2019. március 30. / Bóta Gábor
A Svejket a tatabányai Jászai Mari Színházban Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója rendezi. Azt mondja, ez egy világcirkusz, börleszk, kortárs karnevál, bizarr, minden pillanatban meglepő, fölöttébb játékos előadás lesz.
A Svejk nagy „mítosz”, igen sokféle felfogása lehetséges, nyilván a nézők is tele vannak elvárással. Mindenkinek van egy Svejk-képe. Neked mi fontos belőle?
T. E.: Az egész svejki világ groteszksége, abszurditása, börleszksége, a Svejk körüli, teljesen fölfordult, magából kivetkőzött, megbolondított világ. A történelem által kizsigerelt embernek a tragédiája.
A világ abszurd vagy azért Svejk is lökött?
T. E.: Mindenki egy kicsit oda van „pörkölve.” A Hamvas Béla által megírt karneváli figurák rohangásznak a világban. Ha én ebből magam ki akarom vonni, akkor ugyanolyan bolond vagyok, mint akik rohangásznak benne. Így aztán Svejk se normális. Az előadásban megjelenik ez a furcsa, groteszk, börleszkes, kicsit cirkuszra, a mozifilmes snittekre hajazó, elemelt játékmód. Ehhez párosul egy nagyon érdekes, kiváló zene. Az előadás élő zenével megy majd, Borsos Pál és Éder Enikő írják. Kicsit a tatabányai Jászai Mari Színházra írt groteszk jazz lesz ez.
Milyennek tartod a társulatot? Annyiban egyezik a te színházaddal, hogy egy kisvárosban működik.
T. E.: A tatabányai méregerős társulat. A színészek nagyon jók, és próbán pedig igencsak odateszik magukat.
Hogyan kerültél oda?
T. E.: Crespo Rodrigo hívott meg.
Az ő ötlete volt a Svejk bemutatása?
T. E.: Igen.
Nem alkudtál, hogy mást szeretnél?
T. E.: Nem. Azt válaszoltam, ha Svejket szeretnél, akkor csináljunk Svejket, hú, de jó lesz!
Ez olyan szöveg, hogy mindenki tudja, miről van szó, tartalmas is, de populáris is, és röhögni is lehet.
T. E.: A színház műsorpolitikájában bizonyára ez is benne van, de én azért kétségesnek tartom, hogy hány néző olvasta a Svejket. Szerintem a 90 százalékuknak lövése sincs magáról a regényről.
Nyilván azok is többségben vannak, akik például a Don Juant sem olvasták, azért mégis van fogalmuk arról, hogy milyen ez a figura.
T. E.: Igen, de ezt mi egy kicsit „megtekertük”. Rodrigo tudja azt, hogy Aradon milyenfajta előadásokat szoktunk csinálni, hogy nem egy klasszikus értelemben vett Svejk lesz ebből.
Az előadásaidra, a temérdek ötlet mellett, egyfajta keménység, a független színházi léthez való közelítés, brechti elidegenítés, visszanyúlás az avantgárdhoz a jellemző. Nem disztingvált realista előadásokat rendezel.
T. E.: Rodrigo egyáltalán nem is akart egy ilyen becsületes, jobbról bejövök, elmondom a szöveget, balra kimegyek típusú előadást, amiben mennek a jelenetek szépen egymás után.
De nyilván olyat se akart, hogy a néző majd tépje a haját, és kirohanjon a produkcióról.
T. E.: A néző rettentően jól fog szórakozni, nem fogja tépni a haját. A humorra azért nyilván végtelenül vigyázunk. A szövegkönyvet is úgy csináltuk meg, hogy nagyon pörögjön az előadás. Filmszerűen, snittszerűen gyorsak a jelenetváltások, és mint mondtam, a zene remek.
Dalra is fakadnak a színészek?
T. E.: Dalra is fakadnak. Nyolc dal hangzik el.
Láttam, hogy Rodrigo lesz Svejk.
T. E.: Amikor előálltam a szereposztással, Rodrigo azt mondta, hogy én meszet ettem, teljesen megbolondultam. Nagyon tiltakozott az ellen, hogy ő játssza Svejket. Nem szólt bele a szereposztásba, ez nem az ő stílusa. Csak annyit mondott, hogy kik nem lehetnek benne egyeztetési okok miatt, vagy azért, mert sokat játszanak ebben az évadban.
