2018. december 28. / Bóta Gábor
A Veres Pálné utcai Tortaszalon telis-tele van Raj Ráchel, a jeles cukrász, tortatervező, marcipánképek alkotójának műveivel. Ez a hely róla szól. Autóformájú torta ugyanúgy látható, mint akár teknő salakú vagy éppen nyilván gyerkőcöknek szánt, E. T.-t ábrázoló, tobzódnak a színek, a formák, csakúgy, mint a marcipán „festményeken”. Ezeken még egy nagyestélyi ruhás hölgy is pompázik, nevezetes gasztroeseményre készült.
A marcipán, ellentétben a tortával, megmarad, nem romlandó sem a mandula, sem a cukor, és Ráchel vágyott már rá, hogy maradandót is alkosson, ezért készítette őket. Kiállítás is volt belőlük. A pultban pedig flódniból, ebből a jellegzetes, több rétegű, zsidó süteményből, amiben szilvalekvár, dió, alma, mák tanyázik, van a legtöbb, amihez már hozzákapcsolódik a neve, úgy árulják, mint az ő flódniját. Ez az abszolút zászlóshajó, külföldre is repültek már vele, vidékről is jönnek érte, dobozokat hozva viszik nagy mennyiségben, a Pozsonyi Pikniken is elmaradhatatlan.
A XIII. kerületben, a Hollán Ernő utcában is van egy üzlet, oda készítenek olyan finomságokat is, amik megfelelnek a jellegzetes lipótvárosi igényeknek. A Wesselényi utcában található cukrászda pedig leginkább a kirakat, oda jár a legtöbb külföldi. A központ, a műhely azonban a Veres Pálné utcában van, innen szállítanak ki mindent, itt dolgozik Ráchel, itt lehet vele megbeszélni, ha valaki erőteljes fantáziát igénylő tortakölteményre vágyik, akkor akár meglehetősen hosszan beszélget, el lehet mondani az igényeket, és utána következik a megálmodás, az alkotás folyamata.
Hát bizony nehéz lehet a csodákba belevágni, el tudom képzelni, hogy nem mindig fájdalommentes megenni a tortakölteményeket. Széles a cukormentes kínálat, erre abszolút ad, mivel édesapja, Raj Tamás, a híres rabbi cukorbeteg volt. Így nem véletlenül lett az övé 2015-ben Magyarország Leginnovatívabb Cukormentes Tortája, ami diós, vaníliás, csipkebogyós volt. A cukormentes, szénhidrátcsökkentett finomságok a vonalaikat őrizni vágyóknak is igencsak jól jöhetnek. Megkóstolom az almás pitét, remek, egyáltalán nem érződik, hogy nem répacukorral készült. Jók a sósak is, pirospozsgásra sült a tökmagos pogácsa, pazar a sajtos, a masni pedig békebeli. Ez tejeskávéval komplett, nagyszerű reggeli.
Ráchelről lerí, hogy imádja a szakmáját, naphosszat tudna szűnni nem akaró lelkesedéssel beszélni róla. Divattervezőnek tanult, meg értékbecsüsnek, édesanyja Pataki Maja nyitott, autodidakta módon képezve magát, először cukrászdát, addig-addig segített neki, míg megkedvelte ezt az egészet. Anyukája kiszállt az üzletből, galériája van, Ráchel viszont nagy kedvvel vetette bele magát, és férjével, Maloschik Miklóssal meg a gondosan összehozott csapatával csinálja. Tortaszobrásznak is nevezhetném, mert elképesztően egyedi tortákat is készít. Képzőművészeti alkotásnak is beillőket.
Na de persze az ízeknek is pazaroknak kell lenniük, hogy aztán megérje az összkép szétrombolása, a szájban tapasztaltak kárpótoljanak a kompozíció megbontásáért. Abszolút hagyományos művek ugyanúgy készülnek, mint kimondottan a kor követelményeinek megfelelőek. Főleg a könnyed, franciás stílus, az art deco áll hozzá közel, de az életben is kedveli a laza eleganciát.
