2019. szeptember 19. / Jónás Ágnes
Minőségi szórakoztatás, gondolkodásra való ösztönzés, a közgondolkodás formálása – ezek az Orlai Produkciós Iroda előadásainak alappillérei, melynek szabadon szerveződő alkotóközössége újabb premierekre készül. Orlai Tibor producerrel beszélgettünk.
Nyáron sem hagyjátok színházi élmények és premierek nélkül a közönséget: a Becéző szavakkal nyitottátok a szezont Szentendrén, az előadás szeptember 12-től a Belvárosi Színházban lesz látható.
O. T.: A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre a Becéző szavak. Mindig igyekszünk olyan minőségi szórakoztató előadásokat létrehozni, amelyek széles közönségréteget találnak meg maguknak, emellett fontos ügyekről beszélnek, és formálják a közgondolkodást. A Larry McMurtry világhírű regényéből készült Becéző szavak ilyen. A műből először film készült 1984-ben, az öt Oscar-díjas alkotás forgatókönyvét James L. Brooks jegyzi. Dan Gordon később ezeket vette alapul, amikor megírta a szarkasztikus humorú családi dráma színpadi változatát, mely 2007 óta a világ számos színházában nagy sikerrel mutatkozott be. Az Orlai Produkciós Iroda megszerezte a jogokat, majd megkérdeztem Kocsis Gergelyt, akivel Varsói melódia színpadra állításakor dolgoztunk együtt, hogy vállalná-e a rendezést. Örömmel mondott igent. A főszerepeket alkotóközösségünkön belül osztottuk ki: a nehéz természetű édesanyát Hernádi Judit játssza, lányát, Emmát a nagyszerű Péter Kata, Garrettet Gyabronka József, Flapet Horváth Illés alakítja, Cseh Judit pedig több szerepben is feltűnik. A rendkívül szórakoztató, mégis mély érzelmi húrokat megpendítő történet mindenekfelett arról szól, hogy sohasem késő az őszinteség.
Milyen produkciókkal készültök a 2019/2020-as évadban?
O. T.: Két új bemutatóval is készülünk: szeptember 19-én debütál a Jurányi Inkubátorházban a Grecsó Krisztián Megyek utánad című művéből készült színpadi adaptáció, melyet Bíró Bence készített. Az előadás egy évvel ezelőtt, a szegedi MASZK Egyesület, a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében készült, Szegeden többször játszottuk, most pedig elérkezettnek láttuk az időt, hogy Budapesten is bemutassuk. Egy magyarországi fiatal, Daru útkeresését, lelki kríziseit mutatja be. A szórakoztatás és a mélyebb igazságok felmutatása közti mezsgyén egyensúlyozó darab fő kérdése, hogy a főhős megtalálja-e azt a helyet (és társat), ahol (akivel) képes hosszú távon harmóniában élni. Ez sokunknak létező probléma, kihívás. A szereplők Kurta Niké, Mészáros Béla és Baki Dániel, a rendező a fiatal és tehetséges Dékány Barnabás, akit eddig főleg színészként ismerhetett meg a közönség, s akinek – az egyetemi munkákon kívül – ez az első hangsúlyos nagy rendezése. A másik bemutatónk, a 23 perc című monodráma – melyről remélem és hiszem, hogy az idei színházi évad egyik emblematikus előadása lesz – premierjére október 3-án szintén a Jurányi Inkubátorházban kerül sor, Járó Zsuzsa adja elő. Az előadást nyáron már játszottuk a balatonföldvári Kultkikötőben, az Ördögkatlanon és a THEALTER-en. Ez a Dennis Kelly-darab azt a míves monodrámavonalat erősíti és viszi tovább, amihez a közönségünk már hozzászokhatott az elmúlt években. Elég csak A csemegepultos naplója, az Egyasszony, a Leszámolás velem vagy Az étkezés ártalmasságáról és természetesen az Egy őrült naplója című előadásainkra gondolni. A 23 perc a családon belüli erőszakkal foglalkozik, mely több embert érint, mint hinnénk – Magyarországon minden ötödik órában családon belüli erőszak áldozata lesz valaki. Biztos, hogy szélsőséges érzelmeket fog kiváltani, és biztos, hogy nagyot fog ütni. Nagyon fájdalmas, nem könnyű előadás, egyszerre humoros és szívbemarkoló, magával ragadó és megterhelően elgondolkodtató.
A TAO-megvonás hogyan érintette, érinti a repertoárotokat?
