2020. június 05. / Nagy Kludia
A koronavírusjárvány miatt március 12-én az összes színház bezárásra kényszerült. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház gyorsan élt a lehetőséggel, és a veszélyhelyzet kihirdetése után egy héttel a művészek már állandó online tartalommal jelentkeztek az intézmény közösségi oldalán.
Céljuk, hogy színes, egyedi, irodalmi, színházi tartalmakkal kulturális élményt és mentálhigiénés segítséget is nyújtsanak közönségük felé. Kirják Róbert színházigazgatót arról kérdeztük, hogyan sikerült alkalmazkodni az új helyzethez.
Egyértelmű volt a döntés, hogy rendszeres online tartalmak készülnek Nézőik számára, amíg újra nem nyithatnak?
K. R.: Igen, az első perctől kezdve tudtam, hogy ez hónapokig tartó probléma lesz, amit meg kell oldanunk, és az első időszakban a vírus ellen folytatott harc segítését tartottam a legfontosabbnak. Arra biztattam színészkollégáimat is, hogy mindenki a maga kreatív ötletével kiegészítve juttassa el ezt az üzenetet a Nézőinkhez.
A művészeknek nehéz volt a technikai átállás?
K. R.: Felvették a mini bejelentkezéseket, e-mailen kellett átküldeniük, mi pedig megosztottuk a közösségi oldalunkon. A technikai problémát inkább az okozta, hogy különböző telefonok különböző minőségben rögzítettek, illetve mindenki a saját hátterét, környezetét használva mondta el a jó tanácsait.
Hogyan áll össze egy hét műsorterve?
K. R.: Az első héttől kezdve online vezetői értekezleteket tartunk, melyeket Horváth Illés művészeti vezetővel egy-egy brainstorming is megelőzött. Végigvesszük az ötleteinket, majd ezeket szelektáljuk, és így állnak össze a kis videók. Illéssel kiválasztottuk a költészet napi, a húsvéti és az anyák napja alkalmából elmondott verseket, és kiosztottuk a színészeknek. Tudatos munka folyik a háttérben.
Milyen jövőbeli terveik vannak még a 7 óra 7 perc és 10 órakor kezdődő Színházi mesematinén kívül?
K. R.: Mindenképp szeretnénk új dolgokat kitalálni. Az egyik félig-meddig játék lenne, színészeink elmondanák kedvenc jeleneteiket az elmúlt évadokból ‒ természetesen otthoni környezetben ‒, és a Nézőinknek ki kellene találni, hogy melyik előadás melyik szereplőjétől hallhatták a rövid bejelentkezést. Megpróbáljuk a Nézőket is intenzívebben bevonni. A másik egy technikával kiegészített rész, amihez már egy hangosítót is be kellene hívnunk, és a színpadon egy-egy színészünk elénekelné a kedvenc dalát, vagy előadna valamilyen rövid produkciót. Bízom benne, hogy a Nézők szeretni fogják.
A szabótárban maszkok készültek a Nyíregyházi MJV Önkormányzat és a színház dolgozói számára, a Jósa András Oktatókórháznak emelvényeket, rámpákat készítettek a díszletgyártó műhely dolgozói, ami nagyon nemes gesztus.
K. R.: Dr. Adorján Gusztávval, a kórház igazgatójával személyesen vettem fel a kapcsolatot. Mikor értesültem arról, milyen problémával küzdenek, próbáltunk olyan megoldást találni, amely nem igényelt plusz anyagi ráfordítást, és természetesen ellentételezést sem. A visszajelzések alapján biztos vagyok benne, hogy a kórház segítségére lehettünk.
Jelen állás szerint augusztus 15-ig nem lehet tömegrendezvényeket tartani. Hogyan tudják megoldani a próbákat?
