2019. október 28. / D. MAGYARI IMRE
Nem nyomdahiba: a Jelenkornál megjelent regény címe két szóba írandó: Hold on. Szójátékkal van dolgunk, a cím az egyik helyszín megnevezése mellett egy angol igére is utal, a hold on elsődleges jelentése „tarts ki, kapaszkodj meg”. Laád Szabolcsnak a huszonegyedik század
közepén a Földön és a Holdon az a legfőbb célja, hogy megkapaszkodjon. Teljesen belebolondult ugyanis egy földi testbe (szintén szójáték), Apáti Annáéba, pedig csak egyszer látta, egy várnai konferencián. Megpróbálja megtalálni.
Csináltam már egy-két interjút itt a Grinzingi borozóban, de este hétkor még sosem, most pedig annyi van. Esti ember lennél?
E. Z.: Írni általában délelőtt szoktam, este viszont szeretek társaságban lenni. De találkozhattunk volna délelőtt is, most épp nem írok semmit. Ez a kiürülés utáni feltöltődés időszaka. Sőt most nem is készülök semmire.
Pillanatnyilag fantasztikum, hogy Holdon rengetegen dolgoznak üvegbúrák alatt. Ennek ellenére szerintem nem sci-fit olvasunk, hanem egy borongós antropológiai regényt. Azért megkérdezem, mennyire mélyültél el a sci-fi műfajában?
E. Z.: Szerintem sem sci-fit írtam, ez bizonyos szempontból egy sültrealista szerelmi történet, csak a jövőben játszódik. A sci-fihez nincs semmiféle kategorikus viszonyulásom. Ismerem persze a nagy klasszikusokat, Asimovot, Lemet és másokat, de nem ők a kedvenceim. Valamennyire használom a műfaj kellékeit, vannak a regényben tudományos részek, és olyanok is, amiket „fantasztikus”-nak lehet nevezni, de nem ez a lényeg. Persze, aki akarja, olvassa nyugodtan sci-finek, ebbe nem szólhatok bele.
Azért már egyes szavak is beindítják a fantáziát: elmetisztítás, épületnyomtatás, illatszökőkút, hologramszínész…
E. Z.: Muszáj volt kitalálnom ezt-azt, ha már 2050-be tettem az elbeszélés időpontját. Jó játék volt gondolkodni, mi lesz majd – más kérdés, hogy nem szeretném, hogy a leírtak egy az egyben megtörténjenek.
A Hold onban sokszor felbukkan Arthur Charles Clarke neve.
E. Z.: A jövő körvonalai című, 1962-ben írt könyve nemcsak a főhősömet, engem is lenyűgözött, amikor nemrég olvastam. Clarke író is volt, de alapvetően tudós, sőt szerintem látnok. Fontos megállapítása, hogy a tudomány története azt mutatja: gyakorlatilag minden megvalósul, amire komoly igény mutatkozik, mégpedig a technikai nehézségektől függetlenül. Nem biztos azért, hogy ez mindenre igaz, mintha még nem lenne halhatatlanság, teleportálás, időutazás, de sok találmány, amit ma magától értetődően használunk, néhány évtizede még fantazmagóriának tűnt.
Tehát a Hold on sültrealista szerelmi történet.
E. Z.: Van egy főhős, aki hosszú fejezeteken át keresi Várnában megismert és rögtön el is vesztett szerelmét. Mi ez, ha nem realizmus? Minden más emiatt történik, ebből következik. Mindent rosszat és jót a szerelem okoz. Vagy a képzelt szerelem, mert azért ez alapvetően mintha csak egy ábránd lenne Szabolcsnak.
Én azért mondtam, hogy borongós antropológiai mű, mert számomra az derül ki belőle, hogy ami rossz az életünkben, még pontosabban a személyiségünkben, az emberi létben, azt nem tudjuk magunk mögött hagyni, az nem fog eltűnni a jövőben sem. A szerelmi bánatunkat is visszük magunkkal.
