2019. május 31. / Jónás Ágnes
A Nemzeti Színház három színpadán és a Fővárosi Nagycirkuszban 13 ország 23 produkcióját láthatják a nézők április 11-től a hatodik Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) keretében. A május 5-ig tartó multinacionális rendezvénysorozatról, a tematikáról, a kortárs előadásokkal
kapcsolatos befogadói attitűdről Kulcsár Edittel, a színház dramaturgjával beszélgettünk, aki harmadik éve a szemle főszervezője.
A hatodik MITEM egy kuriózummal nyit: Slava Polunyin a világ leghíresebb bohóca, a cirkuszművészet fejedelme hozza el a Snowshow-t.
K. E.: A produkciót eddig több tucat ország több száz városában mutatták be – New York, London, Moszkva, Ausztrália, Mexikó, Franciaország, Ázsia, Dél-Amerika és Európa színpadjai után most Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár meghívására Magyarországon is látható, méghozzá a Fővárosi Nagycirkuszban. A rendezvénysorozatot tehát egy „havas boldogságbombával” indítjuk, ezt követően további előadásokkal gördítjük tovább a MITEM-labdát.
Mely színházakat látják még vendégül?
K. E.: Az idei MITEM fesztivál programját orosz, ukrán, szerb, litván, német, kazah, dán, portugál, cseh, francia, svéd és határon túli magyar előadások színesítik. A német Michael Thalheimer rendezésében A vágy villamosát láthatják, Belgrádból érkezik Csehov Ivanovja, először lép fel fesztiválunkon az ukrán Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház – egy Shakespeare tragédiát (Coriolanus) és a neves ukrán szerző, Vaszil Stefanik novelláiból készült misztériumjátékát (Morituri te salutant) adják elő. Kísérleti színházat is hívtunk: Prágából a Divadlo Na zábradlí Hamletek című előadásában a színházi világ kulisszái mögé nyernek bepillantást a nézők. Lisszabonból a Companhia Joao Garcia Miguel előadása, a Bernarda Alba háza lesz látható, pár nappal később Caroline Guiela Nguyen rendezésében a Saigon kerül színpadra, majd a DRAMATEN (a svéd Királyi Dráma Színház) Eirik Stubo rendezésében az Egy nyári éj Svédországban című előadást hozza el. Látható lesz továbbá a Galiaszgar Kamal Tatár Állami Színház nagy port felkavaró darabja, A jövevény, mely arra a kérdésre keresi a választ, hogy miben ragadható meg egy nép identitása, és lehetséges-e visszatérni a múltunkhoz, ha már egyszer elszakadtunk tőle. Dániából az Odin Teatret társulata érkezik: Európában először látható egyben Eugenio Barba emblematikus alkotása, Az ártatlanok trilógiája. A Nemzeti Színház előadásai közül David Doiasvili rendező Tartuffe-jét, Silviu Purcarete Meggyeskertjét, Szász János Caligula helytartója rendezését, ifj. Vidnyánszky Attila Woyzeckjét, Zsótér Sándor A gömbfejűek és a csúcsfejűek című előadását, és Vidnyánszky Attila Az ember tragédiája rendezését tekintheti meg a nagyérdemű. Ismét hívtunk határon túli magyar előadást: a Komáromi Jókai Színház hozza el Dosztojevszkij A félkegyelmű című produkcióját.
Az előbb említett Eugenio Barba darabjainak nagy része fragmentumokból áll, jellemző rájuk a beszéd mellőzése, a minimális kellék- és díszlethasználat. Azt tapasztalom, hogy a fiatalok rettentően meg szoktak döbbenteni, ha realista díszlet helyett stilizált díszleteket látnak, s ha a szavakat háttérbe szorítja a képiség és az összművészeti koncepció. Ön szerint miért van az, hogy a kísérleti színházakkal kapcsolatban még mindig van egyfajta eltartás?
K. E.: Megcáfolnám a véleményét, ugyanis a kísérleti előadásokkal kapcsolatos eltartás és idegenkedés manapság már csak egy szűkebb rétegre jellemző. A fiatal generáció, amely nap mint nap kapja ömlesztve a képek és a szimbólumok sokaságát, sokkal érzékenyebb már az elemeltebb, szimbolikusabb nyelvrendszerben működő előadásokra. Megfigyeltük, hogy amióta a MITEM különböző színházi nyelven megszólaló előadásokat hoz Budapestre, a saját repertoárunkon lévő, formabontóbb nyelvű előadásainkat is nagyobb érdeklődés övezi, magyarán a MITEM arra is kiváló, hogy formáljuk a közönség ízlését, habár ezt nem is kell nagyon erőltetni, mert az ízlésbeli változás rendszerint magától végbemegy.
