2019. november 19. / Jónás Ágnes
Visszatér az Átrium repertoárjára Yasmina Reza négyszereplős darabja, Az öldöklés istene, mely leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről és arról, hogy bizony mindannyiunkban
kavarog sérelem, előítélet és düh, melyek olykor, mint vulkánból a forró láva, könyörtelenül felszínre törnek. Herczeg Adrienn, Péterfy Bori és Hevér Gábor mellé ebben az évadban csatlakozik Pál András, a Radnóti Miklós Színház társulatának tagja, aki a hosszabb külföldi úton tartózkodó Szikszai Rémusz szerepét veszi át a darabban. Pál András júniusban már a Kőszegi Várszínház nézői előtt debütált az előadásban, a budapesti közönség azonban először november 2-án láthatja a színészt a darabban.
Miért volt szükség a szerepátvételre?
P. A.: Mert Rémusz elutazott Indonéziába. Időnként csinál efféle hoszszabb lazításokat messze Magyarországtól, szeret elvonulni a családjával, aztán pár hónap elteltével hazajön, és ismét teljes erőbedobással dolgozik. Amikor az Átrium megkeresett a szereppel, felhívtam és megkérdeztem tőle, hogy mit szólna, ha elvállalnám. Nagyon támogató volt, sőt, készített nekem egy példányt a színdarabból.
Anyaszínházad a Radnóti Színház, de ezek szerint szívesen kalandozol másutt is.
P. A.: Nehezen vagyok egyeztethető, szerencsére, imádom a kollégáimat, de néha jólesik egy kis „kirándulás”, inspirálóan hat rám egy új közeg és az új kollégák. Szeretem figyelni, ahogy mások dolgoznak, és igyekszem tanulni. Örülök, hogy most Herczeg Adriennel, Péterfy Borival, Hevér Gáborral dolgozhatok. Adriennel évek óta jó barátságban vagyunk, Hevér Gábort is nagyon kedvelem mint embert és mint kollégát, Péterfy Borival most először játszom. Kíváncsi voltam rá, és nem csalódtam benne. Profi színész, szórakoztató kolléga. Viszonylag kevés idő volt a próbákra, rövid idő alatt kellett megtanulnom a szerepemet, de a csapat rendkívül segítőkész volt.
Intenzív verbális pingpong zajlik a szereplők között egy lakás zárt terében.
P. A.: Igen, és mindenkinek megvan a maga igaza ebben a történetben. Az öldöklés istene négy szülőről szól: a vendéglátó házaspár (Herczeg Adrienn és Hevér Gábor) fia egy bottal megütötte a vendég házaspár (Péterfy Bori és én) gyermekét, és a szülők összegyűlnek, hogy megbeszéljék a problémát. A gyerekek iskolai verekedése ürügyén robbant ki aztán a házaspárbaj, vagyis a komédia felszíne mögött súlyos kérdéseket feszeget az előadásunk a szülői hibákról, a partneri odafigyelés hiányáról, álarcokról, társadalmi különbségekről. Olyan kérdéseket is felvet, mint hogy hogyan és miért játsszuk meg magunkat, hogyan képviseljük az érdekeinket, illetve hogy milyen bonyodalmakat hoz a házasságba egy gyerek.
Mi az általad megformált Alain igazsága?
P. A.: Alain sikeres ügyvéd, állandóan telefonon lóg, fontos ember, képtelen házon kívül hagyni a hivatását. A gyermeknevelést és a háztartást teljes mértékben feleségére, Anette-re hárítja. Munkájából fakadóan jól megtanulta, hogyan legyen kimért, higgadt, hogyan képviselje jól a saját álláspontját, hogyan alkalmazzon retorikai fogásokat, de pont ezek miatt nagyon pikírt is tud lenni. Élvezi, hogy tudása és képzettsége miatt fölényben van a hozzájuk látogató házaspárral, Michellel és Véronique-kal szemben.
Mi a gyenge pontja?
