2019. június 17. / Pavlovics Ágota
A tavaly alapításának tizedik évfordulóját ünneplő Manna Produkció előadó-művészeti ernyőszervezetként segíti a pályakezdő, az újrakezdő és az álmaikat megvalósítani vágyó színházi alkotókat. A Manna alapítójával, Gáspár Annával beszélgettünk a szervezet működéséről, elkészült és
tervezett projektjeiről, más menedzseri feladatairól és a független előadóművészek aktuális helyzetéről.
A Manna gazdasági és jogi képviseletet biztosít, vállal mecénáskeresést, pályázatírást és szaktanácsadást színházi alkotócsoportoknak, független színházi társulatoknak, művészeknek. Hogy képzeljük el mindezt a gyakorlatban?
G. A.: A Manna egy olyan produkciós szervezet, melyhez a független alkotók fordulhatnak, ha jogi és gazdasági képviseletre van szükségük. Hétköznapi megfogalmazásban, ha egy művész szeretne megvalósítani egy produkciót, és beadna egy pályázatot, de nincs saját cége, színháza, háttere mindehhez, akkor megkeresheti a Mannát, hogy ebben segítsen. A színház a fő irányunk, de szervezünk drámatáborokat gyerekeknek, táncos workshopokat, közösségi programsorozatot, írunk színészportrékat, forgatunk filmet, installáltunk kiállítást, és készítettünk már hangoskönyvet is.
A Manna mellett más területeken is dolgozik. Hogyan került a Modern Art Orchestra csapatába?
G. A.: Öt évvel ezelőtt keresett meg Fekete-Kovács Kornél, a zenekar vezetője, én pedig szívesen vállaltam a feladatot, mert nagyon tisztelem a MAO munkáját, szeretem a zenéjüket, és tizennyolc csodálatos muzsikussal dolgozhatom együtt a big bandben. A Mannában a fiatal színházi alkotókkal kicsit rám záródott a világ, mert bár Magyarország legrejtettebb kisfaluiba is eljutunk – most nyáron például Lullára megyünk játszani –, keveset szerepelnek az előadásaink az országhatárokon túl. A MAO-ban való munkámban ismét tudtam használni a nyelvtudásomat, és a menedzseri feladatok is egészen más távlatokba mutattak, mint a Mannában. De nemcsak a zenekar érkezett az életembe 2014-ben, hanem egy táncos is, Gergye Krisztián személyében. Vele is öt éve dolgozom együtt, szintén menedzserként, és számtalan nagyon izgalmas projekten dolgozunk, hazai és nemzetközi terepen is, amiben ő táncosként folyamatosan feszegeti a műfaji határokat, és legtöbbször olyan összművészeti produkciókat hoz létre, melyekben keveredik a báb, a színház, a képzőművészet, a kortárs zene és a tánc. Nagyon izgalmas alkotó, elképesztő kreativitással. Így három területen dolgozom egyszerre menedzserként, amelyek segítik is egymást, hiszen ennek köszönhetően nagyobb a rálátásom a teljes előadó-művészeti szcénára. A legtöbb feladatom azonban még mindig a Mannával van, a tehetséggondozó és mentorprogramjaink kiemelt szerepet kapnak az életemben.
A nyári ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál (ZAKO) a Manna és a Kvártélyház Szabadtéri Színház szervezésében valósul meg. Ez az együttműködés hogy jött létre? Honnan a szellemes név?
G. A.: Évekkel ezelőtt Tompagábor Kornél hívott meg a Kvártélyházba több előadást a Mannától, majd ő találta ki, hogy ezeket az előadásokat egy csokorban nyújtsuk át a nézőknek. Azóta minden nyáron egy hét a függetleneké Zalaegerszeg nyári színházában. A nevet én találtam ki, nem is tudva, hogy milyen emlékeket is idéz a zalaegerszegiekben a ZAKO szó, ugyanis Közép-Európa egyik legkorszerűbb ruhagyárát hívták így, amelynek épülete a bezárása óta szomorúan és üresen áll a városban. De talán a fesztiválnak már kicsit sikerült átírnia ezt a hangulatot.
Milyen programokkal várja idén a ZAKO hűséges közönségét?
G. A.: Ebben az évben kevéssé látunk előre, nem tudjuk, miből finanszírozzuk a fesztivált, szűkültek a lehetőségeink. A kultúra nem versenyképes üzletág Magyarországon, legtöbb esetben állami támogatással képes csak működni. Ismert tény, hogy a kultúrafinanszírozás egyik biztos rendszerét megszüntették, és az is, hogy nincs a helyzetre átgondolt megoldás. Közben telik az idő és fogy a levegő. Mi, szervezők választhatunk, hogy meghirdetünk egy fesztivált vagy egy évadot fedezet nélkül, vagy nem hirdetünk meg semmit, és kivárjuk, amíg biztosan tudjuk, mekkora összegből tervezhetünk, és majd 2020-ban folytatjuk, ha még lesz kivel és kinek játszani. Így lehet, hogy mindenki hoppon marad – néző, művész egyaránt –, és egy fesztiválba fektetett többéves munka kárba vész. Nehéz hitelesnek maradni a mostani körülmények között a szakmánkban. Ezekben a helyzetekben az összefogás sokat jelent, így a Kvártélyházzal való együttműködésnek köszönhetően idén is lesz ZAKO, és két produkciót biztosan meghívunk. Az egyik a Call Girl, Mészáros Piroska saját életéből írt mono előadása, amelyet Spáh Dávid rendezett. A másik előadás a Találkozások tehetségprogram új darabja, Az utolsó tűzijáték, melynek két szereplője Udvaros Dorottya és Földes Eszter.
tervezett projektjeiről, más menedzseri feladatairól és a független előadóművészek aktuális helyzetéről.