Miért akartad rá osztani a szerepet?
T. E.: Számomra egyértelmű volt, hogy neki kell Svejknek lennie. Már az olvasópróbán, amikor nagyon szerették a szövegkönyvet a színészek, mert látták, hogy mennyire jól játszható, megmutattam, milyen lesz a díszlet, ízelítőt adtam a zenéből, Papp Janó pedig megmutatta, milyenek lesznek a jelmezek. Fölvázoltam ezt a furcsa, abszurd, néha egy Chaplin-filmre, néha egy Beckett-darabra hajazó előadást. Ekkor megértették, hogy miért Rodrigót választottam a címszerepre.
És miért?
T. E.: Benne láttam azt a fajta színészt, akinek az alkata ehhez a felfogáshoz megfelel. Láttam a Tartuffe-ben, és nagyon tetszett, amit csinált. Meg tud felelni ennek a rezonőr szerepnek, hogy csak reagál azokra az eseményekre, amikbe belekerül. Próbál valahogyan kibújni belőlük, és mindig nagyobb galibába keveredik. Alkati szempontból, figurában éreztem, hogy meg tudja csinálni ezt a bugyuta, ostoba, de bizonyos szempontból mégis eszes fickót. Ha egy klasszikus Svejk figurát hozok a színpadra, akkor az az elején érdekes, de aztán unalmassá válhat. Ha én ugyanazzal a Svejkkel jövök, ami a néző fejében van, akkor nem tudom meglepni, lehet, hogy megnevettetem, de nem tudom megríkatni, pedig egy adott ponton ezt is akarom, és nem tudom eljátszatni Svejk szerepének azt az ívét, amit szeretnék. Egy bohóc Svejk számomra érdekesebb, mint amilyen a hagyományos. Rodrigo alkata, arca pedig ehhez nagyon illik.
Végül is milyen lesz ez az előadás a szándékaid szerint?
T. E.: Ez egy világcirkusz, kortárs elmebetegség lesz. Börleszk, kortárs karnevál, bizarr, minden pillanatban meglepő, fölöttébb játékos előadás lesz.
A Svejk nagy „mítosz”, igen sokféle felfogása lehetséges, nyilván a nézők is tele vannak elvárással. Mindenkinek van egy Svejk-képe. Neked mi fontos belőle?
T. E.: Az egész svejki világ groteszksége, abszurditása, börleszksége, a Svejk körüli, teljesen fölfordult, magából kivetkőzött, megbolondított világ. A történelem által kizsigerelt embernek a tragédiája.
A világ abszurd vagy azért Svejk is lökött?
T. E.: Mindenki egy kicsit oda van „pörkölve.” A Hamvas Béla által megírt karneváli figurák rohangásznak a világban. Ha én ebből magam ki akarom vonni, akkor ugyanolyan bolond vagyok, mint akik rohangásznak benne. Így aztán Svejk se normális. Az előadásban megjelenik ez a furcsa, groteszk, börleszkes, kicsit cirkuszra, a mozifilmes snittekre hajazó, elemelt játékmód. Ehhez párosul egy nagyon érdekes, kiváló zene. Az előadás élő zenével megy majd, Borsos Pál és Éder Enikő írják. Kicsit a tatabányai Jászai Mari Színházra írt groteszk jazz lesz ez.
Milyennek tartod a társulatot? Annyiban egyezik a te színházaddal, hogy egy kisvárosban működik.
T. E.: A tatabányai méregerős társulat. A színészek nagyon jók, és próbán pedig igencsak odateszik magukat.
Hogyan kerültél oda?
T. E.: Crespo Rodrigo hívott meg.
Az ő ötlete volt a Svejk bemutatása?
T. E.: Igen.
Nem alkudtál, hogy mást szeretnél?
T. E.: Nem. Azt válaszoltam, ha Svejket szeretnél, akkor csináljunk Svejket, hú, de jó lesz!
Ez olyan szöveg, hogy mindenki tudja, miről van szó, tartalmas is, de populáris is, és röhögni is lehet.
