2019. június 19. / Jónás Ágnes
Gödöllő a budapestiek kedvenc kirándulóhelye, hazánk impozáns ékszerdoboza, mely az év minden szakában különleges komoly- és könnyűzenei koncertekkel, színházi előadásokkal, fesztiválokkal és kiállításokkal várja a kulturálódni, szórakozni vágyó közönséget.
A programokról L. Péterfi Csaba kommunikációs igazgatóval, a Városháza polgármesteri kabinetjének vezetőjével beszélgettünk.
A fővárostól harminc kilométerre fekvő gyönyörű kisváros látnivalói és programjai az utóbbi években egyre nagyobb hírnévre tettek szert. Kiemelne néhányat a népszerű kulturális intézmények, a színházi és a zenei programok közül?
L. P. Cs.: Gödöllő az elmúlt évek során, saját régiójában valóban kulturális centrummá nőtte ki magát. A város 7 milliárd forintos költségvetéssel rendelkezik, ebből több mint 500 millió forintot fordít a kultúrára. A Művészetek Házában minden korosztálynak kínálunk programokat, a prózai és zenés színházi előadásoktól kezdve a táncszínházon át a komoly- és könnyűzenei koncertekig; a jegyek pár hónappal a premierek előtt egy-két nap alatt elfogynak. Saját előadásainkat is nagy érdeklődés övezi, de rendszeresen lépnek fel itt budapesti társulatok is: májusban az Orlai Produkciós Iroda hozta el Second life című előadását, júniusban a Turay Ida Színház előadásában, Mikó István Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész főszereplésével lesz látható a Hippolyt, a lakáj. Szintén júniusban láthatja a közönség a Kossuth-díjas Piros Ildikó Szabó Magda 100 – Abigél titkai című önálló estjét, és még hosszasan lehetne sorolni a kiválóbbnál kiválóbb produkciókat. Igyekszünk a lehető legtöbb „színt” elhelyezni a gödöllői zenei palettán is: a Gödöllői Szimfonikus Zenekar koncertjeit kezdettől fogva az értékközpontúság, értékközvetítés és értékteremtés szándéka, valamint a zenei sokszínűség jellemzi. A zenekar fő célja, hogy Gödöllő és környéke kulturális életében vezető szerepet játsszon. Koncertjeik helyszíne a Gödöllői Művészetek Háza, a Gödöllői Királyi Kastély Lovardája vagy a Gödöllői Királyi Váró. Még a komolyzenénél maradva: idén október 3. és 6. között 21. alkalommal rendezzük meg a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivált a Gödöllői Királyi Kastélyban. Ilyenkor világhírű hárfások látogatnak el hozzánk, s a gyönyörűen felújított Lovarda és a Díszterem ad otthont a rangos hangversenyeknek és a hárfakiállításnak. Büszkék vagyunk évek óta töretlen sikerrel működő Jazzklubunkra is, melynek a neoreneszánsz stílusban épült Királyi Váró ad otthont, s ahol hazánk legtehetségesebb jazz-zenészei lépnek fel egész évben. A gödöllői kötődésű Talamba igazi crossover együttes, akik modern muzsikával szórakoztatják a közönséget itthon és külföldön egyaránt. Rendszeresen koncertezik nálunk a Cimbaliband világzenei zenekar is, mely 2017-ben nyerte el a Gödöllő Kultúrájáért díjat, nem mellesleg idén májusban jelent meg tizenegyedik, Iram című lemezük a Fonó gondozásában.
Hogy látja, más a fővárosi és a vidéki közönség hozzáállása a művészeihez?
L. P. Cs.: Ezt előadása válogatja. Egy vígjátékra például egy kicsit lazábban, farmerben, ingben, blúzban vagy pulóverben jönnek el az emberek, de például a Thália Színház és az Örkény Színház közös produkciójára, a nőNYUGAT-ra a fiatal és idősebb férfiak többsége zakóban, nyakkendőben érkezett, jobban megadták a módját a színházlátogatásnak. Egyébként szép kihívás egy kisvárosban színházat csinálni: itt egy egyetlen helyszínen kell szinte minden műfajnak megfelelni, míg a fővárosban többtucatnyi színház kínálatából és műfaji repertoárjából lehet válogatni.
