2020. január 09. / Jónás Ágnes
Nemzeti minősítést kap 2020. január 1-től a Kecskeméti Katona József Színház, a címet Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úr jelentette be, majd ünnepélyes keretek között, még október 5-én adták
át a Város Napja díjátadó-gálaesten. Cseke Péter színházigazgató az elismerésről és két rendezéséről is beszélt lapunknak.
Úgy tudom, a nemzeti minősítés egy hosszú folyamat eredménye.
Cs. P.: Körülbelül hat évvel ezelőtt láttam már, hogy a színház egésze felkészült a nemzeti színházi minősítésre. Elindítottam a kérelmet az akkori polgármesterrel, de nem jártunk sikerrel. Tovább dolgoztunk, a színház tovább
fejlődött, s végül meglett az eredménye. E minősítés azt jelenti, hogy a kulturális kormányzat odafigyel az intézményeire, és ahogy miniszter úr fogalmazott: a kormány elismerését fejezi ki az alázatos, magas színvonalú munkáért. Január 1-től teátrumunk a Kecskeméti Nemzeti Színház nevet viseli. Mindez nem jöhetett volna létre, ha a kulturális tárca élén nem Fekete Péter államtitkár úr áll, hiszen ő maga is színházigazgató volt, és pontosan tudja, hogy egy ilyen felkészültség mögött milyen hatalmas munka áll egy egész társulat részéről.
Október 23-án volt a díszbemutatója Schwajda György Ballada a 301-es parcella bolondjáról című darabjának, melyet ön rendezett.
Cs. P.: Schwajda György a rendszerváltás évében írta ezt a színművet. Szép és szomorú történet arról, hogyan tette tönkre az emberi kapcsolatrendszereket, a barátságokat, ez esetben a házasságot a szocialista rendszer. Példázat a rendszerváltás hajnalának nagy kérdéséről, az ügynökmúlt elszámolhatóságáról vagy elszámolhatatlanságáról. Érdekes lehet megnézni az előadást annak, aki maga is élt a rendszerváltás előtti években. És azon fiataloknak is, akik kíváncsiak arra, hogy szüleik, nagyszüleik milyen körülmények között éltek a rendszerváltás előtt. A Bolond fiatal korában egy művelt és tehetséges rendőr volt, aki ígéretes pálya előtt állt, egyben ifjú házas, aki feleségével várta az első gyermekét. Aztán elmarták a családjától, akiket harminc éven keresztül hazugságban tartottak. Vagyis mindenki sérült. Minden szereplő, de különösen Kőszegi Ákos és Hegedűs Zoltán játéka fantasztikus, a közönség ovációval fogadta az előadást. Reményeink szerint március elején a budapesti Nemzeti Színházban is bemutatjuk majd.
A Kamaraszínházban Az ember tragédiája „junior” című klasszikussal várják a felső tagozatos korosztályt január 22-től. Rendezőként mire helyezi a hangsúlyt?
Cs. P.: Az előadásunk értelmezéseket és magyarázatokat is kínál. Ádám és Éva szerepében Koltai-Nagy Balázst és Hajdú Melindát láthatják, a többi szerepet a Kaposvári Egyetemen negyedéves diákjaim játsszák. A célom, hogy közel hozzam a fiatalokhoz ezt a csodálatos művet. Ez a drámai költemény gyönyörűen beszél az emberi életről, a létezés értelméről és céljáról, arról, hogy a Teremtő kezét megfogva minden szép és harmonikus, de abban a pillanatban, hogy az ember elveszíti a Jóistennel a kapcsolatot, számos nehéz helyzetbe kerül. Az emberiség nagyjainak hivatása az, hogy küzdjenek az emberiségért, végzetük pedig az, hogy elbukjanak ebben a küzdelemben, mert az eszméket, amelyekért küzdenek, a tömeg félreérti és elferdíti, őket pedig a hálátlanok eltapossák.
Hogyan ajánlaná a színházat olyasvalakinek, aki még sosem járt önöknél?
Cs. P.: Kecskemét egy szép, élhető város, közel van Pesthez, számos kulturális lehetőséget kínál. Itt a Kodály Intézet, a Kecskeméti Rajzfilmstúdió, a Bozsó-gyűjtemény, a Forrás folyóirat, a Zománcművészeti Alkotóműhely. A színház 123 éve működik, sok generáció nőtt fel úgy, hogy színházba járhatott, ahol nem pusztán egy előadást nézett meg, hanem viselkedéskultúrát, beszédkultúrát, társalgáskultúrát is szívhatott magába. Tizenkét éve olyan a mi színházunk, amely fontos kérdéseket tesz fel előadásról előadásra, és igyekszik a kérdésekre válaszokat is adni. Egy szellemi központként létezünk. Úgy vélem, hogy ez mind hozzájárul ahhoz, hogy ma az ország egyik legjelentősebb színházi műhelyeként tartják számon a kecskeméti színházat. Fontosnak érezzük, hogy a fiatalok is élményeket szerezzenek nálunk, ugyanis tíz-tizenöt év múlva ők lesznek a színház törzsközönsége.
