2019. március 30. / Jónás Ágnes
Magyar hősök, csaták és szerelmek címmel tablószerű történelmi előadást mutat be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes a Nemzeti Táncszínház új épületében, a Millenáris parkban március 2-án, a Budapest Táncfesztivál programsorozat keretében. Az előadás látványos táncképekkel, lírai
pillanatokkal, az eredeti népzene mellett színes zenei kísérettel idézi fel a magyarság híres történelmi eseményeit, kiemelkedő személyiségeit, dicső küzdelmeit. Az együttes művészeti vezetőjét, Zsuráfszky „Zsura” Zoltánt e különleges táncművészeti csemegéről, az új mesedarabról és a tavaly év végi kaliforniai turnéról is kérdeztük.
Milyen jelenetek elevenednek meg a Magyar hősök, csaták és szerelmek című történelmi „képeskönyvben”?
Zs. Z.: Az általam korábban készített koreográfiák közül válogattam, ezekből állt össze a produkció. Az évtizedek folyamán számos musicalen, táncjátékon, ifjúsági táncelőadáson és történelmi tablón dolgoztam az István, a királytól kezdve az Árpád népe című misztikus operán, a Székely Dózsa György című tánckrónikán, a Benyovszkyn, a Monarchián át a Kiegyezés / 150-ig és még sorolhatnám. Arra gondoltam, hogy felelevenítem ezeket a történeteket, s szerelmi szálat is szövök közéjük. Hetvenöt percben, akár egy „képeskönyvet”, végiglapozzuk közös, ezer évet átfogó történelmi emlékeinket (a sámántáncoktól a 20. századig), hogy a néptánc műfajának segítségével büszkén emlékezzünk meg a magyar nemzet kivételes hőseiről, halhatatlan példaképeiről, csatáikról. Ezúttal is csodálatos díszletet építettünk, mely Iványi Árpád munkáját dicséri, feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa pedig a szép jelmezekért és velem együtt a koreográfiákért is felel.
Számos olyan előadásotok van, amelyben táncosaitok színészi képességeire is szükség van. A mostani is ilyen lesz?
Zs. Z.: Igen. Az ének, a zene és a látvány mellett a próza is fontos szerepet tölt be táncosaink életében, különösen igaz ez a Nemzeti Színházban a Körhinta című zenés-táncos darabra, a Vidnyánszky Attila rendezésében látható Csíksomlyói passióra, az Egri csillagokra, a saját készítésű Kiegyezésre, a Csipkerózsikára és a Sárkánymese című előadásra.
Vidnyánszky Attilával van valamiféle azonos értékrend, ami összeköt benneteket, s ami a rendszeres közös munka betonbiztos alapja is lehet?
Zs. Z.: A nemzetről, a hazáról és a családról nagyon hasonlóan gondolkodunk, fontosnak tartjuk a nemzeti gyökereink ápolását, s kölcsönösen tiszteljük egymást, egymás családját és munkásságát. Attila egy érzékekre ható, különleges színpadi nyelvet hozott létre, a szó, a tánc, a mozgás és a zene dramaturgiája ugyanúgy szívügye, mint nekem. Mint azt korábban említettem, a közös munkából több gyümölcsöző előadás is született, az Egri csillagok volt a legutóbbi nagy sikerű közös projekt, mely látványos, szerethető, újszínházi nyelvezettel, török és magyar néptáncokkal fűszerezett történelmi színdarab. A Csíksomlyói passiót 2018. augusztus 18-án a csíksomlyói Nyeregbe is elvittük, ahol több tízezres közönség előtt játszottuk (a díszleteket és a színpadi technikát eleve úgy terveztük meg, hogy utaztatható legyen a produkció). Úgy döntöttünk, hogy az emberiség legszebb és legmeghatóbb történetét idén Esztergomban, a Bazilika előtti téren is megmutatjuk a nagyközönségnek augusztus 19-én.
Előtte még az ifjúságnak is kedveztek: a Nemzeti Táncszínház új épületében április 2-tól lesz látható egy Mátyás királyról szóló, Mátyás mesék című mesedarab.
Zs. Z.: Ez az előadás – csakúgy, mint a nagy sikerű Sárkánymese – a magyar népmesék különös világába kalauzolja a közönséget, a fiatalok a táncjátékon keresztül ismerkedhetnek meg a magyar nép kultúrájával, hagyományaival. A forgatókönyvet ezúttal is Zs. Vincze Zsuzsa írja, s két fiatal koreográfust is bevonunk a munkába.
Pár hónappal ezelőtt azt nyilatkoztad lapunknak, hogy elsősorban a hazai közönségnek szeretnétek sokat adni, időnként azonban külföldön is örömmel mutatjátok meg a magyar lelket, táncnyelveket. Október végén Kaliforniában turnéztatok. Hogy sikerült?
