2019. március 09. / Pavlovics Ágota
Crespo Rodrigót hét éve nevezték ki a tatabányai Jászai Mari Színház élére. Kiváló csapatot épített. Bátor döntés, hogy a színház minden évadban legalább egy előadásban aktuális társadalmi problémákkal foglalkozik.
Tavaly Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk című darabja közönség- és szakmai siker volt, a 2018/19-es évadot pedig Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című művével nyitották. A március 20-án kezdődő, évről évre izgalmas versenyprogrammal és egyre növekvő érdeklődés mellett zajló MOnodráma és STúdiószínházi Fesztivál (MOST FESZT) mellett a nyitó darabról és egy hamarosan bemutatásra kerülő előadásról is beszélgettünk Crespo Rodrigo igazgatóval.
Az évadpremiereket a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című Martin Sperr-darabbal indították. A dráma meghatározó jelenete, amikor az Ön által játszott Abram és Rovo együtt jódlizik. Kívülről azt gondolja az ember, hogy nagyon nehéz jódlizni, Ön már tudott, vagy most tanult meg?
C. R.: Azt nem állítanám, hogy tudok jódlizni, mindenesetre Mikola Gergővel mindent megteszünk, hogy elhitessük a nézőkkel, hogy jódlizunk. Az előadásban fontos szerepe van a zenének, a súlyos jelenetek között idilli zene csendül fel. A közös jódlizással két szeretetnélküliségben élő ember, Abram és Rovo énekli ki a fájdalmat magából. Az előadás azt a II. világháború utáni kegyetlen időszakot mutatja be, amikor mit sem csökkent az egymás iránt érzett türelmetlenség. Nem véletlenül tűztük műsorra a darabot, az sem baj, ha indulatokat vált ki a nézőkből, dühöt, elborzadást. Fontos megmutatni, hogy ne ítélkezzünk lépten-nyomon, ne kisszerű gyűlölködések töltsék ki a napjainkat.
2019. március 20-24. között rendezik meg a MOnodráma és STúdiószínházi Fesztivált. Változik-e? Milyen volt az idei merítés?
C. R.: Ez lesz az ötödik MOST FESZT, az elmúlt években nagy utat jártunk be. Amikor első alkalommal felvetettem a MOnodráma és STúdiószínházi Fesztivál ötletét, le kellett győznöm a kétkedést a kollégáimban. Ma már mindenki várja a fesztivált, és egész évben gőzerővel készülünk a megszervezésére. A fesztivál szellemisége nem változott: határon túli színházak és független társulatok különleges témájú, formavilágú, műhelymunkában készülő, monodráma és stúdiószínházi alkotásaiból válogatunk. Idén hetven versenymű érkezett. Elképesztő munka megnézni ennyi előadást, kiválasztani a fesztivál műsorát, főleg ha ennyi nagyszerű előadásból meríthetünk. Örömteli hír, hogy négy előadásra már elfogytak a jegyek, és a többire is csak korlátozott számban kaphatók. Sokan várják a MOST FESZT-et, pedig nem éppen a populárisnak nevezhető előadások seregszemléje. Tatabányán van bizalom a közönség részéről. Úgy látom, beérett ez a munka a színház és a közönség között, és itt nem csak az előadásokra gondolok. Pici lépésekkel értünk el ide, haladtunk a nyitottság felé. Évek óta itt vagyunk, a közönség megszerette a színészeket, és akkor is eljön, ha esetleg a darab ismeretlen, ám a benne játszó színészeket szeretné látni. Egyszóval megszerették a társulatot.
A versenyprogramban Georg Büchner Woyczekje kétféle előadásban is szerepel, miért?
C. R.: A MOST FESZT történetében először láthatják a nézők egy előadás kétféle adaptációját, nevezetesen az Újvidéki Színház monodrámáját, valamint a Szkéné Staféta-nyertes stúdióelőadását. Meggyőződésem, hogy igazi csemege lesz, variációk egy témára.
Dióhéjban mit mondhatunk a versenyprogramról?
C. R.: Ivan Viripajev Részegek című művével a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának V. éves hallgatói érkeznek, akik arra keresik a választ, hogy józannak tűnő világunkban van-e helye az őszinteségnek. A nyíregyházi színház Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című kisregénye alapján Az egérlyukból címmel hoz monodrámát. Az Apró kozmikus félreértés Forgách András 12 nő voltam című műve nyomán készült, és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház versenyez vele. A Drognapló című monodráma Kubiszyn Viktor író azonos című könyve alapján készült, amely saját, 16 évig tartó drogfüggőségéről szól. Az előadást a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház hozza a fesztiválra. A lány, aki hozott lélekből dolgozott, Háy János darabja a Nézőművészeti Kft., a Szkéné és az Ördögkatlan közös produkciója, amelyben a szerző illúziókat vesz el, cserébe igazságot ad. Az Alaine – Ideje a meghalásnak felnőtteknek készült bábelőadás, Polcz Alaine műve alapján. A Kecskeméti Katona József Színház pedig Simon Gray A játék vége című művével érkezik, a darabban összejön egy család, kérdés, tudják-e tisztázni évek alatt felgyülemlett ellentéteiket.
