2019. október 24. / Pavlovics Ágota
Pályakezdőként Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című operájában mutatkozott be, Shemaha királynő szerepében. Hamarosan királynőként ünnepelték a világ legnagyobb operaházai, és azóta is királynő, hogy elköszönt a színpadtól.
Összetéveszthetetlen, gyönyörű hangja fülünkben cseng, és szerencsére gyakran láthatjuk őt, hiszen napjainkban is nagyon sokat dolgozik. Amikor Marton Éva, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja belép a kávézóba, egy pillanatra mintha elcsitulna a zsivaj. A világ egyik legkiemelkedőbb drámai szopránjaként számon tartott művésznővel legutóbbi kitüntetése, a John F. Kennedy Központ által neki ítélt Művészeti Aranyérem apropóján beszélgettünk.
Szeretettel gratulálok a kitüntetéséhez. Mit honorál pontosan a Kennedy Központ?
M. É.: A Kennedy Center, Amerika kulturális központja minden évben kiválaszt egy országot, és azokat a művészeket díjazza, akik pályafutásuk során a legjelentősebbek voltak, illetve inspirálják a nemzetközi művészeti életet. A kitüntetést rajtam kívül Fischer Ádám, Fischer Iván és Kurtág György kapta. Sokat dolgoztam Amerikában, a 2000-es évek elejéig a New York-i Metropolitan és a Carnegie Hall mellett énekeltem Houston, Chicago, San Francisco operaházaiban. A Kennedy Központban Turandotként mutatkoztam be, majd Richard Strauss Elektra című operájának főszereplőjeként. Úgy látszik, hogy szép emléket hagyhattam a közönség szívében. Ugyanitt felléptem a Magyarország tiszteletére rendezett Millenniumi Gálakoncerten. Most ők jöttek el, mert úgy ítélték meg egyéni teljesítményem alapján, hogy érdemes vagyok a díjra. Egyikőjük az amerikai nagykövet rezidenciáján, ahol átvettük a díjat, letérdelt elém, és azt mondta, azért jött el Amerikából, hogy még egyszer lásson. Nem énekelek már, de híre ment, hogy sokat dolgozom. Nem ülök a babérjaimon, nem a régi fellépések mámorára emlékezem. Tanítok, bizottságok tagja vagyok, énekversenyt szervezek. Mesterkurzusokat tartok, most jöttem haza Barcelonából, előtte Moszkvában voltam a Bolsojban, októberben pedig Weimarba megyek. Szeptemberben Szentpétervárra utazom, ahol a Jelena Obraztsova Énekverseny zsűrijébe hívtak meg.
Tevékenységei közül válasszuk elsőként a Nemzetközi Marton Éva Énekversenyt, ami fiatal kora ellenére máris bekerült a Nemzetközi Zenei Versenyek Szövetségébe.
M. É.: A verseny értelme – aminek a tervét 10 évig dédelgettem magamban –, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak. Sok énekverseny van a világon, de biztos, hogy a budapesti az egyik legtisztább. A világon nincs még egy olyan gyönyörű helyszín, mint a Zeneakadémia, büszke vagyok rá, hogy a Nemzetközi Marton Éva Énekversenynek otthont ad. Kiváló a verseny előkészítése is, mehetek előre bátran, mint egy vezérhajó, mert csodálatos emberek dolgoznak azon, hogy a verseny minden tekintetben hibátlan legyen. A versenyt egy az egyben követhetik az érdeklődők online is. Csak néhányat említek meg a nagyszerű csapat tagjai közül: Vigh Andrea, Torda Júlia, Schanda Beáta, Csonka András, Lakatos Gergely. Fontos tény, hogy a minisztérium minden támogatást megad a rendezéshez, amiért hatalmas köszönet illeti. Nagyszerű munkát végeznek a zongorakísérők is, akiknek főleg a verseny első 2-3 napján van rengeteg dolguk. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban a zsűri is fantasztikus. A verseny beépült a Zeneakadémia életébe, és már három alkalommal bizonyította, hogy életképes.
Melyek azok az elemei, amelyek kizárólag a Marton Éva Énekversenyre jellemzőek?
M: É.: Nagyon jó, hogy itt vagyok, nem egy másik országban, és a jelenlétemet és a nevemet adhatom. Jó érzés, hogy a versenyzőknek tudok segíteni, hogy át tudom ölelni őket. Az is egyedi eleme a versenynek, hogy minden indulónak meg kell tanulnia egy Liszt-dalt, nem nehéz választaniuk, hiszen száznál is több dalt írt Liszt. Így kapcsolom össze a feladatot és a Zeneakadémia nevét.
Közismert tény, hogy nagyon sokan jelentkeznek a világ számos pontjáról és itthonról. Hogy választják ki a versenyzőket?
