2019. augusztus 13. / Szekáry Zsuzsanna
Különleges kiállítással ünnepli a Fővárosi Nagycirkusz 130 éves fennállását, amely által a látogatók betekintést nyerhetnek a magyar cirkuszművészet és az intézmény gazdag múltjába és
jelenébe. Ennek kapcsán kérdeztük a kiállítás kurátorát, Szonday Szandra cirkuszkutatót.
Mi a Nincs mááásik! – 130 éves a Fővárosi Nagycirkusz című kiállítás koncepciója?
Sz. Sz.: A kiállítás középpontjában egy nagy fal áll, amely négy részre tagolódik, amelyeken a fotók és leírások mellett négy képernyőn archív filmfelvételek láthatók. Az első falat a cirkusz régi épületének szenteltük, az 1889-es megnyitásától egészen a lebontásáig gyűjtöttünk össze képeket, történeteket. Az egyik fal Eötvös Gábor zenebohóc előtt tiszteleg, valamint emléket állítunk az épület más híres, közkedvelt bohócainak. Egy másik falon az intézmény 1971-ben átadott épületének történetét mutatjuk be, amelyhez szorosan kapcsolódik a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál elindítása. A nívós fesztivál Kristóf Istvánnak, az akkori igazgatónak köszönhető. 1996-ban tartották meg először, és azóta is kétévente megrendezésre kerül, miközben beírta magát a világ nagy cirkuszfesztiváljai közé. Az utolsó falon a Baross Imre Artistaképző Intézet közel hetvenéves története elevenedik meg. A tablókon rengeteg archív fotó és plakát látható a hozzájuk kapcsolódó ismertetőszövegekkel. Urbán Ádám fotóinak köszönhetően a látogatók nemcsak a zárt kulisszák mögé, de az artisták mindennapjaiba is betekintést nyerhetnek.
Honnan származnak a kiállítási anyagok?
Sz. Sz.: Az anyagokat több forrásból gyűjtöttük össze Joó Emesével, a Fővárosi Nagycirkusz muzeológusával és a kiállítás rendezőjével. A kiállítás gerincét Gervai Imre artistaművész hagyatéka adja. Ezenkívül felhívással éltünk az artistaművészek és a közönség felé, hogy osszák meg velünk a személyes emlékeiket, történeteiket. Az artisták különböző rekviziteket, kosztümöket, tárgyi emlékeket hoztak. A közönség részéről azt kértük, hogy hozzák el, ami számukra a cirkuszt szimbolizálja, aminek köszönhetően érdekes történetekhez és emlékekhez jutottunk. A tárlat részét képezik még a különböző múzeumoktól és magángyűjteményektől kapott anyagok. A kiállítást folyamatosan szeretnék fejleszteni és bővíteni, ezért szívesen veszünk további tárgyi felajánlásokat. A különböző vitrinekben például a világot megjárt zsonglőreszközöket, szobrokat, a felkészüléshez használt eszközöket, a Richter család tulajdonában lévő elefántfogat és az állat által viselt fejdíszt vagy a leghíresebb víziló agyarát tekinthetik meg a látogatók. A ruhatár melletti installációkon híres artistaművészeink világot látott kosztümjeit állítottuk ki.
Miért fontos megismertetni az embereket a magyar cirkuszművészet történetével?
Sz. Sz.: Úgy gondolom, hogy a legtöbb emberben egy zárt kép él a cirkuszról, ami leginkább a filmekből nyert tudásukon alapszik, ezért nem is tartják egyenértékűnek a többi művészeti ággal. A kiállítás egyik fontos szerepe, hogy megmutassa ennek a művészeti ágnak a nagyszerű teljesítményeit, sokszínűségét, hogy bebizonyítsa, szerves része a magyar kultúrának, és milyen sok összefonódása van más művészeti ágakkal, mint például a színházzal, az irodalommal, a képzőművészettel, az operettel vagy a táncművészettel. Hatalmas emberi teljesítmények és fantasztikus életutak állnak a cirkusz mögött, amelyek mindannyiunk számára példaértékkel bírnak. A cirkuszkultúrának nagy hagyománya van Budapest szívében, a ligeti porondon.
Meddig látható a kiállítás és milyen korosztálynak ajánlott a megtekintése?
Sz. Sz.: 2020. június 26-ig folyamatosan nyitva tart és látogatható a cirkuszi előadások idejében: az előadás kezdési időpontja előtt egy órával kezdődően az előadás végét követő egy óráig. Az ingyenesen látogatható kiállítás a földszinti aulában, valamint az emeleten és a hozzá tartozó mindkét folyosó teljes hosszában tekinthető meg. A legkisebbektől kezdve a legidősebbekig, közérthető formában, minden látogatónak igyekszünk érdekességeket mutatni.
jelenébe. Ennek kapcsán kérdeztük a kiállítás kurátorát, Szonday Szandra cirkuszkutatót.