O. T.: Hogy pontosan hány új bemutatónk lesz a 2019/2020-as évadban, az természetesen nagyban függ attól, hogy milyen gazdasági háttérrel számolhatunk, ugyanis a TAO-kompenzációra ez idáig még nem kaptunk semmilyen választ. Ami biztos, hogy október 9-től láthatja a közönség Szabó Máté Szemünk fénye című rendezését a Belvárosi Színházban, mely szórakoztató és elgondolkodtató vígjáték Péter Kata, Szamosi Zsófia, László Lili, Nagy Dániel Viktor, Pataki Ferenc, Dékány Barnabás főszereplésével. Természetesen visszük tovább a tavasszal bemutatott előadásainkat, többek között a nagy sikernek örvendő, függőségekkel foglalkozó, Szabó Kimmel Tamás nevével fémjelzett Széttépve című zenés önálló estet és a június 24-én debütált Vadmézet. Utóbbi olyan Platonov-átirat, amely a mai kor közönségét és talán azokat is képes megszólítani, akik ritkábban merészkednek el művészszínházi produkciókra.
A monodrámák tekintetében az Orlai Produkció legfontosabb partnere a Jurányi Ház, ez a fő bázisotok. Miért tartod fontosnak, hogy időről időre monodrámákat is színpadra állíts?
O. T.: Tudatosan keresem az alkotóközösségünk tagjainak a monodráma-lehetőségeket, hiszen olyan nagyformátumú színészek dolgoznak nálunk, akiknek lehetőséget kell adni, hogy megmutassák azt a színészi repertoárt és azt a különleges ábrázolási módot, amivel dolgoznak. A monodráma nehéz műfaj, hiszen egyedül van a színész a színpadon, nincs semmilyen mankója, csak a szövegre és a saját színészi erejére támaszkodhat, mégis sok színész számára remek lehetőséget nyújthat, amikor elérkezik az önkifejezésnek, az elmélyülésnek egy lényegi szintjére. Rengeteget mondhat el általa magáról és arról, mit gondol a világról, miben igazán hisz. Másrészt fontos, hogy a színház beszéljen fontos társadalmi kérdésekről, például a másság bármilyen formájáról vagy a családon belül erőszakról, a hatalomnak kiszolgáltatott kisember útvesztéséről, mert egyiket sem szabad a szőnyeg alá söpörni. Van ebben némi rizikó, ugyanis mivel ezek rétegdarabok, megoszthatják a közönséget, de hát nem lehet folyton csak közönségsikert és financiális biztonságot hozó szórakoztató előadásokat létrehozni. Legalábbis mi nem ezt az utat járjuk. Szeretem időnként vásárra vinni a bőrünket.
Nyáron sem hagyjátok színházi élmények és premierek nélkül a közönséget: a Becéző szavakkal nyitottátok a szezont Szentendrén, az előadás szeptember 12-től a Belvárosi Színházban lesz látható.
O. T.: A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre a Becéző szavak. Mindig igyekszünk olyan minőségi szórakoztató előadásokat létrehozni, amelyek széles közönségréteget találnak meg maguknak, emellett fontos ügyekről beszélnek, és formálják a közgondolkodást. A Larry McMurtry világhírű regényéből készült Becéző szavak ilyen. A műből először film készült 1984-ben, az öt Oscar-díjas alkotás forgatókönyvét James L. Brooks jegyzi. Dan Gordon később ezeket vette alapul, amikor megírta a szarkasztikus humorú családi dráma színpadi változatát, mely 2007 óta a világ számos színházában nagy sikerrel mutatkozott be. Az Orlai Produkciós Iroda megszerezte a jogokat, majd megkérdeztem Kocsis Gergelyt, akivel Varsói melódia színpadra állításakor dolgoztunk együtt, hogy vállalná-e a rendezést. Örömmel mondott igent. A főszerepeket alkotóközösségünkön belül osztottuk ki: a nehéz természetű édesanyát Hernádi Judit játssza, lányát, Emmát a nagyszerű Péter Kata, Garrettet Gyabronka József, Flapet Horváth Illés alakítja, Cseh Judit pedig több szerepben is feltűnik. A rendkívül szórakoztató, mégis mély érzelmi húrokat megpendítő történet mindenekfelett arról szól, hogy sohasem késő az őszinteség.Milyen produkciókkal készültök a 2019/2020-as évadban?
