2019. május 30. / Pavlovics Ágota
Lukács Miklós cimbalomművész klasszikus zeneakadémiai diplomával a zsebében lépett pályára, ám gyorsan beszippantotta a jazz- és etnozene. Egyedi megszólalásmódjára, sajátos hangszerkezelésére a nemzetközi színtér is felfigyelt, világhírű zenészekkel muzsikált, mint például a
szaxofonos Charles Lloyd. Eötvös Péter cimbalomra írt műveinek kizárólagos tolmácsolója. Az Orbán György bőgőssel és Baló István dobossal 2013-ban alakított Lukács Miklós Cimbiózis trióval júniusban koncertet ad a Budapest Music Centerben (BMC), és lemezfelvételre is készül. Örömünkre a zenei élet egyik legeredetibb és legsokoldalúbb muzsikusával beszélgethettünk.
Cimbalmos édesapa, hegedűs édesanya fia, mégsem azért lett muzsikus, mert a szülei zenéltek. Nyolcévesen azért kezdett cimbalmozni, mert az orvosok azt javasolták a szüleinek, tanuljon valamilyen hangszert. Hogy is volt ez?
L. M.: A migrén már öt-hatéves koromban kínzott, de amikor apukámat hallottam zenélni, elmúlt. Ha a televízióban vagy a rádióban hallgattam koncertet, nem hatott rám, ám ha élő zenét hallottam, annyira koncentráltam, hogy elmúlt a fejfájásom. A szüleim észrevették ezt, és elmondták az orvosoknak, így kezdtem el cimbalmozni tanulni.
Rácz Aladár, a klasszikus cimbalmozás óriása azt mondta, hogy a cimbalom az ördög hangszere. Ön hogy fogalmazna?
L. M.: Szerintem a cimbalom a Jóisten hangszere. A Bibliában is az áll: Dicsérjétek az Urat zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával. Minden hangszer a Jóistentől való, mert gyógyít, felemeli a lelket, egy másik, nem e világi dimenzióba visz. A képek vagy a versek is adnak ilyet, de a zene azonnal hat. Egy koncert olyan hangulatot teremt, amilyet egy szobában nem lehet megvalósítani. Műfajoktól függetlenül minden zene hatásos. Én is mindig pozitív hatásra törekszem, ám a zene nemcsak a szépségről, a problémákról is kell szóljon.
A legjobb hegedű- és zongoragyártókat ismerjük, a gitár- és szaxofongyártókról is elég sokat tudunk, ezzel szemben a cimbalmok készítőiről alig van ismeretünk.
L. M.: Schunda Vencel József budapesti hangszergyáros a 19. század végén alkotta meg a lábakon álló, modern cimbalmot, amelyet idősebb és ifjabb Bohák Lajos fejlesztett tovább. A Bohákok tradícióit 1957-től 2005-ig Jancsó István folytatta, akit a szakma legkiválóbb és legelismertebb szaktekintélyeként tartunk számon, szerencsére kitűnő tanítványai is vannak, név szerint Nagy Ákos és Kovács Balázs.
Ön milyen hangszeren játszik és hány hangszere van?
L. M.: Azt a hangszeremet, amin rendszeresen játszom, Jancsó István készítette számomra 1986-ban. Két hangszerem van, azt, hogy melyiket viszem magammal, az dönti el, hogy hova megyek, mert a Jancsó István készítette hangszeremet nagyon féltem.
A következő koncertjük néhány nappal lapunk megjelenése előtt lesz, és több mint különlegesnek ígérkezik.
L. M.: Május 25-én a Müpában Klenyán Csaba klarinétművésszel és Jankó Attila fagottossal kiegészülve mutatjuk be együttesünk harmadik lemezének anyagát, a Lux et Umbra – Fény és Árnyék – című albumot. A Fonó Records kiadónál tavaly megjelent lemez anyagát fúvósokkal kiegészítve, kvintett felállásban készítettük el, zeneileg pedig a kortárs kamarazene felé fordultunk.
Cimbiózis nevű triójával június 26-án a Budapest Music Centerben mutatják be új műsorukat Zene az időtlen percek magányából címmel.
L. M.: A lemez anyagát az impresszionizmus ihlette, pontosabban fogalmazva kortárs-impresszionista zene született, sok improvizációval. Ezt a hangulatot követik a kilenc darab címei is. A koncert után a BMC stúdiójában trió felállásban lemezre vesszük az anyagot, ez lesz a negyedik lemezünk.
2019 augusztus 25-31. között az ön elnökletével rendezik meg az első BMC Nemzetközi Cimbalomversenyt.