A kultúrára, szórakozásra vágyók ősszel is megtalálhatják a számításaikat: a GödöllŐsz Fesztivál a város nagyszabású és közkedvelt rendezvénysorozata.
L. P. Cs.: A fesztivált négy évvel ezelőtt hoztuk létre, részét képezi a Belvárosi Napok és a Múzeumok Őszi Fesztiválja. Idén szeptember 6-án kezdődik – a programsorozat képzeletbeli kapuit a Gödöllői Szimfonikus Zenekar nyitja meg –, s több tucat művészeti program közül válogathatnak majd az érdeklődők. Ezen kívül kiállításokkal is készülünk, melyek közül kiemelném a szeptemberi Nagy Sándor-kiállítást, melynek a Gödöllői Városi Múzeum ad otthont; október 19-től a Művészetek Háza konferenciatermében lesz megtekinthető a Vadász Endre-kiállítás, melyet a debreceni Déri Múzeummal, a Kieselbach Galériával és a budapesti Magyar Zsidó Múzeummal együttműködve hozunk létre a művész halálának 75. évfordulójára. A gyűjteményben Vadász Endre-művek, -festmények és -grafikák találhatók. A tragikus sorsú, 1901-ben született Vadász Endre grafikusművész a két világháború közötti magyar képzőművészet egyik méltatlanul elfeledett alkotója, aki 1944-ben a gödöllői munkatáborban önkezével vetett véget rövid életének. Egy nappal később a hírről értesülve hű társa, felesége Budapesten lett öngyilkos. A másik (állandó) tárlatunk a gödöllői kötődésű, itt eltemetett Hegedűs Gyula színművész előtt tiszteleg, akinek neve összeforrt a Vígszínház első hőskorával, mégis kevesen ismerik manapság. Mi igyekszünk mindent megtenni azért, hogy neve és munkássága újra bevésődjön a köztudatba – a Művészetek Háza például elhatározta, hogy felveszi a színművész nevét.
Mi Gödöllő mottója?
L. P. Cs.: Városunknak sok mottója van, nevezik Gödöllőt zöld városnak és a kultúra városának is, de a legtalálóbbnak én a Szeretjük Gödöllőt érzem.
A programokról L. Péterfi Csaba kommunikációs igazgatóval, a Városháza polgármesteri kabinetjének vezetőjével beszélgettünk.
A fővárostól harminc kilométerre fekvő gyönyörű kisváros látnivalói és programjai az utóbbi években egyre nagyobb hírnévre tettek szert. Kiemelne néhányat a népszerű kulturális intézmények, a színházi és a zenei programok közül?
L. P. Cs.: Gödöllő az elmúlt évek során, saját régiójában valóban kulturális centrummá nőtte ki magát. A város 7 milliárd forintos költségvetéssel rendelkezik, ebből több mint 500 millió forintot fordít a kultúrára. A Művészetek Házában minden korosztálynak kínálunk programokat, a prózai és zenés színházi előadásoktól kezdve a táncszínházon át a komoly- és könnyűzenei koncertekig; a jegyek pár hónappal a premierek előtt egy-két nap alatt elfogynak. Saját előadásainkat is nagy érdeklődés övezi, de rendszeresen lépnek fel itt budapesti társulatok is: májusban az Orlai Produkciós Iroda hozta el Second life című előadását, júniusban a Turay Ida Színház előadásában, Mikó István Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész főszereplésével lesz látható a Hippolyt, a lakáj. Szintén júniusban láthatja a közönség a Kossuth-díjas Piros Ildikó Szabó Magda 100 – Abigél titkai című önálló estjét, és még hosszasan lehetne sorolni a kiválóbbnál kiválóbb produkciókat. Igyekszünk a lehető legtöbb „színt” elhelyezni a gödöllői zenei palettán is: a Gödöllői Szimfonikus Zenekar koncertjeit kezdettől fogva az értékközpontúság, értékközvetítés és értékteremtés szándéka, valamint a zenei sokszínűség jellemzi. A zenekar fő célja, hogy Gödöllő és környéke kulturális életében vezető szerepet játsszon. Koncertjeik helyszíne a Gödöllői Művészetek Háza, a Gödöllői Királyi Kastély Lovardája vagy a Gödöllői Királyi Váró. Még a komolyzenénél maradva: idén október 3. és 6. között 21. alkalommal rendezzük meg a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivált a Gödöllői Királyi Kastélyban. Ilyenkor világhírű hárfások látogatnak el hozzánk, s a gyönyörűen felújított Lovarda és a Díszterem ad otthont a rangos hangversenyeknek és a hárfakiállításnak. Büszkék vagyunk évek óta töretlen sikerrel működő Jazzklubunkra is, melynek a neoreneszánsz stílusban épült Királyi Váró ad otthont, s ahol hazánk legtehetségesebb jazz-zenészei lépnek fel egész évben. A gödöllői kötődésű Talamba igazi crossover együttes, akik modern muzsikával szórakoztatják a közönséget itthon és külföldön egyaránt. Rendszeresen koncertezik nálunk a Cimbaliband világzenei zenekar is, mely 2017-ben nyerte el a Gödöllő Kultúrájáért díjat, nem mellesleg idén májusban jelent meg tizenegyedik, Iram című lemezük a Fonó gondozásában.
