2019. június 17. /
April De Angelis Színházi bestiák című darabját 2019. szeptember 6-án mutatja be a Móricz Zsigmond Színház a Krúdy Kamarában.
Verebes István rendező ajánlása a Színházi bestiákhoz:
Ajánljak egy előadást, amin épp két hete dolgozunk?! Ha már elkészültem a munkával, sem szokásom. Abban bízom, hogy talán a kockázatot vállaló néző ajánlja majd másoknak. A rendező és a színészek is minden esetben kockázatot vállalnak, amikor belefognak valamibe, mert vagy sikerül jót létrehozniuk, vagy nem. A néző, aki jegyet vált rá, szintén kockáztat. Vagy tetszik neki majd, vagy nem. Hogy ígérjem meg, hogy elégedett lesz? Tesszük a dolgunkat, és néha a jó szándék, a lelkiismeretes, alapos munka is sikerületlenné lesz. Csak a szándék lehet tökéletes, a végeredmény sohasem. A csoda ötvenéves pályám során mindig meglepett, és persze mindig a pályatársaimmal és a közönséggel való együttműködésem révén. Biztosítsam a nézőt erről a ritka alkalomról?! Nem tehetem, bár most is azon vagyunk, hogy hátha…! A darab, amin két hete dolgozunk, a színházról vall. Többek között arról, hogy mit élünk meg a pályán, hogy honnan indulunk, és hányféleképpen, meg hogy hová érkezünk tele kockázattal.
Mohácsi János rendező ajánlása a Delilához:
A Delila a Móricz Zsigmond Színház 2018/19-es évadának első nagyszínpadi bemutatója 2019. szeptember 7-én, mely egyben a nyíregyházi Rózsakert Szabadtéri Színpad nyitóelőadása is 2019. június 14-én.
Molnár Ferencnek ez a késői, keserédes vígjátéka a midlife crisisról vagy kapuzárási pánikról szól: a férfi, akinek hiába irigylésre méltó az élete, egyszer csak mindent föl akar rúgni egy fiatalabb nő kedvéért. Molnár életét ismerve alighanem személyes élményéből írta ezt a darabot, a főszerepet pedig a felesége, Darvas Lili játszotta el. Ezért is elképesztő, hogy úgy döntött, hogy ebből a szituációból vígjátékot ír – hiszen a kapuzárási pánik csupán addig mulatságos, amíg nem vagyunk közvetlenül érintettek a dologban. Azonban amikor egyes szám elsőben vagyunk halálosan szerelmesek egy fiatal lányba, és miattunk hullik szét az imádott családunk, illetve feleségként látjuk zuhanni az árfolyamunkat az imádott istennőből átlagos senki porszemmé, vagy esetleg gyerekként kell átélnünk a veszekedéseket, már nem tudunk őszintén mosolyogni rajta.
Rendezőként a legfőbb feladatom az, hogy a nézőben kérdéseket vessek fel. Vajon van-e jó döntés? Vajon kinek kell okosnak lennie egy ilyen szituációban? Vajon érdemes csupán a gyerekek miatt együtt maradni? Vajon érdemes-e egy olyan férfiért küzdeni és az áldozatot hozni, aki már nem szerelmes a feleségébe? Tíz év múlva hogyan leszek boldogabb?
Rendezőként természetesen a válaszadás is a legfőbb feladatom. A lényeg, hogy kapuzárási pánikot humorral tudjuk kezelni. Ha a férj egy értelmetlen sportautót akar, mosolyogni kell, és azt mondani, hogy remek ötlet. Ha „fiatalos” ruhákat akar, mosolyogjunk, és segítsünk neki választani. Ha meg egy fiatal nővel jön össze, akkor mérgezzük meg mindkettőt – mosolyogva.
Na jó, nem. Rendezőként a válaszadás egyáltalán nem a legfőbb feladatom. Csupán az, hogy ebbe a végtelenül szomorú helyzetbe ne csak könnyeket, hanem humort is vigyek.
