2020. január 04. / Nagy Klaudia
Tovább vezetheti a Miskolci Nemzeti Színházat Béres Attila, a teátrum igazgatója. A szakmai bizottság és a közgyűlés egyhangú döntéssel újabb öt évre hosszabbította meg kinevezését. Az elmúlt négy évben teljesen megújult a repertoár, a színház évadról évadra száznegyvenezer
feletti nézőszámot produkál, magas színvonalát országszerte elismerik. Előadásaik, művészeik sorra kapják a szakmai díjakat, bemutatóik eseményszámba mennek. Az igazgatóval jövőbeli terveiről és a 2019/2020-as évad új bemutatóiról beszélgettünk.
Milyen célkitűzéseket fogalmaztál meg a pályázatodban a következő öt évre?
B. A.: Rendhagyó módon egy újfajta vezetési modellt építettünk fel Miskolcon. Igazgatóként ugyan én vagyok a felelős a színházért, de nem egyedül vezetem, hanem egy művészeti tanáccsal közösen. A demokratikus szavazás egyszerű elvével döntünk minden – a színházat érintő – művészeti kérdésben. A tanács tagja öt rendező: Keszég László, Szabó Máté, Rusznyák Gábor, Szőcs Artur és jómagam. Ezek a rendezők az elmúlt négy évben megismerték a társulatot, kialakult a színházban egyfajta közös nyelv, erre a szakmai alapra lehet építeni. Budapesten mindig megdöbbennek, hogy évadonként tizenhét bemutató tartunk, mert irgalmatlan számnak tűnik. De ha azt nézzük, hogy a Miskolci Nemzeti Színház a város egyetlen színháza, három játszóhellyel rendelkezik, tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy három különböző színház működik egy épületen belül, akkor ez a bemutatószám már nem is olyan nagy. Sok tapasztalatot szereztünk az elmúlt négy évben. Az elkövetkezőkben azt tervezzük, hogy megmarad az a szerkezet, amely a munkánkat eddig keretezte: a nagyszínházban készülnek ezután is a közönségvonzóbb előadások, a kamara jellege szerint művészszínház, a Játékszín a kísérletezés terepe lesz – ez az egyik feltétele és biztosítéka a közönség igényeit a messzemenőkig figyelembe vevő, áttekinthető, kiszámítható, színes műsorrendünknek. Szeretnénk új alkotókat is Miskolcra csábítani. Ezzel az is szándékunk, hogy a színházat kimozdítsuk Miskolcról, és ha lehet Magyarországról is – külföld felé nyitnánk, megtalálva azokat a fesztiválokat, ahol az előadásainkkal megjelenhetünk. Egy jelentős nemzetközi hírű rendezőt szeretnénk a következő évad végén Miskolcra hívni. Radu Afrimra gondoltunk, aki sok erdélyi magyar színházban dolgozott. Számos előadását láttam, olyan színházi nyelven beszél, amely biztosan az újdonság erejével hatna Magyarországon.
Kétségtelenül izgalmas öt év elé nézünk. Milyen bemutatók várhatóak ebben az évadban?
B. A.: Kiemelnék párat, hátha tudok adni egy kis ízelítőt. Októberben volt a Nem félünk a farkastól című darab premierje a Játékszínben, amelyet Székely Kriszta rendezett. A Nagyszínházban a Don Juan került bemutatásra, Szőcs Artur rendezésében és a Luxemburg grófja című operett Rusznyák Gábor rendezésében. A Kamaraszínházban a Feketeszárú cseresznye című színmű, A legkisebb boszorkány című mesejáték és az Üvöltő szelek című regény balett-feldolgozása került színre, Kozma Attila koreográfiájával. Szeptember végén volt egy tantermi bemutatónk is a város egyik középiskolájában, M. A. naplója címmel. November végén és december elején Ibsen Vadkacsáját, a Hegedűs a háztetőn-t – amelyben Jávori Ferenc Fegya és a Budapest Klezmer Band zenél –, illetve az Ádám almáit mutatjuk be. És ez csak az évad fele…
Első rendezésed az évadban a Hegedűs a háztetőn lesz. Miért erre esett a választás?
