2019. május 31. / Jónás Ágnes
A Gyulai Várszínház ötvenhatodik nyári fesztiválja idén is színvonalas nyári élményeket kínál a legkülönbözőbb korú és érdeklődésű közönségrétegeknek, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig, a csodálatos panorámájú tószínpadon és a város terein felállított színpadokon.
A június 26. és augusztus 13. között zajló programsorozatról a színház direktorával, dr. Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikussal beszélgettünk.
Milyennek értékeled a Gyulai Várszínház 2018-as nyarát, milyen visszajelzéseket kaptatok?
Dr. E. T.: Amit vállaltunk, azt szinte maradéktalanul és eredményesen megvalósítottuk. Visszatértünk kicsit a Gyulai Várszínház legrégibb hagyományaihoz, a történelmi és kortárs magyar darabok játszásához, de megújítva folytattuk az újabb keletű összművészeti fesztiválprogram, illetve a Shakespeare Fesztivál hagyományait is. Sőt, új hagyományt teremtő szándékkal elindítottunk egy színházi minifesztivált is, Erdélyi Hét címmel és egy, az elmúlt évtizedek nemzeti klasszikusainak életművét előtérbe állító kétnapos programsorozatot. Volt öt saját, illetve más színházakkal közös bemutatónk (Caligula helytartója, Rosencrantz és Guildenstern halott, Búbocska, Dózsa, Én és a világ), melyek mindegyike szakmai és közönségsikert aratott, és a tovább játszásuk is biztosított. Sőt, közülük három iránt rendkívüli érdeklődés mutatkozik azóta is. A Caligula helytartóját meghívták a POSzT versenyprogramjába, a Rosencrantz és Guildenstern halottat jelölték a POSzT off-programjába (hogy be is került-e, az még nem derült ki), meghívták a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának versenyprogramjába, a gdanski nemzetközi Shakespeare Fesztiválra, a nagybányai ATELIER Nemzetközi Színházi Fesztiválra. A Dózsa sikerrel szerepelt Budapesten, Békéscsabán, rövidesen utazik Aradra és Marosvásárhelyre, s nyáron talán az Esztergomi Várszínházba is.
Új szlogenetek is lett: Gyulai Várszínház – Ahol a művészet felszabadít.
Dr. E. T.: Az összművészeti fesztiválprogram keretei között idén is a legkülönbözőbb korosztályok és közönségigények számára szeretnénk a legkülönbözőbb műfajokban kínálni minőségi művészeti élményeket. Olyan élményeket, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem jó esetben kimozdítanak a komfortzónánkból, felráznak, sőt fel is szabadítanak bennünket. Továbbra is fontos törekvésünk az értékes régebbi hagyományaink folytatása és megújítása. A Shakespeare Fesztivált idén Vidám Shakespeare címmel rendezzük meg, mert csak hazai és külföldi (orosz, olasz, iráni, grúz) vígjátékokat (Vízkereszt, vagy amit akartok, Sok hűhó semmiért, Vihar, Szentivánéji álom, A velencei kalmár, Vidám Shakespeare) fogunk játszani. Az Irodalmi Humorfesztivált immár tizennyolc éve szervezem meg kétévente, idén már a kilencediket rendezhetjük. A nemzeti klasszikusok közül most Weöres Sándor életművét próbáljuk előtérbe állítani. S mivel az Erdélyi Hét tavaly nemcsak a szakma és a résztvevők körében, de a közönség köreiben is nagy tetszést aratott, természetesen azt is folytatjuk, idén csíkszeredai (Mágnás Miska), kolozsvári (Liget, Homemade), marosvásárhelyi (Tündöklő Jeromos), nagyváradi (Egy szerelem három éjszakája), székelyudvarhelyi (Migránsoook), temesvári-szatmári (Burundanga…) előadásokkal.
Milyen premierekre lehet számítani a nyári programsorozatban, mely társulatokkal dolgoztok együtt?
Dr. E. T.: Idén is öt premiert tervezünk: a Psychét a Nemzeti Színházzal, a Vízkereszt, vagy amit akartok címűt a Sztalker Csoporttal, a Vidám Shakespeare-t az olasz Teatro Potlach-kal koprodukcióban, Darvasi László A titokzatos (Karády Katalin) című darabjának ősbemutatóját (Béres László rendezésében, Bartha Borókával a címszerepben) és Az öreg halász és a tenger című ősbemutatót (Árkosi Árpád rendezésében, Bicskei Istvánnal a címszerepben) saját fejlesztésben. De bemutató jellege van az Irodalmi Humorfesztiválnak is, mert publikálatlan műveket adnak elő szerzőik, vagy említhetném Székely Csaba: Nem bánok semmit című darabjának felolvasó-színházi előadását is. Ami a zenei csemegéket illeti: lesz többek között Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztivál, Gyulai Vár Blues Fesztivál és Rákász Gergely-orgonahangverseny, Miklósa Erika koncertje, Hobo Hé, Magyar Joe! című bluesszínháza és a Modern Art Orchestra előadása.
