2019. január 08. / Jónás Ágnes
A Budapesti Operettszínház Raktárszínháza január 24-től ad otthont a Mesemasa és az aranylevél című zenés drámajátéknak, ahol Kékkovács Mara és partnerei invitálják lélekfrissítő kalandra a legkisebbeket, hogy segítségükkel megmentsék a meséket. A zenével és tánccal fűszerezett, játékos előadásról az ötletgazdával beszélgettünk.
A Mesemasa és az aranylevél interaktív előadás. Hogyan, milyen módszerekkel vonjátok be a gyerekeket?
K. M.: Az előadásra 5-8 éves korig várjuk a gyerekeket, akik párnákon ülve nézhetik az előadást, és vehetik birtokba a nézőteret. A történetet ők is alakítják, tehát nem csupán nézői, hanem a zenés, interaktív játékok révén aktív résztvevői is lehetnek az előadásnak. Az előadás során kíváncsiak vagyunk a személyiségükre, véleményükre, ötleteikre, gondolataikra. A csodálatos mesefa bajba kerül – e probléma megoldásában kérjük a segítségüket, s velük együtt gyógyítjuk meg a fát úgy, hogy összegyűjtjük magunkban azokat a tulajdonságokat (bátorság, kitartás, szívjóság), amelyek a mesehősökben is megvannak. Ezáltal új életre kelhet a mesefa.
Tavaly májusban már játszottátok a darabot. Milyen változáson ment keresztül azóta a produkció?
K. M.: A tavalyi előadások után úgy éreztük, hogy hiányzik még az előadásból egy kis spiritusz, nem tudtuk pontosan meghatározni, hogy mitől pusztul a mesefa. Belevetettük magunkat a munkába, és az alapötlet megtartásával, de teljesen új előadás született. Az új változatba bevettünk egy gonosz szereplőt, Harácsot (Ullmann Zsuzsa), ő a mesefa bajainak okozója. Az említett mesehős-tulajdonságok magunkban való felfedezése után a gyerekeknek és nekünk is meg kell küzdenünk a gonosszal és a gonosz csábításával is. Csatlakozott az alkotócsapatunkhoz Cseicsner Otília dramaturg és Romankovics Edit színházi nevelési szakember, Bálint Ádám szerepét idén Horváth Dániel játssza (Ádám A Szépség és a Szörnyeteggel turnézik), ő lesz Frédi, a mesepostás, én alakítom Masát, a mesetündért, a mesefa őrzőjét – együtt próbáljuk megmenteni a csodálatos mesefát. A dalokat direkt úgy válogattuk, hogy erősítsék a gyerekekben a mesebeli tulajdonságokat. Lőrinczy Attila új dalszövegeket ír, Rossa László pedig új dalokat komponál a megújuló darabhoz. Lesz például egy duett, melyben Masa megpróbálja meggyőzni Frédit, hogyan szedheti össze a bátorságát, és természetesen olyan dalok is felcsendülnek, amelyekbe a gyerekek is könnyedén be tudnak kapcsolódni.
Mit tanít ez a történet az öt és nyolc év közötti gyerekeknek?
K. M.: A félelemmel való megküzdésre tanít, az összefogásra és arra, hogy mindenkiben ott vannak a mesehős-tulajdonságok, csak fel kell őket fedezni.
„Kell a varázslat a gyerekeknek” – nyilatkoztad nemrég egy online lapnak. Csakhogy a fiatalok ma már virtuális térben is léteznek, és míg a mi generációnknak annak idején nagy örömöt és izgalmakat adott a Hupikék törpikék, ők mindezt már a Harry Potter-féle meséktől várják.
K. M.: Nagyon fontos a külcsín, vagyis a látványvilág és az esztétikus jelmezek, de szerintem, ha jó ritmusú előadást látnak, amely tele van fordulópontokkal, akkor a figyelmük könnyedén leköthető. Az, hogy velük együtt küzdünk, és hogy ők is részesei és alakítói lehetnek a történetnek, remekül leköti őket. Így volt ez, amikor Bordás Barbival csináltunk a tavalyi Színházak Éjszakáján gyerekeknek szóló foglalkoztatót, vagy amikor Somlai Valéria zongoraművésszel iskolákba mentünk, és rendhagyó, drámajátékkal, zenével fűszerezett irodalomórákat tartottunk Kodályról, Arany Jánosról. Ha partnerként kezeljük a fiatalokat és humorral fűszerezzük az előadást, akkor azzal az érzéssel távoznak, hogy egyenrangú félként segítettek a felnőtteknek egy titok megfejtésében, egy problémás helyzet feloldásában.
December elején mutattátok be a Kálmán Imre Teátrumban a Szenteczki Zita által rendezett, Maurice Maeterlinck művén alapuló A kék madár című musicalt, melynek témája maga az élet, a remény, a szeretet, illetve a boldogság keresése, vagyis olyan témákat boncolgat, amiken felnőttként kezdünk el gondolkodni. Ennek ellenére mered ajánlani gyerekeknek?
K. M.: Az előadást tizenkét éven felüli nézőinknek ajánljuk. Szenteczki Zita rendező remekül kidomborítja a történet mesés oldalát és megmutatja a felnőtteknek szóló mélyréteget is. A kék madárban sok a szimbólum (a tűz és a víz, az éjszaka és a fény, az egymással örök harcban álló macska és a hűséges kutya, az éltető kenyér és a cukor), zseniálisak a zenék és a szövegek, s úgy gondolom, hogy a szellemisége és a stilizált világa élvezhető lesz gyerekek és felnőttek számára is.