K. R.: Egyelőre online, különböző videó-bejelentkezésekkel indulnak el a próbák. Az olvasópróbának már tervezett időpontja van. Abban bízunk, hogy egy kicsit lazítanak még a szabályokon. Remélem, hogy a következő néhány hétben erre engedélyt fogunk kapni. Ahogy számolgattuk, legkésőbb július elején-közepén el kellene kezdenünk a próbákat ahhoz, hogy az Édes Charity augusztus 16-ra tervezett premierjét megtarthassuk. A Rózsakerti Szabadtéri Színpadon mutatjuk be, most azon dolgoznak a díszítőink, hogy a szabadtéri színpadot teljesen kompatibilissé tegyék a kőszínházzal. Egy forgót építenek be, és reményeink szerint minden előadásunkat tudjuk majd ott is játszani, amit itt a kőszínházban. Lehetőséget ad arra is, hogy az évad negyedik nagyszínpadi bemutatójából, az Úri muriból a veszélyhelyzet miatt elmaradó előadásokat akár augusztusban be tudjuk pótolni. Az ötödiket, a Sógornők című előadást és a Várj, míg sötét lesz című utolsó kamarai bemutatónkat teljesen elhagytuk.
Be fogják pótolni?
K. R.: A következő egy évben nem, mert a jövő évad műsora teljesen kész van, precízen össze vannak hangolva a szereposztások, azon már nem tudunk változtatni. Egy évaddal később tudjuk majd esetleg legközelebb elővenni.
Igazgatóként változtak a feladatai?
K. R.: A legnagyobb változás, hogy a napi rutinokat újra kellett gondolni, el kellett felejteni azokat a terveket, melyek már másfél évvel ezelőtt kialakultak az április-május hónapokra. Újratervezéssel telt az elmúlt két hónapom, amit különösen megnehezít, hogy nem tudjuk, mikor indulunk újra. De a tervek folyamatosan készülnek, új feladatokat is kell adni bizonyos munkakörökben, ami jóval több erőfeszítést igényel, mint korábban. Sokan azt hiszik, ha elmaradnak az előadások, akkor az igazgató lógatja a lábát. Sokkal több kreatív gondolkodásra ösztönöz a mostani helyzet, mert a problémákat meg kell oldani.
Ha jól látom, inkább optimista, mint pesszimista.
K. R.: Az optimizmus leginkább a színház jövőbeni működésére vonatkozik. A színház újranyitását csak úgy lehet elképzelni, hogy minden egyes új bemutatóra úgy készülünk, mintha két hét múlva már megkapnánk az engedélyt arra, hogy próbálhatunk vagy akár előadásokat játszhatunk. Hogyha csak várnánk, és semmit nem csinálnánk, sokkal több probléma merülne fel a későbbiekben.
Céljuk, hogy színes, egyedi, irodalmi, színházi tartalmakkal kulturális élményt és mentálhigiénés segítséget is nyújtsanak közönségük felé. Kirják Róbert színházigazgatót arról kérdeztük, hogyan sikerült alkalmazkodni az új helyzethez.
Egyértelmű volt a döntés, hogy rendszeres online tartalmak készülnek Nézőik számára, amíg újra nem nyithatnak?
K. R.: Igen, az első perctől kezdve tudtam, hogy ez hónapokig tartó probléma lesz, amit meg kell oldanunk, és az első időszakban a vírus ellen folytatott harc segítését tartottam a legfontosabbnak. Arra biztattam színészkollégáimat is, hogy mindenki a maga kreatív ötletével kiegészítve juttassa el ezt az üzenetet a Nézőinkhez.
A művészeknek nehéz volt a technikai átállás?
K. R.: Felvették a mini bejelentkezéseket, e-mailen kellett átküldeniük, mi pedig megosztottuk a közösségi oldalunkon. A technikai problémát inkább az okozta, hogy különböző telefonok különböző minőségben rögzítettek, illetve mindenki a saját hátterét, környezetét használva mondta el a jó tanácsait.
Hogyan áll össze egy hét műsorterve?
K. R.: Az első héttől kezdve online vezetői értekezleteket tartunk, melyeket Horváth Illés művészeti vezetővel egy-egy brainstorming is megelőzött. Végigvesszük az ötleteinket, majd ezeket szelektáljuk, és így állnak össze a kis videók. Illéssel kiválasztottuk a költészet napi, a húsvéti és az anyák napja alkalmából elmondott verseket, és kiosztottuk a színészeknek. Tudatos munka folyik a háttérben.
Milyen jövőbeli terveik vannak még a 7 óra 7 perc és 10 órakor kezdődő Színházi mesematinén kívül?
