2019. január 07. / Kristóf Hajnalka
Robin Hawdon Tökéletes esküvő című vígjátékának főszereplői – Végh Judit, Kondákor Zsófi, Bartha Alexandra, Szabó Máté és Dénes Viktor – először álltak együtt a Vidám Színpadon.
Valójában ők a társulat új generációja. A 80-as években Bodrogi Gyula, a Vidám Színpad igazgatója hívta a Révay utcába Böröndi Tamást, Straub Dezsőt, Nyertes Zsuzsát és Mihály Mariannt. Az a fiatalember, aki annak idején lehetőséget kapott, most a színház vezetőjeként adja tovább a stafétabotot.
Mit jelent számotokra egy 66 éve indult, 5 éve pedig újjászületett színház szellemi örökségének megőrzése?
D. V.: Egy magas színvonalú és jó csillagzat alatt álló közösség formálódik a színházban. A nézők szeretik a vígjátékokat, de nem mindegy, hogy ki és hogyan interpretálja azt. Ezért van nagy felelősségünk, hogy a legmagasabb szakmaisággal készítsünk olyan szórakoztató előadásokat, amelyeket természetesen mi is nagyon élvezünk.
Mennyire életképes az a fajta a humor, amelyet a legendás társulat színészeitől tanulhattok?
V. J.: Ez a hatodik bemutatóm a színházban, és most először kaptunk lehetőséget arra, hogy az „apukáink” (Dezső és Tamás) kezét elengedve, kölcsönvegyük tőlük a stafétát. Igyekszünk méltó módon, de fiatalos lendületünket és látásmódunkat belecsempészve élni a lehetőséggel.
Sz. M.: A humor szerintem örök! Anélkül kibírhatatlan lenne az élet! Persze maga a fogalom meglehetősen szubjektív. hogy kinek mi a vicces! De a humor, mint a levegő, létszükséglet… Egy színész számára pedig szinte kötelező!
Meg kell-e újulnia a humor eszközeinek is a 21. században?
K. Zs.: A humor az humor! Ha megnézek egy Kabos-filmet, most is nevetek rajta. Persze a színházban nem árt megújulni, kicsit frissíteni. A világ felgyorsult, és a színháznak is alkalmazkodni kell ehhez, főleg ha a fiatalabb generáció érdeklődését szeretné fenntartani.
Kitől tanulhatjátok meg a vígjáték klasszikus jeleneteit?
V. J.: A Vidám Színpadon fantasztikus partnerektől leshetem el a műhelytitkokat. Itt tanultam meg, hogy a poentírozás főleg ritmus kérdése.
B. A.: Az én életemben van egy ember, aki elindított, és bízom benne, végigkíséri a pályámat. Ő Böröndi Tamás, akinél 16 évesen kezdtem el színjátszással foglalkozni, és akivel 20 év után újra összesodort a pálya.
Mi a titka egy jól eljátszott vígjátéknak, van erre biztos recept?
D. V.: Minden szerephez úgy kell nyúlni, hogy hitelesen legyen felépítve. Egy-egy szerep története nagyon fájdalmas és küzdelmes, ha az igazságok kivesznek belőle, akkor csak egy bóvli bohózattá silányodik. Az a vígjáték halála. Aki kicsit is ad magára, nagyon vigyáz erre.
B. A.: A vígjáték olyan, mint egy kotta. Ha pontosan játsszuk le, biztos siker. Hatalmas technikai tudást igényel, mert tűpontosan kell tartani a ritmust, jól bánni a hangsúlyokkal, pontosan kiszámítani a szüneteket. Persze maga a tartalma vagy az alap konfliktushelyzet is meghatározza, hogy tetszik-e a közönségnek.
Egy vígjátékban a színész eltérhet-e a szövegkönyvtől, hogy saját ötleteivel értékesebbé tegye az előadást?
Sz. M.: Írója, témája, ízlése válogatja! Nyilvánvalóan egy Shakespeare-vígjátékhoz nemigen nyúl hozzá az ember, csínján kell ezzel is bánni!
D. V.: Ez nem a vígjáték kérdése, ez a rendező kérdése, hogy mennyi szabadságot ad a színészeinek. De természetesen minden olyan mozzanat, ami kitágítja a történet folyását, örömteli dolog, ha bekerül.
