2019. július 24. /
A tavalyi sikerre való tekintettel az idén újra látható lesz június 29-én és 30-án a Budapesti Nyári Fesztivál programjában Ivan Menchell – Don Black – Frank Wildhorn Bonnie és Clyde című musicalje. Az alkotói és az előadói gárda nem változik, csak a helyszín: az előadás a Városmajori Szabadtéri Színpadról a Margitszigetre költözik.
A Szabad Tér Színház szervezésében tavaly nyáron négy alkalommal is színpadra vitték a Bonnie és Clyde című musicalt a Városmajorban. A Harangi Mária által rendezett alkotást – amelynek fordítói Hubay Gergely és Egressy Zoltán voltak – az idén újra műsorra tűzik, immár a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, két alkalommal is. Az előadások szereposztása nem változik a tavalyihoz képest: a Színház- és Filmművészeti Egyetem Novák Eszter–Selmeczi György–Ascher Tamás-féle zenés osztályának hallgatói mellett a Kaposvári Egyetem és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium diákjai is színpadra lépnek.
A darab rendezője, Harangi Mária már alig várja, hogy újra megkezdődjenek a próbák a csapattal. Úgy gondolja: nagyon jó dolog, „ha sokszor lehet játszani valamit, amiben az ember ilyen nagy örömmel vesz részt”.
Az említett csapat nagyon fiatal. Huszonévesek játsszák Bonnie-t és Clyde-ot, nagyjából ennyi idős volt a korabeli események idején a gengszterpáros is. „Szerintem rendkívül hiteles az a fajta alázat és tűz, amivel ezek a fiatal színészek magukat adják, adták a történethez. Van benne valami egészen megrendítő, ahogyan átélik a történetet a maguk huszonegy-két évével. Szerintem nagyon frissé teszi a történet megközelítését, ez mindenképpen egyedi” – mondja a rendező.
Harangi Mária azért is élvezi a munkát a pályájuk elején járó egyetemista színészekkel, mert olyan iskolából jönnek, „ahol gondolkodni tanítják a színészeket, arra buzdítják őket, hogy mindig találják meg a saját helyüket a produkcióban, találják meg a válaszaikat a saját miértjeikre – és hogy nem kell feltétlenül mindent úgy végrehajtani, ahogy a rendező diktálja”.
Jó szellemű, jól vitatkozó, de készséges és dolgozni szerető színészgárdáról van szó, ami „jót tesz az alkotói, létrehozói oldalnak is. Ez a fajta hozzáállás sajnos ki tud veszni a színészekből a pályájuk során, úgyhogy én azt kívánom nekik, hogy mindig maradjanak ilyenek, amilyenek most!” – vallja a rendező.
A csapat a fellépést megelőző két hétben találkozik újra, a feladat a tavalyi előadások alapos és intenzív felelevenítése lesz. A rendező hisz abban, hogy egy-egy darab, ha hosszabb ideig nem játsszák, a színészekben tovább érlelődik – erre számít most is, és mint mondja, nagyon kíváncsian várja, mi változott az előadó színművészetis gárdában a darabbal kapcsolatban az elmúlt hónapokban.
A történet hiába 80 éves és hiába ért már meg számtalan feldolgozást, a rendező szerint ma is aktuális, mert olyan érzéseket feszeget, olyan vágyakat mozgat
meg, amelyek sokunkban ott vannak. Függetlenül attól, hogy Bonnie és Clyde esetében egy meglehetősen „extrém” párosról van szó, az indítékaik és vágyaik sokakban munkálnak – az más kérdés, hogy az átlagember mégsem lép a gyilkos ösvényre. A gengszterpáros – mondja a rendező – minden mindegy alapon lépett túl mindenen, és mondta ki egyszer csak, „hogy már a halál se riaszt vissza”. Ez az üzenet folyamatosan aktuális, minden korban megmozgatja az embereket.
A gengszterromantika „csúcsdarabja”, Bonnie és Clyde története valóságos eseményeken alapul. A cselekmény nem bonyolult, de annál megindítóbb: a rendkívül intenzív érzelmi szál mellett időnként előtérbe kerülnek a történet árnyoldalai is; az, hogy valójában egy rablógyilkos-páros történetét, küzdelmét láthatjuk. A tragikus sorsú szerelmespár a pénz és a boldogság hajszolása közben bűnös útra lép, üzleteket, bankokat rabol ki, és ha „úgy alakul”, habozás nélkül gyilkol is.
