2019. szeptember 10. / Jónás Ágnes
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Magyarország legnagyobb létszámú, 20 párból álló hivatásos néptáncegyüttese. „Anyanyelve” a Kárpát-medence néptánckincse, amelyből a nagyformátumú történelmi táncjátékoktól az autentikus folklórműsorokig, a dramatikus táncszínházi előadásoktól
a népi hagyományainkon alapuló mesedarabokig terjedő, sokszínű repertoár építkezik. A Zsuráfszky „Zsura” Zoltán vezette együttes nemrég tért vissza egy nagyszabású erdélyi turnéról, most pedig jubileumi gálaműsorra készül. A Kossuth-díjas koreográfust, művészeti vezetőt ezekről is kérdeztük.
Hol láthatott benneteket az erdélyi közönség, s milyen táncos csemegékkel szolgáltatok neki?
Zs. Z.: Augusztus 21-én Szatmárnémetiben, 22-én Margittán, 25-én Brassóban, 26-án pedig Marosvásárhelyen léptünk fel a Táncrapszódia és a Kalotaszeg című előadásainkkal – az est során a magyar nyelvterület legszebb táncait mutattuk be, különösen nagy hangsúlyt fektetve az eredeti és stílusos előadásmódra.A Kárpát-medence táncait felvonultató előadásainkkal novemberben is útra kelünk, egy néptánctalálkozón veszünk részt Székelyudvarhelyen, ellátogatunk Sepsiszentgyörgyre és Kolozsvárra, hogy ízelítőt adjunk a magyar néphagyományokból, s tisztelegjünk II. Rákóczi Ferenc emléke előtt.
Mindezt megelőzte egy esztergomi fellépés – augusztus 19-én a Bazilika előtt láthatta a nagyérdemű a Csíksomlyói passiót. 2018-ban a csíksomlyói Nyeregben több száz táncost vontatok be a produkcióba, ráadásul Csaba testvér nyolcvanfős gyerekkórusa is emelte a produkció színvonalát. Ezúttal kik csatlakoztak a Táncegyütteshez?
Zs. Z.: Nagy élmény és vállalás ez mind a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek és a zenekarának, mind pedig a Nemzeti Színháznak.Táncosaink nem csupán táncolnak, de „szervesen be is épülnek a produkcióba”, azaz színészi feladatokat is ellátnak. Évek óta sikerrel fut a darab a Nemzeti Színházban, tavaly Csíksomlyón valóban több száz táncos vett részt a produkcióban, a magyar televízió is közvetítette. Idén Esztergomban amatőr budapesti együtteseket és egy felvidéki táncegyüttest vontunk be a produkcióba. Véleményem szerint a passió az emberiség legszebb és legmeghatóbb története, mindig volt és lesz üzenete a különböző korok embere számára, s hogy ezt a történetet a szakrális Csíksomlyón és most az esztergomi Bazilika előtt is bemutathattuk, az óriási élmény volt mindannyiunk számára.
A legfontosabb eseményetek idén az az ünnepi gálaműsor lesz, mely a 70 éves Honvéd Együttes előtt tiszteleg.
Zs. Z.: A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara, valamint a Honvéd Férfikar látványos, kétrészes gálaműsorral tiszteleg szeptember 29-én az Erkel Színházban a jubiláló művészegyüttes egykori és jelenlegi tagjai, pártolói előtt. Az első részben a közönség minden tagja: táncművészek, énekesek, színészek, zenészek, technikai kollégák, menedzserek és természetesen az együttes munkája iránt érdeklődők színes összeállítást láthatnak a korábbi évtizedek alkotásaiból. A második részben az együttes jelenlegi művészeinek tolmácsolásában a Táncegyüttes fergeteges tánctudásának, a zenekar virtuozitásának és a férfikar elementáris hangzásvilágának lehetnek fül- és szemtanúi a nézők.
Tavaly három bemutatóval, a Mátyás, a világ királya, a Hullámzó világ – Betyárélet, a Magyar hősök, csaták és szerelmek című produkciókkal jelentkeztetek. Van esély arra, hogy a Szegeden debütált Betyárélet látható legyen Budapesten is?