Verebes István rendező ajánlása a Színházi bestiákhoz:
Ajánljak egy előadást, amin épp két hete dolgozunk?! Ha már elkészültem a munkával, sem szokásom. Abban bízom, hogy talán a kockázatot vállaló néző ajánlja majd másoknak. A rendező és a színészek is minden esetben kockázatot vállalnak, amikor belefognak valamibe, mert vagy sikerül jót létrehozniuk, vagy nem. A néző, aki jegyet vált rá, szintén kockáztat. Vagy tetszik neki majd, vagy nem. Hogy ígérjem meg, hogy elégedett lesz? Tesszük a dolgunkat, és néha a jó szándék, a lelkiismeretes, alapos munka is sikerületlenné lesz. Csak a szándék lehet tökéletes, a végeredmény sohasem. A csoda ötvenéves pályám során mindig meglepett, és persze mindig a pályatársaimmal és a közönséggel való együttműködésem révén. Biztosítsam a nézőt erről a ritka alkalomról?! Nem tehetem, bár most is azon vagyunk, hogy hátha…! A darab, amin két hete dolgozunk, a színházról vall. Többek között arról, hogy mit élünk meg a pályán, hogy honnan indulunk, és hányféleképpen, meg hogy hová érkezünk tele kockázattal.
Mohácsi János rendező ajánlása a Delilához:
A Delila a Móricz Zsigmond Színház 2018/19-es évadának első nagyszínpadi bemutatója 2019. szeptember 7-én, mely egyben a nyíregyházi Rózsakert Szabadtéri Színpad nyitóelőadása is 2019. június 14-én.
Molnár Ferencnek ez a késői, keserédes vígjátéka a midlife crisisról vagy kapuzárási pánikról szól: a férfi, akinek hiába irigylésre méltó az élete, egyszer csak mindent föl akar rúgni egy fiatalabb nő kedvéért. Molnár életét ismerve alighanem személyes élményéből írta ezt a darabot, a főszerepet pedig a felesége, Darvas Lili játszotta el. Ezért is elképesztő, hogy úgy döntött, hogy ebből a szituációból vígjátékot ír – hiszen a kapuzárási pánik csupán addig mulatságos, amíg nem vagyunk közvetlenül érintettek a dologban. Azonban amikor egyes szám elsőben vagyunk halálosan szerelmesek egy fiatal lányba, és miattunk hullik szét az imádott családunk, illetve feleségként látjuk zuhanni az árfolyamunkat az imádott istennőből átlagos senki porszemmé, vagy esetleg gyerekként kell átélnünk a veszekedéseket, már nem tudunk őszintén mosolyogni rajta.
Rendezőként a legfőbb feladatom az, hogy a nézőben kérdéseket vessek fel. Vajon van-e jó döntés? Vajon kinek kell okosnak lennie egy ilyen szituációban? Vajon érdemes csupán a gyerekek miatt együtt maradni? Vajon érdemes-e egy olyan férfiért küzdeni és az áldozatot hozni, aki már nem szerelmes a feleségébe? Tíz év múlva hogyan leszek boldogabb?
Rendezőként természetesen a válaszadás is a legfőbb feladatom. A lényeg, hogy kapuzárási pánikot humorral tudjuk kezelni. Ha a férj egy értelmetlen sportautót akar, mosolyogni kell, és azt mondani, hogy remek ötlet. Ha „fiatalos” ruhákat akar, mosolyogjunk, és segítsünk neki választani. Ha meg egy fiatal nővel jön össze, akkor mérgezzük meg mindkettőt – mosolyogva.
Na jó, nem. Rendezőként a válaszadás egyáltalán nem a legfőbb feladatom. Csupán az, hogy ebbe a végtelenül szomorú helyzetbe ne csak könnyeket, hanem humort is vigyek.