2019. július 02. / Bóta Gábor
A St. Andrea Restaurant egyik étele, a bárány, borjú, paprika, málna izgalmas kreációja bizonyult a szakma szerint az idei Gourmet Fesztivál legjobb ételének. Barna Ádám, aki 2018-ban az év séfje lett, igencsak büszke lehet. És büszke lehet Lizsicsár Miklós üzletvezető is, hiszen a Dining
Guide idei díjátadó gáláján új elismerést is átadtak, és legelőször ő lett Az Év Szervizembere. Az indoklás szerint „híresen szívélyes és gondos jelenlétével egy egészen kiváló budapesti éttermet tesz még színvonalasabbá, az ottani étkezést pedig még emlékezetesebb élménnyé”. És hát aki ismeri őt, az tudja, vérbeli házigazda, a bejáratnál is fogadja a vendégeket, egyik asztaltól a másikig cikázik, mindenütt van néhány kedves szava, humorért pedig végképp nem megy a szomszédba. No persze borért sem, mert mutatós flaskákkal is szeret a helyiségben nyargalászni. Persze az étterem elnevezésének megfelelően naná, hogy középpontban vannak a St. Andrea borok, Lőrincz György kívánatos, jókedvet fokozó nedűi.
[kep3]
Vagányság volt a Nyugati pályaudvar környékén minőségi éttermet nyitni. Kicsit olyan, mint amikor Rosenstein Tibor tette ezt a Keleti környéki „dzsumbujosban”. Azóta is áll a vendéglője a vártán, ott van az ország legjobbjai között. És röpke idő alatt a St. Andrea is felküzdötte magát oda. Igaz, hogy azért az Eiffel Palace irodaházban nyílhatott meg, ami meglehetősen szép és elegáns épület, ha már a környék nem az. Az étterem maga pedig a bisztró és a fine dining közti létállapotot képviseli. A séf úr kedveli a tisztes adagokat, szeret játszani a textúrákkal. Akár olcsó és drága nyersanyagokat is társít. A nyitás óta szembetűnő változás, hogy az ételek kisebb százaléka nemzetközi, több a magyaros ízvilágú, a hagyományokra építő fogás, ezek azonban jelentősen megújítottak, nagy fantáziával újragondoltak és meglehetősen tetszetős külalakot elnyerők. Azt mondja Ádám, el kellett telnie bizonyos időnek, mire kikísérletezték, hogy itt leginkább erre van igény.
A helyiség lényegében nem változott, világos, nyüzsgéssel, életörömmel teli, középen hatalmas bárpulttal, fölötte nagy fekete táblával, amin az üzleti ebédmenü aktuális kínálata olvasható. És megadják a módját a bor fétisének is, jókora vitrinben hordó meg sok-sok tetszetős palack. Lezserül elegáns helyről van szó, ahol minden a teremben, így a tányérok is gondosan formatervezettek. Egy-két hitvallásnak is felfogható felirat olvasható a falakon. Például, hogy „Törekszünk a jónak gyakorlására”. Vagy az, hogy „A bor az isteni szeretet megnyilvánulása”.
Nyitás óta szellemes üdvözlési forma, hogy kavicsokkal teli faládikát tesznek elénk. Közöttük van néhány nem valódi, hanem ehető is, ezeket meg kell találni, és utána be lehet kebelezni. De igencsak jólesik bemelegítésként, a finom kenyérrel, a sózott kacsazsír sült almával, snidlinggel. Már a bevezető falatka is elég összetett: tehénsajt, metélőhagyma, paprikachips, kolbászpor és marinált harcsa rafinált elegyítése.
Két hatfogásos menüt, az úgynevezett tradicionális innovációsat és a greatest hits menüt esszük végig, cserélgetve a tányérjainkat, így meglehetősen szép mustrát kapunk a kínálatból. Egyenként 19 ezer forintba kerülnek, borsorral együtt 34 ezerbe. Érdekesség, hogy mindez alkoholmentes italsorral is kérhető, 23 ezerért. És létezik 6 fogásos vegán menüsor is. De semmi nem kötelező, be lehet térni egyetlen főételre vagy egy levesre, és hozzá egy pohár borra is.
A figyelmesen megnyerő, a fiatal korosztályt erősítő Fogarasi-Frank Viktória szolgál ki bennünket, és férje, Fogarasi-Frank János hozza a remek borokat, beszél is róluk kellő szakértelemmel, odaadással. Puha borjúfejjel kezdünk, marinált zöldségek, spárga, bébitök társulnak hozzá. A másik menü előétele a lazacpisztráng, a szezonalitás jegyében szintén dukál mellé spárga, és igencsak jól passzol hozzá a kaviár. Ádám egyik kedvenc alapanyagához, a lágy kacsamájhoz alma és sárga cékla társul, merthogy a színekkel is roppant módon szeret játszani. A fölöttébb ízes töltött káposzta mangalicából készül, a különféle erdei gombákat burgonyával, turbulyával adják. A marhapörkölt vajpuha, de kissé túl zsírosnak találjuk, és nem érezzük hozzá elég köretnek az uborkát, a kenyeret, amit már amúgy is ettünk kacsazsírral. A mangalica egészen pazar, káposztával, lestyánnal közösködik. Meg persze még több mindennel, de hát nem lehet valamennyi összetevőt leírni. A zöldalma, uborka, bársonyvirág összetevőjű hűsítő mindkét menüben előzékenyen segít az emésztésben. Mind a túrós, mind a citromos desszert méltó befejezése az ételsornak.