L. M.: Örömömre valóra válik régi álmom, megvalósul a BMC Nemzetközi Cimbalomverseny. Számomra nem a verseny a lényeg, nem hiszek benne. A lényeg, hogy a jövőben is üssék, ne csak vágják a cimbalmot. Nem szeretném, ha ez a hangszer megszűnne. Komoly versenyre készülünk, komoly helyszínen és komoly díjakkal. Szeretném megköszönni a BMC-nek a lehetőséget, nélkülük biztosan nem sikerült volna kiírni egy ilyen rangos versenyt. Az 1974 után született cimbalmosok számára hirdettük meg a versenyt, néha úgy érzem, hogy az idősebb cimbalmosok kicsit elhanyagoltak, olykor a világ, olykor a saját hibájukból. Most nekik is kínálunk bemutatkozási lehetőséget. A muzsikusok két kategóriában mérhetik össze tudásukat, klasszikus-kortárs zenét és nyitott kategóriát hirdettünk meg, az utóbbi számos műfajt jelent, a népzenétől a jazzen át a világzenéig.
A jelentkezési határidő, április 21. volt, mekkora az érdeklődés?
L. M.: Sokan jelentkeztek, Szlovákiából, Moldovából, a Cseh Köztársaságból, még Amerikából is. Mindenkit szeretettel várunk a cimbalom ünnepére, ahol a versenynapokon esténként koncertet adunk. Négy műfaj, a klasszikus zene, a világzene, a jazz és a kávéházi cigányzene jelenik meg majd az esteken. Három generáció jeles muzsikusait hívtam meg, Csík Benedeket, aki igazi példakép, Bangó Ernőt, aki Roby Lakatos együttesében is játszott, és Ürmös Sándort, akit a Szalonna és Bandája cimbalmosaként ismernek. Mindhárman ápolják a cigányzenész hagyományt, ráadásul nagyon magas színvonalon képviselik.
Azt csiripelik a pesti verebek, hogy Rost Andreával próbálnak a BMC-ben, mire készülnek?
L. M.: Nem titok, régóta szerettünk volna együtt dolgozni Andreával, és az Izraeli Magyar Kulturális évad jó alkalom rá, hogy megvalósuljon ez a vágyunk. Október 23-án Jeruzsálemben a hét hónapos programsorozat ünnepi zárókoncertjén fogunk fellépni. A műsoron operaátiratok, nem énekhangra írt dalok, magyar, cigány és balkán népzene, valamint zsidó zenei blokk lesz. Egyedi a csapat, Andrea énekel, Dés András ütőhangszereken, Szandai Mátyás nagybőgőn játszik, én cimbalmon fogok játszani. Az esten elhangzó műveket kicsit megvariálom, a formáció megengedi, hogy izgalmas, mai produkció szülessen. Nagyon várjuk már a találkozást.
szaxofonos Charles Lloyd. Eötvös Péter cimbalomra írt műveinek kizárólagos tolmácsolója. Az Orbán György bőgőssel és Baló István dobossal 2013-ban alakított Lukács Miklós Cimbiózis trióval júniusban koncertet ad a Budapest Music Centerben (BMC), és lemezfelvételre is készül. Örömünkre a zenei élet egyik legeredetibb és legsokoldalúbb muzsikusával beszélgethettünk.
Cimbalmos édesapa, hegedűs édesanya fia, mégsem azért lett muzsikus, mert a szülei zenéltek. Nyolcévesen azért kezdett cimbalmozni, mert az orvosok azt javasolták a szüleinek, tanuljon valamilyen hangszert. Hogy is volt ez?
L. M.: A migrén már öt-hatéves koromban kínzott, de amikor apukámat hallottam zenélni, elmúlt. Ha a televízióban vagy a rádióban hallgattam koncertet, nem hatott rám, ám ha élő zenét hallottam, annyira koncentráltam, hogy elmúlt a fejfájásom. A szüleim észrevették ezt, és elmondták az orvosoknak, így kezdtem el cimbalmozni tanulni.
Rácz Aladár, a klasszikus cimbalmozás óriása azt mondta, hogy a cimbalom az ördög hangszere. Ön hogy fogalmazna?
L. M.: Szerintem a cimbalom a Jóisten hangszere. A Bibliában is az áll: Dicsérjétek az Urat zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával. Minden hangszer a Jóistentől való, mert gyógyít, felemeli a lelket, egy másik, nem e világi dimenzióba visz. A képek vagy a versek is adnak ilyet, de a zene azonnal hat. Egy koncert olyan hangulatot teremt, amilyet egy szobában nem lehet megvalósítani. Műfajoktól függetlenül minden zene hatásos. Én is mindig pozitív hatásra törekszem, ám a zene nemcsak a szépségről, a problémákról is kell szóljon.
A legjobb hegedű- és zongoragyártókat ismerjük, a gitár- és szaxofongyártókról is elég sokat tudunk, ezzel szemben a cimbalmok készítőiről alig van ismeretünk.
