2018. november 13. / Jónás Ágnes
Dés László negyven éve készít lemezeket: a dzsessztől a filmzenén, musicalen, kortárs zenén, színészdalokon, a balettzenén át minden stílusban adott már ki albumot, de még sosem készített magának saját előadói albumot. Egészen idáig, ugyanis októberben látott napvilágot Az éjféli
járat című lemeze, melynek további különlegessége, hogy mindegyik dalnak más a szövegírója. A rendhagyó korongról, zeneszerzésről és a decemberi Aréna-koncertről beszélgettünk.
Mikor fogalmazódott meg az igény önben hogy saját dallemezt készítsen?
D. L.: Valójában már huszonöt évvel ezelőtt, csakhogy mindig közbejöttek olyan kihívások és projektek, melyek miatt a saját lemez készítése háttérbe szorult. Elhatároztam, hogy idén elkészítem, ha a fene fenét eszik is, mert úgy éreztem, hogyha most nem csinálom meg, akkor soha. Hatvannégy éves koromra elkészült a vágyott lemez. Szerintem ez Guinness-rekord.
Az éjféli járat a címe, mely arra enged következtetni, hogy a lemez egy belső lelki tájon, tulajdonképpen egy Dés-vidéken való utazásra invitálja a befogadót.
D. L.: Igen. Emberi fájdalmakról, disznóságainkról és az elmulasztott lehetőségekről szól, amellett, hogy a szerzemények a saját életemre is reflektálnak. Sok címötlet merült fel időközben, és számos olyan dal található a lemezen, amelyeknek a címe albumcímnek is beillett volna, ilyen például a Van még idő vagy a Minden más. Azért döntöttem Az éjféli járat mellett, mert megtetszett ez a költői kép. Az azonos című dalt pár nappal a stúdióba vonulás előtt írtam, a szöveg Müller Péter Sziámi munkáját dicséri. Nagyon személyes, kicsit fájdalmas, lírai dal lett. A lemezborítóhoz is ihletet adott – késő este felszálltam a villamosra a Fehérvári úton, Vető Gábor fotós-grafikus pedig elkészítette a borítóképet.
Kikkel dolgozott együtt a lemezen?
D. L.: Ennek a lemeznek az az egyik különlegessége, hogy mindegyik dalnak más a szövegírója. Állandó szövegíró alkotótársaimra, Nemes Istvánra, Bereményi Gézára és Geszti Péterre ezúttal is számíthattam, emellett Grecsó Krisztián, Parti Nagy Lajos, Müller Péter Sziámi, Bródy János írtak gyönyörű szöveget a dalokhoz – velük még sosem dolgoztam. A dalok egy része lassú és lírai, de igyekeztem néhány olyan szerzeménnyel is meglepni az albumot, amelyek élénk, lüktető tempójúak. Szerintem nagyon színes, változatos anyagot sikerült létrehoznunk, és bízom abban, hogy a hallgatók is így gondolják majd.
Általában hogy jön az ihlet?
D. L.: Bárhol bármikor meglephet az ihlet.
Lejegyzi vagy felfütyüli a telefonjára?
D. L.: Pontosan! Ha ülök egy étterem teraszán, és eszembe jut egy dallam, akkor azt gyorsan lefirkantom egy cetlire. Ha csak a telefonom van kéznél, akkor feldúdolom rá a dallamot, vagy lekopogom a ritmust. A legnagyobb ihletadó azonban mégiscsak a rendszeres munka. Ha az ember mindennap ötletel, vagy csak játszik a zongorán, akkor előbb-utóbb születik valami. Mindig működésben lenni – ez a legfontosabb.
A dzsungel könyve huszonkét éve fut töretlen sikerrel a Pesti Színházban, az Amíg az őriz a szemed című dal nagyon finoman szembesít az elmúlással, szívszaggató, gyönyörű szerzemény, benne van mindaz a tehetetlenség, fájdalom, szeretet és hála, amellyel mindannyian szembesülnünk akkor, amikor el kell engednünk szívünkhöz közel álló személyeket. Az egyik legszebb búcsú, amit valaha hallottam.
D. L.: Az első felvonás végén csendül fel a dal. Egy apa-fiú kapcsolatról van szó: Balu elköszön nevelt fiától, Mauglitól. A dalban nincs kimondva, hogy Balu elmegy meghalni, hiszen metaforákkal operál a szöveg, de mégis, még a négy-öt éves gyerekeknek is világos, hogy ez fog történni. Az előadások szünetében rengeteg gyerek kéredzkedik be a színészek öltözőjébe – meg kell mutatni nekik, hogy a Balut játszó Reviczky Gábor él, s hogy az egész valójában csak egy színdarab. Geszti Péter gyönyörű szöveget írt a zenémhez. 1994-ben én még csak Rapülők-számokat ismertem tőle, mindannyian tudtuk, hogy remekül forgatja a szavakat, de a Vígszínházban mindenki tartott attól, hogy nem lesz képes a darab drámai aspektusát megfogni, megfogalmazni. Ezzel a dalszöveggel mindenkinek bebizonyította, hogy igenis képes.
