2020. július 19. / Széles Nóra
A Szentendrei Teátrum augusztusban két ősbemutatóval indul és a nyár végével sem zárul. A kőszínházi évadban további bemutatók és előadások lesznek Szentendrén. Vasvári Csabát, a Szentendrei Teátrum igazgatóját a sokszorosan újratervezett évadról kérdeztük.
Az idei tavasz új és ismeretlen helyzet elé állította a szakmát. A különös karanténidőszak után hogyan lehet újraindítani a nyári színházi évadot?
V. Cs.: Nem szokványosan. A mindannyiunk által megélt, sajátos, különleges, sokféle reakciót elindító szakasz után már nem lehet ugyanúgy színházat csinálni. Filozofikusnak tűnhet, de valami végérvényesen más lett. Nagyon sok mindenhez megváltozott a viszonyunk: az időhöz, a térhez, a kapcsolatainkhoz, az ismerőseinkhez és az ismeretlenekhez, a szokásainkhoz. Ebben a megváltozott világban nekünk is máshogy kell működni. Az biztos: ezentúl nem szólhatunk ugyanúgy a nézőkhöz, mint eddig. Másképp állunk majd újra színpadra. Velünk együtt a nézőink is más fénytörésben látják majd a világot.
A kényszerszünet szülte kényszermegoldások, mint például a színházak online térbe helyezkedése, visszaadják ugyanazt az élményt, amit a színház nyújthat? Megmarad a jövőben a jóval több virtuális élményt nyújtó kínálat?
V. Cs.: Abban az elképesztő médiazajban, ami a képernyőkről sugárzik, az online színház szerintem zsákutca. Olyan értelmetlen a színházi tartalmat online térbe helyezni, mintha egy tollpihét fújnánk a hurrikánba. A színház lényege a személyes találkozás, az együtt megélt, nagyon bonyolult hálóban összeálló érzetek, melyeket a színészek és a nézőtéren ülők keltenek egymásban. Ez nem jön át a képernyőn. Ott csak látvány van, és az az érzet, amit a látvány gerjeszt. A képernyőt nézve magunkban cirkulálunk. A színház ennél jóval több, bonyolultabb és sokrétűbb; élő, illékony pillanatokkal.
Az ébredő színházi térben hogyan indulhat el a Szentendrei Teátrum az újratervezés után?
V. Cs.: Évtizedek óta, hagyományosan július első hétvégéjén indul a Teátrum. Ez most a próbaidőszakok megakadása, az újratervezés és szervezés miatt nem jöhet össze. Lehet, hogy lesznek színházak, ahol hamar kinyithatnak a kapuk, mert olyan tartalmat kínálnak. Monodrámát a pandémia közepén is lehet próbálni, de többszereplős darabot természetesen nem. Vendégelőadást gyorsan meg lehet hívni, de a saját bemutató létrehozása időigényes. Nálunk a produkciók érdemi előkészítő szakasza is mostanában kezdődhetett csak el. Hetek, hónapok munkája, míg egy színházi előadás létrejön. Amikor terveznünk kellett, épp az a szabályozás volt életben, hogy augusztus közepétől indulhat el az évad. Kénytelenek voltunk ebből kiindulni. A később megnyitott lehetőség fényében előrébb hoztuk a nyitást, augusztus elejére. Jó pár szabadtéri színháznak van állandó nézőtere állandó színpaddal, technikai parkkal. A Szentendrei Teátrum játszóhelyei viszont elég sajátosak. Nekünk minden évben, a nulláról indulva, a szentendrei macskakőre kell felépítenünk a nézőtereket, színpadokat. Az idei rövid időszakra nem építhetünk nagyszínpadot, így a kamaraszínházi bemutatóinkat tartjuk meg a Ferenczy Múzeum udvarán és a szokásos gyerekteátrumi programokat a Dunaparti Művelődési Ház udvarán. A koncertekből a szentendreiek szívének legkedvesebbet mutatjuk be.
Mit kellett átstrukturálni az eredeti tervekből?
V. Cs.: Az ős-eredeti terveinkben 10 bemutató szerepelt. Egyedülálló évadnak indult és így is, mindenképp egyedülálló lesz. A tíz bemutatóból legalább hatot szeretnénk megtartani, kettőt nyáron, négyet pedig a kőszínházi évad során. Évadnyitó ősbemutatónk, a Függöny a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábosztályának színészvizsgája lesz. Ez az előadás szeretne különleges és ihletett módon reagálni arra a sajátos helyzetre, amiben most vagyunk. Moliére, Shakespeare, kortárs szövegek és a hallgatók improvizációi alapján állítja össze és rendezi Sardar Tagirovsky. A másik bemutatónk egy kortárs francia darab magyarországi ősbemutatója. Didier Caron Hamis hang című izgalmas és fordulatos drámáját az Orlai Produkciós Irodával közösen állítjuk színpadra, Ujj Mészáros Károly rendezésében. A nagyszínpadi bemutatókat és a Szentendrei Tavaszi Fesztivál elmaradt előadásait a kőszínházi évad során láthatják nézőink. Az idei évad tehát valóban nem lesz szokványos. A Szentendrei Teátrum, ami alapjában nyári színház, a kőszínházi évadban is bemutatókkal lesz jelen a Pest Megyei Könyvtár Színháztermében. Én mindennek a jó oldalát látom. Most megnyílik a lehetőség arra, hogy profiltágítással, újfajta zsánerrel mutatkozhassunk meg. Bízom benne, hogy ez nézőink nagy örömére történik, és olyan színházi tartalmat kínálunk majd, amit eddig a szentendreiek a kőszínházi szezon során nem kaphattak meg helyben.
