2020. június 05. /
A Hagyományok Háza a karantén idején már több előre mutató kezdeményezést is indított. Itt volt többek között a zenészek helyzetén enyhítő erkélykoncert-sorozat kezdeményezés, a Virtuális Hagyományaink pályázat, mely a tárgyalkotóktól a táncosokon át a zenészekig a keresett nélkül
maradt művészeket támogatja, és most egy formabontó, a közönséget megszólító és bevonó projektet indít FolkStúdió néven, amelyről Kempf Márta főszerkesztőt kérdeztük.
Bár a Budai Vigadó egy időre elcsendesedni kényszerült, mégis a Hagyományok Háza és a Magyar Állami Népi Együttes is folyamatosan mozgolódik, adja át üzenetét egyéb megközelítésekben. Mennyire volt nehéz átültetni olyan anyagokat, amik alapvetően színházterembe, műhelyekbe vagy a sokszor koncerthelyszínként is szolgáló Átriumotokba volt tervezve.
K. M.: Megvan a művészeteknek az a nagy előnye – legyen az tánc, zene vagy tárgyalkotás –, hogy nem lehet keretek közé szorítani. Persze vannak szervezőelvek, amik mentén a jegyeit elnyeri mindegyik, de én alapvetően úgy gondolom, hogy ebben a digitális korban vannak lehetőségek, utak, amik segítségével el lehet érni a közönséghez. Ehhez a megváltozott üzenetközvetítéshez viszont nálunk nagymértékben hozzájárult az is, hogy volt miben gondolkozzunk, hogy volt egy jelentős háttéranyag, amihez tudtunk nyúlni. A Hagyományok Háza Média Műhelye bár fiatal része az intézménynek, mégis egy termékeny és permanensen bővülő ága. A Ház YouTube csatornáján az utóbbi két évnek köszönhetően közel 100 darab Folkudvar magazinműsor bejátszó érhető el, számtalan ismeretterjesztő anyag és a Magyar Állami Népi Együttesnek nem csupán a mostani, Akkor és most – Élő néphagyomány anyagai, hanem sok színes és érdekes tartalma.
Senki sem számított erre a helyzetre, és minden intézmény, szervezet keresi most ebben a hatalmas digitális zajban azt a megmutatkozási formát, amitől más, amitől kitűnhet. Hogy látod, a Hagyományok Háza miben tud egyedit nyújtani?
K. M.: Alapvetően mindenben, hiszen egy nagyon színes és mozgalmas részét közvetítjük a kultúrának. Nagyon szép és sikeres kezdeményezés volt az élő erkélykoncertek közvetítése, ami bárcsak két napot élt, de a célját elérte: könnyítette a lelkeket. Vagy nem is kell ennyire visszatekintenünk, hiszen a már előbb említett Akkor és most – Élő néphagyomány sorozat révén be tudjuk mutatni, hogy a táncosaink milyen forrásokból mivé alakítanak magukban egy-egy mozdulatot, hogyan válnak azok a sajátjukévá. Mindezeken túl most azon dolgozunk a kollégáimmal, hogy elindulhasson valami merőben új dolog a Hagyományok Háza életében, nevezetesen a FolkStúdió. Egy olyan, témájában és szerkezetében széles körű műsorfolyam, amely tükrözi a Ház sokszínűségét, lüktetését, odafigyelését. A meséktől kezdve az amatőr együtteseket megszólító kvízműsoron át a mélyre ható szakmai tartalmakig számos színes, a részünket képező programot szeretnénk elérhetővé tenni.
Mekkora nehézséget okozott most egy ilyen sokrétű struktúra kialakítása úgy, hogy ez kivitelezésében se legyen gátolva?
K. M.: A változatosság és a színesség adott. Itt arra kellett nagy hangsúlyt fektetni és kell a jövőben is, hogy mindenki biztonságban érezze magát, és ezt mi saját magunk számára is tudjuk biztosítani. Mivel a műsorfolyam egy része előre gyártott tartalom, így hetekkel az indulás előtt megkezdődtek az előkészítő munkák, amiknek az üteme természetesen nagyban függött az adott helyzettől. Szeretnénk – persze tudom, hogy maradéktalanul nem lehet – mindenkit megszólítani. A szakmabelit, a laikust, az érdeklődőt és azt is, aki eddig nem ismerte ezt a területet. Emellett természetesen azzal is számolnunk kell, hogy nem marad örökké ez a helyzet, vissza fog állni valamennyire az élet normál rendje. Vagyis mindenképpen plasztikus és jól formálható keretekben kell gondolkodni, hogy az igényekhez tudjunk idomulni. Nagyon fontos, hogy a hagyomány egy élő dolog. Újraértelmezhető, újrakeretezhető és mindenki számára más jelentéssel bíró egység.
