2019. július 24. / Bóta Gábor
Felújítják a debreceni Csokonai Színházat, és befejezik a Latinovits Színházat, mondja Gemza Péter, aki 2008-tól a teátrum tagja, 2013-tól művészeti vezetője, 2018-tól pedig az igazgatója. Érdekesség, hogy az átmeneti időszakban a Nagyerdei Stadion belső tereiben fognak játszani.
Tavaly vetted át a színház igazgatását, előtte pedig művészeti vezető voltál. Ez azt jelenti, hogy egy az egyben ugyanazt folytatod, amit elődöd, Ráckevei Anna csinált, vagy azért más elképzeléseid is vannak?
G. P.: Művészeti koncepció szempontjából folytatom azt, amit Annával elkezdtünk: a Csokonai továbbra is egy szilárd hagyományokon álló, de kíváncsi színház. Az igazgatóságom középpontjában a két felújítás előkészítése, illetve a rekonstrukció alatti időszak menedzselése áll. Ezen kívül hozzákezdtem a közönséggel való kommunikációnk átszervezéséhez: megújítjuk a hírlevél-rendszerünket, hűségprogramot dolgozunk ki, ezzel is növelve a törzsközönségünket, illetve nyitunk az újabb generációk felé.
Azt tudtam, hogy tatarozni fogják a Csokonai Színházat. De mi a másik felújítás, amiről beszéltél?
G. P.: Igen, az egyik a Csokonai Színház, amely teljes körű rekonstrukciót kap. A cél az, hogy az épület hagyományos erényeit, például a kivételesen jó akusztikáját megtartsuk, de közben eleget tegyünk a 21. század elvárásainak is. A másik pedig az az épület, ami Latinovits Színházként tartunk számon.
Vagyis arról a színházról van szó, amit a bevásárlóközpontban kezdtek el építeni, ha jól tudom, belefektettek vagy hárommilliárd forintot, még Vidnyánszky Attila debreceni igazgatása alatt kellett volna elkészülnie, de félbehagyták? Ezt most befejezik?
G. P.: Igen, ezt most befejezzük.
Na végre, ennek nagyon örülök. Minek köszönhető ez?
G. P.: A román-magyar határon átnyúló projekt részeként fejezzük be.
Lesz például benne egy határon túli magyar színházi bázis?
G. P.: A határon átnyúló kulturális együttműködés központjává válik ez a hely.
Ezért a románok is beszálltak pénzzel?
G. P.: Európai uniós pénzről van szó, ami kifejezetten a határon átnyúló együttműködések ösztönzésére és támogatására szolgál.
Ha jól emlékszem, eredetileg arról volt szó, hogy amikor a Latinovits Színház elkészül, akkor kezdik a Csokonai felújítását. Ti abban már tudtok játszani?
G. P.: Azért lesz egy „átfedős” időszak, amikor más helyszíneken is fogunk játszani. Szerencsére a Nagyerdei Stadionnak vannak olyan belső terei, amelyek nagyon alkalmasak arra, hogy ezekben – apró átalakításokkal – az átmeneti időszakban színházi előadásokat is tartsunk. 2020 elején indul el ugyanis mind a Csokonai, mind a Latinovits Színház felújítása. A Latinovitsban sokkal kevesebb munkát kell elvégezni, az a tervek szerint kész lesz 2021 tavaszára, a Csokonai pedig egy évvel később.
Tehát lesz egy olyan időszak is, amikor még zajlik a felújítás a régi épületben, de már játszhattok a Latinovitsban.
G. P.: Így van, és ez egy meghatározó pillanat lesz a társulat életében, hiszen kevés társulat mondhatja el ma Magyarországon, hogy egy vadonatúj színházi teret vehet birtokba.
Emlékeim szerint arról volt szó, hogy a Latinovits Színházban lesz egy nagy- és egy kamaraterem, és az oktatásnak is helyszínévé válik, hiszen akkor még úgy volt, hogy felsőfokú színészképzés is lesz Debrecenben. Most mindez megvalósul?
G. P.: Inkább posztgraduális képzések lesznek, már végzett táncosok, énekesek, színészek továbbképzésével foglalkozunk majd. Kiemelten fontos lesz a táncosok posztgraduális képzése. Emellett a Debreceni Egyetem különféle képzéseivel, például a Zeneművészeti Karral is szeretnénk együttműködni.
Hány nézőt fogadhatnak be a termek?