át a Város Napja díjátadó-gálaesten. Cseke Péter színházigazgató az elismerésről és két rendezéséről is beszélt lapunknak.
Úgy tudom, a nemzeti minősítés egy hosszú folyamat eredménye.
Cs. P.: Körülbelül hat évvel ezelőtt láttam már, hogy a színház egésze felkészült a nemzeti színházi minősítésre. Elindítottam a kérelmet az akkori polgármesterrel, de nem jártunk sikerrel. Tovább dolgoztunk, a színház tovább
fejlődött, s végül meglett az eredménye. E minősítés azt jelenti, hogy a kulturális kormányzat odafigyel az intézményeire, és ahogy miniszter úr fogalmazott: a kormány elismerését fejezi ki az alázatos, magas színvonalú munkáért. Január 1-től teátrumunk a Kecskeméti Nemzeti Színház nevet viseli. Mindez nem jöhetett volna létre, ha a kulturális tárca élén nem Fekete Péter államtitkár úr áll, hiszen ő maga is színházigazgató volt, és pontosan tudja, hogy egy ilyen felkészültség mögött milyen hatalmas munka áll egy egész társulat részéről.Október 23-án volt a díszbemutatója Schwajda György Ballada a 301-es parcella bolondjáról című darabjának, melyet ön rendezett.
Cs. P.: Schwajda György a rendszerváltás évében írta ezt a színművet. Szép és szomorú történet arról, hogyan tette tönkre az emberi kapcsolatrendszereket, a barátságokat, ez esetben a házasságot a szocialista rendszer. Példázat a rendszerváltás hajnalának nagy kérdéséről, az ügynökmúlt elszámolhatóságáról vagy elszámolhatatlanságáról. Érdekes lehet megnézni az előadást annak, aki maga is élt a rendszerváltás előtti években. És azon fiataloknak is, akik kíváncsiak arra, hogy szüleik, nagyszüleik milyen körülmények között éltek a rendszerváltás előtt. A Bolond fiatal korában egy művelt és tehetséges rendőr volt, aki ígéretes pálya előtt állt, egyben ifjú házas, aki feleségével várta az első gyermekét. Aztán elmarták a családjától, akiket harminc éven keresztül hazugságban tartottak. Vagyis mindenki sérült. Minden szereplő, de különösen Kőszegi Ákos és Hegedűs Zoltán játéka fantasztikus, a közönség ovációval fogadta az előadást. Reményeink szerint március elején a budapesti Nemzeti Színházban is bemutatjuk majd.
A Kamaraszínházban Az ember tragédiája „junior” című klasszikussal várják a felső tagozatos korosztályt január 22-től. Rendezőként mire helyezi a hangsúlyt?
Cs. P.: Az előadásunk értelmezéseket és magyarázatokat is kínál. Ádám és Éva szerepében Koltai-Nagy Balázst és Hajdú Melindát láthatják, a többi szerepet a Kaposvári Egyetemen negyedéves diákjaim játsszák. A célom, hogy közel hozzam a fiatalokhoz ezt a csodálatos művet. Ez a drámai költemény gyönyörűen beszél az emberi életről, a létezés értelméről és céljáról, arról, hogy a Teremtő kezét megfogva minden szép és harmonikus, de abban a pillanatban, hogy az ember elveszíti a Jóistennel a kapcsolatot, számos nehéz helyzetbe kerül. Az emberiség nagyjainak hivatása az, hogy küzdjenek az emberiségért, végzetük pedig az, hogy elbukjanak ebben a küzdelemben, mert az eszméket, amelyekért küzdenek, a tömeg félreérti és elferdíti, őket pedig a hálátlanok eltapossák.
Hogyan ajánlaná a színházat olyasvalakinek, aki még sosem járt önöknél?
Cs. P.: Kecskemét egy szép, élhető város, közel van Pesthez, számos kulturális lehetőséget kínál. Itt a Kodály Intézet, a Kecskeméti Rajzfilmstúdió, a Bozsó-gyűjtemény, a Forrás folyóirat, a Zománcművészeti Alkotóműhely. A színház 123 éve működik, sok generáció nőtt fel úgy, hogy színházba járhatott, ahol nem pusztán egy előadást nézett meg, hanem viselkedéskultúrát, beszédkultúrát, társalgáskultúrát is szívhatott magába. Tizenkét éve olyan a mi színházunk, amely fontos kérdéseket tesz fel előadásról előadásra, és igyekszik a kérdésekre válaszokat is adni. Egy szellemi központként létezünk. Úgy vélem, hogy ez mind hozzájárul ahhoz, hogy ma az ország egyik legjelentősebb színházi műhelyeként tartják számon a kecskeméti színházat. Fontosnak érezzük, hogy a fiatalok is élményeket szerezzenek nálunk, ugyanis tíz-tizenöt év múlva ők lesznek a színház törzsközönsége.