Édesanyjától látta, hogy zsidó ünnepeken ételköltemények sorával úgy tartja össze a családot, hogy csipetnyi fáradtság sem érződik rajta. A mai napig péntek esténként kivonják magukat a mindennapok robotjából, leülnek, szép asztalnál szépet esznek. Ezt Ráchel megtanulta tőle. Elsajátította a süteményekkel szeretetet adás tudományát. Ismét újabb és újabb finomságokat eszel ki, és velük tovább adja a szeretetét.
[kep3]
A marcipán, ellentétben a tortával, megmarad, nem romlandó sem a mandula, sem a cukor, és Ráchel vágyott már rá, hogy maradandót is alkosson, ezért készítette őket. Kiállítás is volt belőlük. A pultban pedig flódniból, ebből a jellegzetes, több rétegű, zsidó süteményből, amiben szilvalekvár, dió, alma, mák tanyázik, van a legtöbb, amihez már hozzákapcsolódik a neve, úgy árulják, mint az ő flódniját. Ez az abszolút zászlóshajó, külföldre is repültek már vele, vidékről is jönnek érte, dobozokat hozva viszik nagy mennyiségben, a Pozsonyi Pikniken is elmaradhatatlan.
A XIII. kerületben, a Hollán Ernő utcában is van egy üzlet, oda készítenek olyan finomságokat is, amik megfelelnek a jellegzetes lipótvárosi igényeknek. A Wesselényi utcában található cukrászda pedig leginkább a kirakat, oda jár a legtöbb külföldi. A központ, a műhely azonban a Veres Pálné utcában van, innen szállítanak ki mindent, itt dolgozik Ráchel, itt lehet vele megbeszélni, ha valaki erőteljes fantáziát igénylő tortakölteményre vágyik, akkor akár meglehetősen hosszan beszélget, el lehet mondani az igényeket, és utána következik a megálmodás, az alkotás folyamata.
Hát bizony nehéz lehet a csodákba belevágni, el tudom képzelni, hogy nem mindig fájdalommentes megenni a tortakölteményeket. Széles a cukormentes kínálat, erre abszolút ad, mivel édesapja, Raj Tamás, a híres rabbi cukorbeteg volt. Így nem véletlenül lett az övé 2015-ben Magyarország Leginnovatívabb Cukormentes Tortája, ami diós, vaníliás, csipkebogyós volt. A cukormentes, szénhidrátcsökkentett finomságok a vonalaikat őrizni vágyóknak is igencsak jól jöhetnek. Megkóstolom az almás pitét, remek, egyáltalán nem érződik, hogy nem répacukorral készült. Jók a sósak is, pirospozsgásra sült a tökmagos pogácsa, pazar a sajtos, a masni pedig békebeli. Ez tejeskávéval komplett, nagyszerű reggeli.
Ráchelről lerí, hogy imádja a szakmáját, naphosszat tudna szűnni nem akaró lelkesedéssel beszélni róla. Divattervezőnek tanult, meg értékbecsüsnek, édesanyja Pataki Maja nyitott, autodidakta módon képezve magát, először cukrászdát, addig-addig segített neki, míg megkedvelte ezt az egészet. Anyukája kiszállt az üzletből, galériája van, Ráchel viszont nagy kedvvel vetette bele magát, és férjével, Maloschik Miklóssal meg a gondosan összehozott csapatával csinálja. Tortaszobrásznak is nevezhetném, mert elképesztően egyedi tortákat is készít. Képzőművészeti alkotásnak is beillőket.
Na de persze az ízeknek is pazaroknak kell lenniük, hogy aztán megérje az összkép szétrombolása, a szájban tapasztaltak kárpótoljanak a kompozíció megbontásáért. Abszolút hagyományos művek ugyanúgy készülnek, mint kimondottan a kor követelményeinek megfelelőek. Főleg a könnyed, franciás stílus, az art deco áll hozzá közel, de az életben is kedveli a laza eleganciát.
Édesanyjától látta, hogy zsidó ünnepeken ételköltemények sorával úgy tartja össze a családot, hogy csipetnyi fáradtság sem érződik rajta. A mai napig péntek esténként kivonják magukat a mindennapok robotjából, leülnek, szép asztalnál szépet esznek. Ezt Ráchel megtanulta tőle. Elsajátította a süteményekkel szeretetet adás tudományát. Ismét újabb és újabb finomságokat eszel ki, és velük tovább adja a szeretetét.
[kep3]