2018. december 28. / Jónás Ágnes
Kialakulhat-e romantikus érzelem gép és ember között? – ez a fő kérdése a Karinthy Színház és a Budapesti Operettszínház közös, A baba című előadásának, mely december 21-től látható. A
mesterséges intelligencia világába repítő, kétszemélyes darabról Földes Eszterrel beszélgettünk.
Miro Gavran horvát regény- és drámaíró művét viszitek a Karinthy Színház színpadára. Az előadás egy olyan világba kalauzolja a nézőket, ahol a roboté az egyik főszerep.
F. E.: A robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése elkerülhetetlenné teszi, hogy beszéljünk a robotokról, hiszen forradalmasításuk itt zajlik a szemünk előtt. Szaúd-Arábiában már állampolgársága van egy női robotnak, s ha jól tudom, készült már férfit imitáló prototípus is, ami szintén állampolgárságra vár. A mi előadásunk, A baba egy férfi-nő kapcsolatot mutat be – a férfit, Markót elhagyta a barátnője, lelkileg kiüresedett, mélyponton van, szeretne egy társat, akivel testileg-lelkileg harmonikusan élhet. Úgy dönt, hogy rendel magának egy női robotot. Megérkezik az életébe Stella, aki egy tesztpéldánya a tökéletes női prototípusnak. Hat hónapig lehet a férfinél, s ha fél év elteltével is elégedett a babával, akkor megkaphatja örökre. Az általam játszott Stella a tökéletességre van programozva, az a feladata, hogy boldoggá tegye Markót. Robotlétének előnye és hátránya – a férfi szemszögét nézve –, hogy kívülről tekint a kettejük között felmerülő problémákra, tehát nem érzelmi alapon, hanem analitikusan gondolkodik, mindenre logikus magyarázatokat keres és ad. Tükröt tart a férfinak (és a nézőknek), ezáltal megtanítja őt arra, hogy milyen az igazi szeretet, leleplezi az egoizmusát, s rávilágít arra, hogy mennyire felszínesek, érzéketlenek is az emberek, valamint hogy mennyire nem tudják jól szeretni egymást. Időközben akad egy aprócska bökkenő: Stella valóban beleszeret a férfiba…
Ezek szerint az analitikus gondolkodás lehetne a jól működő párkapcsolat titka?
F. E.: A racionális gondolkodás sokat segíthet ez érzelmi problémák megoldásában, igen. Az emberek hajlamosak érzelmi alapokon ítélni és reagálni, ez számos meggondolatlanság, félreértés és tragédia előidézője lehet. Fontos lenne, hogy a figyelmünket kívülre tudjuk helyezni, s onnan tekintsünk a problémákra. Ha ez menne, akkor az emberek talán nem félnének annyira az őszinteségtől, képesek lennének annak elviselésére, és háttérbe szorulna az ego.
Mi segít neked abban, hogy a lehető legpontosabban megformáld Stellát? Filmeket nézel, netán kutatsz az interneten?
F. E.: Nem nézek robotos filmeket, magamra hagyatkozom. Az előadás elején valamennyire robotszerű a mozgásom és a beszédem, aztán ez idővel finomodik – Stella olyan lesz, akár egy hús-vér nő, emberi vonásokat produkál, és rátalál a saját hangjára is (lesz egy alaphangom, egy effektekkel megerősített kvázi robothang, és megkapom ismert színésznők hangját is). Ezt a fejlődési folyamatot kell szépen megrajzolnom, és nem elég csak a lelki tényezőkre figyelni, összpontosítanom kell a technikai részletekre is.
Szabó P. Szilveszter rendezője és szereplője is a színdarabnak. Játszottatok már együtt A bolond lányban és a Virágot Algernonnak című drámában. Milyen a közös munka, mi jellemzi Szilveszter rendezői munkamódszerét?
F. E.: Most először dolgozom vele úgy, hogy rendezői-színész viszony van köztünk. Szilveszter rendkívül felkészült, pontos elképzelésekkel dolgozó alkotó. Mindkettőnknek hatványozottan nagy kihívás ez a rendhagyó darab, hiszen nagyon egymásra vagyunk utalva. Kicsit olyan érzés, mint mikor a színművészetin magunkra hagyva dolgoztunk. Igazi műhelymunka lesz.
Az alapmű vígjátékként van aposztrofálva. Ezek szerint annak ellenére, hogy fajsúlyos és aktuális témát boncolgat az előadás, jókat lehet majd derülni is rajta?
F. E.: A műfaji besorolás csak később körvonalazódik, vannak benne olyan jelenetek és mondatok, amelyek nevetésre késztetik a nézőket, de szerintem A baba nem vígjáték, annál több. Mert egy nagyon mély történet is, mely számos elgondolkodtató kérdést vet fel. Akkor csináljuk jól a dolgunkat, ha egyre kevesebb lesz a kacaj az előadás előrehaladtával.