M. É.: Nagy tömeg jelentkezik, a versenyzők elküldik DVD-n az anyagjaikat és mi, Kocsár Balázzsal és Kiss-B. Atillával mindhárman megnézzük azokat. Egymástól függetlenül nézzük az anyagokat, de közösen választunk. Nekem zsűrielnökként dupla szavazatom van, de még soha nem kellett élnem vele. A versenyzők teljesítményének megítélését illetően minden esetben tökéletes volt az egyetértés közöttünk.
Milyen érzés a versenyzőket követni a versenyen?
M. É.: Nagyon sok munka van benne, persze hogy drukkol az ember, hogy sikerüljön nekik. Idegesség nincs bennem, hiszen tudom, hogy megtettem mindent azért, hogy odakerüljenek. A jó hangon kívül tehetség, ész, színészi képesség, személyiség, átgondolt tervezés és pontos kidolgozás kell ahhoz, hogy a várt eredmény megszülessen. Segítek nekik ezen az úton, aztán elengedem őket, hogy ne az én személyiségem domináljon. Meg vagyok győződve arról, hogy nem csak a hangra kell figyelni, az egész embert kell segíteni, hogy művészként kiteljesedjen. Mélyen hiszek a zene emberformáló erejében. A türelem is fontos, ma mindenki gyors sikert akar, megkapja, aztán eldobják.
Hol tartanak ma a Nemzetközi Marton Éva Énekverseny díjazottjai?
M. É.: Néhány példa: az I. Énekverseny nagydíját elnyert Vörös Szilvia a bécsi Staatsoperben énekel, a III. Énekverseny I. díját elnyert Badral Chulunbaatar mongol bariton idén Veronában az Aida Amonasroját énekelte, a III. Énekverseny II. helyezettje, Ádám Zsuzsanna pedig Szegeden Aidát énekelt.
Jövőre lesz a IV. Énekverseny, de biztos vagyok benne, hogy máris tele van új és még újabb ötletekkel, elmondana néhányat közülük?
M. É.: A soron következő versenyt már szervezzük. Úgy látom, az énekesek az Akadémia elvégzése után nem vigyáznak a hangjukra. Nagyon szeretném, ha a fiatal művészek közül a legjobbak még két évig együtt maradhatnának és dolgozhatnának. Az Eiffel Műhelyház tökéletes helyszíne lehetne ennek az összművészeti képzésnek, aminek eredményeképpen fel tudnának készülni az Operaház előadásaira. Jó lenne, ha megtalálnám a következő Marton Évát.
Összetéveszthetetlen, gyönyörű hangja fülünkben cseng, és szerencsére gyakran láthatjuk őt, hiszen napjainkban is nagyon sokat dolgozik. Amikor Marton Éva, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja belép a kávézóba, egy pillanatra mintha elcsitulna a zsivaj. A világ egyik legkiemelkedőbb drámai szopránjaként számon tartott művésznővel legutóbbi kitüntetése, a John F. Kennedy Központ által neki ítélt Művészeti Aranyérem apropóján beszélgettünk.
Szeretettel gratulálok a kitüntetéséhez. Mit honorál pontosan a Kennedy Központ?
M. É.: A Kennedy Center, Amerika kulturális központja minden évben kiválaszt egy országot, és azokat a művészeket díjazza, akik pályafutásuk során a legjelentősebbek voltak, illetve inspirálják a nemzetközi művészeti életet. A kitüntetést rajtam kívül Fischer Ádám, Fischer Iván és Kurtág György kapta. Sokat dolgoztam Amerikában, a 2000-es évek elejéig a New York-i Metropolitan és a Carnegie Hall mellett énekeltem Houston, Chicago, San Francisco operaházaiban. A Kennedy Központban Turandotként mutatkoztam be, majd Richard Strauss Elektra című operájának főszereplőjeként. Úgy látszik, hogy szép emléket hagyhattam a közönség szívében. Ugyanitt felléptem a Magyarország tiszteletére rendezett Millenniumi Gálakoncerten. Most ők jöttek el, mert úgy ítélték meg egyéni teljesítményem alapján, hogy érdemes vagyok a díjra. Egyikőjük az amerikai nagykövet rezidenciáján, ahol átvettük a díjat, letérdelt elém, és azt mondta, azért jött el Amerikából, hogy még egyszer lásson. Nem énekelek már, de híre ment, hogy sokat dolgozom. Nem ülök a babérjaimon, nem a régi fellépések mámorára emlékezem. Tanítok, bizottságok tagja vagyok, énekversenyt szervezek. Mesterkurzusokat tartok, most jöttem haza Barcelonából, előtte Moszkvában voltam a Bolsojban, októberben pedig Weimarba megyek. Szeptemberben Szentpétervárra utazom, ahol a Jelena Obraztsova Énekverseny zsűrijébe hívtak meg.
