2020. március 14. / Pavlovics Ágota
A tatabányai Jászai Mari Színház műhelyéből évek óta jobbnál jobb előadások kerülnek ki. Legújabb bemutatójuk, a Vonat elé leguggolni – részben József Attila című darab nem a költő élettörténetét vagy annak egy részletét mutatja meg, hanem párhuzamot von egy mai fiatalember
problémái és a költőéi között. A január 12-én bemutatott, József Attila életrajzi eseményeinek felhasználásával készült előadást Czukor Balázs írta és állította színpadra, aki őszinte örömünkre beavatott bennünket a darab megírásával kapcsolatos gondolataiba, beszélt a próbafolyamatról és a rendezésről is.
Amikor József Attila neve mellett a költő életének tragikus végét asszociáló Vonat elé leguggolni című verse áll, az ember az utolsó szalmaszálra, a Kozmutza Flóra iránt érzett komplikált szerelmi viszonyára gondol. Ön egészen másként fogott hozzá, hogyan?
Cz. B.: Nem szerettem volna József Attila életét színpadra állítani, inkább megpróbáltam azokra az életeseményekre felfűzni egy drámát, amelyeket izgalmasnak találtam az életéből, így csak lazán kapcsolódik a színdarab József Attilához. Valahogy nem éreztem etikusnak, hogy egy ilyen kaliberű költőről színdarabot írjak, így a főszereplőt nem József Attilának hívják, hanem Attilának. A darab ma játszódik, és habár bizonyos elemei emlékeztetnek József Attila életére, Attila karaktere erősen eltér a költőétől.
Hol és milyen körülmények között találkozunk a főszereplővel?
Cz. B.: Egy huszonnégy éves fiatalember egy öngyilkossági kísérlet után bekerül a pszichiátriára. Onnan indul a színdarab, hogy néhány napja már otthon van, és a születésnapján elhatározza, hogy nem vesz be többet azokból a gyógyszerekből, melyeket a pszichiátere felírt neki.
Számos úton eljuthat valaki egy ilyen elhatározáshoz, a darab főszereplője miért dönt a gyógyszerek elhagyása mellett?
Cz. B.: A mai pszichiátriai kezelésekben még mindig túl domináns a gyógyszeres kezelés, és nemcsak a pszichiáterek, a háziorvosok is simán felírnak erős nyugtatókat, ha valaki épp nem érzi jól magát. Pillanatok alatt kialakul a függés a gyógyszerektől. Attila azért teszi le a gyógyszereket, mert elege lesz abból, hogy nem a saját érzéseit éli, hanem a különböző nyugtatók, pörgetők, kedélyjavítók határozzák meg, hogy épp hogyan képes viszonyulni a világhoz.
Melyek azok a csomópontok, amelyek köré fonódnak a főszereplő problémái?
Cz. B.: Próbáltam arra figyelni, hogy az előadás olyan problémákat járjon körül, amik a fiatalokat is érinthetik, ugyanis ifjúsági bérletben is szerepel az előadás, és hogy valamilyen módon kapcsolódjon József Attilához is. Lényegesnek tartottam az anyával való viszonyt megmutatni, hogy miként cenzúrázza egy Horger Antalhoz hasonló figura az egyik versét, és hogy az alkotás és az énkeresés milyen viszonyban lehetnek egymással. És az is érdekelt, hogy valakinek milyen jövőképe lehet, ha kikerül a pszichiátriáról.
Milyen hosszú az előadás?
Cz. B.: Másfél óra, szünet nélkül.
A főszereplő Figeczky Bence, kik a társai?
Cz. B.: Danis Lídia, Kolnai Kovács Gergely, Lass Bea, Nagy Katica, Tóth Rita és Végh Péter.
A Jászai Mari Színházban tavaly már rendezett Az üvegcipőből egy figyelemre méltó előadást, a darabot a Városmajori Színházi Szemlére is meghívták, ahol különdíjat kapott. Hogy érzi magát a tatabányai színházban?
Cz. B.: Itt a színészek a megszokottnál jobban segítik egymás munkáját, ami számomra nagyon szimpatikus, mert azt mutatja, hogy bíznak egymásban. Ilyen légkörben nagyon jó dolgozni, ugyanis én is megkaptam a teljes bizalmat a színház és a színészek részéről. A próbák alatt nem valamiféle megfelelés hajtott minket, hanem hogy minél hitelesebb előadást hozzunk létre. És nem mellesleg nyitottak mindenre, ami újszerű. Különös próbafolyamat volt ez, ugyanis öt hét volt a darab megírására és a próbákra is, így nagyon koncentráltan, egymást segítve dolgoztunk, és azt hiszem, ez látszik is az előadáson.
problémái és a költőéi között. A január 12-én bemutatott, József Attila életrajzi eseményeinek felhasználásával készült előadást Czukor Balázs írta és állította színpadra, aki őszinte örömünkre beavatott bennünket a darab megírásával kapcsolatos gondolataiba, beszélt a próbafolyamatról és a rendezésről is.
