2019. május 31. / Bóta Gábor
Sokan még mindig azt gondolják, hogy a tapas körülbelül egyenlő a padlizsánkrémmel, netán egy kis humusszal, tatárral, mártogatós kencével. A több mint öt éve működő Padron Tapas Bar viszont igencsak érzékletesen bizonyítja, hogy ennél sokkal, de sokkal szélesebb, szinte végtelen a
lehetőségek tárháza. A tapas viszonylag kicsi, három-négyféle nyugodtan belefér valakibe egy étkezéskor. Ez is az előnye, hogy sokfélét ki lehet próbálni. A hely szintén kicsi, mondhatnám, falatnyi, alig több mint negyven négyzetméter a vendégtér, mindössze huszonöten férnek be, így aztán meglehetősen családias. Különben egy család működteti. Eredetileg egyikük sem vendéglátós, de sokat utaznak, imádnak enni, kedvenc helyük Spanyolország, ahová most már a tapas bár miatt is gyakran járnak, onnan hozzák az újabb és újabb inspirációkat.
Régóta gondolkodtak azon, hogy nyitnak valami kis vendéglátóhelyet. Ehhez a végső lökést az adta meg, hogy a szülők közül Beck Gabi stewardess volt, a MALÉV viszont 2012-ben csődbe ment. Így aztán valami munka után kellett nézni, és amit elsőre sikerült találni, az irodai munka nem smakkolt, hiszen megszokta, hogy emberekkel foglalkozik, kiszolgálja őket. Felerősödött az étterem létrehozásának gondolata. És a lányáék lakásához közel, ahová rendszeresen unokázni járt, sikerült egy lepukkant helyiséget találni, amit kiszemeltek erre a célra. Kialakítottak egy modern áramvonalú, otthonos légkörű helyet. Alapszabály, mint a Rosenstein vendéglőben, hogy nem nyitnak ki úgy, hogy ne legyen ott valaki a családból. Ha Gabi éppen nem ér rá, áll a vártán a férje, Beck László – ott-jártamkor mindketten bent voltak –, aki amúgy szociológus, a Medián kutatási igazgatója. A fiú, Beck Márton a Telekom kommunikációs szakembere. A lány, Beck Fanni kínai-angol szakon végzett a CEU-n, antropológiával foglalkozik.
A konyhában az alapokat az egyik legismertebb magyar séf, a család barátja, Heiszler Olivér tette le, de mindenki tapasztalatait felhasználják azóta is. Olivér már nem dolgozik ott, Ramocsai Barbara, Kiss László és Nagy Ádám munkáját dicsérik a szemre és ízre egyaránt igencsak figyelemre méltó ételek. Idén a Dining Guide étteremkalauz a hetvenegyedik helyre sorolta országos viszonylatban a Padront, és ebben az előkelő rangsorban már a Michelin-csillagos éttermek is benne vannak. Kevés a beeső vendég, ide célzottan jönnek az emberek, a külföldiek is, hiszen szó sincs frekventált környékről, de jelentős a szájpropaganda, és a kalauzok is jó minősítést adnak. Ebéd nincs, délután öttől kezdődik itt az élet, este fél tizenegyig van meleg konyha.
[kep3]
Maga a névadó padron kis, zöld, sült paprika, nem csípős, de fölöttébb jellegzetes az íze. Önmagában is élvezetes bekapni egyet-egyet, de az ételekhez harapdálva is megadhatja a bukéjukat. Helyben készül a friss, kívül ropogós, belül omlós bagett. Könnyed, lágy a sült padlizsán, aminek enyhe édeskésségét a tölgyfaméz teszi hangsúlyossá, izgalmassá, a ráolvadt cabra sajt pedig tovább fokozza a hatást. A töltött paprikához a Spanyolhonban szintén igencsak közkedvelt, égőpiros piquillo paprikát használják. Roppant hegyes csúcsban végződik, innen is kapta a nevét.
Érdekesség, játék a formákkal a szárított tőkehalikra, amit összepréselnek, és úgy néz ki, mint a halfilé. A fehérboros zöld kagyló kívánatosan megőrzi eredeti formáját. Persze nem maradhat el a bárány sem, kóstoljuk izgalmasan fűszerezett kis húsgolyók formájában és a lapockáját úgy, hogy narancsos, fügés szósszal teszik kellemesen pikánssá, és még jóféle kecskesajt is dukál hozzá. Meglehetősen szép hús az angolosan elkészített, vékony szeletekre vágott hátszín, ami rózsaborstól és fokhagymás-petrezselymes mártástól lesz még ízesebb. A zaftos húsú marhapofát sűrű, mélybarna madeira-mártás borítja. Az ételek garantáltan minőségi alapanyagokból készülnek, rendszeresen jön szállítmány Spanyolországból.
