2019. október 07. / T. B.
A Hangfoglaló Program ötödik évadában támogatott induló előadók között is példaértékű, ahogy az Árnyéknyúl zenekar Debrecenből indulva fokozatosan és tudatosan építkezik. Mindaközben
nem felejtik el, miért is vágtak bele: az együttzenélés öröme minden koncertjük alkalmával szinte tapintható. A zenekar énekes-gitárosával, Kovács Károllyal beszélgettünk.
Hosszú út vezetett a Hangfoglaló Program támogatásáig. Mesélnétek a zenekar alapításról és a mostani Árnyéknyúlról?
K. K.: Az egész egy akusztikus gitárral, a debreceni Békás-tóval, egy kalappal és egy kis borral indult 2009 körül. Ebből az utcazenéből nőtte ki magát az első formáció, ami Eufória néven futott. Ezt követte a Modern Lobotómia, ahol már együtt játszottunk 2014-től. Az első koncertünk 2016 áprilisában volt, és innen számoljuk a megalakulásunkat is. Két évvel később lettünk Árnyéknyúl. Ahogy szétnézünk a világban, azt látjuk, hogy kialakultak bizonyos trendek, amik a gyors sikerhez vezető könnyű utat választják. A mi zenekarunk küldetése, hogy az üzenetünk mindig a saját gondolatainkból vagy kérdéseinkből táplálkozzon, és ne az akár saját magunk által támasztott követelményekből. Jó tanácsunk: legyetek őszinték! Nekünk is sikerült!
Honnan jött a név?
K. K.: Egy nyelvtani hibából. A névadó dalunkban van egy sor, ami így hangzik: „Csak semmi ugrás, úgysem élnéd túl / Inkább nézd azt, ahogy az árnyék nyúl”. Az egyik koncertünk után a 30Y turnémenedzsere, Barbi jött oda hozzánk azzal a kérdéssel, hogy melyik dalunkban van az, hogy „Árnyéknyúl”. Ezen akkor sokat nevettünk, de mivel már egyébként is téma volt közöttünk a névváltás lehetősége, ezt a nevet is bedobtuk a kalapba. Végül az Árnyéknyúl ránk ragadt, mi pedig örülünk neki.
Készül az új lemez, nemrég pedig videoklipetek is megjelent a Fűben fekszem című dalra. Mik a további terveitek?
K. K.: Ősszel három fontos dolog fog történni velünk: kijön az első nagylemezünk, amit egy otthoni, debreceni lemezbemutató koncerttel ünneplünk meg. Először kerülünk budapesti színpadra, és már csak hab a tortán, hogy megjelenik a zenekarunk névadó dalának videoklipje is.
Milyen érzés debreceni zenészként országos hírnévre szert tenni? Hogyan segített ebben a Hangfoglaló Program?
K. K.: Tapasztalatból erről nem tudunk nyilatkozni, hiszen az első budapesti fellépésünk idén szeptemberben lesz. Viszont sokszor halljuk vissza, hogy az első fővárosi fellépés minden vidéki zenekarnak mérföldkő. Úgy látjuk, Magyarország kulturális élete is Budapest-központú, ami nem könnyíti meg a vidéki zenekarok dolgát. A pályázat elnyerése rengeteg lehetőséget adott. Megtapasztalhattuk, hogy milyen profikkal dolgozni és szuper helyeken fellépni. A Hangfoglaló Program felgyorsította körülöttünk az életet, és adott egy évnyi támogatást és odafigyelést, aminek köszönhetően kiforrottabb és érettebb zenekar lehetünk.
nem felejtik el, miért is vágtak bele: az együttzenélés öröme minden koncertjük alkalmával szinte tapintható. A zenekar énekes-gitárosával, Kovács Károllyal beszélgettünk.
Hosszú út vezetett a Hangfoglaló Program támogatásáig. Mesélnétek a zenekar alapításról és a mostani Árnyéknyúlról?
K. K.: Az egész egy akusztikus gitárral, a debreceni Békás-tóval, egy kalappal és egy kis borral indult 2009 körül. Ebből az utcazenéből nőtte ki magát az első formáció, ami Eufória néven futott. Ezt követte a Modern Lobotómia, ahol már együtt játszottunk 2014-től. Az első koncertünk 2016 áprilisában volt, és innen számoljuk a megalakulásunkat is. Két évvel később lettünk Árnyéknyúl. Ahogy szétnézünk a világban, azt látjuk, hogy kialakultak bizonyos trendek, amik a gyors sikerhez vezető könnyű utat választják. A mi zenekarunk küldetése, hogy az üzenetünk mindig a saját gondolatainkból vagy kérdéseinkből táplálkozzon, és ne az akár saját magunk által támasztott követelményekből. Jó tanácsunk: legyetek őszinték! Nekünk is sikerült!
Honnan jött a név?
K. K.: Egy nyelvtani hibából. A névadó dalunkban van egy sor, ami így hangzik: „Csak semmi ugrás, úgysem élnéd túl / Inkább nézd azt, ahogy az árnyék nyúl”. Az egyik koncertünk után a 30Y turnémenedzsere, Barbi jött oda hozzánk azzal a kérdéssel, hogy melyik dalunkban van az, hogy „Árnyéknyúl”. Ezen akkor sokat nevettünk, de mivel már egyébként is téma volt közöttünk a névváltás lehetősége, ezt a nevet is bedobtuk a kalapba. Végül az Árnyéknyúl ránk ragadt, mi pedig örülünk neki.
Készül az új lemez, nemrég pedig videoklipetek is megjelent a Fűben fekszem című dalra. Mik a további terveitek?
K. K.: Ősszel három fontos dolog fog történni velünk: kijön az első nagylemezünk, amit egy otthoni, debreceni lemezbemutató koncerttel ünneplünk meg. Először kerülünk budapesti színpadra, és már csak hab a tortán, hogy megjelenik a zenekarunk névadó dalának videoklipje is.
Milyen érzés debreceni zenészként országos hírnévre szert tenni? Hogyan segített ebben a Hangfoglaló Program?
K. K.: Tapasztalatból erről nem tudunk nyilatkozni, hiszen az első budapesti fellépésünk idén szeptemberben lesz. Viszont sokszor halljuk vissza, hogy az első fővárosi fellépés minden vidéki zenekarnak mérföldkő. Úgy látjuk, Magyarország kulturális élete is Budapest-központú, ami nem könnyíti meg a vidéki zenekarok dolgát. A pályázat elnyerése rengeteg lehetőséget adott. Megtapasztalhattuk, hogy milyen profikkal dolgozni és szuper helyeken fellépni. A Hangfoglaló Program felgyorsította körülöttünk az életet, és adott egy évnyi támogatást és odafigyelést, aminek köszönhetően kiforrottabb és érettebb zenekar lehetünk.