Naszlady Évi színész-rendezőnek a Tökéletes esküvő az első munkája a Vidám Színpadon. Milyen hangulatú volt a próbafolyamat?
K. Zs.: Nem volt köztünk egy hangos szó, semmi feszültség. Ez nagyon ritka ilyen feszített tempójú munka mellett. Ezt nagyrészt Naszlady Évának köszönhetjük. És ilyen a hely atmoszférája is, itt mindig így próbálunk!
B. A.: Évát a József Attila Színházból ismerem, amikor még 17 éves stúdiós tanonc voltam. Az Ugyanaz hátulról című darabban belém égett az alakítása, és csodáltam, hogy mekkora átváltozó művész. Ezek az érzések nem változtak, csak százszorosára emelkedtek.
V. J.: Csodálatos volt vele dolgozni. Éva rendkívül érzékeny, türelmes és okos rendező, aki mindig tudja, hogy kinek mivel tud segíteni. Nagyon hamar eljutottunk oda, hogy már egy nézésből is értettük egymást.
D. V.: Örülök, hogy találkoztam vele. Az olyan típusú rendezők, mint ő, visszaadják a színházcsinálás örömét.
Az anya szerepét Rák Kati játssza. A próbákon mennyire forrtak egybe a hagyományos és a modern vígjátékjátszás stílusjegyei?
V. J.: Katitól érdemes megtanulni a színház iránti alázatot. Példaértékű. Higgadt, szelíd személyisége izgalmas ízt ad ennek a pörgő, gyors tempójú előadásnak. Mint egy anyakirálynő, úgy jelenik meg köztünk, amikor már a legnagyobb a téboly a darabban.
D. V.: Kati végtelenül elegáns, finom művész, ezért nem is volt kérdés, hogy vajon miként fogunk összecsiszolódni. Ő nagyon sokat adott mindannyiunknak, bátorítást, figyelmet és szeretetet.
Miképp ajánlanátok a Vidám Színpad legújabb darabját?
D. V.: 21. századi, modern, pörgős vígjáték. Tele energiával, humorral és szeretettel.
Sz. M.: Aki önfeledten szeretne szórakozni egy pikáns, pergő, fiatalos előadáson, annak itt a helye!
Valójában ők a társulat új generációja. A 80-as években Bodrogi Gyula, a Vidám Színpad igazgatója hívta a Révay utcába Böröndi Tamást, Straub Dezsőt, Nyertes Zsuzsát és Mihály Mariannt. Az a fiatalember, aki annak idején lehetőséget kapott, most a színház vezetőjeként adja tovább a stafétabotot.
Mit jelent számotokra egy 66 éve indult, 5 éve pedig újjászületett színház szellemi örökségének megőrzése?
D. V.: Egy magas színvonalú és jó csillagzat alatt álló közösség formálódik a színházban. A nézők szeretik a vígjátékokat, de nem mindegy, hogy ki és hogyan interpretálja azt. Ezért van nagy felelősségünk, hogy a legmagasabb szakmaisággal készítsünk olyan szórakoztató előadásokat, amelyeket természetesen mi is nagyon élvezünk.
Mennyire életképes az a fajta a humor, amelyet a legendás társulat színészeitől tanulhattok?
V. J.: Ez a hatodik bemutatóm a színházban, és most először kaptunk lehetőséget arra, hogy az „apukáink” (Dezső és Tamás) kezét elengedve, kölcsönvegyük tőlük a stafétát. Igyekszünk méltó módon, de fiatalos lendületünket és látásmódunkat belecsempészve élni a lehetőséggel.
Sz. M.: A humor szerintem örök! Anélkül kibírhatatlan lenne az élet! Persze maga a fogalom meglehetősen szubjektív. hogy kinek mi a vicces! De a humor, mint a levegő, létszükséglet… Egy színész számára pedig szinte kötelező!
Meg kell-e újulnia a humor eszközeinek is a 21. században?
K. Zs.: A humor az humor! Ha megnézek egy Kabos-filmet, most is nevetek rajta. Persze a színházban nem árt megújulni, kicsit frissíteni. A világ felgyorsult, és a színháznak is alkalmazkodni kell ehhez, főleg ha a fiatalabb generáció érdeklődését szeretné fenntartani.
