2019. szeptember 10. / Pavlovics Ágota
Sokan méltatták, írtak szépeket a zenéjéről, talán a legszebb Zipernovszky Kornél Magyar Narancsban megjelent mondata: „Oláh Szabolcs filozófus, vagy talán titokban szerzetes is, akinek a szépséggel van halaszthatatlan dolga még itt, ezen a Földön.” Amikor hallgatja az ember, úgy
érzi, hogy zenéjét a lélek apró rezdüléseiből szövi, ráadásul dallamos darabjait különös derű hatja át. Az Oláh Szabolcs Quintet 10 számot tartalmazó albuma, a Crystal Brook hamarosan megjelenik. A szerencsések, akik beférnek, szeptember 12-én élőben hallgathatják meg a lemez anyagát a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjában. A zeneszerző-gitárossal nem csak az új lemezéről beszélgettünk.
Egészen különleges, senki máshoz nem hasonlítható, léleksimogató zenéket ír, mikor jött rá, hogy a komponálással tudja legjobban kifejezni magát.
O. Sz.: Nagyon hamar elindult a zeneszerzés nálam, gyakorlatilag a zenetanulással egy időben foglalkoztam már komponálással. Annyira azért nem ment könnyen. Volt, ami kigurult, és persze volt, ami nagyon nehezen született meg. 2010-ben kezdődött az életemben a visszavonulás időszaka, úgy éreztem, hogy megakadtam. Szerencsére 2012-ben termékeny időszak következett. Felfedeztem, hogy pianínón szeretek komponálni. Azóta minden délelőtt leülök a pianínómhoz, improvizálok, de az is lehet, hogy születik egy szám. Elhivatottságot érzek a zeneszerzés iránt. Inspirál, hogy sokat olvasok, és vonz a spiritualitás.
A spirituális tanok óriási halmazt képeznek, melyek azok, amelyek felkeltették az érdeklődését?
O. Sz.: Az egész érdekel, de tájékozódom, és választok. Eddig leginkább a zen fogott meg, amit a mai napig nagyon szépnek tartok, de nem gyakorlom. A másik az antropozófia, amit szintén nem gyakorlok rendszeresen, de foglalkoztat gondolatilag. Mindkettő fontos számomra, de nem kötelezem el magam egyik mellett sem.
Tizenöt éves korában a hegedűről gitárra váltott, hogy történt?
O. Sz.: A szüleim ajánlották a hegedűt, nyolcévesen beírattak zeneiskolába, ahol volt egy nagyon kedves hegedűtanárnő, így maradtam egy ideig a hegedűnél. Később a kamarázás, az együttjátszás öröme magával ragadott, de valójában mindig a gitár vonzott. Mielőtt elkezdtem volna rockot játszani, Csikós Attila rávezetett a jazzre.
Milyen gitárral kezdett, és milyen hangszeren játszik most?
O. Sz.: Egy cseh, Jolana márkájú elektromos gitárral kezdtem, aztán volt egy Ibanezem, amit elloptak. Ezt követően egy Craftsman gitáron tanultam, ami ES 335-ös kópiahangszer volt. Aztán egy nap felhívott Juhász Gábor, hogy eladná az ő 1981-ben gyártott, eredeti, Gibson ES 335-ös gitárját, amit azonnal megvettem. Tíz éve játszom rajta, fantasztikus hangszer. Van egy akusztikus gitárom is, egy nylonhúros Yamaha, azt is nagyon szeretem, de azon mostanában ritkán játszom.
A Gleam az Oláh Szabolcs Quintettel, a Message From the Sun című lemeze Cseke Gáborral, a Winding Road pedig a Modern Art Orchestrával készült. Amikor komponál, hogy dönti el, hogy mekkora zenei apparátusra lesz szüksége?
O. Sz.: Írogatom a zenéimet, de akkor még nem tudom, mi lesz a számok sorsa. Vannak olyanok, amelyeket tervezetten írtam, az volt a nehezebb, és sok olyan, aminek a sorsáról csak később döntök. Időről időre projekteket fogalmazok meg, amelyekhez gyűjteni kezdem a darabokat. Aztán valamilyen inspirációra eldől, hogy album vagy más lesz belőle. Például a Gleam című második quintetlemezemen van egy gitár-zongora duó, ami nagyon megmaradt bennem, ez inspirálta a Cseke Gáborral készült komplett duóalbumomat. A Modern Art Orchestra alapító tagja voltam, nagyon szeretek velük dolgozni, amikor időnként meghívnak. Örülök, hogy tavaly megjelent egy lemez a nekik írt darabjaimból.