Tudom, nem illik megkérdezni, melyik előadás elé néz a legnagyobb várakozással, mégis szeretném tudni.
C. R.: Ha megengedi, az off-programban játszott Cím nélkül – hajlék-kaland-játék című előadást említeném. A Fábián Gábor és Pass Andrea vezette Mentőcsónak Egység és a Stereo Akt közös előadásában a hajléktalan emberek élete úgy alakul, ahogy mi, a közönség döntünk. Kíváncsi vagyok, hogy itt, Tatabányán milyen utat jár be a történet.
Március 2-án mutatják be Jaroslav Hasek Svejkjét, Tapasztó Ernő rendezésében, akiről viszonylag keveset tudunk.
C. R.: Tapasztó Ernő nem ismeretlen Magyarországon, a nézők az első MOST Feszt-en, 2015-ben láthatták egyik rendezését, a Sex, drugs, gods & rock ’n’ roll című radikális stand up comedyt, amivel két díjat is nyertek. Ernő az Aradi Kamaraszínház vezetője, rendezője, mi is jártunk több előadásunkkal náluk, és szerettem volna, ha Tatabányán is rendez.
Nem sokan tippeltek volna rá, hogy Ön bújik a derék katona bőrébe.
C. R.: Hosszan nem értettem, miért engem akar Ernő, de a koncepciót megismerve megértettem. Mindenki gondol valamit Svejkről, olvasta a regényt, látta színházban. Mi még a próbák közepén vagyunk, de már látszik, hogy a rendező egy szürreálisba hajló, izgalmas, képzeletbeli világba helyezi Svejket. Svejk egyszerű ember, aki szereti az életet, a nőket, a sört, a virslit, az állatokat, és ahol minden történik: a kocsmát. Aztán elromlik a világ, Svejk bukdácsol jobbra-balra, de mindig pozitív a személete. Talán ő a legemberibb ebben az eltorzult világban.
Tavaly Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk című darabja közönség- és szakmai siker volt, a 2018/19-es évadot pedig Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című művével nyitották. A március 20-án kezdődő, évről évre izgalmas versenyprogrammal és egyre növekvő érdeklődés mellett zajló MOnodráma és STúdiószínházi Fesztivál (MOST FESZT) mellett a nyitó darabról és egy hamarosan bemutatásra kerülő előadásról is beszélgettünk Crespo Rodrigo igazgatóval.
Az évadpremiereket a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című Martin Sperr-darabbal indították. A dráma meghatározó jelenete, amikor az Ön által játszott Abram és Rovo együtt jódlizik. Kívülről azt gondolja az ember, hogy nagyon nehéz jódlizni, Ön már tudott, vagy most tanult meg?
C. R.: Azt nem állítanám, hogy tudok jódlizni, mindenesetre Mikola Gergővel mindent megteszünk, hogy elhitessük a nézőkkel, hogy jódlizunk. Az előadásban fontos szerepe van a zenének, a súlyos jelenetek között idilli zene csendül fel. A közös jódlizással két szeretetnélküliségben élő ember, Abram és Rovo énekli ki a fájdalmat magából. Az előadás azt a II. világháború utáni kegyetlen időszakot mutatja be, amikor mit sem csökkent az egymás iránt érzett türelmetlenség. Nem véletlenül tűztük műsorra a darabot, az sem baj, ha indulatokat vált ki a nézőkből, dühöt, elborzadást. Fontos megmutatni, hogy ne ítélkezzünk lépten-nyomon, ne kisszerű gyűlölködések töltsék ki a napjainkat.
2019. március 20-24. között rendezik meg a MOnodráma és STúdiószínházi Fesztivált. Változik-e? Milyen volt az idei merítés?
