2020. február 15. / Jónás Ágnes
A csíkszeredai születésű Orbán Levente a 2019/2020-as évadtól erősíti a Vígszínház társulatát. Szobrásznak és reklámgrafikusnak tanult, de egy statisztaszerep alkalmával elvarázsolta a színpad, majd a mozgásszínház szippantotta magába. Az egyetem után Kézdivásárhelyre szerződött
a Városi Színházhoz, majd egy évvel később az M Studióhoz ment. Több kisjátékfilmes szárnypróbálgatás után orosz elítélt volt a Saul fiában, börtönviselt székelyt alakított a Kojotban, szerepelt Nemes Jeles László Napszálltájában is. Víges szerepekről és kihívásokról beszélgettünk vele.
Hogy érzed magad a Vígszínháznál, és mennyire ment könnyen a beilleszkedés?
O. L.: Jól érzem magam. A beilleszkedés folyamata elég nagy lendülettel indult, de nagyon sok közös idő kell, hogy mélyebb kapcsolatok alakuljanak ki a kollégákkal.
Szobrász és reklámgrafika szakon tanultál, de nem ezeken az utakon mentél tovább. Mi az, ami ebben a hivatásban vonzó számodra?
O. L.: Meglehetősen zárkózott ember vagyok. A maszkok, a szerepek mögött egy olyasfajta szabadságot élhetek meg, ami éltető erő, lelki táplálék nekem. Számos váratlan fordulat történt a szakmai életemben, így volt ez, amikor váltottam szobrászatról reklámgrafikára, majd színházra, aztán mozgásszínházra, most pedig itt vagyok Pesten a főváros egyik legnívósabb színházában, a Vígben. Egyikre se készültem, minden csak úgy jött. Nagyon szerencsésnek tartom magam.
Az Anna Kareninában és a II. Richárdban mik voltak a legnagyobb kihívások számodra az általad játszott karakterek kidolgozása, megformálása során?
O. L.: Az Anna Kareninában Vronszkij szerepét, az egyik főszerepet játszom. Egyből a mély vízbe dobtak. Bizonyítani akartam a kollégáknak, a rendezőnek, az asszisztenseknek és főleg magamnak. Pont emiatt rá is görcsöltem a próbafolyamatra. A Tompa Gábor rendezte II. Richárdban Bushy és Scroop megformálása szerencsére jóval gördülékenyebben ment. A rendező a dramaturg Visky Andrással meglehetősen lassan fejtette fel a koncepciót. Lassan hömpölygött tehát a próbafolyamat, mindannyian izgatottak voltunk, hogy merre halad a dolog, de nagyon fontos szakmai tapasztalat volt ez a közös munka. Három nap után már díszletben próbáltunk. Bushy, Green és Bagot a három hű parazita, haszonleső tanácsadó Richárd király köpenyén. Bushy és Green hű marad, Bagot viszont elárulja Richárdot, és Henrik táborába áll. A második felvonásban Scroopot játszom, aki hasonló figura, mint Bushy, csak épp Henrik oldalán.
Mit lehetett az Anna Karenina rendezőjétől, Roman Poláktól tanulni szakmailag?
O. L.: Polákot nagy tudású, rendkívül jó színházi szakembernek tartom. A próbákon tolmács segítségével kommunikáltunk és a nyelvi különbözőségek miatt nem voltak hosszas beszélgetéseink, apró részletekbe menő elemzések. De mindenesetre tanultam tőle egy kis Roman Polák-féle színházat.
Mit árul el az előadásotok a férfi-nő viszonyról?
O. L.: Tipikus szerelmi háromszögről van szó. A legizgalmasabb benne számomra az, ahogyan utoléri a szereplőket a végzetük, amit mindent elsöprő szerelemnek hívunk. Anna benne él egy biztonságos házasságban, gyereket is szült már az idős Kareninnek, és egyszer csak találkozik Vronszkijjal a vonaton. És akkor…
Azt szereted jobban, ha a rendező vezet, vagy igényled a szabadságot a szerepformálásodban?
O. L.: Itt inkább a mérték a kérdés. Szeretem, ha a rendező vezet és ha pontosan tudja, hogy mit akar kihozni belőlem, de persze a szabadság után is sóvárog a színész minduntalan. Az egészséges arányokat kell megtalálni, ami sokszor rendező-, darab- és koncepciófüggő.
Hogy néz ki az évadod maradék része? Lesz új premiered, esetleg forgatás?
