2019. július 29. / Bóta Gábor
Az idén 125 éves Gundel étterem neve fogalom. Sok külföldi számára ez az ország leghíresebb vendéglője, ugyanolyan nevezetesség, mint a Halászbástya vagy a Lánchíd. Hírnevét legutóbb egy vitatható politikai jellegű botrány tépázta meg, korábban pedig voltak szakmai kifogások. Igaz, ami igaz, tán joggal tűnt el az éttermi toplisták éléről.
Ár-érték arányban nem feltétlenül nyújtotta azt, ami elvárható lett volna. Az akár a százezer forintot is túllépő menüárak, a Gundel név alatt futó, nem feltétlenül csúcsminőségű borok, az Operabálokon nyújtott gyakran kifogásolható teljesítmény nem öregbítette a hírnevét. Sokan emlékeznek vissza a nagy séf, Kalla Kálmán időszakára, aki már Sümegprágán, egy kis panzióban főz, és távozása óta a Gundel valahogy nem jött igazán egyenesbe.
Egy éve a jeles, komoly hazai és külföldi tapasztalattal rendelkező, elismert séf, Litauszki Zsolt vette át a konyha irányítását. Jó jel, hogy a 125 esztendős jubileum egyik rendezvényeként Kalla egyetlen estére a minap visszatért a Gundelbe. Mutatja, hogy bár felismerték, erőteljes megújulásra van szükség, nagyon is építenek a múltra, a hagyományokra, ugyanakkor használják a 21. század vívmányait. Litauszki, ahogy elmondta, miután idekerült, három hónapig csak figyelt, meg akart ismerni mindent és mindenkit. Első lépései közé tartozott, hogy igencsak lejjebb vitte a szörnyen megszaladt árakat. Az általunk fogyasztott 7 fogásos húsos menüsor például 26 500 forint, hozzá a borválogatás 13 500 forint. Persze ez sem a magyarok zömének a pénztárcájához mért. De hát végül is ez a legexkluzívabb helyek egyike. Elegáns a miliő. Tradicionálisan Zsolnay és Herendi étkészletekbe tálalnak, ezüst evőeszközök kerülnek a hófehér abroszos
asztalokra, melyeket fehér kesztyűs pincér helyez oda. Esténként élő zene van, figyelmes a kiszolgálás, a főételek burával letakarva érkeznek, és több pincér egyszerre veszi le róluk, hogy ahá élményként hirtelen táruljon elénk a szemre is kívánatos finomságok látványa. Ha á la carte választunk az étlapról, egy-egy fogás ára nem lépi jelentősen túl például a Liszt Ferenc téren található trendi, de nem feltétlenül színvonalas ételek árait. Szerintem az ár-érték arányt sikerült rendbe tenni.
Litauszkinak 3 éves terve van. Elmeséli, valaha úgy volt, hogy az étterem elkülönülő részein ültek az altisztek, a középosztályba tartozók és az egészen gazdagok, a Gundel különböző társadalmi rétegeké volt. Ezt szeretné visszahozni, és sokkal több magyart fogadni, mert egyelőre a vendégek zöme külföldi. A földszinten 160 embert tudnak leültetni, ahogy a roppant hangulatos kerthelyiségben szintén, ahol megcsodálhattuk az itt termő, majd az ételekbe harsogóan frissen kerülő, színpompás fűszernövények kavalkádját. Zsolt végigvezet minket az egész impozáns épületen, az emeleten is van nagy bálterem, és persze kisebbek szintúgy, ahol céges rendezvényeket, családi eseményeket lehet tartani.
A Gundelhez tartozó Bagolyár étteremben, ahol természetesen egyszerűbb ételekre számíthatunk, szintén igencsak megújulóban az étlap. Itt vadonatúj a konyha, és kialakítottak egy szintén új, utcára néző kis teraszt.
[kep3]
Az előételként adott füstölt és pácolt májat tartalmazó libamájduó előtt még találékony üdvözlő falatkaként olyan oreokekszet kapunk, aminek belseje nem csokikrémet, hanem libamájpástétomot tartalmaz. Igen fontos a szezonalitás, ezért a jó sűrű velouté ízét most a spárga határozza meg. Az omlós rácponty formai érdekessége, hogy jól lefejthető, termetes szálkák lógnak ki belőle, mint ahogy a báránybordát szokták tálalni. Közbeiktatunk még egy, a menüsorban nem szereplő fogást, a datolyás őztatárt (4200 Ft), ami lazán kenhető, a datolyától enyhén édeskés, és kovászolt kenyérből készített pirítós dukál hozzá. A könnyed, pezsgős ibolyasorbet segít abban, hogy ne teljünk el az eddigiektől. Ezután jöhet az angolosan sütött, puha őzgerinc, majd a magyar termékekből álló sajtválogatás. Hangsúlyt fektetnek a jó magyar és a regionális alapanyagokra, visszacsábítják az étteremhez a kistermelőket. Külcsínben megújuló, kis hengerekre vágott, de ízében változatlan Gundel-palacsinta zárja a remek borválasztékkal is kísért menüsort. A cukorbetegekre, gluténérzékenyekre is gondolnak, számukra ott a kókusztejes, málnás pohárkrém (2700 Ft), ami szedret, epret, áfonyát is tartalmaz. Ungár Ervin éttermi igazgató és Mérksz Ottó hozták ki nekünk a finom ételeket, borokat, elegánsan, tartásosan, empatikusan kommunikálva szolgálnak fel.
