2019. Április 02. / Dercsényi Dávid
Egy igazán jó filmhez nem elég a jó forgatókönyv, jó színészek, jó rendező, jó időzítés (pl. a főszereplőd épp ereje teljében, virágjában van), kell némi szerencse is, hogy igazán beüssön minden. Mindenki nagyon akarta, hogy az Egy fiú hazatér kivételes alkotás legyen, és minden
össze is jött hozzá: jó színészek, jó történet, oké, egy alkalmas rendező, aki amúgy inkább jó író, Peter Hedges. Szerencse? Talán az is megvolt.
Ja, még valami. Ha nagyon arra koncentrálunk, hogy igazán jó filmet csináljunk, akkor az ritkán vezet eredményre. Márpedig mi lehet jobb alkalom annál, hogy egy függőségtől tépázott amerikai család életét mutatjuk be? Ennek a családnak az egy napját, karácsonyát, ahová Ben (Lucas Hedges – a rendező fia) betoppan az elvonóról. Szokásos rossz döntéseinek egyike vagy igazi megvilágosodás?
Az ilyen típusú drámáknál kulcsfontosságú a színészi játék, erről Mike Leigh tudna sokat mesélni, akinek brit családi-társadalmi drámái mindig takaros színészi bravúrdarabok is. Mégis Leigh tudja, hogy a sorsok, a történetek fontosabbak, mint az azt közvetítő színészek. Ám mintha Peter Hedgesnél felborulna ez a kényes egyensúly. Kameráját mindig beletolja az arcokba: nézd, a fiam mennyire jól esik szét, hogy hullámzanak az érzései, milyen hatásosan és plasztikusan mutatja be, milyen is egy kémiai anyagoktól vezérelt személyiség; vagy nézd, az egykori szexszimbólum, Julia Roberts milyen elképesztően hatódik meg, csattan fel, esik kétségbe mint Ben anyja, akinek patikamérlegen kiszámított sorsa és élettörténete valóban az amerikai középosztály szimbolikus története is, kis amerikai Mike Leigh-utánérzés.
Mert a drogos Ben története mögött pár ecsetvonással ott van a jelzáloghitelekkel terhelt amerikai álom labilitása, és Holly, Ben anyja azért dolgozik ezerrel,
mint egy Ibsen-hős, hogy összetartsa az egészet, ami esne szét – hazugsággal, önáltatással, erőszakkal, önfeláldozással.
Egy családtörténet mellett tehát egy anyatörténet és egy társadalomkép is benne van ebben a filmben. Még az is megy Peter Hedgesnek, hogy a drogtörténetek fojtó, fenyegető légkörét, a szer elembertelenítő, személyiséget szétszedő hangulatát belevarázsolja a filmbe. De nehéz nem arra gondolni, hogy egy Julia Robertsnél egy leheletnyivel ismeretlenebb színésznő már nem vinné el a show-t, hogy nem Julia Roberts a fontosabb, hanem Holly. És nem Lucas Hedges, hanem Ben. Apró különbség, de sokat jelent. És itt nem arról van szó, hogy a színészek egytől egyig ne lennének alázatosak, ne dolgoznának tényleg keményen, ne lennének erősek. A rendező hatódott kicsit meg a sztárjától.
Így az Egy fiú hazatér sok részletében erős, hatásos, fontos, jelentős, mégsem tud összeállni egy kivételes remekművé. Nem feltétlenül baj ez, inkább csak sajnálja az ember az elszalasztott alkalmat, de azért nem távoznak a nézők csalódottan a moziból.
Egy fiú hazatér (16)
(Ben Is Back)
Amerikai, feliratos film
Rendező: Peter Hedges
Főszereplők: Julia Roberts, Lucas Hedges, Courtney B. Vance
103 perc
Forgalmazó: ADS Service
Már a mozikban
össze is jött hozzá: jó színészek, jó történet, oké, egy alkalmas rendező, aki amúgy inkább jó író, Peter Hedges. Szerencse? Talán az is megvolt.
Ja, még valami. Ha nagyon arra koncentrálunk, hogy igazán jó filmet csináljunk, akkor az ritkán vezet eredményre. Márpedig mi lehet jobb alkalom annál, hogy egy függőségtől tépázott amerikai család életét mutatjuk be? Ennek a családnak az egy napját, karácsonyát, ahová Ben (Lucas Hedges – a rendező fia) betoppan az elvonóról. Szokásos rossz döntéseinek egyike vagy igazi megvilágosodás?
Az ilyen típusú drámáknál kulcsfontosságú a színészi játék, erről Mike Leigh tudna sokat mesélni, akinek brit családi-társadalmi drámái mindig takaros színészi bravúrdarabok is. Mégis Leigh tudja, hogy a sorsok, a történetek fontosabbak, mint az azt közvetítő színészek. Ám mintha Peter Hedgesnél felborulna ez a kényes egyensúly. Kameráját mindig beletolja az arcokba: nézd, a fiam mennyire jól esik szét, hogy hullámzanak az érzései, milyen hatásosan és plasztikusan mutatja be, milyen is egy kémiai anyagoktól vezérelt személyiség; vagy nézd, az egykori szexszimbólum, Julia Roberts milyen elképesztően hatódik meg, csattan fel, esik kétségbe mint Ben anyja, akinek patikamérlegen kiszámított sorsa és élettörténete valóban az amerikai középosztály szimbolikus története is, kis amerikai Mike Leigh-utánérzés.
Mert a drogos Ben története mögött pár ecsetvonással ott van a jelzáloghitelekkel terhelt amerikai álom labilitása, és Holly, Ben anyja azért dolgozik ezerrel,
mint egy Ibsen-hős, hogy összetartsa az egészet, ami esne szét – hazugsággal, önáltatással, erőszakkal, önfeláldozással. Egy családtörténet mellett tehát egy anyatörténet és egy társadalomkép is benne van ebben a filmben. Még az is megy Peter Hedgesnek, hogy a drogtörténetek fojtó, fenyegető légkörét, a szer elembertelenítő, személyiséget szétszedő hangulatát belevarázsolja a filmbe. De nehéz nem arra gondolni, hogy egy Julia Robertsnél egy leheletnyivel ismeretlenebb színésznő már nem vinné el a show-t, hogy nem Julia Roberts a fontosabb, hanem Holly. És nem Lucas Hedges, hanem Ben. Apró különbség, de sokat jelent. És itt nem arról van szó, hogy a színészek egytől egyig ne lennének alázatosak, ne dolgoznának tényleg keményen, ne lennének erősek. A rendező hatódott kicsit meg a sztárjától.
Így az Egy fiú hazatér sok részletében erős, hatásos, fontos, jelentős, mégsem tud összeállni egy kivételes remekművé. Nem feltétlenül baj ez, inkább csak sajnálja az ember az elszalasztott alkalmat, de azért nem távoznak a nézők csalódottan a moziból.
Egy fiú hazatér (16)
(Ben Is Back)
Amerikai, feliratos film
Rendező: Peter Hedges
Főszereplők: Julia Roberts, Lucas Hedges, Courtney B. Vance
103 perc
Forgalmazó: ADS Service
Már a mozikban