Tolkien
2019. szeptember 06. / Dercsényi Dávid

Az első világháború legnagyobb húsdarálója volt a somme-i csata, egymilliónál is többen haltak meg. Ebben a húsdarálóban találja magát a láztól szenvedő brit katona, egy bizonyos J. R. R. Tolkien. Mindennel szembemegy, ami itt van, minden értékkel, amit addig megtapasztalt.
Nem mintha nem lenne lemondással és kényszerekkel teljes fiatal élete, de tehetsége, tudása és nyelvérzéke mégis viszi előre.
Dome Karukoski (Tom of Finland, A zsémbes) filmje erre a fiatal Tolkienre koncentrál, aki még nem alkotja meg döbbenetesen színes és sikeres főműveit, nem meghatározó szerzője még a fantasy iro­da­lom­nak, hanem épp a lemondások és kényszerek, hibák, felfedezések által formálódik.
Afféle fejlődésregény ez, aminek a vége, egyben Tolkien szerzői éle­té­nek eleje, az irracionális első világháború. De addigra mindaz, ami a művek veleje, már ott van, végigvonult Tolkien életén.
Az ilyen életrajzi filmeken mindig érezni valami sutaságot, mert egy olyan összetett, bonyolult életművet és szerzői univerzumot kellene megjelenítenie, aminek minimális felvillantása is elriasztaná a nézők zömét. Hiába hatalmas a Tolkien-rajongók tábora világszerte, nem lehet csak nekik filmet csinálni.
Ezért Karukoski egyrészt egy olyan cselekményt alakított ki, amely bárkivel megtörténhetne. Nyilván vannak utalások Tolkien fő érdeklődési területe, a nyelvek felé, de csak úgy, ahogy Hollywood letudja a matematikával foglalkozó filmeket: „Te megoldottad... A problémát! Ez fantasztikus!” Tolkien a maga 15 kreált nyelvével ugyanilyen részletgazdagon bontakozik ki ebben a filmben, amit a rajongók nem biztos, hogy értékelni fognak.
Amúgy meg Nicholas Hoult (sokkal jóképűbb, mint Tolkien volt) sem elég jó színész ahhoz, hogy egy átlagos Barátok közt-karakternél érdekesebbre tudja formázni Tolkient. Szerelme, Edith is mutatós, de Lily Collins azért jobb színész Houltnál. Pedig a korai éveknek is megvolt a maga izgalma, egy formabontóbb, játékosabb rendező kihozhatott volna ebből egy átlagos biopicnél többet is, de, mondjuk így, Karukoski túlságosan tisztelte filmjének tárgyát, így a biztosabbnak tűnő széles utat választotta a kanyargós ös­vénnyel szemben, ami azonban a művészetben általában a rossz döntés.

DVD
Kritika (3)
Bontonfilm