2019. március 06. / G. K.
Neki köszönhetjük Francois Cluzet és Guillaume Depardieu párosát a Semmihasznákban, Daniel Auteuil és José Garcia bohóckodását a Csak Ön után!-ban és az Audrey Tautou – Gad Elmaleh
kettőst a Drágaságomban. Pierre Salvadorival, a francia vígjáték civilben is jó kedélyű mesterével Párizsban beszélgettünk új filmje, a Csak a baj van veled! (bemutató: március 7.) apropóján.
Audrey Tautou két filmjében is főszerepet játszott, de ezúttal csak egy mellékszerep jutott neki. Nem vette sértésnek, hogy csak ennyit tudott ajánlani neki?
P. S.: Nem, nem! Audrey maga mondta nekem, miután két filmet is csináltunk együtt, hogy minden filmemben játszani akar, ha kicsi a szerep, azt se bánja. Ezúttal valóban nem az övé a főszerep, de az igaz szerelmet ő képviseli a filmben.
Nem csak Audrey Tautou-val, de a fiatalon meghalt Guillaume Depardieu-vel is több filmet forgatott. Első nagy sikere, a Semmihasznák is hozzá kötődik. Rebellis természet volt?
P. S.: Négy filmet készítettünk együtt, a barátom volt. Ha rebellisnek lenni azt jelenti, hogy ami a szíveden, az a szádon, ha rebellisnek lenni azt jelenti, hogy akár a tévé nyilvánossága előtt is kendőzetlenül kimondod, hogy épp mit gondolsz, akkor igen, Guillaume rebellis volt. Ez az őszinteség olykor zavarba ejtette az embereket. De én nem egy lázadóra emlékszem, sokkal inkább egy őszinte, nagyon intenzív életet élő, hús-vér emberre. És hát fiatalok és vadak voltunk. A Semmihasznák a fiatal, bulizós korszakunkra esett. Nem is lehettem más, mint őszinte, hiszen a saját történetemet meséltem el. Ilyen csak egyszer, legfeljebb kétszer adódik az életben. De hol van már a fiatalság? Elmúlt. 25 évesen írtam meg a Semmihasznákat, és 28 voltam, amikor megrendeztem. Akkor még nem volt bennem nosztalgia a saját ifjúságommal szemben.
Nem sokkal később már a francia film nagyágyúját, Daniel Auteuil-t instruálta. Nem volt megilletődve?
P. S.: Látom, magát inkább a régi dolgaim érdeklik! Nyugi, csak vicceltem. Persze, Daniel óriási színész, és épp ezért cseppet sem volt félelmetes rendezni őt. Mindent tud a szakmáról, és ezt tudja is magáról. Elmondok egy sztorit a forgatásról. A telefonos jelenet felvétele következett, a főszereplőt egy telefonhívás nagyon elszomorítja. Mint utólag kiderült, Danielnek fogalma sem volt, valójában miről van szó, ki tudja, mikor olvashatta utoljára a forgatókönyvet, mint minden zseni, ő is lusta természet egy kicsit. Mondom neki, nagyon letaglóz, amit a telefonban hallottál. Semmi gond, megcsinálja. Én még ilyen hiteles levertséget nem láttam színész arcán. Csak később vallotta be, hogy azt se tudta, ki és mit mondott neki a telefonba, mert a másik beszélőt külön vettük fel. De Daniel örök gyerek, tökéletes utánzó, bármit megcsinál.
kettőst a Drágaságomban. Pierre Salvadorival, a francia vígjáték civilben is jó kedélyű mesterével Párizsban beszélgettünk új filmje, a Csak a baj van veled! (bemutató: március 7.) apropóján.
Audrey Tautou két filmjében is főszerepet játszott, de ezúttal csak egy mellékszerep jutott neki. Nem vette sértésnek, hogy csak ennyit tudott ajánlani neki?
P. S.: Nem, nem! Audrey maga mondta nekem, miután két filmet is csináltunk együtt, hogy minden filmemben játszani akar, ha kicsi a szerep, azt se bánja. Ezúttal valóban nem az övé a főszerep, de az igaz szerelmet ő képviseli a filmben.
Nem csak Audrey Tautou-val, de a fiatalon meghalt Guillaume Depardieu-vel is több filmet forgatott. Első nagy sikere, a Semmihasznák is hozzá kötődik. Rebellis természet volt?
P. S.: Négy filmet készítettünk együtt, a barátom volt. Ha rebellisnek lenni azt jelenti, hogy ami a szíveden, az a szádon, ha rebellisnek lenni azt jelenti, hogy akár a tévé nyilvánossága előtt is kendőzetlenül kimondod, hogy épp mit gondolsz, akkor igen, Guillaume rebellis volt. Ez az őszinteség olykor zavarba ejtette az embereket. De én nem egy lázadóra emlékszem, sokkal inkább egy őszinte, nagyon intenzív életet élő, hús-vér emberre. És hát fiatalok és vadak voltunk. A Semmihasznák a fiatal, bulizós korszakunkra esett. Nem is lehettem más, mint őszinte, hiszen a saját történetemet meséltem el. Ilyen csak egyszer, legfeljebb kétszer adódik az életben. De hol van már a fiatalság? Elmúlt. 25 évesen írtam meg a Semmihasznákat, és 28 voltam, amikor megrendeztem. Akkor még nem volt bennem nosztalgia a saját ifjúságommal szemben.
Nem sokkal később már a francia film nagyágyúját, Daniel Auteuil-t instruálta. Nem volt megilletődve?
P. S.: Látom, magát inkább a régi dolgaim érdeklik! Nyugi, csak vicceltem. Persze, Daniel óriási színész, és épp ezért cseppet sem volt félelmetes rendezni őt. Mindent tud a szakmáról, és ezt tudja is magáról. Elmondok egy sztorit a forgatásról. A telefonos jelenet felvétele következett, a főszereplőt egy telefonhívás nagyon elszomorítja. Mint utólag kiderült, Danielnek fogalma sem volt, valójában miről van szó, ki tudja, mikor olvashatta utoljára a forgatókönyvet, mint minden zseni, ő is lusta természet egy kicsit. Mondom neki, nagyon letaglóz, amit a telefonban hallottál. Semmi gond, megcsinálja. Én még ilyen hiteles levertséget nem láttam színész arcán. Csak később vallotta be, hogy azt se tudta, ki és mit mondott neki a telefonba, mert a másik beszélőt külön vettük fel. De Daniel örök gyerek, tökéletes utánzó, bármit megcsinál.