Az általad megformált Stella – ahogy mondtad is – az ideális nőt testesíti meg: okos, vezeti a háztartást, csinos, sosem fáradt, folyton a párja kedvére tesz. Manapság nagy fejtörést okoz a nőknek, hogyan osszák meg figyelmüket és energiáikat a magánélet, a háztartás és a karrier között. Nemrég lettél édesanya, de a gyereknevelés mellett sportolsz, és a karrieredet is szépen tudod építeni. Úgy tűnik, te is a tökéletes női „prototípusba” tartozol.
F. E.: Mindkét nem esetében egyetlen dolog számít: a harmónia az életben és a párkapcsolatban. Az, hogy ki mitől boldog, vagy hogy éppenséggel melyik fél melyik princípiumot szeretné betölteni, ki-ki döntse el maga. Vannak, akik csak a családnak élnek, vannak, akik inkább a karrierre fókuszálnak, és nem vállalnak gyereket. És még számtalan verzió létezik. Én sose gondoltam azt, hogy bármit fel kellene adnom, ha gyerekem születik. Az a típus vagyok, aki mindkét fronton szeretne kiteljesedni. Szerencsére a munkám ezt lehetővé teszi. Feszített a tempó, de viszonylag rugalmas, ahogy a férjem, Andris hivatása is (Lovasi András – a szerk.), de magunk osztjuk be az időnket. Gyakran kérdezgetik tőlem, hogy milyen változásokat hozott az anyaság az életembe, én meg csak annyit mondok, hogy negyven perccel több időbe telik elindulni otthonról. Ennyi. Most harmadolni, negyedelni kell az energiáimat, de ezt is meg lehet szokni.
Akkor az ünnepek is a pihenés-család-fellépés jegyében telnek?
F. E.: Decemberben az Átrium rendez Kiscsillag fesztivált, három napon át muzsikál Lovasi András és csapata az általam rendezett Idáig tudom a történetet és Semmi konferencia című előadásokban, és lesz egy Dalok párban koncertjük is. Közben próbálok a január 8-i bemutatómra: Udvaros Dorottyával a Bethlen Téri Színházban játszunk az Utolsó tűzijáték című, Manna-pályázatnyertes előadásban, szóval az ünnepek alatt kevés lesz a pihenés, de utána mindenképpen szeretnék szakítani hosszabb időt a pihenésre, a családdal való kikapcsolódásra.
mesterséges intelligencia világába repítő, kétszemélyes darabról Földes Eszterrel beszélgettünk.
Miro Gavran horvát regény- és drámaíró művét viszitek a Karinthy Színház színpadára. Az előadás egy olyan világba kalauzolja a nézőket, ahol a roboté az egyik főszerep.
F. E.: A robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése elkerülhetetlenné teszi, hogy beszéljünk a robotokról, hiszen forradalmasításuk itt zajlik a szemünk előtt. Szaúd-Arábiában már állampolgársága van egy női robotnak, s ha jól tudom, készült már férfit imitáló prototípus is, ami szintén állampolgárságra vár. A mi előadásunk, A baba egy férfi-nő kapcsolatot mutat be – a férfit, Markót elhagyta a barátnője, lelkileg kiüresedett, mélyponton van, szeretne egy társat, akivel testileg-lelkileg harmonikusan élhet. Úgy dönt, hogy rendel magának egy női robotot. Megérkezik az életébe Stella, aki egy tesztpéldánya a tökéletes női prototípusnak. Hat hónapig lehet a férfinél, s ha fél év elteltével is elégedett a babával, akkor megkaphatja örökre. Az általam játszott Stella a tökéletességre van programozva, az a feladata, hogy boldoggá tegye Markót. Robotlétének előnye és hátránya – a férfi szemszögét nézve –, hogy kívülről tekint a kettejük között felmerülő problémákra, tehát nem érzelmi alapon, hanem analitikusan gondolkodik, mindenre logikus magyarázatokat keres és ad. Tükröt tart a férfinak (és a nézőknek), ezáltal megtanítja őt arra, hogy milyen az igazi szeretet, leleplezi az egoizmusát, s rávilágít arra, hogy mennyire felszínesek, érzéketlenek is az emberek, valamint hogy mennyire nem tudják jól szeretni egymást. Időközben akad egy aprócska bökkenő: Stella valóban beleszeret a férfiba…
Ezek szerint az analitikus gondolkodás lehetne a jól működő párkapcsolat titka?