A Manna gazdasági és jogi képviseletet biztosít, vállal mecénáskeresést, pályázatírást és szaktanácsadást színházi alkotócsoportoknak, független színházi társulatoknak, művészeknek. Hogy képzeljük el mindezt a gyakorlatban?
G. A.: A Manna egy olyan produkciós szervezet, melyhez a független alkotók fordulhatnak, ha jogi és gazdasági képviseletre van szükségük. Hétköznapi megfogalmazásban, ha egy művész szeretne megvalósítani egy produkciót, és beadna egy pályázatot, de nincs saját cége, színháza, háttere mindehhez, akkor megkeresheti a Mannát, hogy ebben segítsen. A színház a fő irányunk, de szervezünk drámatáborokat gyerekeknek, táncos workshopokat, közösségi programsorozatot, írunk színészportrékat, forgatunk filmet, installáltunk kiállítást, és készítettünk már hangoskönyvet is.A Manna mellett más területeken is dolgozik. Hogyan került a Modern Art Orchestra csapatába?
G. A.: Öt évvel ezelőtt keresett meg Fekete-Kovács Kornél, a zenekar vezetője, én pedig szívesen vállaltam a feladatot, mert nagyon tisztelem a MAO munkáját, szeretem a zenéjüket, és tizennyolc csodálatos muzsikussal dolgozhatom együtt a big bandben. A Mannában a fiatal színházi alkotókkal kicsit rám záródott a világ, mert bár Magyarország legrejtettebb kisfaluiba is eljutunk – most nyáron például Lullára megyünk játszani –, keveset szerepelnek az előadásaink az országhatárokon túl. A MAO-ban való munkámban ismét tudtam használni a nyelvtudásomat, és a menedzseri feladatok is egészen más távlatokba mutattak, mint a Mannában. De nemcsak a zenekar érkezett az életembe 2014-ben, hanem egy táncos is, Gergye Krisztián személyében. Vele is öt éve dolgozom együtt, szintén menedzserként, és számtalan nagyon izgalmas projekten dolgozunk, hazai és nemzetközi terepen is, amiben ő táncosként folyamatosan feszegeti a műfaji határokat, és legtöbbször olyan összművészeti produkciókat hoz létre, melyekben keveredik a báb, a színház, a képzőművészet, a kortárs zene és a tánc. Nagyon izgalmas alkotó, elképesztő kreativitással. Így három területen dolgozom egyszerre menedzserként, amelyek segítik is egymást, hiszen ennek köszönhetően nagyobb a rálátásom a teljes előadó-művészeti szcénára. A legtöbb feladatom azonban még mindig a Mannával van, a tehetséggondozó és mentorprogramjaink kiemelt szerepet kapnak az életemben.
A nyári ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál (ZAKO) a Manna és a Kvártélyház Szabadtéri Színház szervezésében valósul meg. Ez az együttműködés hogy jött létre? Honnan a szellemes név?
G. A.: Évekkel ezelőtt Tompagábor Kornél hívott meg a Kvártélyházba több előadást a Mannától, majd ő találta ki, hogy ezeket az előadásokat egy csokorban nyújtsuk át a nézőknek. Azóta minden nyáron egy hét a függetleneké Zalaegerszeg nyári színházában. A nevet én találtam ki, nem is tudva, hogy milyen emlékeket is idéz a zalaegerszegiekben a ZAKO szó, ugyanis Közép-Európa egyik legkorszerűbb ruhagyárát hívták így, amelynek épülete a bezárása óta szomorúan és üresen áll a városban. De talán a fesztiválnak már kicsit sikerült átírnia ezt a hangulatot.
Milyen programokkal várja idén a ZAKO hűséges közönségét?
G. A.: Ebben az évben kevéssé látunk előre, nem tudjuk, miből finanszírozzuk a fesztivált, szűkültek a lehetőségeink. A kultúra nem versenyképes üzletág Magyarországon, legtöbb esetben állami támogatással képes csak működni. Ismert tény, hogy a kultúrafinanszírozás egyik biztos rendszerét megszüntették, és az is, hogy nincs a helyzetre átgondolt megoldás. Közben telik az idő és fogy a levegő. Mi, szervezők választhatunk, hogy meghirdetünk egy fesztivált vagy egy évadot fedezet nélkül, vagy nem hirdetünk meg semmit, és kivárjuk, amíg biztosan tudjuk, mekkora összegből tervezhetünk, és majd 2020-ban folytatjuk, ha még lesz kivel és kinek játszani. Így lehet, hogy mindenki hoppon marad – néző, művész egyaránt –, és egy fesztiválba fektetett többéves munka kárba vész. Nehéz hitelesnek maradni a mostani körülmények között a szakmánkban. Ezekben a helyzetekben az összefogás sokat jelent, így a Kvártélyházzal való együttműködésnek köszönhetően idén is lesz ZAKO, és két produkciót biztosan meghívunk. Az egyik a Call Girl, Mészáros Piroska saját életéből írt mono előadása, amelyet Spáh Dávid rendezett. A másik előadás a Találkozások tehetségprogram új darabja, Az utolsó tűzijáték, melynek két szereplője Udvaros Dorottya és Földes Eszter.