B. A.: A legfontosabb, hogy van-e a színházban Tevje. Miskolcon szerencsére több olyan színművész is van, akire nagyon illik ez a szerep. Az én választásom Görög Lászlóra esett. Azt gondolom, egyrészt érte érdemes elővenni ezt a darabot, másrészt nagyon tanulságos „mese” ez a ma emberének…
A repertoárban felfedezhető egy tematika. A művészeti tanács mekkora szerepet kap a kialakításában?
B. A.: A repertoár kialakítása és a társulat összetétele a művészeti tanács legfontosabb feladata. Az öt művészeti tanácstag hosszú, gyötrelmes éjszakákon keresztül arról vitatkozik, hogy milyen történeteket kell most zsigerien elmesélni. Ezekből a beszélgetésekből alakul ki a következő évad repertoárja. Rengeteg szempont mentén kell megfontolt döntést hoznunk. Január közepére szokott összeállni a következő évad tizenhét premierjének szereposztása, rendezői, tervezői.
A magyar színházak közül elsőként köteleztétek el magatokat a környezettudatosság mellett. Hogyan fogjátok megvalósítani?
B. A.: Papp Endre színművész kezdeményezése volt, aki pár éve szerződött a társulathoz, és mindannyian egy emberként álltunk mellé. Szeretnénk a lehetőségeinkhez képest eltüntetni a színházból a környezetrombolást, és felépíteni a környezettudatos gondolkodást. Például végérvényesen száműznénk a műanyagot. Megpróbálunk nélküle élni. Ezen kívül nagyon fontos, hogy megújuló energiából kapjuk a villamos áramot. A gázfűtéses kazánok helyett a város központi fűtésére fogunk rácsatlakozni, amely szintén megújuló energiából működik. Az évad második felében elindul egy kampány, amellyel megpróbáljuk meggyőzni a nézőket, hogy nem muszáj autóval színházba jönni. Sokkal jobbat tesz egy séta. Tudom, hogy újdonságnak számít Magyarországon a környezettudatos színház, de remélem, hogy minél többen fogják követni a példánkat.
feletti nézőszámot produkál, magas színvonalát országszerte elismerik. Előadásaik, művészeik sorra kapják a szakmai díjakat, bemutatóik eseményszámba mennek. Az igazgatóval jövőbeli terveiről és a 2019/2020-as évad új bemutatóiról beszélgettünk.
Milyen célkitűzéseket fogalmaztál meg a pályázatodban a következő öt évre?
B. A.: Rendhagyó módon egy újfajta vezetési modellt építettünk fel Miskolcon. Igazgatóként ugyan én vagyok a felelős a színházért, de nem egyedül vezetem, hanem egy művészeti tanáccsal közösen. A demokratikus szavazás egyszerű elvével döntünk minden – a színházat érintő – művészeti kérdésben. A tanács tagja öt rendező: Keszég László, Szabó Máté, Rusznyák Gábor, Szőcs Artur és jómagam. Ezek a rendezők az elmúlt négy évben megismerték a társulatot, kialakult a színházban egyfajta közös nyelv, erre a szakmai alapra lehet építeni. Budapesten mindig megdöbbennek, hogy évadonként tizenhét bemutató tartunk, mert irgalmatlan számnak tűnik. De ha azt nézzük, hogy a Miskolci Nemzeti Színház a város egyetlen színháza, három játszóhellyel rendelkezik, tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy három különböző színház működik egy épületen belül, akkor ez a bemutatószám már nem is olyan nagy. Sok tapasztalatot szereztünk az elmúlt négy évben. Az elkövetkezőkben azt tervezzük, hogy megmarad az a szerkezet, amely a munkánkat eddig keretezte: a nagyszínházban készülnek ezután is a közönségvonzóbb előadások, a kamara jellege szerint művészszínház, a Játékszín a kísérletezés terepe lesz – ez az egyik feltétele és biztosítéka a közönség igényeit a messzemenőkig figyelembe vevő, áttekinthető, kiszámítható, színes műsorrendünknek. Szeretnénk új alkotókat is Miskolcra csábítani. Ezzel az is szándékunk, hogy a színházat kimozdítsuk Miskolcról, és ha lehet Magyarországról is – külföld felé nyitnánk, megtalálva azokat a fesztiválokat, ahol az előadásainkkal megjelenhetünk. Egy jelentős nemzetközi hírű rendezőt szeretnénk a következő évad végén Miskolcra hívni. Radu Afrimra gondoltunk, aki sok erdélyi magyar színházban dolgozott. Számos előadását láttam, olyan színházi nyelven beszél, amely biztosan az újdonság erejével hatna Magyarországon.