G. P.: Egy 350 férőhelyes kamara- és egy 120-150 férőhelyes stúdióterem lesz.
A stadionban tudtok operát, nagyoperettet is játszani?
G. P.: Igen, a bemutatók egy részét már eleve úgy terveztük, hogy a produkciókat ezeken a helyszíneken játsszuk.
Tehát lehet akkora a színpad, mint a Csokonai Színházban?
G. P.: Mondjuk azt, hogy közel akkora tud lenni a színpad.
Milyen az akusztika?
G. P.: Ez számomra is nagy kérdés volt, így felméréseket csináltattam. Nyilván hangterelőket, vásznakat, különböző függönyöket kell használnunk ahhoz, hogy megfelelő legyen az akusztika.
Olyan vagányságra nem gondoltatok, hogy ha már ott vagytok, akkor a focipályán is előadjatok például egy rockoperát?
G. P.: Ezt már sokan, sok helyen csinálták. Amit majd mi csinálunk, azt, hogy a stadion olyan tereit töltjük meg kultúrával, amelyekben eddig ilyen profil nem volt, jóval izgalmasabbnak tartom. Ha bevezetünk kulturális szempontból egy ilyen helyet, és tudunk ott színházat csinálni, ami ráadásul szinte az egyetemen van, az mindenképpen nagy lehetőség.
Az elmúlt szezont európai évadnak tituláltátok, hiszen magyar írók művei mellett svéd, francia, lengyel, brit, ukrán, svájci szerzők alkotásait mutattátok be. Most milyen évad jön?
G. P.: Úgy döntöttem, hogy az új évad kommunikációja ne a bemutatandó darabokról szóljon, hanem a társulatról. Fontos, hogy a nézők számára egyértelmű legyen: akár a Csokonai Színház nagyszínpadán, akár a stadionban látnak bennünket, mi ugyanazt a minőséget képviseljük.
Mik lesznek a legfontosabb bemutatók?
G. P.: Lesz például a Don Quijote prózai és A Pál utcai fiúk zenés változata. Bemutatjuk Az öreg hölgy látogatását, a Toscát és a Csárdáskirálynőt, Pass Andrea pedig direkt a társulatra ír egy darabot Imágó címmel. Haladunk tovább azon az úton, amit elkezdtünk. Az talán még újdonság lesz, hogy egyre intenzívebben fogunk tánccal foglalkozni.
Tavaly vetted át a színház igazgatását, előtte pedig művészeti vezető voltál. Ez azt jelenti, hogy egy az egyben ugyanazt folytatod, amit elődöd, Ráckevei Anna csinált, vagy azért más elképzeléseid is vannak?
G. P.: Művészeti koncepció szempontjából folytatom azt, amit Annával elkezdtünk: a Csokonai továbbra is egy szilárd hagyományokon álló, de kíváncsi színház. Az igazgatóságom középpontjában a két felújítás előkészítése, illetve a rekonstrukció alatti időszak menedzselése áll. Ezen kívül hozzákezdtem a közönséggel való kommunikációnk átszervezéséhez: megújítjuk a hírlevél-rendszerünket, hűségprogramot dolgozunk ki, ezzel is növelve a törzsközönségünket, illetve nyitunk az újabb generációk felé.Azt tudtam, hogy tatarozni fogják a Csokonai Színházat. De mi a másik felújítás, amiről beszéltél?
G. P.: Igen, az egyik a Csokonai Színház, amely teljes körű rekonstrukciót kap. A cél az, hogy az épület hagyományos erényeit, például a kivételesen jó akusztikáját megtartsuk, de közben eleget tegyünk a 21. század elvárásainak is. A másik pedig az az épület, ami Latinovits Színházként tartunk számon.
Vagyis arról a színházról van szó, amit a bevásárlóközpontban kezdtek el építeni, ha jól tudom, belefektettek vagy hárommilliárd forintot, még Vidnyánszky Attila debreceni igazgatása alatt kellett volna elkészülnie, de félbehagyták? Ezt most befejezik?
G. P.: Igen, ezt most befejezzük.
Na végre, ennek nagyon örülök. Minek köszönhető ez?
G. P.: A román-magyar határon átnyúló projekt részeként fejezzük be.
Lesz például benne egy határon túli magyar színházi bázis?
G. P.: A határon átnyúló kulturális együttműködés központjává válik ez a hely.
Ezért a románok is beszálltak pénzzel?