K. R.: Mindenképp szeretnénk új dolgokat kitalálni. Az egyik félig-meddig játék lenne, színészeink elmondanák kedvenc jeleneteiket az elmúlt évadokból ‒ természetesen otthoni környezetben ‒, és a Nézőinknek ki kellene találni, hogy melyik előadás melyik szereplőjétől hallhatták a rövid bejelentkezést. Megpróbáljuk a Nézőket is intenzívebben bevonni. A másik egy technikával kiegészített rész, amihez már egy hangosítót is be kellene hívnunk, és a színpadon egy-egy színészünk elénekelné a kedvenc dalát, vagy előadna valamilyen rövid produkciót. Bízom benne, hogy a Nézők szeretni fogják.
A szabótárban maszkok készültek a Nyíregyházi MJV Önkormányzat és a színház dolgozói számára, a Jósa András Oktatókórháznak emelvényeket, rámpákat készítettek a díszletgyártó műhely dolgozói, ami nagyon nemes gesztus.
K. R.: Dr. Adorján Gusztávval, a kórház igazgatójával személyesen vettem fel a kapcsolatot. Mikor értesültem arról, milyen problémával küzdenek, próbáltunk olyan megoldást találni, amely nem igényelt plusz anyagi ráfordítást, és természetesen ellentételezést sem. A visszajelzések alapján biztos vagyok benne, hogy a kórház segítségére lehettünk.
Jelen állás szerint augusztus 15-ig nem lehet tömegrendezvényeket tartani. Hogyan tudják megoldani a próbákat?
K. R.: Egyelőre online, különböző videó-bejelentkezésekkel indulnak el a próbák. Az olvasópróbának már tervezett időpontja van. Abban bízunk, hogy egy kicsit lazítanak még a szabályokon. Remélem, hogy a következő néhány hétben erre engedélyt fogunk kapni. Ahogy számolgattuk, legkésőbb július elején-közepén el kellene kezdenünk a próbákat ahhoz, hogy az Édes Charity augusztus 16-ra tervezett premierjét megtarthassuk. A Rózsakerti Szabadtéri Színpadon mutatjuk be, most azon dolgoznak a díszítőink, hogy a szabadtéri színpadot teljesen kompatibilissé tegyék a kőszínházzal. Egy forgót építenek be, és reményeink szerint minden előadásunkat tudjuk majd ott is játszani, amit itt a kőszínházban. Lehetőséget ad arra is, hogy az évad negyedik nagyszínpadi bemutatójából, az Úri muriból a veszélyhelyzet miatt elmaradó előadásokat akár augusztusban be tudjuk pótolni. Az ötödiket, a Sógornők című előadást és a Várj, míg sötét lesz című utolsó kamarai bemutatónkat teljesen elhagytuk.
Be fogják pótolni?
K. R.: A következő egy évben nem, mert a jövő évad műsora teljesen kész van, precízen össze vannak hangolva a szereposztások, azon már nem tudunk változtatni. Egy évaddal később tudjuk majd esetleg legközelebb elővenni.
Igazgatóként változtak a feladatai?
K. R.: A legnagyobb változás, hogy a napi rutinokat újra kellett gondolni, el kellett felejteni azokat a terveket, melyek már másfél évvel ezelőtt kialakultak az április-május hónapokra. Újratervezéssel telt az elmúlt két hónapom, amit különösen megnehezít, hogy nem tudjuk, mikor indulunk újra. De a tervek folyamatosan készülnek, új feladatokat is kell adni bizonyos munkakörökben, ami jóval több erőfeszítést igényel, mint korábban. Sokan azt hiszik, ha elmaradnak az előadások, akkor az igazgató lógatja a lábát. Sokkal több kreatív gondolkodásra ösztönöz a mostani helyzet, mert a problémákat meg kell oldani.
Ha jól látom, inkább optimista, mint pesszimista.
K. R.: Az optimizmus leginkább a színház jövőbeni működésére vonatkozik. A színház újranyitását csak úgy lehet elképzelni, hogy minden egyes új bemutatóra úgy készülünk, mintha két hét múlva már megkapnánk az engedélyt arra, hogy próbálhatunk vagy akár előadásokat játszhatunk. Hogyha csak várnánk, és semmit nem csinálnánk, sokkal több probléma merülne fel a későbbiekben.