F. E.: A racionális gondolkodás sokat segíthet ez érzelmi problémák megoldásában, igen. Az emberek hajlamosak érzelmi alapokon ítélni és reagálni, ez számos meggondolatlanság, félreértés és tragédia előidézője lehet. Fontos lenne, hogy a figyelmünket kívülre tudjuk helyezni, s onnan tekintsünk a problémákra. Ha ez menne, akkor az emberek talán nem félnének annyira az őszinteségtől, képesek lennének annak elviselésére, és háttérbe szorulna az ego.
Mi segít neked abban, hogy a lehető legpontosabban megformáld Stellát? Filmeket nézel, netán kutatsz az interneten?
F. E.: Nem nézek robotos filmeket, magamra hagyatkozom. Az előadás elején valamennyire robotszerű a mozgásom és a beszédem, aztán ez idővel finomodik – Stella olyan lesz, akár egy hús-vér nő, emberi vonásokat produkál, és rátalál a saját hangjára is (lesz egy alaphangom, egy effektekkel megerősített kvázi robothang, és megkapom ismert színésznők hangját is). Ezt a fejlődési folyamatot kell szépen megrajzolnom, és nem elég csak a lelki tényezőkre figyelni, összpontosítanom kell a technikai részletekre is.
Szabó P. Szilveszter rendezője és szereplője is a színdarabnak. Játszottatok már együtt A bolond lányban és a Virágot Algernonnak című drámában. Milyen a közös munka, mi jellemzi Szilveszter rendezői munkamódszerét?
F. E.: Most először dolgozom vele úgy, hogy rendezői-színész viszony van köztünk. Szilveszter rendkívül felkészült, pontos elképzelésekkel dolgozó alkotó. Mindkettőnknek hatványozottan nagy kihívás ez a rendhagyó darab, hiszen nagyon egymásra vagyunk utalva. Kicsit olyan érzés, mint mikor a színművészetin magunkra hagyva dolgoztunk. Igazi műhelymunka lesz.
Az alapmű vígjátékként van aposztrofálva. Ezek szerint annak ellenére, hogy fajsúlyos és aktuális témát boncolgat az előadás, jókat lehet majd derülni is rajta?
F. E.: A műfaji besorolás csak később körvonalazódik, vannak benne olyan jelenetek és mondatok, amelyek nevetésre késztetik a nézőket, de szerintem A baba nem vígjáték, annál több. Mert egy nagyon mély történet is, mely számos elgondolkodtató kérdést vet fel. Akkor csináljuk jól a dolgunkat, ha egyre kevesebb lesz a kacaj az előadás előrehaladtával.
Az általad megformált Stella – ahogy mondtad is – az ideális nőt testesíti meg: okos, vezeti a háztartást, csinos, sosem fáradt, folyton a párja kedvére tesz. Manapság nagy fejtörést okoz a nőknek, hogyan osszák meg figyelmüket és energiáikat a magánélet, a háztartás és a karrier között. Nemrég lettél édesanya, de a gyereknevelés mellett sportolsz, és a karrieredet is szépen tudod építeni. Úgy tűnik, te is a tökéletes női „prototípusba” tartozol.
F. E.: Mindkét nem esetében egyetlen dolog számít: a harmónia az életben és a párkapcsolatban. Az, hogy ki mitől boldog, vagy hogy éppenséggel melyik fél melyik princípiumot szeretné betölteni, ki-ki döntse el maga. Vannak, akik csak a családnak élnek, vannak, akik inkább a karrierre fókuszálnak, és nem vállalnak gyereket. És még számtalan verzió létezik. Én sose gondoltam azt, hogy bármit fel kellene adnom, ha gyerekem születik. Az a típus vagyok, aki mindkét fronton szeretne kiteljesedni. Szerencsére a munkám ezt lehetővé teszi. Feszített a tempó, de viszonylag rugalmas, ahogy a férjem, Andris hivatása is (Lovasi András – a szerk.), de magunk osztjuk be az időnket. Gyakran kérdezgetik tőlem, hogy milyen változásokat hozott az anyaság az életembe, én meg csak annyit mondok, hogy negyven perccel több időbe telik elindulni otthonról. Ennyi. Most harmadolni, negyedelni kell az energiáimat, de ezt is meg lehet szokni.
Akkor az ünnepek is a pihenés-család-fellépés jegyében telnek?
F. E.: Decemberben az Átrium rendez Kiscsillag fesztivált, három napon át muzsikál Lovasi András és csapata az általam rendezett Idáig tudom a történetet és Semmi konferencia című előadásokban, és lesz egy Dalok párban koncertjük is. Közben próbálok a január 8-i bemutatómra: Udvaros Dorottyával a Bethlen Téri Színházban játszunk az Utolsó tűzijáték című, Manna-pályázatnyertes előadásban, szóval az ünnepek alatt kevés lesz a pihenés, de utána mindenképpen szeretnék szakítani hosszabb időt a pihenésre, a családdal való kikapcsolódásra.