Az ön zenéjét annyira jellemző, álomszerű hangulatok kedvelői nagyon várják már a szeptember 6-án megjelenő új anyagot, meg persze a lemezbemutató koncertet is. Mit fognak hallani az Opusban? Kikkel fog muzsikálni
O. Sz.: A Crystal Brook című új lemezem bemutató koncertjén el fogjuk játszani a lemezen található 10 számot, persze nem pontosan olyan lesz, mint a lemezen, de nagyon szép koncert lesz. Nagyon jó a felállás, amiben játszunk, szeretünk együtt játszani. A szaxofonos Ávéd Jánossal és a zongorista Cseke Gáborral régóta játszom, és kiegészültünk Bögöthy Ádám bőgőssel és Csízi László dobossal, akikkel már többször játszottunk együtt.
Hamarosan megjelenik a Crystal Brook, és elindul a maga útján. Mi minden foglalkoztatja most, mi mindenen dolgozik?
O. Sz.: Tíz éve foglalkoztat egy projekt, amelyen a quintetem szimfonikus zenekarral fog játszani. A zenét megírtam és a hangszerelést is elkészítettem, egy ideje a bemutatás feltételein dolgozom. Nem tudom, mikorra sikerül tető alá hoznom, de abban biztos vagyok, hogy izgalmas anyag született, jó lesz. Örülök, hogy bele mertem vágni. A másik tervem egy márciusi esthez kapcsolódik, amikor a Magyar Rádió Márványteremében bemutattuk Nine Songs From the Hermit című darabomat. A quintetem a Rádiózenekar tagjaiból alakult fúvósötössel közösen játszott, a koncert nagyon jól sikerült, szeretném, ha lemezt készíthetnék az anyagból.
Évek óta tanít, tanítványai között van a kiemelkedően tehetséges Gyarmati Fanny, aki immár a Berklee College of Music ösztöndíjas hallgatója. Mit jelent önnek a tanítás?
O. Sz.: A tanítás folyamatos fejlődést jelent. Hat éve tanítok az Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskolában, úgyhogy felvettem már a ritmust. Nagyjából tudom, mit szeretnék. Igyekszem jó tanárrá válni. Jó a kapcsolatom a tanítványaimmal, szeretnek hozzám járni. Tanítok a Halásztelki Zeneiskolában is, ami új színt hozott az életembe, mert kisebbekkel, 8-9 évesekkel is dolgozom. Azon töröm a fejem, hogy lehet jazzimprovizációt tanítani, tananyagot írok, lassan ki fog alakulni. Ami pedig Fannyt illeti, nagyon büszke vagyok rá. Jól érzi magát a Berklee-n, a beszélgetésünk után fogok vele találkozni, mert éppen itthon van.
érzi, hogy zenéjét a lélek apró rezdüléseiből szövi, ráadásul dallamos darabjait különös derű hatja át. Az Oláh Szabolcs Quintet 10 számot tartalmazó albuma, a Crystal Brook hamarosan megjelenik. A szerencsések, akik beférnek, szeptember 12-én élőben hallgathatják meg a lemez anyagát a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjában. A zeneszerző-gitárossal nem csak az új lemezéről beszélgettünk.
Egészen különleges, senki máshoz nem hasonlítható, léleksimogató zenéket ír, mikor jött rá, hogy a komponálással tudja legjobban kifejezni magát.
O. Sz.: Nagyon hamar elindult a zeneszerzés nálam, gyakorlatilag a zenetanulással egy időben foglalkoztam már komponálással. Annyira azért nem ment könnyen. Volt, ami kigurult, és persze volt, ami nagyon nehezen született meg. 2010-ben kezdődött az életemben a visszavonulás időszaka, úgy éreztem, hogy megakadtam. Szerencsére 2012-ben termékeny időszak következett. Felfedeztem, hogy pianínón szeretek komponálni. Azóta minden délelőtt leülök a pianínómhoz, improvizálok, de az is lehet, hogy születik egy szám. Elhivatottságot érzek a zeneszerzés iránt. Inspirál, hogy sokat olvasok, és vonz a spiritualitás.
A spirituális tanok óriási halmazt képeznek, melyek azok, amelyek felkeltették az érdeklődését?
O. Sz.: Az egész érdekel, de tájékozódom, és választok. Eddig leginkább a zen fogott meg, amit a mai napig nagyon szépnek tartok, de nem gyakorlom. A másik az antropozófia, amit szintén nem gyakorlok rendszeresen, de foglalkoztat gondolatilag. Mindkettő fontos számomra, de nem kötelezem el magam egyik mellett sem.
Tizenöt éves korában a hegedűről gitárra váltott, hogy történt?
O. Sz.: A szüleim ajánlották a hegedűt, nyolcévesen beírattak zeneiskolába, ahol volt egy nagyon kedves hegedűtanárnő, így maradtam egy ideig a hegedűnél. Később a kamarázás, az együttjátszás öröme magával ragadott, de valójában mindig a gitár vonzott. Mielőtt elkezdtem volna rockot játszani, Csikós Attila rávezetett a jazzre.