A Mesemasa és az aranylevél interaktív előadás. Hogyan, milyen módszerekkel vonjátok be a gyerekeket?
K. M.: Az előadásra 5-8 éves korig várjuk a gyerekeket, akik párnákon ülve nézhetik az előadást, és vehetik birtokba a nézőteret. A történetet ők is alakítják, tehát nem csupán nézői, hanem a zenés, interaktív játékok révén aktív résztvevői is lehetnek az előadásnak. Az előadás során kíváncsiak vagyunk a személyiségükre, véleményükre, ötleteikre, gondolataikra. A csodálatos mesefa bajba kerül – e probléma megoldásában kérjük a segítségüket, s velük együtt gyógyítjuk meg a fát úgy, hogy összegyűjtjük magunkban azokat a tulajdonságokat (bátorság, kitartás, szívjóság), amelyek a mesehősökben is megvannak. Ezáltal új életre kelhet a mesefa.
Tavaly májusban már játszottátok a darabot. Milyen változáson ment keresztül azóta a produkció?
K. M.: A tavalyi előadások után úgy éreztük, hogy hiányzik még az előadásból egy kis spiritusz, nem tudtuk pontosan meghatározni, hogy mitől pusztul a mesefa. Belevetettük magunkat a munkába, és az alapötlet megtartásával, de teljesen új előadás született. Az új változatba bevettünk egy gonosz szereplőt, Harácsot (Ullmann Zsuzsa), ő a mesefa bajainak okozója. Az említett mesehős-tulajdonságok magunkban való felfedezése után a gyerekeknek és nekünk is meg kell küzdenünk a gonosszal és a gonosz csábításával is. Csatlakozott az alkotócsapatunkhoz Cseicsner Otília dramaturg és Romankovics Edit színházi nevelési szakember, Bálint Ádám szerepét idén Horváth Dániel játssza (Ádám A Szépség és a Szörnyeteggel turnézik), ő lesz Frédi, a mesepostás, én alakítom Masát, a mesetündért, a mesefa őrzőjét – együtt próbáljuk megmenteni a csodálatos mesefát. A dalokat direkt úgy válogattuk, hogy erősítsék a gyerekekben a mesebeli tulajdonságokat. Lőrinczy Attila új dalszövegeket ír, Rossa László pedig új dalokat komponál a megújuló darabhoz. Lesz például egy duett, melyben Masa megpróbálja meggyőzni Frédit, hogyan szedheti össze a bátorságát, és természetesen olyan dalok is felcsendülnek, amelyekbe a gyerekek is könnyedén be tudnak kapcsolódni.
Mit tanít ez a történet az öt és nyolc év közötti gyerekeknek?
K. M.: A félelemmel való megküzdésre tanít, az összefogásra és arra, hogy mindenkiben ott vannak a mesehős-tulajdonságok, csak fel kell őket fedezni.
„Kell a varázslat a gyerekeknek” – nyilatkoztad nemrég egy online lapnak. Csakhogy a fiatalok ma már virtuális térben is léteznek, és míg a mi generációnknak annak idején nagy örömöt és izgalmakat adott a Hupikék törpikék, ők mindezt már a Harry Potter-féle meséktől várják.
K. M.: Nagyon fontos a külcsín, vagyis a látványvilág és az esztétikus jelmezek, de szerintem, ha jó ritmusú előadást látnak, amely tele van fordulópontokkal, akkor a figyelmük könnyedén leköthető. Az, hogy velük együtt küzdünk, és hogy ők is részesei és alakítói lehetnek a történetnek, remekül leköti őket. Így volt ez, amikor Bordás Barbival csináltunk a tavalyi Színházak Éjszakáján gyerekeknek szóló foglalkoztatót, vagy amikor Somlai Valéria zongoraművésszel iskolákba mentünk, és rendhagyó, drámajátékkal, zenével fűszerezett irodalomórákat tartottunk Kodályról, Arany Jánosról. Ha partnerként kezeljük a fiatalokat és humorral fűszerezzük az előadást, akkor azzal az érzéssel távoznak, hogy egyenrangú félként segítettek a felnőtteknek egy titok megfejtésében, egy problémás helyzet feloldásában.
December elején mutattátok be a Kálmán Imre Teátrumban a Szenteczki Zita által rendezett, Maurice Maeterlinck művén alapuló A kék madár című musicalt, melynek témája maga az élet, a remény, a szeretet, illetve a boldogság keresése, vagyis olyan témákat boncolgat, amiken felnőttként kezdünk el gondolkodni. Ennek ellenére mered ajánlani gyerekeknek?
K. M.: Az előadást tizenkét éven felüli nézőinknek ajánljuk. Szenteczki Zita rendező remekül kidomborítja a történet mesés oldalát és megmutatja a felnőtteknek szóló mélyréteget is. A kék madárban sok a szimbólum (a tűz és a víz, az éjszaka és a fény, az egymással örök harcban álló macska és a hűséges kutya, az éltető kenyér és a cukor), zseniálisak a zenék és a szövegek, s úgy gondolom, hogy a szellemisége és a stilizált világa élvezhető lesz gyerekek és felnőttek számára is.