P. A.: Az ő gyenge pontja egyrészt a felesége, másrészt a gyerekkora. A jól menő, kemény, mindent kordában tartó férfi lelke mélyén félelmek, görcsök és gátlások vannak, melyek idővel felszínre törnek. De mindenkiből előtörnek az elfojtott indulatok, és pont ez Yasmina Reza darabjának a bravúrja. Hogy leleplezi a kínos élethelyzetekben erőltetett, visszafogott viselkedést, s kibukik a szereplők valódi énje és sértettsége.
Aki felnőtt ember, az maradjon higgadt, fogja vissza magát, és a negatív véleményét se nagyon hangoztassa – ezt sulykolják belénk. Nálad hol az a pont, ahol el tud pattanni az a bizonyos húr?
P. A.: Ez az úgynevezett kontrollfék számomra is ismerős, de sajnos bőven akad olyan helyzet, amikor elpattan a húr. Például a közlekedés során, vezetés közben. Egy nagyobb idegeskedés után persze el szoktam szégyellni magam, sőt, néha nagyon abszurdnak találom, hogy ülök egy „dobozban”, és kiadom magamból a dühöm egy vadidegenre. Ilyenkor megpróbálom megkeresni, hogy milyen rejtett okok állhatnak az indulataim mögött.
A színészi hivatásban – mint más szakmákban is – mindig vannak jobb és rosszabb napok. Rosszabb napokon hogyan lehet téged motiválni?
P. A.: Engem egy színpadi élmény, egy tartalmas kollegiális viszony, egy jó feladat vagy egy jól eltöltött szabadidő helyre tud rázni. Bedarálja az embert, hogy nem elég egy helyen munkát vállalni – sokfelé kell szakadni, hogy elfogadható egzisztenciát tudjon kialakítani magának az ember. Évad közben gyakran élünk meg hullámvölgyeket és kimerülünk lelkileg, de igyekszünk visszakapaszkodni a felszínre. Igyekszem a tehetségem legjavát hozni, és száz százalékot kívánok nyújtani mind a kollégáimnak, mind pedig a nézőknek.
kavarog sérelem, előítélet és düh, melyek olykor, mint vulkánból a forró láva, könyörtelenül felszínre törnek. Herczeg Adrienn, Péterfy Bori és Hevér Gábor mellé ebben az évadban csatlakozik Pál András, a Radnóti Miklós Színház társulatának tagja, aki a hosszabb külföldi úton tartózkodó Szikszai Rémusz szerepét veszi át a darabban. Pál András júniusban már a Kőszegi Várszínház nézői előtt debütált az előadásban, a budapesti közönség azonban először november 2-án láthatja a színészt a darabban.
Miért volt szükség a szerepátvételre?
P. A.: Mert Rémusz elutazott Indonéziába. Időnként csinál efféle hoszszabb lazításokat messze Magyarországtól, szeret elvonulni a családjával, aztán pár hónap elteltével hazajön, és ismét teljes erőbedobással dolgozik. Amikor az Átrium megkeresett a szereppel, felhívtam és megkérdeztem tőle, hogy mit szólna, ha elvállalnám. Nagyon támogató volt, sőt, készített nekem egy példányt a színdarabból.
Anyaszínházad a Radnóti Színház, de ezek szerint szívesen kalandozol másutt is.
P. A.: Nehezen vagyok egyeztethető, szerencsére, imádom a kollégáimat, de néha jólesik egy kis „kirándulás”, inspirálóan hat rám egy új közeg és az új kollégák. Szeretem figyelni, ahogy mások dolgoznak, és igyekszem tanulni. Örülök, hogy most Herczeg Adriennel, Péterfy Borival, Hevér Gáborral dolgozhatok. Adriennel évek óta jó barátságban vagyunk, Hevér Gábort is nagyon kedvelem mint embert és mint kollégát, Péterfy Borival most először játszom. Kíváncsi voltam rá, és nem csalódtam benne. Profi színész, szórakoztató kolléga. Viszonylag kevés idő volt a próbákra, rövid idő alatt kellett megtanulnom a szerepemet, de a csapat rendkívül segítőkész volt.