A St. Andrea Restaurant formálódik, alakul, de már magabiztosan és megérdemelten ott van a magyar gasztronómiai élbolyban.
St. Andrea Restaurant
V., Bajcsy-Zsilinszky út 78.
Guide idei díjátadó gáláján új elismerést is átadtak, és legelőször ő lett Az Év Szervizembere. Az indoklás szerint „híresen szívélyes és gondos jelenlétével egy egészen kiváló budapesti éttermet tesz még színvonalasabbá, az ottani étkezést pedig még emlékezetesebb élménnyé”. És hát aki ismeri őt, az tudja, vérbeli házigazda, a bejáratnál is fogadja a vendégeket, egyik asztaltól a másikig cikázik, mindenütt van néhány kedves szava, humorért pedig végképp nem megy a szomszédba. No persze borért sem, mert mutatós flaskákkal is szeret a helyiségben nyargalászni. Persze az étterem elnevezésének megfelelően naná, hogy középpontban vannak a St. Andrea borok, Lőrincz György kívánatos, jókedvet fokozó nedűi.
[kep3]
Vagányság volt a Nyugati pályaudvar környékén minőségi éttermet nyitni. Kicsit olyan, mint amikor Rosenstein Tibor tette ezt a Keleti környéki „dzsumbujosban”. Azóta is áll a vendéglője a vártán, ott van az ország legjobbjai között. És röpke idő alatt a St. Andrea is felküzdötte magát oda. Igaz, hogy azért az Eiffel Palace irodaházban nyílhatott meg, ami meglehetősen szép és elegáns épület, ha már a környék nem az. Az étterem maga pedig a bisztró és a fine dining közti létállapotot képviseli. A séf úr kedveli a tisztes adagokat, szeret játszani a textúrákkal. Akár olcsó és drága nyersanyagokat is társít. A nyitás óta szembetűnő változás, hogy az ételek kisebb százaléka nemzetközi, több a magyaros ízvilágú, a hagyományokra építő fogás, ezek azonban jelentősen megújítottak, nagy fantáziával újragondoltak és meglehetősen tetszetős külalakot elnyerők. Azt mondja Ádám, el kellett telnie bizonyos időnek, mire kikísérletezték, hogy itt leginkább erre van igény.
A helyiség lényegében nem változott, világos, nyüzsgéssel, életörömmel teli, középen hatalmas bárpulttal, fölötte nagy fekete táblával, amin az üzleti ebédmenü aktuális kínálata olvasható. És megadják a módját a bor fétisének is, jókora vitrinben hordó meg sok-sok tetszetős palack. Lezserül elegáns helyről van szó, ahol minden a teremben, így a tányérok is gondosan formatervezettek. Egy-két hitvallásnak is felfogható felirat olvasható a falakon. Például, hogy „Törekszünk a jónak gyakorlására”. Vagy az, hogy „A bor az isteni szeretet megnyilvánulása”.
Nyitás óta szellemes üdvözlési forma, hogy kavicsokkal teli faládikát tesznek elénk. Közöttük van néhány nem valódi, hanem ehető is, ezeket meg kell találni, és utána be lehet kebelezni. De igencsak jólesik bemelegítésként, a finom kenyérrel, a sózott kacsazsír sült almával, snidlinggel. Már a bevezető falatka is elég összetett: tehénsajt, metélőhagyma, paprikachips, kolbászpor és marinált harcsa rafinált elegyítése.
Két hatfogásos menüt, az úgynevezett tradicionális innovációsat és a greatest hits menüt esszük végig, cserélgetve a tányérjainkat, így meglehetősen szép mustrát kapunk a kínálatból. Egyenként 19 ezer forintba kerülnek, borsorral együtt 34 ezerbe. Érdekesség, hogy mindez alkoholmentes italsorral is kérhető, 23 ezerért. És létezik 6 fogásos vegán menüsor is. De semmi nem kötelező, be lehet térni egyetlen főételre vagy egy levesre, és hozzá egy pohár borra is.A figyelmesen megnyerő, a fiatal korosztályt erősítő Fogarasi-Frank Viktória szolgál ki bennünket, és férje, Fogarasi-Frank János hozza a remek borokat, beszél is róluk kellő szakértelemmel, odaadással. Puha borjúfejjel kezdünk, marinált zöldségek, spárga, bébitök társulnak hozzá. A másik menü előétele a lazacpisztráng, a szezonalitás jegyében szintén dukál mellé spárga, és igencsak jól passzol hozzá a kaviár. Ádám egyik kedvenc alapanyagához, a lágy kacsamájhoz alma és sárga cékla társul, merthogy a színekkel is roppant módon szeret játszani. A fölöttébb ízes töltött káposzta mangalicából készül, a különféle erdei gombákat burgonyával, turbulyával adják. A marhapörkölt vajpuha, de kissé túl zsírosnak találjuk, és nem érezzük hozzá elég köretnek az uborkát, a kenyeret, amit már amúgy is ettünk kacsazsírral. A mangalica egészen pazar, káposztával, lestyánnal közösködik. Meg persze még több mindennel, de hát nem lehet valamennyi összetevőt leírni. A zöldalma, uborka, bársonyvirág összetevőjű hűsítő mindkét menüben előzékenyen segít az emésztésben. Mind a túrós, mind a citromos desszert méltó befejezése az ételsornak.
A St. Andrea Restaurant formálódik, alakul, de már magabiztosan és megérdemelten ott van a magyar gasztronómiai élbolyban.
St. Andrea Restaurant
V., Bajcsy-Zsilinszky út 78.