2019. június 15. / K. B.
Öt évvel ezelőtt indult az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program, mi révén eddig közel 4 milliárd forint jutott pályázatok útján a művészeti ág különböző területeinek támogatására. A születésnap és a hatodik évad indulásának apropóján Bajnai Zsolttal, a Programot irányító kollégium vezetőjével beszélgettünk.
Május 12-én volt öt éve, hogy Balog Zoltán, akkori emberi erőforrás miniszter, egyben NKA-elnök bejelentette a ma már Hangfoglalónak nevezett Könnyűzene Támogató Program indulását. Mivel ünnepelték?
B. Zs.: Szerintem munkával. Készültünk a harmincegyedik Hangszert a kézbe kiállításra, próbáltuk összegezni, hogy a HOTS exportirodának köszönhetően miként sikerült a magyar jelenlét az amerikai ASCAP Expón – a világ legnagyobb dalszerző vásárán –, illetve a Liverpool Sound Cityn, ahol Jónás Vera és a Platon Karataev képviselte Magyarországot. Közben foglalkoztunk az idei huszonegy induló zenekarunk ügyeivel, a Backstage menedzserképző sorozat ötödik évadának a zárásával, és a hatodik évad pályázatainak az előkészítése is zajlott. Szóval, semmi különös. Bár szép születésnapi ajándék volt, hogy a Nagy-Szín-Pad döntőjébe két, egykor az Induló Előadói Alprogramban támogatott zenekar – a USEME és a The Bluebay Foxes – is bejutott.
Mi változott ebben az öt évben?
B. Zs.: A magyar könnyűzenében sok minden. A Cseh Tamás Program néven indult Hangfoglaló szerintem több dolog a megszületését inspirálta vagy felgyorsította. Így ma már nemcsak egy NKA kollégium segíti a szélesen vett könnyűzenét, hanem kis túlzással négy. Végre megalakult az egész könnyűzenei szakmát összefogni akaró szakmai szervezet, a Music Hungary Szövetség, illetve az állami háttérintézménynek tekinthető Könnyűzenei Szolgáltató Iroda, amin belül a Hangfoglaló Programiroda, illetve a HOTS exportiroda is helyet kapott. Ha pedig azt is hozzáteszem, hogy idén másodszorra adták át a Máté Péter-díjat, a könnyűzene művészeti középdíját, akkor nem túlzás azt mondani: sok minden változott, sok minden történt 2014 óta.
Mennyiben más a mai Hangfoglaló Program, mint a 2014-ben indul Cseh Tamás Program?
B. Zs.: Remélem, sokat változott, és jobban szolgálja az eredetileg lefektetett célokat: a könnyűzenei piac serkentését, bővítését, a pályázatokban is értelmezhető könnyűzenészi életpályamodellt, illetve a korábban elhanyagolt területeket, például a könnyűzene oktatását vagy a könnyűzenei örökség megőrzését. Miközben nem arról szól, hogy évente nulláról kell mindent kezdeni, hanem az építkezésről, a korábbi tapasztalatok beépítéséről, a változó világ követéséről. Ami elengedhetetlen ahhoz, hogy például az években előre gondolkodó zenei exportról vagy oktatásról beszélhessünk.
Mivel készülnek a következő öt évre?
B. Zs.: Ahogy eddig, úgy a hatodik évadban is az úgynevezett üres adathordozók után szedett jogdíjak NKA-hoz kerülő negyedének, az NKA Bizottsága által a Hangfoglaló Programnak megszavazott részéből gazdálkodhatunk. Tehát pénzügyileg egy-másfél évben gondolkodhatunk. Amit igyekszünk úgy megtenni, hogy ezek az időszakok, évadok egymásra épüljenek, és hosszú távon is értelmezhetőek legyenek. Mert az, hogy eddig nyolcvanezer érdeklődőnek adtunk hangszert a kezébe, több tucat nemzetközi fesztiválon mutattuk meg, hogy a magyar könnyűzenére oda kell figyelni, vagy évente 200 millió forintot szánunk a könnyűzenei koncerthelyszínek működésére, mind egyfajta befektetés a jövőbe. Ami felelősséggel is jár.