E. Z.: A fizikai eltávolodással sokan próbálkoznak: elköltöznek más utcába, kerületbe, városba, országba – a múltat ettől még nem tudják maguk mögött hagyni. Az az emlékekben él, hacsak meg nem valósul a Hold onban már létező elmetisztítás. Aminek egyébként nem lennék nagy híve.
A halálfélelem sem kiküszöbölhető, megjelenik a lázárzsigákban is, akik mesterséges lények. És ott van bennük a fájdalom, az agresszió is.
E. Z.: Mindenkiben ott van az agresszió csírája, lehetősége, bennük is, hiszen emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, miközben hordozzák az emberiség enciklopédikus tudásának legjavát is. Egyformán néznek ki, de különböző személyiségek. Ismert, szakemberek által régóta tárgyalt probléma, hogy mi történik majd, ha a teremtmények okosabbá válnak a teremtőiknél, ráadásul a betáplálásoknak köszönhetően esetleg rendelkeznek majd a teremtő emlékeivel is. Ez évtizedek múlva elméletiből gyakorlati problémává válhat.
Annak van jelentése, hogy a rendkívül titokzatos Apáti Anna nevében ott rejlik az apátia szó, vagy én képzelgek?
E. Z.: Persze, és fontos is, az apátia nagyon romboló, közéleti és személyes szinten egyaránt. Maga Apáti Anna nem apatikus személyiség, eltűnése viszont apátiába süllyeszti Szabolcsot, ahogy a társadalmi események a lakosságot. Veszélyes nő…
A regény végén nincs feloldás. El tudod képzelni, hogy az emberiség egyszer, nem is olyan soká, megsemmisíti önmagát?
E. Z.: Én mindent el tudok képzelni, és, ahogy mondani szokás, mindennek az ellenkezőjét is. Azzal vitatkoznék, hogy nincs feloldás a regény végén, hisz van egy szép belenyugvás valamibe, egy ellebegés, amit nem részletezhetünk, mert bízom benne, hogy lesznek még olvasói a könyvnek, akiknek nem szeretném elárulni, hova vezette Laád Szabolcsot és Apáti Annát a szerelem. Vagy a képzelt szerelem…
Egressy Zoltán: Hold on – A Déli Szél Balladája
Jelenkor Kiadó, 2019
354 oldal / 3499 Ft
közepén a Földön és a Holdon az a legfőbb célja, hogy megkapaszkodjon. Teljesen belebolondult ugyanis egy földi testbe (szintén szójáték), Apáti Annáéba, pedig csak egyszer látta, egy várnai konferencián. Megpróbálja megtalálni.
Csináltam már egy-két interjút itt a Grinzingi borozóban, de este hétkor még sosem, most pedig annyi van. Esti ember lennél?
E. Z.: Írni általában délelőtt szoktam, este viszont szeretek társaságban lenni. De találkozhattunk volna délelőtt is, most épp nem írok semmit. Ez a kiürülés utáni feltöltődés időszaka. Sőt most nem is készülök semmire.
Pillanatnyilag fantasztikum, hogy Holdon rengetegen dolgoznak üvegbúrák alatt. Ennek ellenére szerintem nem sci-fit olvasunk, hanem egy borongós antropológiai regényt. Azért megkérdezem, mennyire mélyültél el a sci-fi műfajában?
E. Z.: Szerintem sem sci-fit írtam, ez bizonyos szempontból egy sültrealista szerelmi történet, csak a jövőben játszódik. A sci-fihez nincs semmiféle kategorikus viszonyulásom. Ismerem persze a nagy klasszikusokat, Asimovot, Lemet és másokat, de nem ők a kedvenceim. Valamennyire használom a műfaj kellékeit, vannak a regényben tudományos részek, és olyanok is, amiket „fantasztikus”-nak lehet nevezni, de nem ez a lényeg. Persze, aki akarja, olvassa nyugodtan sci-finek, ebbe nem szólhatok bele.
Azért már egyes szavak is beindítják a fantáziát: elmetisztítás, épületnyomtatás, illatszökőkút, hologramszínész…
E. Z.: Muszáj volt kitalálnom ezt-azt, ha már 2050-be tettem az elbeszélés időpontját. Jó játék volt gondolkodni, mi lesz majd – más kérdés, hogy nem szeretném, hogy a leírtak egy az egyben megtörténjenek.