A Padron Tapas Bar egy darabka mediterráneum a pesti flaszteren, közvetlen, roppant kedves kiszolgálással, finom, autentikus, nem túlbonyolított fogásokkal.
Padron Tapas Bar
VIII., Horánszky u. 10.
lehetőségek tárháza. A tapas viszonylag kicsi, három-négyféle nyugodtan belefér valakibe egy étkezéskor. Ez is az előnye, hogy sokfélét ki lehet próbálni. A hely szintén kicsi, mondhatnám, falatnyi, alig több mint negyven négyzetméter a vendégtér, mindössze huszonöten férnek be, így aztán meglehetősen családias. Különben egy család működteti. Eredetileg egyikük sem vendéglátós, de sokat utaznak, imádnak enni, kedvenc helyük Spanyolország, ahová most már a tapas bár miatt is gyakran járnak, onnan hozzák az újabb és újabb inspirációkat.Régóta gondolkodtak azon, hogy nyitnak valami kis vendéglátóhelyet. Ehhez a végső lökést az adta meg, hogy a szülők közül Beck Gabi stewardess volt, a MALÉV viszont 2012-ben csődbe ment. Így aztán valami munka után kellett nézni, és amit elsőre sikerült találni, az irodai munka nem smakkolt, hiszen megszokta, hogy emberekkel foglalkozik, kiszolgálja őket. Felerősödött az étterem létrehozásának gondolata. És a lányáék lakásához közel, ahová rendszeresen unokázni járt, sikerült egy lepukkant helyiséget találni, amit kiszemeltek erre a célra. Kialakítottak egy modern áramvonalú, otthonos légkörű helyet. Alapszabály, mint a Rosenstein vendéglőben, hogy nem nyitnak ki úgy, hogy ne legyen ott valaki a családból. Ha Gabi éppen nem ér rá, áll a vártán a férje, Beck László – ott-jártamkor mindketten bent voltak –, aki amúgy szociológus, a Medián kutatási igazgatója. A fiú, Beck Márton a Telekom kommunikációs szakembere. A lány, Beck Fanni kínai-angol szakon végzett a CEU-n, antropológiával foglalkozik.
A konyhában az alapokat az egyik legismertebb magyar séf, a család barátja, Heiszler Olivér tette le, de mindenki tapasztalatait felhasználják azóta is. Olivér már nem dolgozik ott, Ramocsai Barbara, Kiss László és Nagy Ádám munkáját dicsérik a szemre és ízre egyaránt igencsak figyelemre méltó ételek. Idén a Dining Guide étteremkalauz a hetvenegyedik helyre sorolta országos viszonylatban a Padront, és ebben az előkelő rangsorban már a Michelin-csillagos éttermek is benne vannak. Kevés a beeső vendég, ide célzottan jönnek az emberek, a külföldiek is, hiszen szó sincs frekventált környékről, de jelentős a szájpropaganda, és a kalauzok is jó minősítést adnak. Ebéd nincs, délután öttől kezdődik itt az élet, este fél tizenegyig van meleg konyha.
[kep3]
Maga a névadó padron kis, zöld, sült paprika, nem csípős, de fölöttébb jellegzetes az íze. Önmagában is élvezetes bekapni egyet-egyet, de az ételekhez harapdálva is megadhatja a bukéjukat. Helyben készül a friss, kívül ropogós, belül omlós bagett. Könnyed, lágy a sült padlizsán, aminek enyhe édeskésségét a tölgyfaméz teszi hangsúlyossá, izgalmassá, a ráolvadt cabra sajt pedig tovább fokozza a hatást. A töltött paprikához a Spanyolhonban szintén igencsak közkedvelt, égőpiros piquillo paprikát használják. Roppant hegyes csúcsban végződik, innen is kapta a nevét.
Érdekesség, játék a formákkal a szárított tőkehalikra, amit összepréselnek, és úgy néz ki, mint a halfilé. A fehérboros zöld kagyló kívánatosan megőrzi eredeti formáját. Persze nem maradhat el a bárány sem, kóstoljuk izgalmasan fűszerezett kis húsgolyók formájában és a lapockáját úgy, hogy narancsos, fügés szósszal teszik kellemesen pikánssá, és még jóféle kecskesajt is dukál hozzá. Meglehetősen szép hús az angolosan elkészített, vékony szeletekre vágott hátszín, ami rózsaborstól és fokhagymás-petrezselymes mártástól lesz még ízesebb. A zaftos húsú marhapofát sűrű, mélybarna madeira-mártás borítja. Az ételek garantáltan minőségi alapanyagokból készülnek, rendszeresen jön szállítmány Spanyolországból.
A Padron Tapas Bar egy darabka mediterráneum a pesti flaszteren, közvetlen, roppant kedves kiszolgálással, finom, autentikus, nem túlbonyolított fogásokkal.
Padron Tapas Bar
VIII., Horánszky u. 10.