Ezt örömmel hallom. A fesztiválnak egyébként minden évben óriási a sikere, pár hét alatt elkapkodják a jegyeket. Hogyan terjed a MITEM jó híre? Külföldi reklámokkal, netán szájhagyomány útján?
K. E.: Azok a külföldi társulatok, amelyek már jártak nálunk, viszik a jó hírünket a világban. Sokan javasolnak nekünk új társulatokat és alkotókat, ennek köszönhetően minden évben úgy ér véget a MITEM, hogy a jövő évi repertoár egy részét már előre tudjuk. Vannak olyanok színházak, amelyek ismeretlenül jelentkeznek a fesztiválunkra, és sok levelet kapunk távoli kontinensekről, például Afrikából, Dél-Amerikából is. Mindez jól mutatja, hogy a világ felfigyelt ránk, és hogy markánsan jelen vagyunk a nemzetközi színházi köztudatban.
Tavaly Szophoklész-idézetet választottak mottóul, az idei MITEM egy Madách-idézettel fonódik össze, mely így szól: „Őrjöngő röptünk mondd, hová vezet?”
K. E.: Ádám e kétségbeesett kérdését az Űr-jelenetben intézi Luciferhez. A mottóval a fesztivál névadójára, Madáchra, az ő munkásságára kívánjuk ráirányítani a figyelmet. Úgy érezzük, hogy a mai közérzetet, a világ és az emberi lélek háborús állapotát ez fejezi ki a legjobban. Elsősorban a társadalmi és emberi problémák művészi szintű feldolgozása érdekel bennünket, a MITEM-en hangsúlyt fektetünk az együttlétre, az egymás kultúrája iránti kíváncsiságra, az egyes színházi kultúrák gyökereinek felkutatására és a párbeszéd fontosságára. A színháznak – így fesztiválra meghívott társulatoknak is – egyik fő feladata, hogy ismert klasszikus szövegeken, kortárs műveken, szituációkon és sorsokon keresztül, saját nemzeti léte felől közelítve tegyen fel kérdéseket, s vizsgálja, hogy ebben a mai világhelyzetben hogyan tudjuk megőrizni önmagunkat, emberségünket, identitásunkat, s mi az, ami őrjöngő röptünk közepette mégiscsak vezérfonalul szolgálhat.
kapcsolatos befogadói attitűdről Kulcsár Edittel, a színház dramaturgjával beszélgettünk, aki harmadik éve a szemle főszervezője.
A hatodik MITEM egy kuriózummal nyit: Slava Polunyin a világ leghíresebb bohóca, a cirkuszművészet fejedelme hozza el a Snowshow-t.
K. E.: A produkciót eddig több tucat ország több száz városában mutatták be – New York, London, Moszkva, Ausztrália, Mexikó, Franciaország, Ázsia, Dél-Amerika és Európa színpadjai után most Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár meghívására Magyarországon is látható, méghozzá a Fővárosi Nagycirkuszban. A rendezvénysorozatot tehát egy „havas boldogságbombával” indítjuk, ezt követően további előadásokkal gördítjük tovább a MITEM-labdát.
Mely színházakat látják még vendégül?
K. E.: Az idei MITEM fesztivál programját orosz, ukrán, szerb, litván, német, kazah, dán, portugál, cseh, francia, svéd és határon túli magyar előadások színesítik. A német Michael Thalheimer rendezésében A vágy villamosát láthatják, Belgrádból érkezik Csehov Ivanovja, először lép fel fesztiválunkon az ukrán Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház – egy Shakespeare tragédiát (Coriolanus) és a neves ukrán szerző, Vaszil Stefanik novelláiból készült misztériumjátékát (Morituri te salutant) adják elő. Kísérleti színházat is hívtunk: Prágából a Divadlo Na zábradlí Hamletek című előadásában a színházi világ kulisszái mögé nyernek bepillantást a nézők. Lisszabonból a Companhia Joao Garcia Miguel előadása, a Bernarda Alba háza lesz látható, pár nappal később Caroline Guiela Nguyen rendezésében a Saigon kerül színpadra, majd a DRAMATEN (a svéd Királyi Dráma Színház) Eirik Stubo rendezésében az Egy nyári éj Svédországban című előadást hozza el. Látható lesz továbbá a Galiaszgar Kamal Tatár Állami Színház nagy port felkavaró darabja, A jövevény, mely arra a kérdésre keresi a választ, hogy miben ragadható meg egy nép identitása, és lehetséges-e visszatérni a múltunkhoz, ha már egyszer elszakadtunk tőle. Dániából az Odin Teatret társulata érkezik: Európában először látható egyben Eugenio Barba emblematikus alkotása, Az ártatlanok trilógiája. A Nemzeti Színház előadásai közül David Doiasvili rendező Tartuffe-jét, Silviu Purcarete Meggyeskertjét, Szász János Caligula helytartója rendezését, ifj. Vidnyánszky Attila Woyzeckjét, Zsótér Sándor A gömbfejűek és a csúcsfejűek című előadását, és Vidnyánszky Attila Az ember tragédiája rendezését tekintheti meg a nagyérdemű. Ismét hívtunk határon túli magyar előadást: a Komáromi Jókai Színház hozza el Dosztojevszkij A félkegyelmű című produkcióját.