A Hold onban sokszor felbukkan Arthur Charles Clarke neve.
E. Z.: A jövő körvonalai című, 1962-ben írt könyve nemcsak a főhősömet, engem is lenyűgözött, amikor nemrég olvastam. Clarke író is volt, de alapvetően tudós, sőt szerintem látnok. Fontos megállapítása, hogy a tudomány története azt mutatja: gyakorlatilag minden megvalósul, amire komoly igény mutatkozik, mégpedig a technikai nehézségektől függetlenül. Nem biztos azért, hogy ez mindenre igaz, mintha még nem lenne halhatatlanság, teleportálás, időutazás, de sok találmány, amit ma magától értetődően használunk, néhány évtizede még fantazmagóriának tűnt.
Tehát a Hold on sültrealista szerelmi történet.
E. Z.: Van egy főhős, aki hosszú fejezeteken át keresi Várnában megismert és rögtön el is vesztett szerelmét. Mi ez, ha nem realizmus? Minden más emiatt történik, ebből következik. Mindent rosszat és jót a szerelem okoz. Vagy a képzelt szerelem, mert azért ez alapvetően mintha csak egy ábránd lenne Szabolcsnak.
Én azért mondtam, hogy borongós antropológiai mű, mert számomra az derül ki belőle, hogy ami rossz az életünkben, még pontosabban a személyiségünkben, az emberi létben, azt nem tudjuk magunk mögött hagyni, az nem fog eltűnni a jövőben sem. A szerelmi bánatunkat is visszük magunkkal.
E. Z.: A fizikai eltávolodással sokan próbálkoznak: elköltöznek más utcába, kerületbe, városba, országba – a múltat ettől még nem tudják maguk mögött hagyni. Az az emlékekben él, hacsak meg nem valósul a Hold onban már létező elmetisztítás. Aminek egyébként nem lennék nagy híve.
A halálfélelem sem kiküszöbölhető, megjelenik a lázárzsigákban is, akik mesterséges lények. És ott van bennük a fájdalom, az agresszió is.
E. Z.: Mindenkiben ott van az agresszió csírája, lehetősége, bennük is, hiszen emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, miközben hordozzák az emberiség enciklopédikus tudásának legjavát is. Egyformán néznek ki, de különböző személyiségek. Ismert, szakemberek által régóta tárgyalt probléma, hogy mi történik majd, ha a teremtmények okosabbá válnak a teremtőiknél, ráadásul a betáplálásoknak köszönhetően esetleg rendelkeznek majd a teremtő emlékeivel is. Ez évtizedek múlva elméletiből gyakorlati problémává válhat.
Annak van jelentése, hogy a rendkívül titokzatos Apáti Anna nevében ott rejlik az apátia szó, vagy én képzelgek?
E. Z.: Persze, és fontos is, az apátia nagyon romboló, közéleti és személyes szinten egyaránt. Maga Apáti Anna nem apatikus személyiség, eltűnése viszont apátiába süllyeszti Szabolcsot, ahogy a társadalmi események a lakosságot. Veszélyes nő…
A regény végén nincs feloldás. El tudod képzelni, hogy az emberiség egyszer, nem is olyan soká, megsemmisíti önmagát?
E. Z.: Én mindent el tudok képzelni, és, ahogy mondani szokás, mindennek az ellenkezőjét is. Azzal vitatkoznék, hogy nincs feloldás a regény végén, hisz van egy szép belenyugvás valamibe, egy ellebegés, amit nem részletezhetünk, mert bízom benne, hogy lesznek még olvasói a könyvnek, akiknek nem szeretném elárulni, hova vezette Laád Szabolcsot és Apáti Annát a szerelem. Vagy a képzelt szerelem…
Egressy Zoltán: Hold on – A Déli Szél Balladája
Jelenkor Kiadó, 2019
354 oldal / 3499 Ft