Amikor József Attila neve mellett a költő életének tragikus végét asszociáló Vonat elé leguggolni című verse áll, az ember az utolsó szalmaszálra, a Kozmutza Flóra iránt érzett komplikált szerelmi viszonyára gondol. Ön egészen másként fogott hozzá, hogyan?
Cz. B.: Nem szerettem volna József Attila életét színpadra állítani, inkább megpróbáltam azokra az életeseményekre felfűzni egy drámát, amelyeket izgalmasnak találtam az életéből, így csak lazán kapcsolódik a színdarab József Attilához. Valahogy nem éreztem etikusnak, hogy egy ilyen kaliberű költőről színdarabot írjak, így a főszereplőt nem József Attilának hívják, hanem Attilának. A darab ma játszódik, és habár bizonyos elemei emlékeztetnek József Attila életére, Attila karaktere erősen eltér a költőétől.
Hol és milyen körülmények között találkozunk a főszereplővel?
Cz. B.: Egy huszonnégy éves fiatalember egy öngyilkossági kísérlet után bekerül a pszichiátriára. Onnan indul a színdarab, hogy néhány napja már otthon van, és a születésnapján elhatározza, hogy nem vesz be többet azokból a gyógyszerekből, melyeket a pszichiátere felírt neki.
Számos úton eljuthat valaki egy ilyen elhatározáshoz, a darab főszereplője miért dönt a gyógyszerek elhagyása mellett?
Cz. B.: A mai pszichiátriai kezelésekben még mindig túl domináns a gyógyszeres kezelés, és nemcsak a pszichiáterek, a háziorvosok is simán felírnak erős nyugtatókat, ha valaki épp nem érzi jól magát. Pillanatok alatt kialakul a függés a gyógyszerektől. Attila azért teszi le a gyógyszereket, mert elege lesz abból, hogy nem a saját érzéseit éli, hanem a különböző nyugtatók, pörgetők, kedélyjavítók határozzák meg, hogy épp hogyan képes viszonyulni a világhoz.
Melyek azok a csomópontok, amelyek köré fonódnak a főszereplő problémái?
Cz. B.: Próbáltam arra figyelni, hogy az előadás olyan problémákat járjon körül, amik a fiatalokat is érinthetik, ugyanis ifjúsági bérletben is szerepel az előadás, és hogy valamilyen módon kapcsolódjon József Attilához is. Lényegesnek tartottam az anyával való viszonyt megmutatni, hogy miként cenzúrázza egy Horger Antalhoz hasonló figura az egyik versét, és hogy az alkotás és az énkeresés milyen viszonyban lehetnek egymással. És az is érdekelt, hogy valakinek milyen jövőképe lehet, ha kikerül a pszichiátriáról.
Milyen hosszú az előadás?
Cz. B.: Másfél óra, szünet nélkül.
A főszereplő Figeczky Bence, kik a társai?
Cz. B.: Danis Lídia, Kolnai Kovács Gergely, Lass Bea, Nagy Katica, Tóth Rita és Végh Péter.
A Jászai Mari Színházban tavaly már rendezett Az üvegcipőből egy figyelemre méltó előadást, a darabot a Városmajori Színházi Szemlére is meghívták, ahol különdíjat kapott. Hogy érzi magát a tatabányai színházban?
Cz. B.: Itt a színészek a megszokottnál jobban segítik egymás munkáját, ami számomra nagyon szimpatikus, mert azt mutatja, hogy bíznak egymásban. Ilyen légkörben nagyon jó dolgozni, ugyanis én is megkaptam a teljes bizalmat a színház és a színészek részéről. A próbák alatt nem valamiféle megfelelés hajtott minket, hanem hogy minél hitelesebb előadást hozzunk létre. És nem mellesleg nyitottak mindenre, ami újszerű. Különös próbafolyamat volt ez, ugyanis öt hét volt a darab megírására és a próbákra is, így nagyon koncentráltan, egymást segítve dolgoztunk, és azt hiszem, ez látszik is az előadáson.