L. M.: Schunda Vencel József budapesti hangszergyáros a 19. század végén alkotta meg a lábakon álló, modern cimbalmot, amelyet idősebb és ifjabb Bohák Lajos fejlesztett tovább. A Bohákok tradícióit 1957-től 2005-ig Jancsó István folytatta, akit a szakma legkiválóbb és legelismertebb szaktekintélyeként tartunk számon, szerencsére kitűnő tanítványai is vannak, név szerint Nagy Ákos és Kovács Balázs.
Ön milyen hangszeren játszik és hány hangszere van?
L. M.: Azt a hangszeremet, amin rendszeresen játszom, Jancsó István készítette számomra 1986-ban. Két hangszerem van, azt, hogy melyiket viszem magammal, az dönti el, hogy hova megyek, mert a Jancsó István készítette hangszeremet nagyon féltem.
A következő koncertjük néhány nappal lapunk megjelenése előtt lesz, és több mint különlegesnek ígérkezik.
L. M.: Május 25-én a Müpában Klenyán Csaba klarinétművésszel és Jankó Attila fagottossal kiegészülve mutatjuk be együttesünk harmadik lemezének anyagát, a Lux et Umbra – Fény és Árnyék – című albumot. A Fonó Records kiadónál tavaly megjelent lemez anyagát fúvósokkal kiegészítve, kvintett felállásban készítettük el, zeneileg pedig a kortárs kamarazene felé fordultunk.
Cimbiózis nevű triójával június 26-án a Budapest Music Centerben mutatják be új műsorukat Zene az időtlen percek magányából címmel.
L. M.: A lemez anyagát az impresszionizmus ihlette, pontosabban fogalmazva kortárs-impresszionista zene született, sok improvizációval. Ezt a hangulatot követik a kilenc darab címei is. A koncert után a BMC stúdiójában trió felállásban lemezre vesszük az anyagot, ez lesz a negyedik lemezünk.
2019 augusztus 25-31. között az ön elnökletével rendezik meg az első BMC Nemzetközi Cimbalomversenyt.
L. M.: Örömömre valóra válik régi álmom, megvalósul a BMC Nemzetközi Cimbalomverseny. Számomra nem a verseny a lényeg, nem hiszek benne. A lényeg, hogy a jövőben is üssék, ne csak vágják a cimbalmot. Nem szeretném, ha ez a hangszer megszűnne. Komoly versenyre készülünk, komoly helyszínen és komoly díjakkal. Szeretném megköszönni a BMC-nek a lehetőséget, nélkülük biztosan nem sikerült volna kiírni egy ilyen rangos versenyt. Az 1974 után született cimbalmosok számára hirdettük meg a versenyt, néha úgy érzem, hogy az idősebb cimbalmosok kicsit elhanyagoltak, olykor a világ, olykor a saját hibájukból. Most nekik is kínálunk bemutatkozási lehetőséget. A muzsikusok két kategóriában mérhetik össze tudásukat, klasszikus-kortárs zenét és nyitott kategóriát hirdettünk meg, az utóbbi számos műfajt jelent, a népzenétől a jazzen át a világzenéig.
A jelentkezési határidő, április 21. volt, mekkora az érdeklődés?
L. M.: Sokan jelentkeztek, Szlovákiából, Moldovából, a Cseh Köztársaságból, még Amerikából is. Mindenkit szeretettel várunk a cimbalom ünnepére, ahol a versenynapokon esténként koncertet adunk. Négy műfaj, a klasszikus zene, a világzene, a jazz és a kávéházi cigányzene jelenik meg majd az esteken. Három generáció jeles muzsikusait hívtam meg, Csík Benedeket, aki igazi példakép, Bangó Ernőt, aki Roby Lakatos együttesében is játszott, és Ürmös Sándort, akit a Szalonna és Bandája cimbalmosaként ismernek. Mindhárman ápolják a cigányzenész hagyományt, ráadásul nagyon magas színvonalon képviselik.
Azt csiripelik a pesti verebek, hogy Rost Andreával próbálnak a BMC-ben, mire készülnek?
L. M.: Nem titok, régóta szerettünk volna együtt dolgozni Andreával, és az Izraeli Magyar Kulturális évad jó alkalom rá, hogy megvalósuljon ez a vágyunk. Október 23-án Jeruzsálemben a hét hónapos programsorozat ünnepi zárókoncertjén fogunk fellépni. A műsoron operaátiratok, nem énekhangra írt dalok, magyar, cigány és balkán népzene, valamint zsidó zenei blokk lesz. Egyedi a csapat, Andrea énekel, Dés András ütőhangszereken, Szandai Mátyás nagybőgőn játszik, én cimbalmon fogok játszani. Az esten elhangzó műveket kicsit megvariálom, a formáció megengedi, hogy izgalmas, mai produkció szülessen. Nagyon várjuk már a találkozást.