O. T.: Két új bemutatóval is készülünk: szeptember 19-én debütál a Jurányi Inkubátorházban a Grecsó Krisztián Megyek utánad című művéből készült színpadi adaptáció, melyet Bíró Bence készített. Az előadás egy évvel ezelőtt, a szegedi MASZK Egyesület, a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében készült, Szegeden többször játszottuk, most pedig elérkezettnek láttuk az időt, hogy Budapesten is bemutassuk. Egy magyarországi fiatal, Daru útkeresését, lelki kríziseit mutatja be. A szórakoztatás és a mélyebb igazságok felmutatása közti mezsgyén egyensúlyozó darab fő kérdése, hogy a főhős megtalálja-e azt a helyet (és társat), ahol (akivel) képes hosszú távon harmóniában élni. Ez sokunknak létező probléma, kihívás. A szereplők Kurta Niké, Mészáros Béla és Baki Dániel, a rendező a fiatal és tehetséges Dékány Barnabás, akit eddig főleg színészként ismerhetett meg a közönség, s akinek – az egyetemi munkákon kívül – ez az első hangsúlyos nagy rendezése. A másik bemutatónk, a 23 perc című monodráma – melyről remélem és hiszem, hogy az idei színházi évad egyik emblematikus előadása lesz – premierjére október 3-án szintén a Jurányi Inkubátorházban kerül sor, Járó Zsuzsa adja elő. Az előadást nyáron már játszottuk a balatonföldvári Kultkikötőben, az Ördögkatlanon és a THEALTER-en. Ez a Dennis Kelly-darab azt a míves monodrámavonalat erősíti és viszi tovább, amihez a közönségünk már hozzászokhatott az elmúlt években. Elég csak A csemegepultos naplója, az Egyasszony, a Leszámolás velem vagy Az étkezés ártalmasságáról és természetesen az Egy őrült naplója című előadásainkra gondolni. A 23 perc a családon belüli erőszakkal foglalkozik, mely több embert érint, mint hinnénk – Magyarországon minden ötödik órában családon belüli erőszak áldozata lesz valaki. Biztos, hogy szélsőséges érzelmeket fog kiváltani, és biztos, hogy nagyot fog ütni. Nagyon fájdalmas, nem könnyű előadás, egyszerre humoros és szívbemarkoló, magával ragadó és megterhelően elgondolkodtató.
A TAO-megvonás hogyan érintette, érinti a repertoárotokat?
O. T.: Hogy pontosan hány új bemutatónk lesz a 2019/2020-as évadban, az természetesen nagyban függ attól, hogy milyen gazdasági háttérrel számolhatunk, ugyanis a TAO-kompenzációra ez idáig még nem kaptunk semmilyen választ. Ami biztos, hogy október 9-től láthatja a közönség Szabó Máté Szemünk fénye című rendezését a Belvárosi Színházban, mely szórakoztató és elgondolkodtató vígjáték Péter Kata, Szamosi Zsófia, László Lili, Nagy Dániel Viktor, Pataki Ferenc, Dékány Barnabás főszereplésével. Természetesen visszük tovább a tavasszal bemutatott előadásainkat, többek között a nagy sikernek örvendő, függőségekkel foglalkozó, Szabó Kimmel Tamás nevével fémjelzett Széttépve című zenés önálló estet és a június 24-én debütált Vadmézet. Utóbbi olyan Platonov-átirat, amely a mai kor közönségét és talán azokat is képes megszólítani, akik ritkábban merészkednek el művészszínházi produkciókra.
A monodrámák tekintetében az Orlai Produkció legfontosabb partnere a Jurányi Ház, ez a fő bázisotok. Miért tartod fontosnak, hogy időről időre monodrámákat is színpadra állíts?
O. T.: Tudatosan keresem az alkotóközösségünk tagjainak a monodráma-lehetőségeket, hiszen olyan nagyformátumú színészek dolgoznak nálunk, akiknek lehetőséget kell adni, hogy megmutassák azt a színészi repertoárt és azt a különleges ábrázolási módot, amivel dolgoznak. A monodráma nehéz műfaj, hiszen egyedül van a színész a színpadon, nincs semmilyen mankója, csak a szövegre és a saját színészi erejére támaszkodhat, mégis sok színész számára remek lehetőséget nyújthat, amikor elérkezik az önkifejezésnek, az elmélyülésnek egy lényegi szintjére. Rengeteget mondhat el általa magáról és arról, mit gondol a világról, miben igazán hisz. Másrészt fontos, hogy a színház beszéljen fontos társadalmi kérdésekről, például a másság bármilyen formájáról vagy a családon belül erőszakról, a hatalomnak kiszolgáltatott kisember útvesztéséről, mert egyiket sem szabad a szőnyeg alá söpörni. Van ebben némi rizikó, ugyanis mivel ezek rétegdarabok, megoszthatják a közönséget, de hát nem lehet folyton csak közönségsikert és financiális biztonságot hozó szórakoztató előadásokat létrehozni. Legalábbis mi nem ezt az utat járjuk. Szeretem időnként vásárra vinni a bőrünket.