Zs. Z.: A Hullámzó világ című produkciót a szegedi nagyárvíz 140. évfordulójának emlékére készítettük Harangozó Gyula és Herczeg Tamás felkérésre, százhatvan szegedi kisgyerek és csaknem száz felnőtt táncos bevonásával a Dóm téren. Elmondhatom, hogy nemcsak Szeged városának, de a néptáncnak is nagy ünnepe volt ez az előadás. Az első részben bemutatásra kerülő Betyárélet táncjátékot tervezzük a Müpában is bemutatni az ősz folyamán. A forgatókönyvet Zs. Vincze Zsuzsa írta, s ugyancsak ő felelt a jelmezekért is, és velem együtt a koreográfiákért. Csakúgy, mint a Mátyás királyról szóló mesedarabunkban, amelyet a Nemzeti Táncszínház új épületének a megnyitójára készítettünk nagy szeretettel, s amellyel a legfiatalabb korosztályt kívánjuk megszólítani. A Magyar hősök, csaták és szerelmek című műsorát nemrég mutatta be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, az előadás rendkívül látványos táncképekkel, megható lírai pillanatokkal, az eredeti népzene mellett színes zenei kísérettel idézi fel a magyarság híres történelmi eseményeit, kiemelkedő személyiségeit és hősi küzdelmeit. Tavasszal új bemutatóval készülünk a Müpában, A hűtlen feleség címmel. (A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitó műsorára kaptunk felkérést Káel Csabától.) Érdekessége lesz az új táncjátékunknak, hogy a Honvéd Férfikar is teljes létszámmal szerepel majd a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara mellett. Pál István Szalonna, valamint Pál Lajos zenei feldolgozásában Zs. Vincze Zsuzsa írja színpadra a balladát, jómagam rendező-koreográfusként nagy izgalommal várom legújabb bemutatónkat. Jövő ősszel a Nemzeti Színházban is új darabra készülünk, de mivel erről még folynak a tárgyalások, egyelőre nem nyilatkoznék. Utóbbi intézménnyel nagyon megtaláltuk a közös hangot, gyümölcsöző együttműködés a miénk évek óta, melyre bizonyíték a sikerrel futó Egri csillagok, a Körhinta és a már említett Csíksomlyói passió.
Szerinted a hagyományőrzésen túl miben jelent élményt a néptánc a nézők számára?
Zs. Z.: A magyar táncokban olyan elementáris erővel táncolnak a férfiak, és olyan kedvesen, szépen táncolnak a lányok, ami egyedülálló módon ragadja magával a nézőket. Produkcióinkban, például egy történelmi táncjátékban minden esetben az autentikus néptánc formanyelvét használjuk a magyar népzene mellett, de mindezeket a színpadi mű törvényszerűségeinek rendeljük alá, ami nem jelenti az eredetiség megtagadását. Persze külföldre a magyar néptáncot bemutató autentikus műsorainkat visszük, mert ott az az igény, de itthon kiléphetünk ezekből a keretekből, s mindig az adott tematikának alárendelve mutatjuk be magas szinten a táncokat. Valamennyi produkciónk közös jellemzője az erő, a dinamika, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága. Ezeket, úgy vélem, élvezi és értékeli a közönség; a visszajelzések, valamint a telt házak legalábbis ezt igazolják.
a népi hagyományainkon alapuló mesedarabokig terjedő, sokszínű repertoár építkezik. A Zsuráfszky „Zsura” Zoltán vezette együttes nemrég tért vissza egy nagyszabású erdélyi turnéról, most pedig jubileumi gálaműsorra készül. A Kossuth-díjas koreográfust, művészeti vezetőt ezekről is kérdeztük.
Hol láthatott benneteket az erdélyi közönség, s milyen táncos csemegékkel szolgáltatok neki?
Zs. Z.: Augusztus 21-én Szatmárnémetiben, 22-én Margittán, 25-én Brassóban, 26-án pedig Marosvásárhelyen léptünk fel a Táncrapszódia és a Kalotaszeg című előadásainkkal – az est során a magyar nyelvterület legszebb táncait mutattuk be, különösen nagy hangsúlyt fektetve az eredeti és stílusos előadásmódra.A Kárpát-medence táncait felvonultató előadásainkkal novemberben is útra kelünk, egy néptánctalálkozón veszünk részt Székelyudvarhelyen, ellátogatunk Sepsiszentgyörgyre és Kolozsvárra, hogy ízelítőt adjunk a magyar néphagyományokból, s tisztelegjünk II. Rákóczi Ferenc emléke előtt.
Mindezt megelőzte egy esztergomi fellépés – augusztus 19-én a Bazilika előtt láthatta a nagyérdemű a Csíksomlyói passiót. 2018-ban a csíksomlyói Nyeregben több száz táncost vontatok be a produkcióba, ráadásul Csaba testvér nyolcvanfős gyerekkórusa is emelte a produkció színvonalát. Ezúttal kik csatlakoztak a Táncegyütteshez?
Zs. Z.: Nagy élmény és vállalás ez mind a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek és a zenekarának, mind pedig a Nemzeti Színháznak.Táncosaink nem csupán táncolnak, de „szervesen be is épülnek a produkcióba”, azaz színészi feladatokat is ellátnak. Évek óta sikerrel fut a darab a Nemzeti Színházban, tavaly Csíksomlyón valóban több száz táncos vett részt a produkcióban, a magyar televízió is közvetítette. Idén Esztergomban amatőr budapesti együtteseket és egy felvidéki táncegyüttest vontunk be a produkcióba. Véleményem szerint a passió az emberiség legszebb és legmeghatóbb története, mindig volt és lesz üzenete a különböző korok embere számára, s hogy ezt a történetet a szakrális Csíksomlyón és most az esztergomi Bazilika előtt is bemutathattuk, az óriási élmény volt mindannyiunk számára.