Bonnie és Clyde a valóságban végül halálos csapdába esett, egy elhagyatott útszakaszon rendőri golyózápor zúdult autójukra és rájuk. Legendájuk azonnal megszületett, írtak róluk zenét és könyvet, Hollywood is többször feldolgozta a témát.
A Szabad Tér Színház szervezésében tavaly nyáron négy alkalommal is színpadra vitték a Bonnie és Clyde című musicalt a Városmajorban. A Harangi Mária által rendezett alkotást – amelynek fordítói Hubay Gergely és Egressy Zoltán voltak – az idén újra műsorra tűzik, immár a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, két alkalommal is. Az előadások szereposztása nem változik a tavalyihoz képest: a Színház- és Filmművészeti Egyetem Novák Eszter–Selmeczi György–Ascher Tamás-féle zenés osztályának hallgatói mellett a Kaposvári Egyetem és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium diákjai is színpadra lépnek.
A darab rendezője, Harangi Mária már alig várja, hogy újra megkezdődjenek a próbák a csapattal. Úgy gondolja: nagyon jó dolog, „ha sokszor lehet játszani valamit, amiben az ember ilyen nagy örömmel vesz részt”.
Az említett csapat nagyon fiatal. Huszonévesek játsszák Bonnie-t és Clyde-ot, nagyjából ennyi idős volt a korabeli események idején a gengszterpáros is. „Szerintem rendkívül hiteles az a fajta alázat és tűz, amivel ezek a fiatal színészek magukat adják, adták a történethez. Van benne valami egészen megrendítő, ahogyan átélik a történetet a maguk huszonegy-két évével. Szerintem nagyon frissé teszi a történet megközelítését, ez mindenképpen egyedi” – mondja a rendező.
Harangi Mária azért is élvezi a munkát a pályájuk elején járó egyetemista színészekkel, mert olyan iskolából jönnek, „ahol gondolkodni tanítják a színészeket, arra buzdítják őket, hogy mindig találják meg a saját helyüket a produkcióban, találják meg a válaszaikat a saját miértjeikre – és hogy nem kell feltétlenül mindent úgy végrehajtani, ahogy a rendező diktálja”.
Jó szellemű, jól vitatkozó, de készséges és dolgozni szerető színészgárdáról van szó, ami „jót tesz az alkotói, létrehozói oldalnak is. Ez a fajta hozzáállás sajnos ki tud veszni a színészekből a pályájuk során, úgyhogy én azt kívánom nekik, hogy mindig maradjanak ilyenek, amilyenek most!” – vallja a rendező.
A csapat a fellépést megelőző két hétben találkozik újra, a feladat a tavalyi előadások alapos és intenzív felelevenítése lesz. A rendező hisz abban, hogy egy-egy darab, ha hosszabb ideig nem játsszák, a színészekben tovább érlelődik – erre számít most is, és mint mondja, nagyon kíváncsian várja, mi változott az előadó színművészetis gárdában a darabbal kapcsolatban az elmúlt hónapokban.
A történet hiába 80 éves és hiába ért már meg számtalan feldolgozást, a rendező szerint ma is aktuális, mert olyan érzéseket feszeget, olyan vágyakat mozgat
meg, amelyek sokunkban ott vannak. Függetlenül attól, hogy Bonnie és Clyde esetében egy meglehetősen „extrém” párosról van szó, az indítékaik és vágyaik sokakban munkálnak – az más kérdés, hogy az átlagember mégsem lép a gyilkos ösvényre. A gengszterpáros – mondja a rendező – minden mindegy alapon lépett túl mindenen, és mondta ki egyszer csak, „hogy már a halál se riaszt vissza”. Ez az üzenet folyamatosan aktuális, minden korban megmozgatja az embereket.A gengszterromantika „csúcsdarabja”, Bonnie és Clyde története valóságos eseményeken alapul. A cselekmény nem bonyolult, de annál megindítóbb: a rendkívül intenzív érzelmi szál mellett időnként előtérbe kerülnek a történet árnyoldalai is; az, hogy valójában egy rablógyilkos-páros történetét, küzdelmét láthatjuk. A tragikus sorsú szerelmespár a pénz és a boldogság hajszolása közben bűnös útra lép, üzleteket, bankokat rabol ki, és ha „úgy alakul”, habozás nélkül gyilkol is.
Bonnie és Clyde a valóságban végül halálos csapdába esett, egy elhagyatott útszakaszon rendőri golyózápor zúdult autójukra és rájuk. Legendájuk azonnal megszületett, írtak róluk zenét és könyvet, Hollywood is többször feldolgozta a témát.