Az idei tavasz új és ismeretlen helyzet elé állította a szakmát. A különös karanténidőszak után hogyan lehet újraindítani a nyári színházi évadot?
V. Cs.: Nem szokványosan. A mindannyiunk által megélt, sajátos, különleges, sokféle reakciót elindító szakasz után már nem lehet ugyanúgy színházat csinálni. Filozofikusnak tűnhet, de valami végérvényesen más lett. Nagyon sok mindenhez megváltozott a viszonyunk: az időhöz, a térhez, a kapcsolatainkhoz, az ismerőseinkhez és az ismeretlenekhez, a szokásainkhoz. Ebben a megváltozott világban nekünk is máshogy kell működni. Az biztos: ezentúl nem szólhatunk ugyanúgy a nézőkhöz, mint eddig. Másképp állunk majd újra színpadra. Velünk együtt a nézőink is más fénytörésben látják majd a világot.A kényszerszünet szülte kényszermegoldások, mint például a színházak online térbe helyezkedése, visszaadják ugyanazt az élményt, amit a színház nyújthat? Megmarad a jövőben a jóval több virtuális élményt nyújtó kínálat?
V. Cs.: Abban az elképesztő médiazajban, ami a képernyőkről sugárzik, az online színház szerintem zsákutca. Olyan értelmetlen a színházi tartalmat online térbe helyezni, mintha egy tollpihét fújnánk a hurrikánba. A színház lényege a személyes találkozás, az együtt megélt, nagyon bonyolult hálóban összeálló érzetek, melyeket a színészek és a nézőtéren ülők keltenek egymásban. Ez nem jön át a képernyőn. Ott csak látvány van, és az az érzet, amit a látvány gerjeszt. A képernyőt nézve magunkban cirkulálunk. A színház ennél jóval több, bonyolultabb és sokrétűbb; élő, illékony pillanatokkal.
Az ébredő színházi térben hogyan indulhat el a Szentendrei Teátrum az újratervezés után?
V. Cs.: Évtizedek óta, hagyományosan július első hétvégéjén indul a Teátrum. Ez most a próbaidőszakok megakadása, az újratervezés és szervezés miatt nem jöhet össze. Lehet, hogy lesznek színházak, ahol hamar kinyithatnak a kapuk, mert olyan tartalmat kínálnak. Monodrámát a pandémia közepén is lehet próbálni, de többszereplős darabot természetesen nem. Vendégelőadást gyorsan meg lehet hívni, de a saját bemutató létrehozása időigényes. Nálunk a produkciók érdemi előkészítő szakasza is mostanában kezdődhetett csak el. Hetek, hónapok munkája, míg egy színházi előadás létrejön. Amikor terveznünk kellett, épp az a szabályozás volt életben, hogy augusztus közepétől indulhat el az évad. Kénytelenek voltunk ebből kiindulni. A később megnyitott lehetőség fényében előrébb hoztuk a nyitást, augusztus elejére. Jó pár szabadtéri színháznak van állandó nézőtere állandó színpaddal, technikai parkkal. A Szentendrei Teátrum játszóhelyei viszont elég sajátosak. Nekünk minden évben, a nulláról indulva, a szentendrei macskakőre kell felépítenünk a nézőtereket, színpadokat. Az idei rövid időszakra nem építhetünk nagyszínpadot, így a kamaraszínházi bemutatóinkat tartjuk meg a Ferenczy Múzeum udvarán és a szokásos gyerekteátrumi programokat a Dunaparti Művelődési Ház udvarán. A koncertekből a szentendreiek szívének legkedvesebbet mutatjuk be.
Mit kellett átstrukturálni az eredeti tervekből?
V. Cs.: Az ős-eredeti terveinkben 10 bemutató szerepelt. Egyedülálló évadnak indult és így is, mindenképp egyedülálló lesz. A tíz bemutatóból legalább hatot szeretnénk megtartani, kettőt nyáron, négyet pedig a kőszínházi évad során. Évadnyitó ősbemutatónk, a Függöny a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábosztályának színészvizsgája lesz. Ez az előadás szeretne különleges és ihletett módon reagálni arra a sajátos helyzetre, amiben most vagyunk. Moliére, Shakespeare, kortárs szövegek és a hallgatók improvizációi alapján állítja össze és rendezi Sardar Tagirovsky. A másik bemutatónk egy kortárs francia darab magyarországi ősbemutatója. Didier Caron Hamis hang című izgalmas és fordulatos drámáját az Orlai Produkciós Irodával közösen állítjuk színpadra, Ujj Mészáros Károly rendezésében. A nagyszínpadi bemutatókat és a Szentendrei Tavaszi Fesztivál elmaradt előadásait a kőszínházi évad során láthatják nézőink. Az idei évad tehát valóban nem lesz szokványos. A Szentendrei Teátrum, ami alapjában nyári színház, a kőszínházi évadban is bemutatókkal lesz jelen a Pest Megyei Könyvtár Színháztermében. Én mindennek a jó oldalát látom. Most megnyílik a lehetőség arra, hogy profiltágítással, újfajta zsánerrel mutatkozhassunk meg. Bízom benne, hogy ez nézőink nagy örömére történik, és olyan színházi tartalmat kínálunk majd, amit eddig a szentendreiek a kőszínházi szezon során nem kaphattak meg helyben.