Mi a Nincs mááásik! – 130 éves a Fővárosi Nagycirkusz című kiállítás koncepciója?
Sz. Sz.: A kiállítás középpontjában egy nagy fal áll, amely négy részre tagolódik, amelyeken a fotók és leírások mellett négy képernyőn archív filmfelvételek láthatók. Az első falat a cirkusz régi épületének szenteltük, az 1889-es megnyitásától egészen a lebontásáig gyűjtöttünk össze képeket, történeteket. Az egyik fal Eötvös Gábor zenebohóc előtt tiszteleg, valamint emléket állítunk az épület más híres, közkedvelt bohócainak. Egy másik falon az intézmény 1971-ben átadott épületének történetét mutatjuk be, amelyhez szorosan kapcsolódik a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál elindítása. A nívós fesztivál Kristóf Istvánnak, az akkori igazgatónak köszönhető. 1996-ban tartották meg először, és azóta is kétévente megrendezésre kerül, miközben beírta magát a világ nagy cirkuszfesztiváljai közé. Az utolsó falon a Baross Imre Artistaképző Intézet közel hetvenéves története elevenedik meg. A tablókon rengeteg archív fotó és plakát látható a hozzájuk kapcsolódó ismertetőszövegekkel. Urbán Ádám fotóinak köszönhetően a látogatók nemcsak a zárt kulisszák mögé, de az artisták mindennapjaiba is betekintést nyerhetnek.
Honnan származnak a kiállítási anyagok?
Sz. Sz.: Az anyagokat több forrásból gyűjtöttük össze Joó Emesével, a Fővárosi Nagycirkusz muzeológusával és a kiállítás rendezőjével. A kiállítás gerincét Gervai Imre artistaművész hagyatéka adja. Ezenkívül felhívással éltünk az artistaművészek és a közönség felé, hogy osszák meg velünk a személyes emlékeiket, történeteiket. Az artisták különböző rekviziteket, kosztümöket, tárgyi emlékeket hoztak. A közönség részéről azt kértük, hogy hozzák el, ami számukra a cirkuszt szimbolizálja, aminek köszönhetően érdekes történetekhez és emlékekhez jutottunk. A tárlat részét képezik még a különböző múzeumoktól és magángyűjteményektől kapott anyagok. A kiállítást folyamatosan szeretnék fejleszteni és bővíteni, ezért szívesen veszünk további tárgyi felajánlásokat. A különböző vitrinekben például a világot megjárt zsonglőreszközöket, szobrokat, a felkészüléshez használt eszközöket, a Richter család tulajdonában lévő elefántfogat és az állat által viselt fejdíszt vagy a leghíresebb víziló agyarát tekinthetik meg a látogatók. A ruhatár melletti installációkon híres artistaművészeink világot látott kosztümjeit állítottuk ki.
Miért fontos megismertetni az embereket a magyar cirkuszművészet történetével?
Sz. Sz.: Úgy gondolom, hogy a legtöbb emberben egy zárt kép él a cirkuszról, ami leginkább a filmekből nyert tudásukon alapszik, ezért nem is tartják egyenértékűnek a többi művészeti ággal. A kiállítás egyik fontos szerepe, hogy megmutassa ennek a művészeti ágnak a nagyszerű teljesítményeit, sokszínűségét, hogy bebizonyítsa, szerves része a magyar kultúrának, és milyen sok összefonódása van más művészeti ágakkal, mint például a színházzal, az irodalommal, a képzőművészettel, az operettel vagy a táncművészettel. Hatalmas emberi teljesítmények és fantasztikus életutak állnak a cirkusz mögött, amelyek mindannyiunk számára példaértékkel bírnak. A cirkuszkultúrának nagy hagyománya van Budapest szívében, a ligeti porondon.
Meddig látható a kiállítás és milyen korosztálynak ajánlott a megtekintése?
Sz. Sz.: 2020. június 26-ig folyamatosan nyitva tart és látogatható a cirkuszi előadások idejében: az előadás kezdési időpontja előtt egy órával kezdődően az előadás végét követő egy óráig. Az ingyenesen látogatható kiállítás a földszinti aulában, valamint az emeleten és a hozzá tartozó mindkét folyosó teljes hosszában tekinthető meg. A legkisebbektől kezdve a legidősebbekig, közérthető formában, minden látogatónak igyekszünk érdekességeket mutatni.