Kitől tanulhatjátok meg a vígjáték klasszikus jeleneteit?
V. J.: A Vidám Színpadon fantasztikus partnerektől leshetem el a műhelytitkokat. Itt tanultam meg, hogy a poentírozás főleg ritmus kérdése.
B. A.: Az én életemben van egy ember, aki elindított, és bízom benne, végigkíséri a pályámat. Ő Böröndi Tamás, akinél 16 évesen kezdtem el színjátszással foglalkozni, és akivel 20 év után újra összesodort a pálya.
Mi a titka egy jól eljátszott vígjátéknak, van erre biztos recept?
D. V.: Minden szerephez úgy kell nyúlni, hogy hitelesen legyen felépítve. Egy-egy szerep története nagyon fájdalmas és küzdelmes, ha az igazságok kivesznek belőle, akkor csak egy bóvli bohózattá silányodik. Az a vígjáték halála. Aki kicsit is ad magára, nagyon vigyáz erre.
B. A.: A vígjáték olyan, mint egy kotta. Ha pontosan játsszuk le, biztos siker. Hatalmas technikai tudást igényel, mert tűpontosan kell tartani a ritmust, jól bánni a hangsúlyokkal, pontosan kiszámítani a szüneteket. Persze maga a tartalma vagy az alap konfliktushelyzet is meghatározza, hogy tetszik-e a közönségnek.
Egy vígjátékban a színész eltérhet-e a szövegkönyvtől, hogy saját ötleteivel értékesebbé tegye az előadást?
Sz. M.: Írója, témája, ízlése válogatja! Nyilvánvalóan egy Shakespeare-vígjátékhoz nemigen nyúl hozzá az ember, csínján kell ezzel is bánni!
D. V.: Ez nem a vígjáték kérdése, ez a rendező kérdése, hogy mennyi szabadságot ad a színészeinek. De természetesen minden olyan mozzanat, ami kitágítja a történet folyását, örömteli dolog, ha bekerül.
Naszlady Évi színész-rendezőnek a Tökéletes esküvő az első munkája a Vidám Színpadon. Milyen hangulatú volt a próbafolyamat?
K. Zs.: Nem volt köztünk egy hangos szó, semmi feszültség. Ez nagyon ritka ilyen feszített tempójú munka mellett. Ezt nagyrészt Naszlady Évának köszönhetjük. És ilyen a hely atmoszférája is, itt mindig így próbálunk!
B. A.: Évát a József Attila Színházból ismerem, amikor még 17 éves stúdiós tanonc voltam. Az Ugyanaz hátulról című darabban belém égett az alakítása, és csodáltam, hogy mekkora átváltozó művész. Ezek az érzések nem változtak, csak százszorosára emelkedtek.
V. J.: Csodálatos volt vele dolgozni. Éva rendkívül érzékeny, türelmes és okos rendező, aki mindig tudja, hogy kinek mivel tud segíteni. Nagyon hamar eljutottunk oda, hogy már egy nézésből is értettük egymást.
D. V.: Örülök, hogy találkoztam vele. Az olyan típusú rendezők, mint ő, visszaadják a színházcsinálás örömét.
Az anya szerepét Rák Kati játssza. A próbákon mennyire forrtak egybe a hagyományos és a modern vígjátékjátszás stílusjegyei?
V. J.: Katitól érdemes megtanulni a színház iránti alázatot. Példaértékű. Higgadt, szelíd személyisége izgalmas ízt ad ennek a pörgő, gyors tempójú előadásnak. Mint egy anyakirálynő, úgy jelenik meg köztünk, amikor már a legnagyobb a téboly a darabban.
D. V.: Kati végtelenül elegáns, finom művész, ezért nem is volt kérdés, hogy vajon miként fogunk összecsiszolódni. Ő nagyon sokat adott mindannyiunknak, bátorítást, figyelmet és szeretetet.
Miképp ajánlanátok a Vidám Színpad legújabb darabját?
D. V.: 21. századi, modern, pörgős vígjáték. Tele energiával, humorral és szeretettel.
Sz. M.: Aki önfeledten szeretne szórakozni egy pikáns, pergő, fiatalos előadáson, annak itt a helye!