A legfontosabb eseményetek idén az az ünnepi gálaműsor lesz, mely a 70 éves Honvéd Együttes előtt tiszteleg.
Zs. Z.: A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara, valamint a Honvéd Férfikar látványos, kétrészes gálaműsorral tiszteleg szeptember 29-én az Erkel Színházban a jubiláló művészegyüttes egykori és jelenlegi tagjai, pártolói előtt. Az első részben a közönség minden tagja: táncművészek, énekesek, színészek, zenészek, technikai kollégák, menedzserek és természetesen az együttes munkája iránt érdeklődők színes összeállítást láthatnak a korábbi évtizedek alkotásaiból. A második részben az együttes jelenlegi művészeinek tolmácsolásában a Táncegyüttes fergeteges tánctudásának, a zenekar virtuozitásának és a férfikar elementáris hangzásvilágának lehetnek fül- és szemtanúi a nézők.
Tavaly három bemutatóval, a Mátyás, a világ királya, a Hullámzó világ – Betyárélet, a Magyar hősök, csaták és szerelmek című produkciókkal jelentkeztetek. Van esély arra, hogy a Szegeden debütált Betyárélet látható legyen Budapesten is?
Zs. Z.: A Hullámzó világ című produkciót a szegedi nagyárvíz 140. évfordulójának emlékére készítettük Harangozó Gyula és Herczeg Tamás felkérésre, százhatvan szegedi kisgyerek és csaknem száz felnőtt táncos bevonásával a Dóm téren. Elmondhatom, hogy nemcsak Szeged városának, de a néptáncnak is nagy ünnepe volt ez az előadás. Az első részben bemutatásra kerülő Betyárélet táncjátékot tervezzük a Müpában is bemutatni az ősz folyamán. A forgatókönyvet Zs. Vincze Zsuzsa írta, s ugyancsak ő felelt a jelmezekért is, és velem együtt a koreográfiákért. Csakúgy, mint a Mátyás királyról szóló mesedarabunkban, amelyet a Nemzeti Táncszínház új épületének a megnyitójára készítettünk nagy szeretettel, s amellyel a legfiatalabb korosztályt kívánjuk megszólítani. A Magyar hősök, csaták és szerelmek című műsorát nemrég mutatta be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, az előadás rendkívül látványos táncképekkel, megható lírai pillanatokkal, az eredeti népzene mellett színes zenei kísérettel idézi fel a magyarság híres történelmi eseményeit, kiemelkedő személyiségeit és hősi küzdelmeit. Tavasszal új bemutatóval készülünk a Müpában, A hűtlen feleség címmel. (A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitó műsorára kaptunk felkérést Káel Csabától.) Érdekessége lesz az új táncjátékunknak, hogy a Honvéd Férfikar is teljes létszámmal szerepel majd a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara mellett. Pál István Szalonna, valamint Pál Lajos zenei feldolgozásában Zs. Vincze Zsuzsa írja színpadra a balladát, jómagam rendező-koreográfusként nagy izgalommal várom legújabb bemutatónkat. Jövő ősszel a Nemzeti Színházban is új darabra készülünk, de mivel erről még folynak a tárgyalások, egyelőre nem nyilatkoznék. Utóbbi intézménnyel nagyon megtaláltuk a közös hangot, gyümölcsöző együttműködés a miénk évek óta, melyre bizonyíték a sikerrel futó Egri csillagok, a Körhinta és a már említett Csíksomlyói passió.
Szerinted a hagyományőrzésen túl miben jelent élményt a néptánc a nézők számára?
Zs. Z.: A magyar táncokban olyan elementáris erővel táncolnak a férfiak, és olyan kedvesen, szépen táncolnak a lányok, ami egyedülálló módon ragadja magával a nézőket. Produkcióinkban, például egy történelmi táncjátékban minden esetben az autentikus néptánc formanyelvét használjuk a magyar népzene mellett, de mindezeket a színpadi mű törvényszerűségeinek rendeljük alá, ami nem jelenti az eredetiség megtagadását. Persze külföldre a magyar néptáncot bemutató autentikus műsorainkat visszük, mert ott az az igény, de itthon kiléphetünk ezekből a keretekből, s mindig az adott tematikának alárendelve mutatjuk be magas szinten a táncokat. Valamennyi produkciónk közös jellemzője az erő, a dinamika, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága. Ezeket, úgy vélem, élvezi és értékeli a közönség; a visszajelzések, valamint a telt házak legalábbis ezt igazolják.