2019. szeptember 10. / Pavlovics Ágota
A címben szereplő megállapítás Hegedűs Endrétől származik, és kétségkívül telitalálat. A világszerte Chopin és Liszt egyik legkiválóbb megszólaltatójaként ismert zongoraművész legfontosabb ismertetőjegye csodálatos zongorajátéka mellett a szeretet. Szeptember 26-án a Müpában
zenekari zongoraestjén Beethoven és Csajkovszkij egy-egy zongoraversenyét fogja eljátszani. A Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművésszel mindig öröm találkozni, ezúttal is így volt. Hegedűs Endrével budafoki otthonában, két csodaszép zongora társaságában beszélgettünk.
Az „egy koncerten két zongoraverseny” program az ön védjegye 2005 óta. Ismét ilyen koncertre készül a Müpában. A választott mesterművek előadásában kik lesznek a muzsikustársai?
H. E.: Immár tizenötödik alkalommal vállalkozom arra, hogy egy este két nagyszabású versenyművet szólaltassak meg. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben zenekari zongoraestemen Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét fogom játszani, ami angol kiadójától az Emperor (Császár) melléknevet kapta. A másik mű Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, amely számomra az áradó szeretetről, a szerelemről szól, és a fiatalságról beszél, de mindkét versenymű olyan, mint egy energiabomba. Beethoven Esz-dúr zongoraversenye csak a IX. szimfóniához hasonlítható. Az egész világot átölelő zene, emelkedett lélekkel kell játszani és hallgatni. A Duna Szimfonikus Zenekarral fogok muzsikálni, a karmester régi barátom, Deák András lesz.
Ön számos alkalommal játszotta a két remekművet, mit jelentenek az ön számára?
H. E.: Mindenkinek mást jelentenek. A befogadásnak annyi változata van, ahányszor játsszák, hallgatják a műveket. A zene társas műfaj, közösen hallgatva nagyobb az élmény. A zeneművek titkát felfedni éppen olyan, mint amikor a kagyló héját felsérti egy homokszem, betokozza, és igazgyöngy lesz belőle. Ketten vagyunk, a zongora és én, tudásom sok ezer magányosan eltöltött óra eredménye, egy őszinte vallomás, csak azt tudom visszaadni, amit nekem jelent. Szerencsére a kottaírás kissé pontatlan, sok teret ad a művésznek. A kottát megnézheti a néző, el is tudja talán olvasni, mégis kell hozzá még sok minden, hogy megszólaljon. A kottában van elrejtve a lényeg, és nekünk, művészeknek kell életre keltenünk azt érzéseinkkel, lelkünkkel. Szívesen játszom romantikus műveket, mert tudom, hogy az embereknek a hangversenyeken arra van szükségük, hogy az előadó megnyissa a lelküket, és egy felemelő világba vigye el őket.
A közönség örömére mindkét zongoraverseny meghallgatása olyan élményeket ad, amelyeket jó minél többször átélni.
H. E.: A két mű a klasszikus és romantikus zeneirodalom csúcsa, az egész életemet végigkísérték. Drága édesapám titkon remélte, hogy zongoraművész leszek, de szabad elhatározásból játszhattam, nem erőltették a szüleim. Nyolcéves lehettem, Hódmezővásárhelyen éltünk, amikor apukám kiküldetésben volt Budapesten, és zongoraverseny-kottákat hozott nekem ajándékba. Annyira örültem, hogy velük aludtam. Még gyerekként elkezdtem tanulni ezeket a nagy műveket, persze először olyan részeket kerestem, amelyeket el tudtam játszani.
Nyilván fokozatosan tárult fel az összes szépség az ön számára is, más ragadta meg gyerekkorában és megint más felnőtt muzsikusként.
H. E.: Hívő emberként meggyőződésem, hogy ezt a gazdagságot a Jóisten adja. Szent Ágoston egy helyen azt mondja, Isten azért teremtette és adta a zenét az embernek, hogy emlékeztesse szellemi hazájára. Hiszem, hogy Isten azért teremtett meg minket, mert felénk áradó szeretetében nem akarta, hogy ne létezzünk. Az életben nagyon sok mindent ki kell verekednünk, de a szerelem kapaszkodót adhat hozzá. Igen szerencsés vagyok, csodálatos feleségem van (Hegedűs Katalin zongoraművész – P. Á.). Ezt az érzést öntik leggyakrabban a zeneszerzők is zenébe. Beethoven és Csajkovszkij zongoraversenye csodásan rendezett és fenséges áradása az erőnek, a szeretetnek, a lángoló szerelemnek. Mindkettő egy „civilizációs csúcs-tett”! Nemcsak az atom-tengeralattjáró és a rakétakilövő állomás csúcsteljesítmények, a zenében is vannak ilyenek.