Hogy látja, más a fővárosi és a vidéki közönség hozzáállása a művészeihez?
L. P. Cs.: Ezt előadása válogatja. Egy vígjátékra például egy kicsit lazábban, farmerben, ingben, blúzban vagy pulóverben jönnek el az emberek, de például a Thália Színház és az Örkény Színház közös produkciójára, a nőNYUGAT-ra a fiatal és idősebb férfiak többsége zakóban, nyakkendőben érkezett, jobban megadták a módját a színházlátogatásnak. Egyébként szép kihívás egy kisvárosban színházat csinálni: itt egy egyetlen helyszínen kell szinte minden műfajnak megfelelni, míg a fővárosban többtucatnyi színház kínálatából és műfaji repertoárjából lehet válogatni.
A kultúrára, szórakozásra vágyók ősszel is megtalálhatják a számításaikat: a GödöllŐsz Fesztivál a város nagyszabású és közkedvelt rendezvénysorozata.
L. P. Cs.: A fesztivált négy évvel ezelőtt hoztuk létre, részét képezi a Belvárosi Napok és a Múzeumok Őszi Fesztiválja. Idén szeptember 6-án kezdődik – a programsorozat képzeletbeli kapuit a Gödöllői Szimfonikus Zenekar nyitja meg –, s több tucat művészeti program közül válogathatnak majd az érdeklődők. Ezen kívül kiállításokkal is készülünk, melyek közül kiemelném a szeptemberi Nagy Sándor-kiállítást, melynek a Gödöllői Városi Múzeum ad otthont; október 19-től a Művészetek Háza konferenciatermében lesz megtekinthető a Vadász Endre-kiállítás, melyet a debreceni Déri Múzeummal, a Kieselbach Galériával és a budapesti Magyar Zsidó Múzeummal együttműködve hozunk létre a művész halálának 75. évfordulójára. A gyűjteményben Vadász Endre-művek, -festmények és -grafikák találhatók. A tragikus sorsú, 1901-ben született Vadász Endre grafikusművész a két világháború közötti magyar képzőművészet egyik méltatlanul elfeledett alkotója, aki 1944-ben a gödöllői munkatáborban önkezével vetett véget rövid életének. Egy nappal később a hírről értesülve hű társa, felesége Budapesten lett öngyilkos. A másik (állandó) tárlatunk a gödöllői kötődésű, itt eltemetett Hegedűs Gyula színművész előtt tiszteleg, akinek neve összeforrt a Vígszínház első hőskorával, mégis kevesen ismerik manapság. Mi igyekszünk mindent megtenni azért, hogy neve és munkássága újra bevésődjön a köztudatba – a Művészetek Háza például elhatározta, hogy felveszi a színművész nevét.
Mi Gödöllő mottója?
L. P. Cs.: Városunknak sok mottója van, nevezik Gödöllőt zöld városnak és a kultúra városának is, de a legtalálóbbnak én a Szeretjük Gödöllőt érzem.