Tevékenységei közül válasszuk elsőként a Nemzetközi Marton Éva Énekversenyt, ami fiatal kora ellenére máris bekerült a Nemzetközi Zenei Versenyek Szövetségébe.
M. É.: A verseny értelme – aminek a tervét 10 évig dédelgettem magamban –, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak. Sok énekverseny van a világon, de biztos, hogy a budapesti az egyik legtisztább. A világon nincs még egy olyan gyönyörű helyszín, mint a Zeneakadémia, büszke vagyok rá, hogy a Nemzetközi Marton Éva Énekversenynek otthont ad. Kiváló a verseny előkészítése is, mehetek előre bátran, mint egy vezérhajó, mert csodálatos emberek dolgoznak azon, hogy a verseny minden tekintetben hibátlan legyen. A versenyt egy az egyben követhetik az érdeklődők online is. Csak néhányat említek meg a nagyszerű csapat tagjai közül: Vigh Andrea, Torda Júlia, Schanda Beáta, Csonka András, Lakatos Gergely. Fontos tény, hogy a minisztérium minden támogatást megad a rendezéshez, amiért hatalmas köszönet illeti. Nagyszerű munkát végeznek a zongorakísérők is, akiknek főleg a verseny első 2-3 napján van rengeteg dolguk. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban a zsűri is fantasztikus. A verseny beépült a Zeneakadémia életébe, és már három alkalommal bizonyította, hogy életképes.
Melyek azok az elemei, amelyek kizárólag a Marton Éva Énekversenyre jellemzőek?
M: É.: Nagyon jó, hogy itt vagyok, nem egy másik országban, és a jelenlétemet és a nevemet adhatom. Jó érzés, hogy a versenyzőknek tudok segíteni, hogy át tudom ölelni őket. Az is egyedi eleme a versenynek, hogy minden indulónak meg kell tanulnia egy Liszt-dalt, nem nehéz választaniuk, hiszen száznál is több dalt írt Liszt. Így kapcsolom össze a feladatot és a Zeneakadémia nevét.
Közismert tény, hogy nagyon sokan jelentkeznek a világ számos pontjáról és itthonról. Hogy választják ki a versenyzőket?
M. É.: Nagy tömeg jelentkezik, a versenyzők elküldik DVD-n az anyagjaikat és mi, Kocsár Balázzsal és Kiss-B. Atillával mindhárman megnézzük azokat. Egymástól függetlenül nézzük az anyagokat, de közösen választunk. Nekem zsűrielnökként dupla szavazatom van, de még soha nem kellett élnem vele. A versenyzők teljesítményének megítélését illetően minden esetben tökéletes volt az egyetértés közöttünk.
Milyen érzés a versenyzőket követni a versenyen?
M. É.: Nagyon sok munka van benne, persze hogy drukkol az ember, hogy sikerüljön nekik. Idegesség nincs bennem, hiszen tudom, hogy megtettem mindent azért, hogy odakerüljenek. A jó hangon kívül tehetség, ész, színészi képesség, személyiség, átgondolt tervezés és pontos kidolgozás kell ahhoz, hogy a várt eredmény megszülessen. Segítek nekik ezen az úton, aztán elengedem őket, hogy ne az én személyiségem domináljon. Meg vagyok győződve arról, hogy nem csak a hangra kell figyelni, az egész embert kell segíteni, hogy művészként kiteljesedjen. Mélyen hiszek a zene emberformáló erejében. A türelem is fontos, ma mindenki gyors sikert akar, megkapja, aztán eldobják.
Hol tartanak ma a Nemzetközi Marton Éva Énekverseny díjazottjai?
M. É.: Néhány példa: az I. Énekverseny nagydíját elnyert Vörös Szilvia a bécsi Staatsoperben énekel, a III. Énekverseny I. díját elnyert Badral Chulunbaatar mongol bariton idén Veronában az Aida Amonasroját énekelte, a III. Énekverseny II. helyezettje, Ádám Zsuzsanna pedig Szegeden Aidát énekelt.
Jövőre lesz a IV. Énekverseny, de biztos vagyok benne, hogy máris tele van új és még újabb ötletekkel, elmondana néhányat közülük?
M. É.: A soron következő versenyt már szervezzük. Úgy látom, az énekesek az Akadémia elvégzése után nem vigyáznak a hangjukra. Nagyon szeretném, ha a fiatal művészek közül a legjobbak még két évig együtt maradhatnának és dolgozhatnának. Az Eiffel Műhelyház tökéletes helyszíne lehetne ennek az összművészeti képzésnek, aminek eredményeképpen fel tudnának készülni az Operaház előadásaira. Jó lenne, ha megtalálnám a következő Marton Évát.