapasztalatai?
P. Á.: Nagyon szeretem azt a korosztályt, amelynek a pályázat szól (12-18 éveseknek elsősorban). Ennyi idős korukra már kialakul az önálló és határozott világlátásuk. Az általuk készített filmekben is az őket leginkább foglalkoztató témákat vetik fel, többnyire nagyon őszintén, és ez rendkívül fontos. Mindig azok a legjobb filmek, ahol a zenét tényleg megismerik az alkotási folyamat közben, figyelnek a hangulatára és a ritmusára, és kihasználják az ebben rejlő lehetőségeket. Azokat a munkákat is nagy érdeklődéssel nézem, amelyek esetleg ügyetlenebbek, mert mindenképpen tükröt tartanak a társadalmunknak.
Ön jelentős szerepet játszik a BFZ ifjúsági programjainak kialakításában. Milyen gondolatmenetet követve alakítják ezeket?
P. Á.: Próbáljuk kitalálni, mi az, ami közelebb hozza a gyerekeket, fiatalokat a komolyzenéhez. Ha van valakinek – akár a muzsikusok közül – egy felvetése, terve, amiben lát fantáziát a vezetőség, azt segítenek megvalósítani. Így lett a Lásd, amit hallasz! versenyünk is, ami az én ötletemen alapszik. Igyekszünk úgy kidolgozni a koncepciót és úgy szórakoztatni, hogy az soha ne menjen a művészi színvonal rovására. A Hangszerkóstoló és a próbalátogatás az általános iskolásoknak szól, a gyerekek kipróbálhatják a hangszereket, megismerhetik testközelből a klasszikus zene fantasztikus hangzásvilágát. A Midnight Music, ami inkább egyetemistáknak lett kitalálva, egy rendkívül jól sikerült programunk, mindig telt házzal megy. Mindenféle konvenciótól mentes. A közönségünk azon része, aki szeretne, beülhet a zenekar tagjai közé babzsákokra, és olyan módon kerülhet közel a zenéhez, ahogyan soha sehol sem. Ráadásul szokatlan időpontban, éjjel 23.30-kor kezdődik a bő egyórás koncert, mi is utcai ruhában játszunk. Azt gondolom, ha több zenekar átvenné ezt a koncertformát, nem lenne probléma a közönség utánpótlásával.
Beszélgetésünk idején éppen a Vicenzai Operafesztiválon mutatják be Verdi Falstaffját, Fischer Iván és Marco Gandini rendezésében. Mit jelent az ön számára az opera újszerű megközelítése?
P. Á.: A mostani Falstaff előadásunkban a zenekar, az énekesek és Fischer Iván szerves egységet alkotnak. A színpadképhez tartoznak a zenészek, akik közül jó néhányan énekelnek, és a hangszerüket letéve részt vesznek a színészi játékban, mint ahogy Iván nemcsak a vezetője, de szereplője is az eseményeknek. Az opera abszolút interaktív, ezáltal valóban életre kel. Azt hiszem, egyre többször kellene ebben a formában operát játszani, hiszen így mindenki élvezettel vesz részt az előadásban, előadáson. Örömünkre az előadás óriási siker volt a Vicenzai Operafesztivál közönsége körében.
A Budapest Kongresszusi Központban december 26-án lesz a Fesztiválzenekar hagyományos karácsonyi koncertje. A 35. születésnapjához érkezett zenekar koncertje nyilván tele lesz meglepetéssel, amelyekről nem beszélhet. Mi az, amit mégis elmondhat a hangverseny kapcsán?
P. Á.: A műsorról sajnos semmit sem árulhatok el. A BFZ a világ egyik leginnovatívabb együttese, és megígérhetem, hogy aki eljön a koncertünkre megünnepelni velünk a születésnapunkat, egészen biztos jól fog szórakozni.
Dióhéj
Idén a Budapesti Fesztiválzenekar megkapta az Opus Klassik díjat. Az együttes a kiemelkedő sikert Mahler 3. szimfóniájának lemezfelvételével érte el, de nem ez az első elismerés, amit a felvétel kapott. A Times, a The New York Times és a brit Gramophone magazin 2017-es toplistájára is felkerült a felvétel, amelyet a japán Record Geijutsu Magazin is különdíjjal jutalmazott.
óriási szerencséjére. Ezúttal a zenekar szólóhárfását, Polónyi Ágnest, az ifjúsági programok egyik ötletgazdáját nem csak különleges hangszeréről faggattuk.
Gilad Cohen művet írt Trió furfangos klarinétra, bánatos csellóra és töprengő hárfára címmel. Ön szerint mennyire jó szó a töprengő a hárfára?
P. Á.: A hárfa – mint egyébként minden hangszer – nagyon sokféle módon, hangszínen szólaltatható meg, így bármilyen furcsa, képes töprengeni is. Ami Cohen művének címében a legmeglepőbb, az az, hogy megszemélyesíti a hangszereket. A darab zseniális, és el kell, hogy áruljam, a hárfa nemcsak töpreng benne, hanem táncol, kijelent és kérdéseket tesz fel, majd a végén a klarinéttal és a csellóval együtt levonja a konzekvenciát. Ha minden igaz, november 17-én, A zene éjszakáján el fogjuk játszani Mód Orsolyával és Ács Ákossal.
Mi kell ahhoz, hogy az ember annyira jó hárfás legyen, hogy a világ legjobb zenekarai között jegyzett BFZ szólóhárfása lehessen?
