2019. július 16. / Dercsényi Dávid
Mit szólna a kedves olvasó, ha első nap a számára teljesen ismeretlen főiskolán mindenki régi barátként fogadná? Ráadásul másik néven szólítaná? Ez történt Robert Shafrannal, aki átesvén
ezen a roppant furcsa élményen, nemsokára egy még nehezebben emészthető dologgal kell megbirkózzon: bár addig abban a tudatban élt, hogy egy lánytestvére van, valójában van két ikertestvére.
Aki azt gondolja, hogy most csúnyán elspoilereztük ezt a dokumentumfilmet, megnyugodhat, ez csak az expozíció, alaphelyzet, innen csak még hihetetlenebb fordulatok követik egymást Tim Wardle eddig is sok díjat (a Sundance Filmfesztiváltól Haifáig) elnyerő alkotásában, és nem kétséges, hogy a diadalmenet folytatódik.
Mert van elspoilerezni való számos, ugyanis nem egy klasszikus dokumentumfilmet látunk búgó narrátori hanggal és beszélő fejekkel, hanem egy fordulatokban gazdag, izgalmas alkotást. Egy hármas iker történetét, amely 1980-ban kezdődött, és Amerikában akkor nagy médiaszenzáció volt. De valójában jóval korábban kezdődik egy másik, rejtett történet, amiben már nem három bohókás fiú vidám egymásra találása a kérdés, hanem a náci gondolkodás furcsa megjelenése, az öröklés és a tanult viselkedésminták viszonya egészen odáig, hogy kinek mit jelent egy család, vagy hogy kire hogy hat a családja.
A végkövetkeztetések vagy helyesebben bizonyos sejtések mind személyi, pszichológiai, etikai vagy politikai szinten roppant izgalmasak, még ha nem is minden megállapítás totális újdonság. De Wardle szerencsés és jó alkotó, mert szinte minden érintettet meg tudott szólaltatni, és ők általában elég részletesen és jól mondják a történteket ahhoz, hogy magával ragadóak legyenek. Ahol nem, ott a rendező bevet más eszközöket: rekonstruál bizonyos jeleneteket, kisebb-nagyobb trükkökkel él, és persze felhasználja a rendelkezésére álló archív felvételeket. Mindezt úgy, hogy érezhetően át tudja fogni a nagy anyagot, el tudja rendezni, dramaturgiailag is a legapróbb dolgokra is oda tud figyelni, igazi gondos dokumentumfilmes módjára. Mindezt úgy, hogy a 40 éves, Londonban élő, saját bevallása szerint aludni imádó alkotónak ez a harmadik egész estés dokumentumfilmje.
A drámai ívek mellett gondolkodni is van idő, és ebben az is segít, hogy igazából nincs teljesen lekerekítve a történet. Sok szál persze el lesz varrva a film végére, de ahogy az minden igazán okos dokumentumfilmre igaz, pár kérdést az embernek magában (vagy mással) kell a végefőcím után elrendeznie.
Három egyforma idegen (12)
(Three Identical Strangers)
Angol-amerikai, feliratos dokumentumfilm
Rendező: Tim Wardle
Főszereplők: Edward Galland, David Kellman, Robert Shafran
97 perc
Forgalmazó: Mozinet
Már a mozikban
ezen a roppant furcsa élményen, nemsokára egy még nehezebben emészthető dologgal kell megbirkózzon: bár addig abban a tudatban élt, hogy egy lánytestvére van, valójában van két ikertestvére. Aki azt gondolja, hogy most csúnyán elspoilereztük ezt a dokumentumfilmet, megnyugodhat, ez csak az expozíció, alaphelyzet, innen csak még hihetetlenebb fordulatok követik egymást Tim Wardle eddig is sok díjat (a Sundance Filmfesztiváltól Haifáig) elnyerő alkotásában, és nem kétséges, hogy a diadalmenet folytatódik.
Mert van elspoilerezni való számos, ugyanis nem egy klasszikus dokumentumfilmet látunk búgó narrátori hanggal és beszélő fejekkel, hanem egy fordulatokban gazdag, izgalmas alkotást. Egy hármas iker történetét, amely 1980-ban kezdődött, és Amerikában akkor nagy médiaszenzáció volt. De valójában jóval korábban kezdődik egy másik, rejtett történet, amiben már nem három bohókás fiú vidám egymásra találása a kérdés, hanem a náci gondolkodás furcsa megjelenése, az öröklés és a tanult viselkedésminták viszonya egészen odáig, hogy kinek mit jelent egy család, vagy hogy kire hogy hat a családja.
A végkövetkeztetések vagy helyesebben bizonyos sejtések mind személyi, pszichológiai, etikai vagy politikai szinten roppant izgalmasak, még ha nem is minden megállapítás totális újdonság. De Wardle szerencsés és jó alkotó, mert szinte minden érintettet meg tudott szólaltatni, és ők általában elég részletesen és jól mondják a történteket ahhoz, hogy magával ragadóak legyenek. Ahol nem, ott a rendező bevet más eszközöket: rekonstruál bizonyos jeleneteket, kisebb-nagyobb trükkökkel él, és persze felhasználja a rendelkezésére álló archív felvételeket. Mindezt úgy, hogy érezhetően át tudja fogni a nagy anyagot, el tudja rendezni, dramaturgiailag is a legapróbb dolgokra is oda tud figyelni, igazi gondos dokumentumfilmes módjára. Mindezt úgy, hogy a 40 éves, Londonban élő, saját bevallása szerint aludni imádó alkotónak ez a harmadik egész estés dokumentumfilmje.
A drámai ívek mellett gondolkodni is van idő, és ebben az is segít, hogy igazából nincs teljesen lekerekítve a történet. Sok szál persze el lesz varrva a film végére, de ahogy az minden igazán okos dokumentumfilmre igaz, pár kérdést az embernek magában (vagy mással) kell a végefőcím után elrendeznie.
Három egyforma idegen (12)
(Three Identical Strangers)
Angol-amerikai, feliratos dokumentumfilm
Rendező: Tim Wardle
Főszereplők: Edward Galland, David Kellman, Robert Shafran
97 perc
Forgalmazó: Mozinet
Már a mozikban