Az előbb említett Eugenio Barba darabjainak nagy része fragmentumokból áll, jellemző rájuk a beszéd mellőzése, a minimális kellék- és díszlethasználat. Azt tapasztalom, hogy a fiatalok rettentően meg szoktak döbbenteni, ha realista díszlet helyett stilizált díszleteket látnak, s ha a szavakat háttérbe szorítja a képiség és az összművészeti koncepció. Ön szerint miért van az, hogy a kísérleti színházakkal kapcsolatban még mindig van egyfajta eltartás?
K. E.: Megcáfolnám a véleményét, ugyanis a kísérleti előadásokkal kapcsolatos eltartás és idegenkedés manapság már csak egy szűkebb rétegre jellemző. A fiatal generáció, amely nap mint nap kapja ömlesztve a képek és a szimbólumok sokaságát, sokkal érzékenyebb már az elemeltebb, szimbolikusabb nyelvrendszerben működő előadásokra. Megfigyeltük, hogy amióta a MITEM különböző színházi nyelven megszólaló előadásokat hoz Budapestre, a saját repertoárunkon lévő, formabontóbb nyelvű előadásainkat is nagyobb érdeklődés övezi, magyarán a MITEM arra is kiváló, hogy formáljuk a közönség ízlését, habár ezt nem is kell nagyon erőltetni, mert az ízlésbeli változás rendszerint magától végbemegy.
Ezt örömmel hallom. A fesztiválnak egyébként minden évben óriási a sikere, pár hét alatt elkapkodják a jegyeket. Hogyan terjed a MITEM jó híre? Külföldi reklámokkal, netán szájhagyomány útján?
K. E.: Azok a külföldi társulatok, amelyek már jártak nálunk, viszik a jó hírünket a világban. Sokan javasolnak nekünk új társulatokat és alkotókat, ennek köszönhetően minden évben úgy ér véget a MITEM, hogy a jövő évi repertoár egy részét már előre tudjuk. Vannak olyanok színházak, amelyek ismeretlenül jelentkeznek a fesztiválunkra, és sok levelet kapunk távoli kontinensekről, például Afrikából, Dél-Amerikából is. Mindez jól mutatja, hogy a világ felfigyelt ránk, és hogy markánsan jelen vagyunk a nemzetközi színházi köztudatban.
Tavaly Szophoklész-idézetet választottak mottóul, az idei MITEM egy Madách-idézettel fonódik össze, mely így szól: „Őrjöngő röptünk mondd, hová vezet?”
K. E.: Ádám e kétségbeesett kérdését az Űr-jelenetben intézi Luciferhez. A mottóval a fesztivál névadójára, Madáchra, az ő munkásságára kívánjuk ráirányítani a figyelmet. Úgy érezzük, hogy a mai közérzetet, a világ és az emberi lélek háborús állapotát ez fejezi ki a legjobban. Elsősorban a társadalmi és emberi problémák művészi szintű feldolgozása érdekel bennünket, a MITEM-en hangsúlyt fektetünk az együttlétre, az egymás kultúrája iránti kíváncsiságra, az egyes színházi kultúrák gyökereinek felkutatására és a párbeszéd fontosságára. A színháznak – így fesztiválra meghívott társulatoknak is – egyik fő feladata, hogy ismert klasszikus szövegeken, kortárs műveken, szituációkon és sorsokon keresztül, saját nemzeti léte felől közelítve tegyen fel kérdéseket, s vizsgálja, hogy ebben a mai világhelyzetben hogyan tudjuk megőrizni önmagunkat, emberségünket, identitásunkat, s mi az, ami őrjöngő röptünk közepette mégiscsak vezérfonalul szolgálhat.