Forrás: Hagyományok Háza
maradt művészeket támogatja, és most egy formabontó, a közönséget megszólító és bevonó projektet indít FolkStúdió néven, amelyről Kempf Márta főszerkesztőt kérdeztük.
Bár a Budai Vigadó egy időre elcsendesedni kényszerült, mégis a Hagyományok Háza és a Magyar Állami Népi Együttes is folyamatosan mozgolódik, adja át üzenetét egyéb megközelítésekben. Mennyire volt nehéz átültetni olyan anyagokat, amik alapvetően színházterembe, műhelyekbe vagy a sokszor koncerthelyszínként is szolgáló Átriumotokba volt tervezve.
K. M.: Megvan a művészeteknek az a nagy előnye – legyen az tánc, zene vagy tárgyalkotás –, hogy nem lehet keretek közé szorítani. Persze vannak szervezőelvek, amik mentén a jegyeit elnyeri mindegyik, de én alapvetően úgy gondolom, hogy ebben a digitális korban vannak lehetőségek, utak, amik segítségével el lehet érni a közönséghez. Ehhez a megváltozott üzenetközvetítéshez viszont nálunk nagymértékben hozzájárult az is, hogy volt miben gondolkozzunk, hogy volt egy jelentős háttéranyag, amihez tudtunk nyúlni. A Hagyományok Háza Média Műhelye bár fiatal része az intézménynek, mégis egy termékeny és permanensen bővülő ága. A Ház YouTube csatornáján az utóbbi két évnek köszönhetően közel 100 darab Folkudvar magazinműsor bejátszó érhető el, számtalan ismeretterjesztő anyag és a Magyar Állami Népi Együttesnek nem csupán a mostani, Akkor és most – Élő néphagyomány anyagai, hanem sok színes és érdekes tartalma.
Senki sem számított erre a helyzetre, és minden intézmény, szervezet keresi most ebben a hatalmas digitális zajban azt a megmutatkozási formát, amitől más, amitől kitűnhet. Hogy látod, a Hagyományok Háza miben tud egyedit nyújtani?
K. M.: Alapvetően mindenben, hiszen egy nagyon színes és mozgalmas részét közvetítjük a kultúrának. Nagyon szép és sikeres kezdeményezés volt az élő erkélykoncertek közvetítése, ami bárcsak két napot élt, de a célját elérte: könnyítette a lelkeket. Vagy nem is kell ennyire visszatekintenünk, hiszen a már előbb említett Akkor és most – Élő néphagyomány sorozat révén be tudjuk mutatni, hogy a táncosaink milyen forrásokból mivé alakítanak magukban egy-egy mozdulatot, hogyan válnak azok a sajátjukévá. Mindezeken túl most azon dolgozunk a kollégáimmal, hogy elindulhasson valami merőben új dolog a Hagyományok Háza életében, nevezetesen a FolkStúdió. Egy olyan, témájában és szerkezetében széles körű műsorfolyam, amely tükrözi a Ház sokszínűségét, lüktetését, odafigyelését. A meséktől kezdve az amatőr együtteseket megszólító kvízműsoron át a mélyre ható szakmai tartalmakig számos színes, a részünket képező programot szeretnénk elérhetővé tenni.
Mekkora nehézséget okozott most egy ilyen sokrétű struktúra kialakítása úgy, hogy ez kivitelezésében se legyen gátolva?
K. M.: A változatosság és a színesség adott. Itt arra kellett nagy hangsúlyt fektetni és kell a jövőben is, hogy mindenki biztonságban érezze magát, és ezt mi saját magunk számára is tudjuk biztosítani. Mivel a műsorfolyam egy része előre gyártott tartalom, így hetekkel az indulás előtt megkezdődtek az előkészítő munkák, amiknek az üteme természetesen nagyban függött az adott helyzettől. Szeretnénk – persze tudom, hogy maradéktalanul nem lehet – mindenkit megszólítani. A szakmabelit, a laikust, az érdeklődőt és azt is, aki eddig nem ismerte ezt a területet. Emellett természetesen azzal is számolnunk kell, hogy nem marad örökké ez a helyzet, vissza fog állni valamennyire az élet normál rendje. Vagyis mindenképpen plasztikus és jól formálható keretekben kell gondolkodni, hogy az igényekhez tudjunk idomulni. Nagyon fontos, hogy a hagyomány egy élő dolog. Újraértelmezhető, újrakeretezhető és mindenki számára más jelentéssel bíró egység.
Forrás: Hagyományok Háza