T. E.: A színház műsorpolitikájában bizonyára ez is benne van, de én azért kétségesnek tartom, hogy hány néző olvasta a Svejket. Szerintem a 90 százalékuknak lövése sincs magáról a regényről.
Nyilván azok is többségben vannak, akik például a Don Juant sem olvasták, azért mégis van fogalmuk arról, hogy milyen ez a figura.
T. E.: Igen, de ezt mi egy kicsit „megtekertük”. Rodrigo tudja azt, hogy Aradon milyenfajta előadásokat szoktunk csinálni, hogy nem egy klasszikus értelemben vett Svejk lesz ebből.
Az előadásaidra, a temérdek ötlet mellett, egyfajta keménység, a független színházi léthez való közelítés, brechti elidegenítés, visszanyúlás az avantgárdhoz a jellemző. Nem disztingvált realista előadásokat rendezel.
T. E.: Rodrigo egyáltalán nem is akart egy ilyen becsületes, jobbról bejövök, elmondom a szöveget, balra kimegyek típusú előadást, amiben mennek a jelenetek szépen egymás után.
De nyilván olyat se akart, hogy a néző majd tépje a haját, és kirohanjon a produkcióról.
T. E.: A néző rettentően jól fog szórakozni, nem fogja tépni a haját. A humorra azért nyilván végtelenül vigyázunk. A szövegkönyvet is úgy csináltuk meg, hogy nagyon pörögjön az előadás. Filmszerűen, snittszerűen gyorsak a jelenetváltások, és mint mondtam, a zene remek.
Dalra is fakadnak a színészek?
T. E.: Dalra is fakadnak. Nyolc dal hangzik el.
Láttam, hogy Rodrigo lesz Svejk.
T. E.: Amikor előálltam a szereposztással, Rodrigo azt mondta, hogy én meszet ettem, teljesen megbolondultam. Nagyon tiltakozott az ellen, hogy ő játssza Svejket. Nem szólt bele a szereposztásba, ez nem az ő stílusa. Csak annyit mondott, hogy kik nem lehetnek benne egyeztetési okok miatt, vagy azért, mert sokat játszanak ebben az évadban.
Miért akartad rá osztani a szerepet?
T. E.: Számomra egyértelmű volt, hogy neki kell Svejknek lennie. Már az olvasópróbán, amikor nagyon szerették a szövegkönyvet a színészek, mert látták, hogy mennyire jól játszható, megmutattam, milyen lesz a díszlet, ízelítőt adtam a zenéből, Papp Janó pedig megmutatta, milyenek lesznek a jelmezek. Fölvázoltam ezt a furcsa, abszurd, néha egy Chaplin-filmre, néha egy Beckett-darabra hajazó előadást. Ekkor megértették, hogy miért Rodrigót választottam a címszerepre.
És miért?
T. E.: Benne láttam azt a fajta színészt, akinek az alkata ehhez a felfogáshoz megfelel. Láttam a Tartuffe-ben, és nagyon tetszett, amit csinált. Meg tud felelni ennek a rezonőr szerepnek, hogy csak reagál azokra az eseményekre, amikbe belekerül. Próbál valahogyan kibújni belőlük, és mindig nagyobb galibába keveredik. Alkati szempontból, figurában éreztem, hogy meg tudja csinálni ezt a bugyuta, ostoba, de bizonyos szempontból mégis eszes fickót. Ha egy klasszikus Svejk figurát hozok a színpadra, akkor az az elején érdekes, de aztán unalmassá válhat. Ha én ugyanazzal a Svejkkel jövök, ami a néző fejében van, akkor nem tudom meglepni, lehet, hogy megnevettetem, de nem tudom megríkatni, pedig egy adott ponton ezt is akarom, és nem tudom eljátszatni Svejk szerepének azt az ívét, amit szeretnék. Egy bohóc Svejk számomra érdekesebb, mint amilyen a hagyományos. Rodrigo alkata, arca pedig ehhez nagyon illik.
Végül is milyen lesz ez az előadás a szándékaid szerint?
T. E.: Ez egy világcirkusz, kortárs elmebetegség lesz. Börleszk, kortárs karnevál, bizarr, minden pillanatban meglepő, fölöttébb játékos előadás lesz.