2018. november 19. / D. Magyari Imre
2007-ben, az Aegon Művészeti Díj átadásakor mondta laudatiójában az egyik legkiválóbb magyar irodalomtörténész, Margócsy István Rakovszky Zsuzsa lírájáról, hogy „különös finomságú és élességű költészet”, s hozzátette, hogy ez a költészet „megrendítő egyenletességgel él, működik és hat”, azaz bárhol is nyitjuk ki a köteteit, a legmagasabb csúcsok levegője csap meg bennünket.
Érvényes ez a két megállapítás az új kötetre, a Történésekre is, amely a Magvető nagyszerű Időmérték sorozatában jelent meg. A monológok – némelyik olyan, mintha egy tragédiából tépték volna ki – és a verses regény epizódjai gyakran a hétköznapok alig észrevehető mikrotörténéseit nagyítják fel, s ha pedig a történelem úgynevezett nagy és mindenképp folyvást ismétlődő pillanatait idézik, a felszabadítók érkeztét (Megjöttek!), a hódítók elfáradását (Az utolsó napok) vagy a zsarnok meggyilkolását (Az igazság pillanata), akkor is olyat vesznek észre bennük, amit nem szokás.
Fanyar és bölcs történetfilozófiai költemények az első rész darabjai, konkrét helynév is csak az elsőben szerepel, annak viszont ez a címe is: Klondike. Ez az a kanadai folyó, amelyiknek az egyik mellékfolyójában a 19. század legvégén aranyat találtak, ez a másfél évtizedig tartó aranyláz kezdete. A vers beszélője egy aranyásó, aki a szörnyű telet is ott töltötte sokadmagával, szemükben „ádáz gyanakvás ült s gyűlölet, // egymás és a világ iránt”, hogy aztán úgy szórják el a kincset, „mintha az életből csak percek / lennének hátra”. Így vagyunk az arannyal és egyéb kincseinkkel, a szabadsággal, a győzelemmel, a rendszerváltásokkal. Nem tudunk élni velük, elherdáljuk őket. „Ijesztő gondolat”, mondja az Egy más világban beszélője – vagy maga a költő? –, hogy a kontinenseket nem az öncélú gonoszság borítja lángba, hanem „leghétköznapibb / hibáink, egy kevés hiúság és makacsság, /önismeretünk vakfoltja…”
A Három kép a város történetéből ciklus nem világtörténelmi léptékű, de a három, szintén monológként megfogalmazott történet mögött ott a történelem. Az Állapotváltozások című, teljesen köznapi történetet elmondó verses regény hat fejezetéből az derül ki, hogy a leghétköznapibb boldogság is úgy folyik ki a kezünk közül, mint az arany az aranyásókéból. Ernő és Emőke nem lesznek boldogok, pedig nagyon szeretnének azok lenni, és nem boldog István és Kata sem. Nem is tragikusan, végzetesen boldogtalanok. Megvannak, élnek. Csak épp élhetnének máshogy is… Csak épp élhetnénk máshogy is.
Rakovszky Zsuzsa: Történések
Magvető Kiadó, 2018
72 oldal / 2499 Ft
Érvényes ez a két megállapítás az új kötetre, a Történésekre is, amely a Magvető nagyszerű Időmérték sorozatában jelent meg. A monológok – némelyik olyan, mintha egy tragédiából tépték volna ki – és a verses regény epizódjai gyakran a hétköznapok alig észrevehető mikrotörténéseit nagyítják fel, s ha pedig a történelem úgynevezett nagy és mindenképp folyvást ismétlődő pillanatait idézik, a felszabadítók érkeztét (Megjöttek!), a hódítók elfáradását (Az utolsó napok) vagy a zsarnok meggyilkolását (Az igazság pillanata), akkor is olyat vesznek észre bennük, amit nem szokás.
Fanyar és bölcs történetfilozófiai költemények az első rész darabjai, konkrét helynév is csak az elsőben szerepel, annak viszont ez a címe is: Klondike. Ez az a kanadai folyó, amelyiknek az egyik mellékfolyójában a 19. század legvégén aranyat találtak, ez a másfél évtizedig tartó aranyláz kezdete. A vers beszélője egy aranyásó, aki a szörnyű telet is ott töltötte sokadmagával, szemükben „ádáz gyanakvás ült s gyűlölet, // egymás és a világ iránt”, hogy aztán úgy szórják el a kincset, „mintha az életből csak percek / lennének hátra”. Így vagyunk az arannyal és egyéb kincseinkkel, a szabadsággal, a győzelemmel, a rendszerváltásokkal. Nem tudunk élni velük, elherdáljuk őket. „Ijesztő gondolat”, mondja az Egy más világban beszélője – vagy maga a költő? –, hogy a kontinenseket nem az öncélú gonoszság borítja lángba, hanem „leghétköznapibb / hibáink, egy kevés hiúság és makacsság, /önismeretünk vakfoltja…”
A Három kép a város történetéből ciklus nem világtörténelmi léptékű, de a három, szintén monológként megfogalmazott történet mögött ott a történelem. Az Állapotváltozások című, teljesen köznapi történetet elmondó verses regény hat fejezetéből az derül ki, hogy a leghétköznapibb boldogság is úgy folyik ki a kezünk közül, mint az arany az aranyásókéból. Ernő és Emőke nem lesznek boldogok, pedig nagyon szeretnének azok lenni, és nem boldog István és Kata sem. Nem is tragikusan, végzetesen boldogtalanok. Megvannak, élnek. Csak épp élhetnének máshogy is… Csak épp élhetnénk máshogy is.
Rakovszky Zsuzsa: Történések
Magvető Kiadó, 2018
72 oldal / 2499 Ft