Kétségtelenül izgalmas öt év elé nézünk. Milyen bemutatók várhatóak ebben az évadban?
B. A.: Kiemelnék párat, hátha tudok adni egy kis ízelítőt. Októberben volt a Nem félünk a farkastól című darab premierje a Játékszínben, amelyet Székely Kriszta rendezett. A Nagyszínházban a Don Juan került bemutatásra, Szőcs Artur rendezésében és a Luxemburg grófja című operett Rusznyák Gábor rendezésében. A Kamaraszínházban a Feketeszárú cseresznye című színmű, A legkisebb boszorkány című mesejáték és az Üvöltő szelek című regény balett-feldolgozása került színre, Kozma Attila koreográfiájával. Szeptember végén volt egy tantermi bemutatónk is a város egyik középiskolájában, M. A. naplója címmel. November végén és december elején Ibsen Vadkacsáját, a Hegedűs a háztetőn-t – amelyben Jávori Ferenc Fegya és a Budapest Klezmer Band zenél –, illetve az Ádám almáit mutatjuk be. És ez csak az évad fele…
Első rendezésed az évadban a Hegedűs a háztetőn lesz. Miért erre esett a választás?
B. A.: A legfontosabb, hogy van-e a színházban Tevje. Miskolcon szerencsére több olyan színművész is van, akire nagyon illik ez a szerep. Az én választásom Görög Lászlóra esett. Azt gondolom, egyrészt érte érdemes elővenni ezt a darabot, másrészt nagyon tanulságos „mese” ez a ma emberének…
A repertoárban felfedezhető egy tematika. A művészeti tanács mekkora szerepet kap a kialakításában?
B. A.: A repertoár kialakítása és a társulat összetétele a művészeti tanács legfontosabb feladata. Az öt művészeti tanácstag hosszú, gyötrelmes éjszakákon keresztül arról vitatkozik, hogy milyen történeteket kell most zsigerien elmesélni. Ezekből a beszélgetésekből alakul ki a következő évad repertoárja. Rengeteg szempont mentén kell megfontolt döntést hoznunk. Január közepére szokott összeállni a következő évad tizenhét premierjének szereposztása, rendezői, tervezői.
A magyar színházak közül elsőként köteleztétek el magatokat a környezettudatosság mellett. Hogyan fogjátok megvalósítani?
B. A.: Papp Endre színművész kezdeményezése volt, aki pár éve szerződött a társulathoz, és mindannyian egy emberként álltunk mellé. Szeretnénk a lehetőségeinkhez képest eltüntetni a színházból a környezetrombolást, és felépíteni a környezettudatos gondolkodást. Például végérvényesen száműznénk a műanyagot. Megpróbálunk nélküle élni. Ezen kívül nagyon fontos, hogy megújuló energiából kapjuk a villamos áramot. A gázfűtéses kazánok helyett a város központi fűtésére fogunk rácsatlakozni, amely szintén megújuló energiából működik. Az évad második felében elindul egy kampány, amellyel megpróbáljuk meggyőzni a nézőket, hogy nem muszáj autóval színházba jönni. Sokkal jobbat tesz egy séta. Tudom, hogy újdonságnak számít Magyarországon a környezettudatos színház, de remélem, hogy minél többen fogják követni a példánkat.