Csúcsteljesítmény az is, hogy egy este két zongoraversenyt játszik el.
H. E.: Nem tagadom, komoly felkészülést igényel egy két zongoraversenyes est. Ráadásul a hangrögzítés elterjedése óta a koncerteken is azt várja a közönség hibátlanul, amit a felvételekről hall. Nekem szerencsére újra és újra eljönnek a koncertjeimre, amit szintén a Jóisten ajándékának tartok. Szeretem az embereket, örömteli érzés a koncertre való várakozás. Többek, jobbak leszünk egy koncert után, mint előtte voltunk. Azzal, hogy zongorázom, ügyet szolgálok, a szépség ügyét. Annak a zenének a szépségét akarom megmutatni, amely megnyitja a lelkeket, örömet és energiát ad.
Hol és mikor hallhatjuk önt a Müpa-koncerten kívül? Merre vezet az elkövetkező néhány hónapban az útja?
H. E.: Nagyon mozgalmas napok elé nézek. Még a Müpa-koncert előtt a szegedi Dómban, a Szent Gellért Fesztiválon fogok játszani szeptember 21-én. Izgalmas kihívás nekem, hogy a koncert próbája Prágában lesz. Évek óta népszerű koncertsorozatunk az önkormányzat támogatásával szűkebb pátriánkban a Sursum Corda (Emeljük föl szívünket!), amelynek szereplői főként kerületi kötődésű művészek, és elsősorban a budafok-tétényieket igyekszik megszólítani. Természetesen sok szeretettel várunk minden máshol élő érdeklődőt is. Október 4-én a Klauzál Házban Mozart, Chopin és Liszt szólóművei mellett Brahms zongoraötösét fogom eljátszani a Somogyi Vonósnégyessel. Varsóban a magyar követség meghívására október 12-én Chopin-estem lesz. Október 14-étől három hétig japán növendékeimmel találkozom, idei japán turném immár a 84. lesz. A következő állomás pedig Hongkong és Makaó. Közben pedig lesz egy nagyon fontos családi esemény is nálunk: Berci fiúnk megházasodik.
zenekari zongoraestjén Beethoven és Csajkovszkij egy-egy zongoraversenyét fogja eljátszani. A Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművésszel mindig öröm találkozni, ezúttal is így volt. Hegedűs Endrével budafoki otthonában, két csodaszép zongora társaságában beszélgettünk.
Az „egy koncerten két zongoraverseny” program az ön védjegye 2005 óta. Ismét ilyen koncertre készül a Müpában. A választott mesterművek előadásában kik lesznek a muzsikustársai?
H. E.: Immár tizenötödik alkalommal vállalkozom arra, hogy egy este két nagyszabású versenyművet szólaltassak meg. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben zenekari zongoraestemen Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét fogom játszani, ami angol kiadójától az Emperor (Császár) melléknevet kapta. A másik mű Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, amely számomra az áradó szeretetről, a szerelemről szól, és a fiatalságról beszél, de mindkét versenymű olyan, mint egy energiabomba. Beethoven Esz-dúr zongoraversenye csak a IX. szimfóniához hasonlítható. Az egész világot átölelő zene, emelkedett lélekkel kell játszani és hallgatni. A Duna Szimfonikus Zenekarral fogok muzsikálni, a karmester régi barátom, Deák András lesz.
Ön számos alkalommal játszotta a két remekművet, mit jelentenek az ön számára?
H. E.: Mindenkinek mást jelentenek. A befogadásnak annyi változata van, ahányszor játsszák, hallgatják a műveket. A zene társas műfaj, közösen hallgatva nagyobb az élmény. A zeneművek titkát felfedni éppen olyan, mint amikor a kagyló héját felsérti egy homokszem, betokozza, és igazgyöngy lesz belőle. Ketten vagyunk, a zongora és én, tudásom sok ezer magányosan eltöltött óra eredménye, egy őszinte vallomás, csak azt tudom visszaadni, amit nekem jelent. Szerencsére a kottaírás kissé pontatlan, sok teret ad a művésznek. A kottát megnézheti a néző, el is tudja talán olvasni, mégis kell hozzá még sok minden, hogy megszólaljon. A kottában van elrejtve a lényeg, és nekünk, művészeknek kell életre keltenünk azt érzéseinkkel, lelkünkkel. Szívesen játszom romantikus műveket, mert tudom, hogy az embereknek a hangversenyeken arra van szükségük, hogy az előadó megnyissa a lelküket, és egy felemelő világba vigye el őket.