Intenzív verbális pingpong zajlik a szereplők között egy lakás zárt terében.
P. A.: Igen, és mindenkinek megvan a maga igaza ebben a történetben. Az öldöklés istene négy szülőről szól: a vendéglátó házaspár (Herczeg Adrienn és Hevér Gábor) fia egy bottal megütötte a vendég házaspár (Péterfy Bori és én) gyermekét, és a szülők összegyűlnek, hogy megbeszéljék a problémát. A gyerekek iskolai verekedése ürügyén robbant ki aztán a házaspárbaj, vagyis a komédia felszíne mögött súlyos kérdéseket feszeget az előadásunk a szülői hibákról, a partneri odafigyelés hiányáról, álarcokról, társadalmi különbségekről. Olyan kérdéseket is felvet, mint hogy hogyan és miért játsszuk meg magunkat, hogyan képviseljük az érdekeinket, illetve hogy milyen bonyodalmakat hoz a házasságba egy gyerek.
Mi az általad megformált Alain igazsága?
P. A.: Alain sikeres ügyvéd, állandóan telefonon lóg, fontos ember, képtelen házon kívül hagyni a hivatását. A gyermeknevelést és a háztartást teljes mértékben feleségére, Anette-re hárítja. Munkájából fakadóan jól megtanulta, hogyan legyen kimért, higgadt, hogyan képviselje jól a saját álláspontját, hogyan alkalmazzon retorikai fogásokat, de pont ezek miatt nagyon pikírt is tud lenni. Élvezi, hogy tudása és képzettsége miatt fölényben van a hozzájuk látogató házaspárral, Michellel és Véronique-kal szemben.
Mi a gyenge pontja?
P. A.: Az ő gyenge pontja egyrészt a felesége, másrészt a gyerekkora. A jól menő, kemény, mindent kordában tartó férfi lelke mélyén félelmek, görcsök és gátlások vannak, melyek idővel felszínre törnek. De mindenkiből előtörnek az elfojtott indulatok, és pont ez Yasmina Reza darabjának a bravúrja. Hogy leleplezi a kínos élethelyzetekben erőltetett, visszafogott viselkedést, s kibukik a szereplők valódi énje és sértettsége.
Aki felnőtt ember, az maradjon higgadt, fogja vissza magát, és a negatív véleményét se nagyon hangoztassa – ezt sulykolják belénk. Nálad hol az a pont, ahol el tud pattanni az a bizonyos húr?
P. A.: Ez az úgynevezett kontrollfék számomra is ismerős, de sajnos bőven akad olyan helyzet, amikor elpattan a húr. Például a közlekedés során, vezetés közben. Egy nagyobb idegeskedés után persze el szoktam szégyellni magam, sőt, néha nagyon abszurdnak találom, hogy ülök egy „dobozban”, és kiadom magamból a dühöm egy vadidegenre. Ilyenkor megpróbálom megkeresni, hogy milyen rejtett okok állhatnak az indulataim mögött.
A színészi hivatásban – mint más szakmákban is – mindig vannak jobb és rosszabb napok. Rosszabb napokon hogyan lehet téged motiválni?
P. A.: Engem egy színpadi élmény, egy tartalmas kollegiális viszony, egy jó feladat vagy egy jól eltöltött szabadidő helyre tud rázni. Bedarálja az embert, hogy nem elég egy helyen munkát vállalni – sokfelé kell szakadni, hogy elfogadható egzisztenciát tudjon kialakítani magának az ember. Évad közben gyakran élünk meg hullámvölgyeket és kimerülünk lelkileg, de igyekszünk visszakapaszkodni a felszínre. Igyekszem a tehetségem legjavát hozni, és száz százalékot kívánok nyújtani mind a kollégáimnak, mind pedig a nézőknek.