2019. Április 08. / D. MAGYARI
Ahogy Dragomán György két novelláskötete, olyasféleképp tartozik össze Szabó T. Anna Határ című próza- és Ár című verseskötete. Nem azért, mert ugyanabban az évben jelentek meg. Mélyebben kapcsolódnak egymáshoz.
Jelzik ezt a címek is: a határ szóban ott az ár; az egyikben cikluscím az, hogy Idegen nyelv, a másikban jelzőtlenül az, hogy A nyelv; az egyik próza címe Felnéz, lenéz, az egyik versé, hogy Le. Fel. Aki egyszerre lapozgathatja ezt a két szép könyvet – egyiket sem muszáj lineárisan olvasni, bár nagy rend van mindkettőben –, sokféle nyelvi, motivikus, gondolati kapcsolódást fedezhet fel.
A címmé emelt határ szónak számos jelentése van a kötetben, kószálhatunk az asszociációs mezőn. A legkonkrétabb az országrhartár; ezt lépte át Szabó T. Anna, amikor kamaszként a családjával Erdélyből Magyarországra jött. A fakulhatatlan emlék ott a Hideg című novellában: „Nincs emlékem, csak a szédülés íze, mert a határon átmenni olyan volt, mint hídon robogni egy szakadék felett.” És a Szakítás és megismerésben. És mintha ott lenne a Be és vissza című elemeltebb írásban is. A múlt, a gyerekkor emlékei máshol is felbukkannak – édesanyja szerencsére leírta az anyai ág történetét egy vastag füzetbe és harmincnegyedik születésnapján megajándékozta vele a lányát. A határ időbeli határ is tehát, múlt és jelen, múltak és jelenek, gyerekkor és felnőttkor között. Az utóbbinak átjárhatónak kell lennie (A felnőtt gyermek).
És jelenti a szó az egymás közti határokat is, az én és a másik közti, olykor lebonthatatlannak tűnő határokat. Egy Franciaországban élő, Iránban született alkotótól idézi Szabó T. Anna azt a fájdalmas mondatot (Nomád perzsa), „amit minden nomád ismer”: „Az a baj, hogy ha már egyszer elmentél, mindenhol idegen leszel.” És ehhez bizonyára elég Erdélyből Magyarországra jönni.
Ott vannak a kötetben a legújabb keletű aggodalmak is. Nem lehet elégszer elmondani: „Elfogadni és megérteni. Különbözőek vagyunk, de ugyanazok. … Nomádok vagyunk mind, szövi ki-ki a maga szőnyegét…” Közben látjuk, hogy elfogadni és megérteni milyen nehéz, különösen akkor, ha a hivatalos propaganda az ellenkezőjét harsogja.
Jelenti a határ a próza és a líra, a műfajok közti határokat is. „Őröl a nyelv, felőröl, lemorzsol, kiforgat magadból” – ez most próza vagy vers? Már ha fontos. Szöveg. Gyönyörű szöveg.
Két kötetnyi gyönyörű szöveg.
Szabó T. Anna: Határ
Magvető Kiadó, 2018
200 oldal / 2999 Ft
Szabó T. Anna: Ár
Magvető Kiadó, 2018
184 oldal / 2299 Ft
Jelzik ezt a címek is: a határ szóban ott az ár; az egyikben cikluscím az, hogy Idegen nyelv, a másikban jelzőtlenül az, hogy A nyelv; az egyik próza címe Felnéz, lenéz, az egyik versé, hogy Le. Fel. Aki egyszerre lapozgathatja ezt a két szép könyvet – egyiket sem muszáj lineárisan olvasni, bár nagy rend van mindkettőben –, sokféle nyelvi, motivikus, gondolati kapcsolódást fedezhet fel.
A címmé emelt határ szónak számos jelentése van a kötetben, kószálhatunk az asszociációs mezőn. A legkonkrétabb az országrhartár; ezt lépte át Szabó T. Anna, amikor kamaszként a családjával Erdélyből Magyarországra jött. A fakulhatatlan emlék ott a Hideg című novellában: „Nincs emlékem, csak a szédülés íze, mert a határon átmenni olyan volt, mint hídon robogni egy szakadék felett.” És a Szakítás és megismerésben. És mintha ott lenne a Be és vissza című elemeltebb írásban is. A múlt, a gyerekkor emlékei máshol is felbukkannak – édesanyja szerencsére leírta az anyai ág történetét egy vastag füzetbe és harmincnegyedik születésnapján megajándékozta vele a lányát. A határ időbeli határ is tehát, múlt és jelen, múltak és jelenek, gyerekkor és felnőttkor között. Az utóbbinak átjárhatónak kell lennie (A felnőtt gyermek).
És jelenti a szó az egymás közti határokat is, az én és a másik közti, olykor lebonthatatlannak tűnő határokat. Egy Franciaországban élő, Iránban született alkotótól idézi Szabó T. Anna azt a fájdalmas mondatot (Nomád perzsa), „amit minden nomád ismer”: „Az a baj, hogy ha már egyszer elmentél, mindenhol idegen leszel.” És ehhez bizonyára elég Erdélyből Magyarországra jönni.
Ott vannak a kötetben a legújabb keletű aggodalmak is. Nem lehet elégszer elmondani: „Elfogadni és megérteni. Különbözőek vagyunk, de ugyanazok. … Nomádok vagyunk mind, szövi ki-ki a maga szőnyegét…” Közben látjuk, hogy elfogadni és megérteni milyen nehéz, különösen akkor, ha a hivatalos propaganda az ellenkezőjét harsogja.
Jelenti a határ a próza és a líra, a műfajok közti határokat is. „Őröl a nyelv, felőröl, lemorzsol, kiforgat magadból” – ez most próza vagy vers? Már ha fontos. Szöveg. Gyönyörű szöveg.
Két kötetnyi gyönyörű szöveg.
Szabó T. Anna: Határ
Magvető Kiadó, 2018
200 oldal / 2999 Ft
Szabó T. Anna: Ár
Magvető Kiadó, 2018
184 oldal / 2299 Ft