G. P.: Európai uniós pénzről van szó, ami kifejezetten a határon átnyúló együttműködések ösztönzésére és támogatására szolgál.
Ha jól emlékszem, eredetileg arról volt szó, hogy amikor a Latinovits Színház elkészül, akkor kezdik a Csokonai felújítását. Ti abban már tudtok játszani?
G. P.: Azért lesz egy „átfedős” időszak, amikor más helyszíneken is fogunk játszani. Szerencsére a Nagyerdei Stadionnak vannak olyan belső terei, amelyek nagyon alkalmasak arra, hogy ezekben – apró átalakításokkal – az átmeneti időszakban színházi előadásokat is tartsunk. 2020 elején indul el ugyanis mind a Csokonai, mind a Latinovits Színház felújítása. A Latinovitsban sokkal kevesebb munkát kell elvégezni, az a tervek szerint kész lesz 2021 tavaszára, a Csokonai pedig egy évvel később.
Tehát lesz egy olyan időszak is, amikor még zajlik a felújítás a régi épületben, de már játszhattok a Latinovitsban.
G. P.: Így van, és ez egy meghatározó pillanat lesz a társulat életében, hiszen kevés társulat mondhatja el ma Magyarországon, hogy egy vadonatúj színházi teret vehet birtokba.
Emlékeim szerint arról volt szó, hogy a Latinovits Színházban lesz egy nagy- és egy kamaraterem, és az oktatásnak is helyszínévé válik, hiszen akkor még úgy volt, hogy felsőfokú színészképzés is lesz Debrecenben. Most mindez megvalósul?
G. P.: Inkább posztgraduális képzések lesznek, már végzett táncosok, énekesek, színészek továbbképzésével foglalkozunk majd. Kiemelten fontos lesz a táncosok posztgraduális képzése. Emellett a Debreceni Egyetem különféle képzéseivel, például a Zeneművészeti Karral is szeretnénk együttműködni.
Hány nézőt fogadhatnak be a termek?
G. P.: Egy 350 férőhelyes kamara- és egy 120-150 férőhelyes stúdióterem lesz.
A stadionban tudtok operát, nagyoperettet is játszani?
G. P.: Igen, a bemutatók egy részét már eleve úgy terveztük, hogy a produkciókat ezeken a helyszíneken játsszuk.
Tehát lehet akkora a színpad, mint a Csokonai Színházban?
G. P.: Mondjuk azt, hogy közel akkora tud lenni a színpad.
Milyen az akusztika?
G. P.: Ez számomra is nagy kérdés volt, így felméréseket csináltattam. Nyilván hangterelőket, vásznakat, különböző függönyöket kell használnunk ahhoz, hogy megfelelő legyen az akusztika.
Olyan vagányságra nem gondoltatok, hogy ha már ott vagytok, akkor a focipályán is előadjatok például egy rockoperát?
G. P.: Ezt már sokan, sok helyen csinálták. Amit majd mi csinálunk, azt, hogy a stadion olyan tereit töltjük meg kultúrával, amelyekben eddig ilyen profil nem volt, jóval izgalmasabbnak tartom. Ha bevezetünk kulturális szempontból egy ilyen helyet, és tudunk ott színházat csinálni, ami ráadásul szinte az egyetemen van, az mindenképpen nagy lehetőség.
Az elmúlt szezont európai évadnak tituláltátok, hiszen magyar írók művei mellett svéd, francia, lengyel, brit, ukrán, svájci szerzők alkotásait mutattátok be. Most milyen évad jön?
G. P.: Úgy döntöttem, hogy az új évad kommunikációja ne a bemutatandó darabokról szóljon, hanem a társulatról. Fontos, hogy a nézők számára egyértelmű legyen: akár a Csokonai Színház nagyszínpadán, akár a stadionban látnak bennünket, mi ugyanazt a minőséget képviseljük.
Mik lesznek a legfontosabb bemutatók?
G. P.: Lesz például a Don Quijote prózai és A Pál utcai fiúk zenés változata. Bemutatjuk Az öreg hölgy látogatását, a Toscát és a Csárdáskirálynőt, Pass Andrea pedig direkt a társulatra ír egy darabot Imágó címmel. Haladunk tovább azon az úton, amit elkezdtünk. Az talán még újdonság lesz, hogy egyre intenzívebben fogunk tánccal foglalkozni.