O. L.: A Vígben nem lesz új bemutatóm, de beugrás bármikor előfordulhat. Tavasszal egy magyar történelmi filmet forgatok, és várhatóan ősszel lesz A völgy című filmünk premierje is.
a Városi Színházhoz, majd egy évvel később az M Studióhoz ment. Több kisjátékfilmes szárnypróbálgatás után orosz elítélt volt a Saul fiában, börtönviselt székelyt alakított a Kojotban, szerepelt Nemes Jeles László Napszálltájában is. Víges szerepekről és kihívásokról beszélgettünk vele.
Hogy érzed magad a Vígszínháznál, és mennyire ment könnyen a beilleszkedés?
O. L.: Jól érzem magam. A beilleszkedés folyamata elég nagy lendülettel indult, de nagyon sok közös idő kell, hogy mélyebb kapcsolatok alakuljanak ki a kollégákkal.
Szobrász és reklámgrafika szakon tanultál, de nem ezeken az utakon mentél tovább. Mi az, ami ebben a hivatásban vonzó számodra?
O. L.: Meglehetősen zárkózott ember vagyok. A maszkok, a szerepek mögött egy olyasfajta szabadságot élhetek meg, ami éltető erő, lelki táplálék nekem. Számos váratlan fordulat történt a szakmai életemben, így volt ez, amikor váltottam szobrászatról reklámgrafikára, majd színházra, aztán mozgásszínházra, most pedig itt vagyok Pesten a főváros egyik legnívósabb színházában, a Vígben. Egyikre se készültem, minden csak úgy jött. Nagyon szerencsésnek tartom magam.
Az Anna Kareninában és a II. Richárdban mik voltak a legnagyobb kihívások számodra az általad játszott karakterek kidolgozása, megformálása során?
O. L.: Az Anna Kareninában Vronszkij szerepét, az egyik főszerepet játszom. Egyből a mély vízbe dobtak. Bizonyítani akartam a kollégáknak, a rendezőnek, az asszisztenseknek és főleg magamnak. Pont emiatt rá is görcsöltem a próbafolyamatra. A Tompa Gábor rendezte II. Richárdban Bushy és Scroop megformálása szerencsére jóval gördülékenyebben ment. A rendező a dramaturg Visky Andrással meglehetősen lassan fejtette fel a koncepciót. Lassan hömpölygött tehát a próbafolyamat, mindannyian izgatottak voltunk, hogy merre halad a dolog, de nagyon fontos szakmai tapasztalat volt ez a közös munka. Három nap után már díszletben próbáltunk. Bushy, Green és Bagot a három hű parazita, haszonleső tanácsadó Richárd király köpenyén. Bushy és Green hű marad, Bagot viszont elárulja Richárdot, és Henrik táborába áll. A második felvonásban Scroopot játszom, aki hasonló figura, mint Bushy, csak épp Henrik oldalán.
Mit lehetett az Anna Karenina rendezőjétől, Roman Poláktól tanulni szakmailag?
O. L.: Polákot nagy tudású, rendkívül jó színházi szakembernek tartom. A próbákon tolmács segítségével kommunikáltunk és a nyelvi különbözőségek miatt nem voltak hosszas beszélgetéseink, apró részletekbe menő elemzések. De mindenesetre tanultam tőle egy kis Roman Polák-féle színházat.
Mit árul el az előadásotok a férfi-nő viszonyról?
O. L.: Tipikus szerelmi háromszögről van szó. A legizgalmasabb benne számomra az, ahogyan utoléri a szereplőket a végzetük, amit mindent elsöprő szerelemnek hívunk. Anna benne él egy biztonságos házasságban, gyereket is szült már az idős Kareninnek, és egyszer csak találkozik Vronszkijjal a vonaton. És akkor…
Azt szereted jobban, ha a rendező vezet, vagy igényled a szabadságot a szerepformálásodban?
O. L.: Itt inkább a mérték a kérdés. Szeretem, ha a rendező vezet és ha pontosan tudja, hogy mit akar kihozni belőlem, de persze a szabadság után is sóvárog a színész minduntalan. Az egészséges arányokat kell megtalálni, ami sokszor rendező-, darab- és koncepciófüggő.
Hogy néz ki az évadod maradék része? Lesz új premiered, esetleg forgatás?
O. L.: A Vígben nem lesz új bemutatóm, de beugrás bármikor előfordulhat. Tavasszal egy magyar történelmi filmet forgatok, és várhatóan ősszel lesz A völgy című filmünk premierje is.