Zs. Z.: Óriási sikere volt az együttesnek, ötezer magyar és amerikai néző szeretetét élvezhettük, elképesztően erős energiák jártak át bennünket, teljes mértékben feltöltődtünk. Először Chicagóban, Clevelandben és Torontóban léptünk fel, az 1848-as forradalomnak és szabadságharcnak állítottunk emléket egy műsorral, majd pedig a nyugati partra vittük el az 1956-ról szóló műsorunkat, amely a forradalom előtt tiszteleg. Emellett folklórműsort is bemutattunk, amelyet a táncosainktól megszokott rendkívüli dinamika és a táncok virtuozitása jellemzett.
pillanatokkal, az eredeti népzene mellett színes zenei kísérettel idézi fel a magyarság híres történelmi eseményeit, kiemelkedő személyiségeit, dicső küzdelmeit. Az együttes művészeti vezetőjét, Zsuráfszky „Zsura” Zoltánt e különleges táncművészeti csemegéről, az új mesedarabról és a tavaly év végi kaliforniai turnéról is kérdeztük.
Milyen jelenetek elevenednek meg a Magyar hősök, csaták és szerelmek című történelmi „képeskönyvben”?
Zs. Z.: Az általam korábban készített koreográfiák közül válogattam, ezekből állt össze a produkció. Az évtizedek folyamán számos musicalen, táncjátékon, ifjúsági táncelőadáson és történelmi tablón dolgoztam az István, a királytól kezdve az Árpád népe című misztikus operán, a Székely Dózsa György című tánckrónikán, a Benyovszkyn, a Monarchián át a Kiegyezés / 150-ig és még sorolhatnám. Arra gondoltam, hogy felelevenítem ezeket a történeteket, s szerelmi szálat is szövök közéjük. Hetvenöt percben, akár egy „képeskönyvet”, végiglapozzuk közös, ezer évet átfogó történelmi emlékeinket (a sámántáncoktól a 20. századig), hogy a néptánc műfajának segítségével büszkén emlékezzünk meg a magyar nemzet kivételes hőseiről, halhatatlan példaképeiről, csatáikról. Ezúttal is csodálatos díszletet építettünk, mely Iványi Árpád munkáját dicséri, feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa pedig a szép jelmezekért és velem együtt a koreográfiákért is felel.
Számos olyan előadásotok van, amelyben táncosaitok színészi képességeire is szükség van. A mostani is ilyen lesz?
Zs. Z.: Igen. Az ének, a zene és a látvány mellett a próza is fontos szerepet tölt be táncosaink életében, különösen igaz ez a Nemzeti Színházban a Körhinta című zenés-táncos darabra, a Vidnyánszky Attila rendezésében látható Csíksomlyói passióra, az Egri csillagokra, a saját készítésű Kiegyezésre, a Csipkerózsikára és a Sárkánymese című előadásra.
Vidnyánszky Attilával van valamiféle azonos értékrend, ami összeköt benneteket, s ami a rendszeres közös munka betonbiztos alapja is lehet?
Zs. Z.: A nemzetről, a hazáról és a családról nagyon hasonlóan gondolkodunk, fontosnak tartjuk a nemzeti gyökereink ápolását, s kölcsönösen tiszteljük egymást, egymás családját és munkásságát. Attila egy érzékekre ható, különleges színpadi nyelvet hozott létre, a szó, a tánc, a mozgás és a zene dramaturgiája ugyanúgy szívügye, mint nekem. Mint azt korábban említettem, a közös munkából több gyümölcsöző előadás is született, az Egri csillagok volt a legutóbbi nagy sikerű közös projekt, mely látványos, szerethető, újszínházi nyelvezettel, török és magyar néptáncokkal fűszerezett történelmi színdarab. A Csíksomlyói passiót 2018. augusztus 18-án a csíksomlyói Nyeregbe is elvittük, ahol több tízezres közönség előtt játszottuk (a díszleteket és a színpadi technikát eleve úgy terveztük meg, hogy utaztatható legyen a produkció). Úgy döntöttünk, hogy az emberiség legszebb és legmeghatóbb történetét idén Esztergomban, a Bazilika előtti téren is megmutatjuk a nagyközönségnek augusztus 19-én.
Előtte még az ifjúságnak is kedveztek: a Nemzeti Táncszínház új épületében április 2-tól lesz látható egy Mátyás királyról szóló, Mátyás mesék című mesedarab.
Zs. Z.: Ez az előadás – csakúgy, mint a nagy sikerű Sárkánymese – a magyar népmesék különös világába kalauzolja a közönséget, a fiatalok a táncjátékon keresztül ismerkedhetnek meg a magyar nép kultúrájával, hagyományaival. A forgatókönyvet ezúttal is Zs. Vincze Zsuzsa írja, s két fiatal koreográfust is bevonunk a munkába.
Pár hónappal ezelőtt azt nyilatkoztad lapunknak, hogy elsősorban a hazai közönségnek szeretnétek sokat adni, időnként azonban külföldön is örömmel mutatjátok meg a magyar lelket, táncnyelveket. Október végén Kaliforniában turnéztatok. Hogy sikerült?
Zs. Z.: Óriási sikere volt az együttesnek, ötezer magyar és amerikai néző szeretetét élvezhettük, elképesztően erős energiák jártak át bennünket, teljes mértékben feltöltődtünk. Először Chicagóban, Clevelandben és Torontóban léptünk fel, az 1848-as forradalomnak és szabadságharcnak állítottunk emléket egy műsorral, majd pedig a nyugati partra vittük el az 1956-ról szóló műsorunkat, amely a forradalom előtt tiszteleg. Emellett folklórműsort is bemutattunk, amelyet a táncosainktól megszokott rendkívüli dinamika és a táncok virtuozitása jellemzett.