Ha jól tudom, többek között ebből a musicalből is felcsendül majd néhány dal a december 29-i, Mi vagyunk a Grund! című koncertjén, a Papp László Budapest Sportarénában. Mit várhat a közönség, mi lesz nagyjából a forgatókönyv?
D. L.: Igyekszem úgy megszerkeszteni a koncert forgatókönyvét, hogy az este folyamán folyamatosan ébren legyen tartva a közönség figyelme. Elhangzik néhány dal az új lemezemről – tisztában vagyok azzal, hogy ez így vakmerő vállalkozás, hiszen a publikum fülébe még nem másztak be ezek a dallamok, de reménykedem abban, hogy akik szeretik a zenémet és a dalaimat, már azelőtt megismerkednek a szerzeményekkel, mielőtt eljönnek az Arénába. Ezen kívül lesznek régi slágerek, mint például a Vigyázz rám, az Olyan szépek voltunk vagy a Nagy utazás. Tóth Vera lesz a vendég, aki többek között a neki írt új dalomat is elénekli, valamint felcsendülnek musicaldalok A Pál utcai fiúkból, Valahol Európában-ból és a már említett A dzsungel könyvéből. Olyan számokat választottam, amelyekhez nem kell színpadi környezet, tehát önmagukban is jól megélnek egy koncerten.
„A világ olyan templommá vált, amelyben nem tudunk énekelni, tehát ordítunk” – mondta John Cage a nyolcvanas években. Hogy látja, 2018-ban a zene már nem képes lecsendesíteni az indulatokat egy-egy koncert erejéig?
D. L.: Leonard Cohen, Sting, Eric Clapton számai, vagyis a minőségi szöveg, zene és hangszertudás tömegeket vonz, bármilyen drága a jegy, az emberek megveszik, elmennek, s az ilyen koncerteken ezrek képesek félretenni egy-két órára a bajokat, a konfliktusokat. Mindig lesznek, akiknek nem elég a tálcán felkínált, silány minőségű tömegkultúra, s én erősen hiszek abban, hogy mindig lesz igény igazi zenére, jó muzsikusokra, gondolatokkal, mély lírával teli dalokra.
járat című lemeze, melynek további különlegessége, hogy mindegyik dalnak más a szövegírója. A rendhagyó korongról, zeneszerzésről és a decemberi Aréna-koncertről beszélgettünk.
Mikor fogalmazódott meg az igény önben hogy saját dallemezt készítsen?
D. L.: Valójában már huszonöt évvel ezelőtt, csakhogy mindig közbejöttek olyan kihívások és projektek, melyek miatt a saját lemez készítése háttérbe szorult. Elhatároztam, hogy idén elkészítem, ha a fene fenét eszik is, mert úgy éreztem, hogyha most nem csinálom meg, akkor soha. Hatvannégy éves koromra elkészült a vágyott lemez. Szerintem ez Guinness-rekord.
Az éjféli járat a címe, mely arra enged következtetni, hogy a lemez egy belső lelki tájon, tulajdonképpen egy Dés-vidéken való utazásra invitálja a befogadót.
D. L.: Igen. Emberi fájdalmakról, disznóságainkról és az elmulasztott lehetőségekről szól, amellett, hogy a szerzemények a saját életemre is reflektálnak. Sok címötlet merült fel időközben, és számos olyan dal található a lemezen, amelyeknek a címe albumcímnek is beillett volna, ilyen például a Van még idő vagy a Minden más. Azért döntöttem Az éjféli járat mellett, mert megtetszett ez a költői kép. Az azonos című dalt pár nappal a stúdióba vonulás előtt írtam, a szöveg Müller Péter Sziámi munkáját dicséri. Nagyon személyes, kicsit fájdalmas, lírai dal lett. A lemezborítóhoz is ihletet adott – késő este felszálltam a villamosra a Fehérvári úton, Vető Gábor fotós-grafikus pedig elkészítette a borítóképet.
Kikkel dolgozott együtt a lemezen?