A Gundel figyelemre méltó teljesítményt nyújt, és úgy tűnik, meglehetősen jó irányba halad.
Gundel
XIV., Gundel Károly út 4.
Ár-érték arányban nem feltétlenül nyújtotta azt, ami elvárható lett volna. Az akár a százezer forintot is túllépő menüárak, a Gundel név alatt futó, nem feltétlenül csúcsminőségű borok, az Operabálokon nyújtott gyakran kifogásolható teljesítmény nem öregbítette a hírnevét. Sokan emlékeznek vissza a nagy séf, Kalla Kálmán időszakára, aki már Sümegprágán, egy kis panzióban főz, és távozása óta a Gundel valahogy nem jött igazán egyenesbe.
Egy éve a jeles, komoly hazai és külföldi tapasztalattal rendelkező, elismert séf, Litauszki Zsolt vette át a konyha irányítását. Jó jel, hogy a 125 esztendős jubileum egyik rendezvényeként Kalla egyetlen estére a minap visszatért a Gundelbe. Mutatja, hogy bár felismerték, erőteljes megújulásra van szükség, nagyon is építenek a múltra, a hagyományokra, ugyanakkor használják a 21. század vívmányait. Litauszki, ahogy elmondta, miután idekerült, három hónapig csak figyelt, meg akart ismerni mindent és mindenkit. Első lépései közé tartozott, hogy igencsak lejjebb vitte a szörnyen megszaladt árakat. Az általunk fogyasztott 7 fogásos húsos menüsor például 26 500 forint, hozzá a borválogatás 13 500 forint. Persze ez sem a magyarok zömének a pénztárcájához mért. De hát végül is ez a legexkluzívabb helyek egyike. Elegáns a miliő. Tradicionálisan Zsolnay és Herendi étkészletekbe tálalnak, ezüst evőeszközök kerülnek a hófehér abroszos
asztalokra, melyeket fehér kesztyűs pincér helyez oda. Esténként élő zene van, figyelmes a kiszolgálás, a főételek burával letakarva érkeznek, és több pincér egyszerre veszi le róluk, hogy ahá élményként hirtelen táruljon elénk a szemre is kívánatos finomságok látványa. Ha á la carte választunk az étlapról, egy-egy fogás ára nem lépi jelentősen túl például a Liszt Ferenc téren található trendi, de nem feltétlenül színvonalas ételek árait. Szerintem az ár-érték arányt sikerült rendbe tenni.Litauszkinak 3 éves terve van. Elmeséli, valaha úgy volt, hogy az étterem elkülönülő részein ültek az altisztek, a középosztályba tartozók és az egészen gazdagok, a Gundel különböző társadalmi rétegeké volt. Ezt szeretné visszahozni, és sokkal több magyart fogadni, mert egyelőre a vendégek zöme külföldi. A földszinten 160 embert tudnak leültetni, ahogy a roppant hangulatos kerthelyiségben szintén, ahol megcsodálhattuk az itt termő, majd az ételekbe harsogóan frissen kerülő, színpompás fűszernövények kavalkádját. Zsolt végigvezet minket az egész impozáns épületen, az emeleten is van nagy bálterem, és persze kisebbek szintúgy, ahol céges rendezvényeket, családi eseményeket lehet tartani.
A Gundelhez tartozó Bagolyár étteremben, ahol természetesen egyszerűbb ételekre számíthatunk, szintén igencsak megújulóban az étlap. Itt vadonatúj a konyha, és kialakítottak egy szintén új, utcára néző kis teraszt.
[kep3]
Az előételként adott füstölt és pácolt májat tartalmazó libamájduó előtt még találékony üdvözlő falatkaként olyan oreokekszet kapunk, aminek belseje nem csokikrémet, hanem libamájpástétomot tartalmaz. Igen fontos a szezonalitás, ezért a jó sűrű velouté ízét most a spárga határozza meg. Az omlós rácponty formai érdekessége, hogy jól lefejthető, termetes szálkák lógnak ki belőle, mint ahogy a báránybordát szokták tálalni. Közbeiktatunk még egy, a menüsorban nem szereplő fogást, a datolyás őztatárt (4200 Ft), ami lazán kenhető, a datolyától enyhén édeskés, és kovászolt kenyérből készített pirítós dukál hozzá. A könnyed, pezsgős ibolyasorbet segít abban, hogy ne teljünk el az eddigiektől. Ezután jöhet az angolosan sütött, puha őzgerinc, majd a magyar termékekből álló sajtválogatás. Hangsúlyt fektetnek a jó magyar és a regionális alapanyagokra, visszacsábítják az étteremhez a kistermelőket. Külcsínben megújuló, kis hengerekre vágott, de ízében változatlan Gundel-palacsinta zárja a remek borválasztékkal is kísért menüsort. A cukorbetegekre, gluténérzékenyekre is gondolnak, számukra ott a kókusztejes, málnás pohárkrém (2700 Ft), ami szedret, epret, áfonyát is tartalmaz. Ungár Ervin éttermi igazgató és Mérksz Ottó hozták ki nekünk a finom ételeket, borokat, elegánsan, tartásosan, empatikusan kommunikálva szolgálnak fel.
A Gundel figyelemre méltó teljesítményt nyújt, és úgy tűnik, meglehetősen jó irányba halad.
Gundel
XIV., Gundel Károly út 4.