C. R.: Ez lesz az ötödik MOST FESZT, az elmúlt években nagy utat jártunk be. Amikor első alkalommal felvetettem a MOnodráma és STúdiószínházi Fesztivál ötletét, le kellett győznöm a kétkedést a kollégáimban. Ma már mindenki várja a fesztivált, és egész évben gőzerővel készülünk a megszervezésére. A fesztivál szellemisége nem változott: határon túli színházak és független társulatok különleges témájú, formavilágú, műhelymunkában készülő, monodráma és stúdiószínházi alkotásaiból válogatunk. Idén hetven versenymű érkezett. Elképesztő munka megnézni ennyi előadást, kiválasztani a fesztivál műsorát, főleg ha ennyi nagyszerű előadásból meríthetünk. Örömteli hír, hogy négy előadásra már elfogytak a jegyek, és a többire is csak korlátozott számban kaphatók. Sokan várják a MOST FESZT-et, pedig nem éppen a populárisnak nevezhető előadások seregszemléje. Tatabányán van bizalom a közönség részéről. Úgy látom, beérett ez a munka a színház és a közönség között, és itt nem csak az előadásokra gondolok. Pici lépésekkel értünk el ide, haladtunk a nyitottság felé. Évek óta itt vagyunk, a közönség megszerette a színészeket, és akkor is eljön, ha esetleg a darab ismeretlen, ám a benne játszó színészeket szeretné látni. Egyszóval megszerették a társulatot.
A versenyprogramban Georg Büchner Woyczekje kétféle előadásban is szerepel, miért?
C. R.: A MOST FESZT történetében először láthatják a nézők egy előadás kétféle adaptációját, nevezetesen az Újvidéki Színház monodrámáját, valamint a Szkéné Staféta-nyertes stúdióelőadását. Meggyőződésem, hogy igazi csemege lesz, variációk egy témára.
Dióhéjban mit mondhatunk a versenyprogramról?
C. R.: Ivan Viripajev Részegek című művével a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának V. éves hallgatói érkeznek, akik arra keresik a választ, hogy józannak tűnő világunkban van-e helye az őszinteségnek. A nyíregyházi színház Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című kisregénye alapján Az egérlyukból címmel hoz monodrámát. Az Apró kozmikus félreértés Forgách András 12 nő voltam című műve nyomán készült, és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház versenyez vele. A Drognapló című monodráma Kubiszyn Viktor író azonos című könyve alapján készült, amely saját, 16 évig tartó drogfüggőségéről szól. Az előadást a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház hozza a fesztiválra. A lány, aki hozott lélekből dolgozott, Háy János darabja a Nézőművészeti Kft., a Szkéné és az Ördögkatlan közös produkciója, amelyben a szerző illúziókat vesz el, cserébe igazságot ad. Az Alaine – Ideje a meghalásnak felnőtteknek készült bábelőadás, Polcz Alaine műve alapján. A Kecskeméti Katona József Színház pedig Simon Gray A játék vége című művével érkezik, a darabban összejön egy család, kérdés, tudják-e tisztázni évek alatt felgyülemlett ellentéteiket.
Tudom, nem illik megkérdezni, melyik előadás elé néz a legnagyobb várakozással, mégis szeretném tudni.
C. R.: Ha megengedi, az off-programban játszott Cím nélkül – hajlék-kaland-játék című előadást említeném. A Fábián Gábor és Pass Andrea vezette Mentőcsónak Egység és a Stereo Akt közös előadásában a hajléktalan emberek élete úgy alakul, ahogy mi, a közönség döntünk. Kíváncsi vagyok, hogy itt, Tatabányán milyen utat jár be a történet.
Március 2-án mutatják be Jaroslav Hasek Svejkjét, Tapasztó Ernő rendezésében, akiről viszonylag keveset tudunk.
C. R.: Tapasztó Ernő nem ismeretlen Magyarországon, a nézők az első MOST Feszt-en, 2015-ben láthatták egyik rendezését, a Sex, drugs, gods & rock ’n’ roll című radikális stand up comedyt, amivel két díjat is nyertek. Ernő az Aradi Kamaraszínház vezetője, rendezője, mi is jártunk több előadásunkkal náluk, és szerettem volna, ha Tatabányán is rendez.
Nem sokan tippeltek volna rá, hogy Ön bújik a derék katona bőrébe.
C. R.: Hosszan nem értettem, miért engem akar Ernő, de a koncepciót megismerve megértettem. Mindenki gondol valamit Svejkről, olvasta a regényt, látta színházban. Mi még a próbák közepén vagyunk, de már látszik, hogy a rendező egy szürreálisba hajló, izgalmas, képzeletbeli világba helyezi Svejket. Svejk egyszerű ember, aki szereti az életet, a nőket, a sört, a virslit, az állatokat, és ahol minden történik: a kocsmát. Aztán elromlik a világ, Svejk bukdácsol jobbra-balra, de mindig pozitív a személete. Talán ő a legemberibb ebben az eltorzult világban.