Május 12-én volt öt éve, hogy Balog Zoltán, akkori emberi erőforrás miniszter, egyben NKA-elnök bejelentette a ma már Hangfoglalónak nevezett Könnyűzene Támogató Program indulását. Mivel ünnepelték?
B. Zs.: Szerintem munkával. Készültünk a harmincegyedik Hangszert a kézbe kiállításra, próbáltuk összegezni, hogy a HOTS exportirodának köszönhetően miként sikerült a magyar jelenlét az amerikai ASCAP Expón – a világ legnagyobb dalszerző vásárán –, illetve a Liverpool Sound Cityn, ahol Jónás Vera és a Platon Karataev képviselte Magyarországot. Közben foglalkoztunk az idei huszonegy induló zenekarunk ügyeivel, a Backstage menedzserképző sorozat ötödik évadának a zárásával, és a hatodik évad pályázatainak az előkészítése is zajlott. Szóval, semmi különös. Bár szép születésnapi ajándék volt, hogy a Nagy-Szín-Pad döntőjébe két, egykor az Induló Előadói Alprogramban támogatott zenekar – a USEME és a The Bluebay Foxes – is bejutott.
Mi változott ebben az öt évben?
B. Zs.: A magyar könnyűzenében sok minden. A Cseh Tamás Program néven indult Hangfoglaló szerintem több dolog a megszületését inspirálta vagy felgyorsította. Így ma már nemcsak egy NKA kollégium segíti a szélesen vett könnyűzenét, hanem kis túlzással négy. Végre megalakult az egész könnyűzenei szakmát összefogni akaró szakmai szervezet, a Music Hungary Szövetség, illetve az állami háttérintézménynek tekinthető Könnyűzenei Szolgáltató Iroda, amin belül a Hangfoglaló Programiroda, illetve a HOTS exportiroda is helyet kapott. Ha pedig azt is hozzáteszem, hogy idén másodszorra adták át a Máté Péter-díjat, a könnyűzene művészeti középdíját, akkor nem túlzás azt mondani: sok minden változott, sok minden történt 2014 óta.
Mennyiben más a mai Hangfoglaló Program, mint a 2014-ben indul Cseh Tamás Program?
B. Zs.: Remélem, sokat változott, és jobban szolgálja az eredetileg lefektetett célokat: a könnyűzenei piac serkentését, bővítését, a pályázatokban is értelmezhető könnyűzenészi életpályamodellt, illetve a korábban elhanyagolt területeket, például a könnyűzene oktatását vagy a könnyűzenei örökség megőrzését. Miközben nem arról szól, hogy évente nulláról kell mindent kezdeni, hanem az építkezésről, a korábbi tapasztalatok beépítéséről, a változó világ követéséről. Ami elengedhetetlen ahhoz, hogy például az években előre gondolkodó zenei exportról vagy oktatásról beszélhessünk.
Mivel készülnek a következő öt évre?
B. Zs.: Ahogy eddig, úgy a hatodik évadban is az úgynevezett üres adathordozók után szedett jogdíjak NKA-hoz kerülő negyedének, az NKA Bizottsága által a Hangfoglaló Programnak megszavazott részéből gazdálkodhatunk. Tehát pénzügyileg egy-másfél évben gondolkodhatunk. Amit igyekszünk úgy megtenni, hogy ezek az időszakok, évadok egymásra épüljenek, és hosszú távon is értelmezhetőek legyenek. Mert az, hogy eddig nyolcvanezer érdeklődőnek adtunk hangszert a kezébe, több tucat nemzetközi fesztiválon mutattuk meg, hogy a magyar könnyűzenére oda kell figyelni, vagy évente 200 millió forintot szánunk a könnyűzenei koncerthelyszínek működésére, mind egyfajta befektetés a jövőbe. Ami felelősséggel is jár.