Milyen produkciókkal szólítjátok meg a fiatalokat?
Dr. E. T.: A legkisebbeket bábelőadásokkal (Holdbeli csónakos, Rengeteg Ábel és Kürtős Kata kalandjai), gyerekelőadásokkal (Az igazmondó juhász), a kamaszokat a János vitézzel, A Pál utcai fiúkkal, az idősebbeket Az éjszaka csodáival, a Psychével, a Széttépve című Szabó Kimmel Tamás-előadással, a Somnakajjal és az említett zenei fesztiválokkal. De még a Shakespeare Fesztivál előadásainak többségét is fiatal alkotóművészek fiatalos lendülettel és színházi megoldásokkal adják majd elő, amellett, hogy idén is lesznek utcaszínházi produkciók és workshopok is fiatalok számára.
A Gyulai Várszínház a maga közel két hónapos rendezvénysorozatával kétségkívül a kulturális élvezetek halmozásának terepe, de milyen egyéb „profitra” tehetnek még szert a látogatók az itt eltöltött idő során?
Dr. E. T.: Szerintem minimum három napra érdemes Gyulára jönni, mert jó esetben három különböző remek előadás, zenés produkció részese lehet a látogató esténként, miután napközben a Várfürdőben lazult, illetve megnézte a Vármúzeumot, az Almássy-kastélyt, sétálgatott a feltűnően virágos város hangulatos utcáin, netán kilátogatott és ledőlt a várost övező Fehér- vagy Fekete-Körös partjára.
2017. november 1-je óta igazgatod a Várszínházat. Mi a legnehezebb a direktor létben?
Dr. E. T.: A jónak látszó elképzeléseim, terveim, ötleteim megvalósítása, akár csupán egy-egy kedvemre való előadás meghívása, gyakran tőlem, akaratomtól független, objektív és leküzdhetetlen akadályokba ütközik, s ezt nagyon nehéz megszokni, elfogadni.
A június 26. és augusztus 13. között zajló programsorozatról a színház direktorával, dr. Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikussal beszélgettünk.
Milyennek értékeled a Gyulai Várszínház 2018-as nyarát, milyen visszajelzéseket kaptatok?
Dr. E. T.: Amit vállaltunk, azt szinte maradéktalanul és eredményesen megvalósítottuk. Visszatértünk kicsit a Gyulai Várszínház legrégibb hagyományaihoz, a történelmi és kortárs magyar darabok játszásához, de megújítva folytattuk az újabb keletű összművészeti fesztiválprogram, illetve a Shakespeare Fesztivál hagyományait is. Sőt, új hagyományt teremtő szándékkal elindítottunk egy színházi minifesztivált is, Erdélyi Hét címmel és egy, az elmúlt évtizedek nemzeti klasszikusainak életművét előtérbe állító kétnapos programsorozatot. Volt öt saját, illetve más színházakkal közös bemutatónk (Caligula helytartója, Rosencrantz és Guildenstern halott, Búbocska, Dózsa, Én és a világ), melyek mindegyike szakmai és közönségsikert aratott, és a tovább játszásuk is biztosított. Sőt, közülük három iránt rendkívüli érdeklődés mutatkozik azóta is. A Caligula helytartóját meghívták a POSzT versenyprogramjába, a Rosencrantz és Guildenstern halottat jelölték a POSzT off-programjába (hogy be is került-e, az még nem derült ki), meghívták a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának versenyprogramjába, a gdanski nemzetközi Shakespeare Fesztiválra, a nagybányai ATELIER Nemzetközi Színházi Fesztiválra. A Dózsa sikerrel szerepelt Budapesten, Békéscsabán, rövidesen utazik Aradra és Marosvásárhelyre, s nyáron talán az Esztergomi Várszínházba is.
Új szlogenetek is lett: Gyulai Várszínház – Ahol a művészet felszabadít.