A közönség örömére mindkét zongoraverseny meghallgatása olyan élményeket ad, amelyeket jó minél többször átélni.
H. E.: A két mű a klasszikus és romantikus zeneirodalom csúcsa, az egész életemet végigkísérték. Drága édesapám titkon remélte, hogy zongoraművész leszek, de szabad elhatározásból játszhattam, nem erőltették a szüleim. Nyolcéves lehettem, Hódmezővásárhelyen éltünk, amikor apukám kiküldetésben volt Budapesten, és zongoraverseny-kottákat hozott nekem ajándékba. Annyira örültem, hogy velük aludtam. Még gyerekként elkezdtem tanulni ezeket a nagy műveket, persze először olyan részeket kerestem, amelyeket el tudtam játszani.
Nyilván fokozatosan tárult fel az összes szépség az ön számára is, más ragadta meg gyerekkorában és megint más felnőtt muzsikusként.
H. E.: Hívő emberként meggyőződésem, hogy ezt a gazdagságot a Jóisten adja. Szent Ágoston egy helyen azt mondja, Isten azért teremtette és adta a zenét az embernek, hogy emlékeztesse szellemi hazájára. Hiszem, hogy Isten azért teremtett meg minket, mert felénk áradó szeretetében nem akarta, hogy ne létezzünk. Az életben nagyon sok mindent ki kell verekednünk, de a szerelem kapaszkodót adhat hozzá. Igen szerencsés vagyok, csodálatos feleségem van (Hegedűs Katalin zongoraművész – P. Á.). Ezt az érzést öntik leggyakrabban a zeneszerzők is zenébe. Beethoven és Csajkovszkij zongoraversenye csodásan rendezett és fenséges áradása az erőnek, a szeretetnek, a lángoló szerelemnek. Mindkettő egy „civilizációs csúcs-tett”! Nemcsak az atom-tengeralattjáró és a rakétakilövő állomás csúcsteljesítmények, a zenében is vannak ilyenek.
Csúcsteljesítmény az is, hogy egy este két zongoraversenyt játszik el.
H. E.: Nem tagadom, komoly felkészülést igényel egy két zongoraversenyes est. Ráadásul a hangrögzítés elterjedése óta a koncerteken is azt várja a közönség hibátlanul, amit a felvételekről hall. Nekem szerencsére újra és újra eljönnek a koncertjeimre, amit szintén a Jóisten ajándékának tartok. Szeretem az embereket, örömteli érzés a koncertre való várakozás. Többek, jobbak leszünk egy koncert után, mint előtte voltunk. Azzal, hogy zongorázom, ügyet szolgálok, a szépség ügyét. Annak a zenének a szépségét akarom megmutatni, amely megnyitja a lelkeket, örömet és energiát ad.
Hol és mikor hallhatjuk önt a Müpa-koncerten kívül? Merre vezet az elkövetkező néhány hónapban az útja?
H. E.: Nagyon mozgalmas napok elé nézek. Még a Müpa-koncert előtt a szegedi Dómban, a Szent Gellért Fesztiválon fogok játszani szeptember 21-én. Izgalmas kihívás nekem, hogy a koncert próbája Prágában lesz. Évek óta népszerű koncertsorozatunk az önkormányzat támogatásával szűkebb pátriánkban a Sursum Corda (Emeljük föl szívünket!), amelynek szereplői főként kerületi kötődésű művészek, és elsősorban a budafok-tétényieket igyekszik megszólítani. Természetesen sok szeretettel várunk minden máshol élő érdeklődőt is. Október 4-én a Klauzál Házban Mozart, Chopin és Liszt szólóművei mellett Brahms zongoraötösét fogom eljátszani a Somogyi Vonósnégyessel. Varsóban a magyar követség meghívására október 12-én Chopin-estem lesz. Október 14-étől három hétig japán növendékeimmel találkozom, idei japán turném immár a 84. lesz. A következő állomás pedig Hongkong és Makaó. Közben pedig lesz egy nagyon fontos családi esemény is nálunk: Berci fiúnk megházasodik.