P. Á.: A kérdés zavarba hoz. Azt, hogy elég jó hárfás vagyok-e a világ egyik legjobb zenekarához, nem tudom, nem is tisztem megítélni. Mindig alázattal és állhatatossággal álltam a zenéhez és a zenéléshez. Azonban a Budapesti Fesztiválzenekarban a hangszeres tudás mellett az is fontos, hogy a tagok képesek legyenek az új dolgok befogadására, innovatív hozzáállással és kellő flexibilitással rendelkezzenek. Törekszem arra, hogy ezeket a tulajdonságaimat fejlesszem, mindig kerülve a rutint.
Mit jelent az ön számára a zene?
P. Á.: A zene számomra a lehetőségek tárháza. A hallgatása befolyásolja a hangulatomat, eldönthetem, hogy milyen érzésekkel és érzetekkel szeretnék telítődni. A gyakorlása pedig egy állandó szellemi előrelépést biztosító folyamat. A megfelelő mennyiségű és minőségű napi időtöltés a hangszerünkkel a tökéletes eljátszásra való törekvés kell, hogy legyen. Hiszek abban, hogy mivel ez a mindennapjaim része, a gondolkodásomra, látásmódomra is hatással van.
A Budapesti Fesztiválzenekar idén is meghirdeti a nyolc éve indított Lásd, amit hallasz! című filmpályázatot középiskolás diákok számára. A zsűri tagjaként milyenek az eddigi tapasztalatai?
P. Á.: Nagyon szeretem azt a korosztályt, amelynek a pályázat szól (12-18 éveseknek elsősorban). Ennyi idős korukra már kialakul az önálló és határozott világlátásuk. Az általuk készített filmekben is az őket leginkább foglalkoztató témákat vetik fel, többnyire nagyon őszintén, és ez rendkívül fontos. Mindig azok a legjobb filmek, ahol a zenét tényleg megismerik az alkotási folyamat közben, figyelnek a hangulatára és a ritmusára, és kihasználják az ebben rejlő lehetőségeket. Azokat a munkákat is nagy érdeklődéssel nézem, amelyek esetleg ügyetlenebbek, mert mindenképpen tükröt tartanak a társadalmunknak.
Ön jelentős szerepet játszik a BFZ ifjúsági programjainak kialakításában. Milyen gondolatmenetet követve alakítják ezeket?
P. Á.: Próbáljuk kitalálni, mi az, ami közelebb hozza a gyerekeket, fiatalokat a komolyzenéhez. Ha van valakinek – akár a muzsikusok közül – egy felvetése, terve, amiben lát fantáziát a vezetőség, azt segítenek megvalósítani. Így lett a Lásd, amit hallasz! versenyünk is, ami az én ötletemen alapszik. Igyekszünk úgy kidolgozni a koncepciót és úgy szórakoztatni, hogy az soha ne menjen a művészi színvonal rovására. A Hangszerkóstoló és a próbalátogatás az általános iskolásoknak szól, a gyerekek kipróbálhatják a hangszereket, megismerhetik testközelből a klasszikus zene fantasztikus hangzásvilágát. A Midnight Music, ami inkább egyetemistáknak lett kitalálva, egy rendkívül jól sikerült programunk, mindig telt házzal megy. Mindenféle konvenciótól mentes. A közönségünk azon része, aki szeretne, beülhet a zenekar tagjai közé babzsákokra, és olyan módon kerülhet közel a zenéhez, ahogyan soha sehol sem. Ráadásul szokatlan időpontban, éjjel 23.30-kor kezdődik a bő egyórás koncert, mi is utcai ruhában játszunk. Azt gondolom, ha több zenekar átvenné ezt a koncertformát, nem lenne probléma a közönség utánpótlásával.
Beszélgetésünk idején éppen a Vicenzai Operafesztiválon mutatják be Verdi Falstaffját, Fischer Iván és Marco Gandini rendezésében. Mit jelent az ön számára az opera újszerű megközelítése?
P. Á.: A mostani Falstaff előadásunkban a zenekar, az énekesek és Fischer Iván szerves egységet alkotnak. A színpadképhez tartoznak a zenészek, akik közül jó néhányan énekelnek, és a hangszerüket letéve részt vesznek a színészi játékban, mint ahogy Iván nemcsak a vezetője, de szereplője is az eseményeknek. Az opera abszolút interaktív, ezáltal valóban életre kel. Azt hiszem, egyre többször kellene ebben a formában operát játszani, hiszen így mindenki élvezettel vesz részt az előadásban, előadáson. Örömünkre az előadás óriási siker volt a Vicenzai Operafesztivál közönsége körében.
A Budapest Kongresszusi Központban december 26-án lesz a Fesztiválzenekar hagyományos karácsonyi koncertje. A 35. születésnapjához érkezett zenekar koncertje nyilván tele lesz meglepetéssel, amelyekről nem beszélhet. Mi az, amit mégis elmondhat a hangverseny kapcsán?
P. Á.: A műsorról sajnos semmit sem árulhatok el. A BFZ a világ egyik leginnovatívabb együttese, és megígérhetem, hogy aki eljön a koncertünkre megünnepelni velünk a születésnapunkat, egészen biztos jól fog szórakozni.
Dióhéj
Idén a Budapesti Fesztiválzenekar megkapta az Opus Klassik díjat. Az együttes a kiemelkedő sikert Mahler 3. szimfóniájának lemezfelvételével érte el, de nem ez az első elismerés, amit a felvétel kapott. A Times, a The New York Times és a brit Gramophone magazin 2017-es toplistájára is felkerült a felvétel, amelyet a japán Record Geijutsu Magazin is különdíjjal jutalmazott.