Dr. E. T.: Az összművészeti fesztiválprogram keretei között idén is a legkülönbözőbb korosztályok és közönségigények számára szeretnénk a legkülönbözőbb műfajokban kínálni minőségi művészeti élményeket. Olyan élményeket, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem jó esetben kimozdítanak a komfortzónánkból, felráznak, sőt fel is szabadítanak bennünket. Továbbra is fontos törekvésünk az értékes régebbi hagyományaink folytatása és megújítása. A Shakespeare Fesztivált idén Vidám Shakespeare címmel rendezzük meg, mert csak hazai és külföldi (orosz, olasz, iráni, grúz) vígjátékokat (Vízkereszt, vagy amit akartok, Sok hűhó semmiért, Vihar, Szentivánéji álom, A velencei kalmár, Vidám Shakespeare) fogunk játszani. Az Irodalmi Humorfesztivált immár tizennyolc éve szervezem meg kétévente, idén már a kilencediket rendezhetjük. A nemzeti klasszikusok közül most Weöres Sándor életművét próbáljuk előtérbe állítani. S mivel az Erdélyi Hét tavaly nemcsak a szakma és a résztvevők körében, de a közönség köreiben is nagy tetszést aratott, természetesen azt is folytatjuk, idén csíkszeredai (Mágnás Miska), kolozsvári (Liget, Homemade), marosvásárhelyi (Tündöklő Jeromos), nagyváradi (Egy szerelem három éjszakája), székelyudvarhelyi (Migránsoook), temesvári-szatmári (Burundanga…) előadásokkal.
Milyen premierekre lehet számítani a nyári programsorozatban, mely társulatokkal dolgoztok együtt?
Dr. E. T.: Idén is öt premiert tervezünk: a Psychét a Nemzeti Színházzal, a Vízkereszt, vagy amit akartok címűt a Sztalker Csoporttal, a Vidám Shakespeare-t az olasz Teatro Potlach-kal koprodukcióban, Darvasi László A titokzatos (Karády Katalin) című darabjának ősbemutatóját (Béres László rendezésében, Bartha Borókával a címszerepben) és Az öreg halász és a tenger című ősbemutatót (Árkosi Árpád rendezésében, Bicskei Istvánnal a címszerepben) saját fejlesztésben. De bemutató jellege van az Irodalmi Humorfesztiválnak is, mert publikálatlan műveket adnak elő szerzőik, vagy említhetném Székely Csaba: Nem bánok semmit című darabjának felolvasó-színházi előadását is. Ami a zenei csemegéket illeti: lesz többek között Halmos Béla Népzenei és Világzenei Fesztivál, Gyulai Vár Blues Fesztivál és Rákász Gergely-orgonahangverseny, Miklósa Erika koncertje, Hobo Hé, Magyar Joe! című bluesszínháza és a Modern Art Orchestra előadása.
Milyen produkciókkal szólítjátok meg a fiatalokat?
Dr. E. T.: A legkisebbeket bábelőadásokkal (Holdbeli csónakos, Rengeteg Ábel és Kürtős Kata kalandjai), gyerekelőadásokkal (Az igazmondó juhász), a kamaszokat a János vitézzel, A Pál utcai fiúkkal, az idősebbeket Az éjszaka csodáival, a Psychével, a Széttépve című Szabó Kimmel Tamás-előadással, a Somnakajjal és az említett zenei fesztiválokkal. De még a Shakespeare Fesztivál előadásainak többségét is fiatal alkotóművészek fiatalos lendülettel és színházi megoldásokkal adják majd elő, amellett, hogy idén is lesznek utcaszínházi produkciók és workshopok is fiatalok számára.
A Gyulai Várszínház a maga közel két hónapos rendezvénysorozatával kétségkívül a kulturális élvezetek halmozásának terepe, de milyen egyéb „profitra” tehetnek még szert a látogatók az itt eltöltött idő során?
Dr. E. T.: Szerintem minimum három napra érdemes Gyulára jönni, mert jó esetben három különböző remek előadás, zenés produkció részese lehet a látogató esténként, miután napközben a Várfürdőben lazult, illetve megnézte a Vármúzeumot, az Almássy-kastélyt, sétálgatott a feltűnően virágos város hangulatos utcáin, netán kilátogatott és ledőlt a várost övező Fehér- vagy Fekete-Körös partjára.
2017. november 1-je óta igazgatod a Várszínházat. Mi a legnehezebb a direktor létben?
Dr. E. T.: A jónak látszó elképzeléseim, terveim, ötleteim megvalósítása, akár csupán egy-egy kedvemre való előadás meghívása, gyakran tőlem, akaratomtól független, objektív és leküzdhetetlen akadályokba ütközik, s ezt nagyon nehéz megszokni, elfogadni.