2019. Április 08. / P. Á.
Abban a szerencsében volt részem, hogy Andrassew Ivánnal egy szerkesztőségben dolgozhattam. Nem tudnék távolságtartó ajánlót kanyarítani az emlékét őrző, most megjelent kötetről. Szerettem Ivánt, és nagyon hiányzik az az okos, megértő, higgadt hang, ami jellemezte.
Különleges ember volt, és fájdalmasan korán ment el. Nem könnyű röviden összefoglalni, ki is volt, milyen is volt, ám egy közös kollégánknak sikerült. Azon ritka emberek egyike volt, akiről, amikor beszélgetnek róla, nem úgy kezdődik a mondat, hogy nagyszerű ember volt, kiváló újságíró, de… Iván esetében nem volt de…, mert nem lehetett róla rosszat mondani. Csendesen tette a dolgát, tette, amit helyesnek tartott. Például miután a Fővárosi Közgyűlés a magyarságot sértő kijelentése miatt 2011-ben visszavonta Kertész Ákos írótól a díszpolgári címet, Iván eldöntötte, nem tekinti magát Budapesten született polgárnak, születési helye Mernye, nagyszülei lakóhelye lesz, ahol gyerekkorában sok időt töltött.
Amikor a 60. születésnapján Libik György-díjjal ismerték el és bátorságát méltatták, azt mondta, nem vagyok bátor, csak nincs veszélyérzetem. Pedig irigylésre méltóan bátor volt, elszánt emberi jogi aktivista, aki nemcsak az írásaival harcolt, hanem személyesen is jelen volt a közéletben. Az utóbbira csak egyetlen példa: betegen is ott volt a Szabadság téri szobor, a Gábriel arkangyal és a birodalmi sas ellen tiltakozók között.
Táncsics Mihály-díjat, Fejtő Ferenc-díjat, Füst Milán-díjat, Radnóti Miklós antirasszista díjat, Polgárjogi díjat, valamint nívódíjak sorát tudhatta magáénak. Barátai az ő emlékére alapították meg a Sámli-díjat (Iván szenvedélyes sámligyűjtő volt, gyűjteménye egy-egy darabja maga a díj és némi pénz, legközelebbi barátai szívesen emlékeznek azokra a születésnapjaira, amikor Tahitótfalun sámlival a kezükben meneteltek Ivánt köszönteni). Idén Csillag Ádám és Kácsor Zsolt kapta a Sámli-díjat, mint olyan alkotók, akik tovább viszik szellemi örökségét.
A kötet Péterfy Gergely Andrassew él című emlékezésével kezdődik, a csupa szív írás Iván novelláiból válogatott sorral folytatódik, majd haikui következnek, amiket újságcikkeiből készült válogatás és a vele készült interjúk követnek. A sort két baráti emlékezés zárja. Bárhol ütjük fel a könyvet, abban az örömben lesz részünk, hogy Iván senkihez nem hasonlítható szellemi körének részesei leszünk, és ez bizony nem kevés.
Andrassew Iván könyve
(Összeállította és szerkesztette Nagy N. Péter)
Noran Libro Kiadó, 2019
212 oldal / 2990 Ft
Különleges ember volt, és fájdalmasan korán ment el. Nem könnyű röviden összefoglalni, ki is volt, milyen is volt, ám egy közös kollégánknak sikerült. Azon ritka emberek egyike volt, akiről, amikor beszélgetnek róla, nem úgy kezdődik a mondat, hogy nagyszerű ember volt, kiváló újságíró, de… Iván esetében nem volt de…, mert nem lehetett róla rosszat mondani. Csendesen tette a dolgát, tette, amit helyesnek tartott. Például miután a Fővárosi Közgyűlés a magyarságot sértő kijelentése miatt 2011-ben visszavonta Kertész Ákos írótól a díszpolgári címet, Iván eldöntötte, nem tekinti magát Budapesten született polgárnak, születési helye Mernye, nagyszülei lakóhelye lesz, ahol gyerekkorában sok időt töltött.
Amikor a 60. születésnapján Libik György-díjjal ismerték el és bátorságát méltatták, azt mondta, nem vagyok bátor, csak nincs veszélyérzetem. Pedig irigylésre méltóan bátor volt, elszánt emberi jogi aktivista, aki nemcsak az írásaival harcolt, hanem személyesen is jelen volt a közéletben. Az utóbbira csak egyetlen példa: betegen is ott volt a Szabadság téri szobor, a Gábriel arkangyal és a birodalmi sas ellen tiltakozók között.
Táncsics Mihály-díjat, Fejtő Ferenc-díjat, Füst Milán-díjat, Radnóti Miklós antirasszista díjat, Polgárjogi díjat, valamint nívódíjak sorát tudhatta magáénak. Barátai az ő emlékére alapították meg a Sámli-díjat (Iván szenvedélyes sámligyűjtő volt, gyűjteménye egy-egy darabja maga a díj és némi pénz, legközelebbi barátai szívesen emlékeznek azokra a születésnapjaira, amikor Tahitótfalun sámlival a kezükben meneteltek Ivánt köszönteni). Idén Csillag Ádám és Kácsor Zsolt kapta a Sámli-díjat, mint olyan alkotók, akik tovább viszik szellemi örökségét.
A kötet Péterfy Gergely Andrassew él című emlékezésével kezdődik, a csupa szív írás Iván novelláiból válogatott sorral folytatódik, majd haikui következnek, amiket újságcikkeiből készült válogatás és a vele készült interjúk követnek. A sort két baráti emlékezés zárja. Bárhol ütjük fel a könyvet, abban az örömben lesz részünk, hogy Iván senkihez nem hasonlítható szellemi körének részesei leszünk, és ez bizony nem kevés.
Andrassew Iván könyve
(Összeállította és szerkesztette Nagy N. Péter)
Noran Libro Kiadó, 2019
212 oldal / 2990 Ft