Milyen gitárral kezdett, és milyen hangszeren játszik most?
O. Sz.: Egy cseh, Jolana márkájú elektromos gitárral kezdtem, aztán volt egy Ibanezem, amit elloptak. Ezt követően egy Craftsman gitáron tanultam, ami ES 335-ös kópiahangszer volt. Aztán egy nap felhívott Juhász Gábor, hogy eladná az ő 1981-ben gyártott, eredeti, Gibson ES 335-ös gitárját, amit azonnal megvettem. Tíz éve játszom rajta, fantasztikus hangszer. Van egy akusztikus gitárom is, egy nylonhúros Yamaha, azt is nagyon szeretem, de azon mostanában ritkán játszom.
A Gleam az Oláh Szabolcs Quintettel, a Message From the Sun című lemeze Cseke Gáborral, a Winding Road pedig a Modern Art Orchestrával készült. Amikor komponál, hogy dönti el, hogy mekkora zenei apparátusra lesz szüksége?
O. Sz.: Írogatom a zenéimet, de akkor még nem tudom, mi lesz a számok sorsa. Vannak olyanok, amelyeket tervezetten írtam, az volt a nehezebb, és sok olyan, aminek a sorsáról csak később döntök. Időről időre projekteket fogalmazok meg, amelyekhez gyűjteni kezdem a darabokat. Aztán valamilyen inspirációra eldől, hogy album vagy más lesz belőle. Például a Gleam című második quintetlemezemen van egy gitár-zongora duó, ami nagyon megmaradt bennem, ez inspirálta a Cseke Gáborral készült komplett duóalbumomat. A Modern Art Orchestra alapító tagja voltam, nagyon szeretek velük dolgozni, amikor időnként meghívnak. Örülök, hogy tavaly megjelent egy lemez a nekik írt darabjaimból.
Az ön zenéjét annyira jellemző, álomszerű hangulatok kedvelői nagyon várják már a szeptember 6-án megjelenő új anyagot, meg persze a lemezbemutató koncertet is. Mit fognak hallani az Opusban? Kikkel fog muzsikálni
O. Sz.: A Crystal Brook című új lemezem bemutató koncertjén el fogjuk játszani a lemezen található 10 számot, persze nem pontosan olyan lesz, mint a lemezen, de nagyon szép koncert lesz. Nagyon jó a felállás, amiben játszunk, szeretünk együtt játszani. A szaxofonos Ávéd Jánossal és a zongorista Cseke Gáborral régóta játszom, és kiegészültünk Bögöthy Ádám bőgőssel és Csízi László dobossal, akikkel már többször játszottunk együtt.
Hamarosan megjelenik a Crystal Brook, és elindul a maga útján. Mi minden foglalkoztatja most, mi mindenen dolgozik?
O. Sz.: Tíz éve foglalkoztat egy projekt, amelyen a quintetem szimfonikus zenekarral fog játszani. A zenét megírtam és a hangszerelést is elkészítettem, egy ideje a bemutatás feltételein dolgozom. Nem tudom, mikorra sikerül tető alá hoznom, de abban biztos vagyok, hogy izgalmas anyag született, jó lesz. Örülök, hogy bele mertem vágni. A másik tervem egy márciusi esthez kapcsolódik, amikor a Magyar Rádió Márványteremében bemutattuk Nine Songs From the Hermit című darabomat. A quintetem a Rádiózenekar tagjaiból alakult fúvósötössel közösen játszott, a koncert nagyon jól sikerült, szeretném, ha lemezt készíthetnék az anyagból.
Évek óta tanít, tanítványai között van a kiemelkedően tehetséges Gyarmati Fanny, aki immár a Berklee College of Music ösztöndíjas hallgatója. Mit jelent önnek a tanítás?
O. Sz.: A tanítás folyamatos fejlődést jelent. Hat éve tanítok az Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskolában, úgyhogy felvettem már a ritmust. Nagyjából tudom, mit szeretnék. Igyekszem jó tanárrá válni. Jó a kapcsolatom a tanítványaimmal, szeretnek hozzám járni. Tanítok a Halásztelki Zeneiskolában is, ami új színt hozott az életembe, mert kisebbekkel, 8-9 évesekkel is dolgozom. Azon töröm a fejem, hogy lehet jazzimprovizációt tanítani, tananyagot írok, lassan ki fog alakulni. Ami pedig Fannyt illeti, nagyon büszke vagyok rá. Jól érzi magát a Berklee-n, a beszélgetésünk után fogok vele találkozni, mert éppen itthon van.