D. L.: Ennek a lemeznek az az egyik különlegessége, hogy mindegyik dalnak más a szövegírója. Állandó szövegíró alkotótársaimra, Nemes Istvánra, Bereményi Gézára és Geszti Péterre ezúttal is számíthattam, emellett Grecsó Krisztián, Parti Nagy Lajos, Müller Péter Sziámi, Bródy János írtak gyönyörű szöveget a dalokhoz – velük még sosem dolgoztam. A dalok egy része lassú és lírai, de igyekeztem néhány olyan szerzeménnyel is meglepni az albumot, amelyek élénk, lüktető tempójúak. Szerintem nagyon színes, változatos anyagot sikerült létrehoznunk, és bízom abban, hogy a hallgatók is így gondolják majd.
Általában hogy jön az ihlet?
D. L.: Bárhol bármikor meglephet az ihlet.
Lejegyzi vagy felfütyüli a telefonjára?
D. L.: Pontosan! Ha ülök egy étterem teraszán, és eszembe jut egy dallam, akkor azt gyorsan lefirkantom egy cetlire. Ha csak a telefonom van kéznél, akkor feldúdolom rá a dallamot, vagy lekopogom a ritmust. A legnagyobb ihletadó azonban mégiscsak a rendszeres munka. Ha az ember mindennap ötletel, vagy csak játszik a zongorán, akkor előbb-utóbb születik valami. Mindig működésben lenni – ez a legfontosabb.
A dzsungel könyve huszonkét éve fut töretlen sikerrel a Pesti Színházban, az Amíg az őriz a szemed című dal nagyon finoman szembesít az elmúlással, szívszaggató, gyönyörű szerzemény, benne van mindaz a tehetetlenség, fájdalom, szeretet és hála, amellyel mindannyian szembesülnünk akkor, amikor el kell engednünk szívünkhöz közel álló személyeket. Az egyik legszebb búcsú, amit valaha hallottam.
D. L.: Az első felvonás végén csendül fel a dal. Egy apa-fiú kapcsolatról van szó: Balu elköszön nevelt fiától, Mauglitól. A dalban nincs kimondva, hogy Balu elmegy meghalni, hiszen metaforákkal operál a szöveg, de mégis, még a négy-öt éves gyerekeknek is világos, hogy ez fog történni. Az előadások szünetében rengeteg gyerek kéredzkedik be a színészek öltözőjébe – meg kell mutatni nekik, hogy a Balut játszó Reviczky Gábor él, s hogy az egész valójában csak egy színdarab. Geszti Péter gyönyörű szöveget írt a zenémhez. 1994-ben én még csak Rapülők-számokat ismertem tőle, mindannyian tudtuk, hogy remekül forgatja a szavakat, de a Vígszínházban mindenki tartott attól, hogy nem lesz képes a darab drámai aspektusát megfogni, megfogalmazni. Ezzel a dalszöveggel mindenkinek bebizonyította, hogy igenis képes.
Ha jól tudom, többek között ebből a musicalből is felcsendül majd néhány dal a december 29-i, Mi vagyunk a Grund! című koncertjén, a Papp László Budapest Sportarénában. Mit várhat a közönség, mi lesz nagyjából a forgatókönyv?
D. L.: Igyekszem úgy megszerkeszteni a koncert forgatókönyvét, hogy az este folyamán folyamatosan ébren legyen tartva a közönség figyelme. Elhangzik néhány dal az új lemezemről – tisztában vagyok azzal, hogy ez így vakmerő vállalkozás, hiszen a publikum fülébe még nem másztak be ezek a dallamok, de reménykedem abban, hogy akik szeretik a zenémet és a dalaimat, már azelőtt megismerkednek a szerzeményekkel, mielőtt eljönnek az Arénába. Ezen kívül lesznek régi slágerek, mint például a Vigyázz rám, az Olyan szépek voltunk vagy a Nagy utazás. Tóth Vera lesz a vendég, aki többek között a neki írt új dalomat is elénekli, valamint felcsendülnek musicaldalok A Pál utcai fiúkból, Valahol Európában-ból és a már említett A dzsungel könyvéből. Olyan számokat választottam, amelyekhez nem kell színpadi környezet, tehát önmagukban is jól megélnek egy koncerten.
„A világ olyan templommá vált, amelyben nem tudunk énekelni, tehát ordítunk” – mondta John Cage a nyolcvanas években. Hogy látja, 2018-ban a zene már nem képes lecsendesíteni az indulatokat egy-egy koncert erejéig?
D. L.: Leonard Cohen, Sting, Eric Clapton számai, vagyis a minőségi szöveg, zene és hangszertudás tömegeket vonz, bármilyen drága a jegy, az emberek megveszik, elmennek, s az ilyen koncerteken ezrek képesek félretenni egy-két órára a bajokat, a konfliktusokat. Mindig lesznek, akiknek nem elég a tálcán felkínált, silány minőségű tömegkultúra, s én erősen hiszek abban, hogy mindig lesz igény igazi zenére, jó muzsikusokra, gondolatokkal, mély lírával teli dalokra.