„Vírusölők” napja!
2020. június 06. /

Álomszerű az egész. De sajnos inkább lidérces. Március 7-én este Vaszary Gábor Bubus című előa­dását játszottuk, és az előadás végén a kollégák felköszöntöttek a színpadon, a 65. szü­le­tés­na­pom előestéjén. Akkor még nem tudhattuk, hogy jó ideig ez volt az utolsó esténk, hosszú, beláthatatlan időre legördült a függöny.
Másnap mentünk volna Milánóba és a Comói-tóhoz pár napra, ez volt Annám, a feleségem meg­le­pe­tés ajándéka. Sajnos az még nagyobb meglepetés volt, ami ezután történt velünk, a színházzal és az egész vi­lággal.
El kellett telnie néhány hétnek, hogy megpróbáljuk feldolgozni a fel­dol­goz­ha­tatlant. Megrázó volt szembesülni a valószerűtlen, felfoghatatlan hírekkel, azzal is, ami történt szeretett Itáliánkban és sorra a világ min­den táján.
Nagy munkákban voltunk, és olyan jó volt arra gondolni, hogy nem­so­ká­ra egy fantasztikus élmény vár bennünket Olaszországban. Ettől a gon­do­lat­tól az ember szárnyakat kap, és nem is érzi a fáradtságot, a munka súlyát, csak várja a felhőtlen kikapcsolódást.
Természetesen ilyenkor az ember a maga szintjén megpróbál a lehető legtöbbet segíteni a saját eszközeivel.
Látva az amúgy sem könnyű helyzetű egészségügyi és szociális dol­go­zó­kat, úgy gondoltam, mi azzal tudjuk meghálálni emberfeletti, áldozatos munkájukat, ha azt adjuk, amihez mi értünk: feledtetni pár órára azt a sok rendkívüli, drámai helyzetet, ami ránk szakadt, de ők tartották a vállukkal, emberpróbáló körülmények között.

[kep3]

Mindannyian tudjuk, hogy a mosoly, a nevetés erősíti az immunrendszerünket!
Ezért arra gondoltunk, hogy mi Vírusölők vidám estéje címmel szeretnénk vendégül látni a szociális és egészségügyi dolgozókat több előadásunkon. Szeretnénk feledtetni az elmúlt hónapok fáradtságos mun­ká­ját. Persze nem lehet tudni, meddig tart ez az elszigeteltség, és az is bizonytalan, mikor nyithatnak meg újra a színházak, bármikor is, nekik mindig fenntartunk majd szabad sorokat a Vidám Színpadon.
Csodálatos tapasztalni azt a fajta összefogást és kreativitást, ami elárasztja a közösségi oldalakat ebben a nehéz, elszigetelt időszakban. Soha nem látott mennyiségű, sokszínű programok, élmények lehetőségei tárulnak elénk, virtuális szinten kárpótolva a kultúrára kiéhezett embereket. Bízom benne, hogy ez a vágy nem apad el, és mihamarabb élőben újra találkozhatunk mosolygós, vidám, nevetésre vágyó, szerető né­zőink­kel, egészségesen, félelem nélkül.

Böröndi Tamás igazgató
Vidám Színpad